Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Alois Rock School
USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
Belépés
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!
Most épp semmi dolgom nincs, van időm végre a lakásomban múlatni az időm, tök egyedül. Persze csak jelenleg, mivel egyébként az én imádnivaló húgom is itt kempingezik nálam, megunva a szülői szigort. Meg tudom érteni, valahogy sosem jött ki olyan jól anyámékkal, inkább rám hasonlít mintsem rájuk. A kanapén terpeszkedek, viszonylag visszafogottan, a gatyám látott már jobb napokat is, mezítláb vagyok, még nem fázok. Egy zöld pólót vettem fel ilyen fekete nonfiguratív mintákkal, és a kezem is csak félig van kirakva karkötőkkel. A plazma tévém bámulom, de nincs benne semmi olyan műsor amit szívesen néznék...
Felkelek inkább, és a modern konyhám felé veszem az irányt, minden úgy van, ahogyan azt én elterveztem, saját tervezésű lakás. Felteszek főni egy kávét, és a hűtőbe kémlelek, miféle kaja van itthon. Elég sok féle, tegnap anyu meglátogatott és két hétre is elegendő házikoszttal pakolta tele a konyhát, alig fért el a frigóba. A hűtő aljába persze kellő mennyiségű sör és energiaital is van, valamint olyan apróságok hogy üdítő és tej. Ami fontos melléke a kávénak. Mikor kifől a kávém, egy narancssárga garfield-es bögrébe öntöm, keverek hozzá némi tejet, és három cukrot, aztán visszaslattyogok a nappaliba, hogy folytassam a semmittevést. A stúdiózás még nem kezdődött el, és most pihenés van, mert Cygnus épp úton van valamerre, és nélküle nem kezdünk el semmit. Hátrahajtom a fejem, ma kivételesen semmi szúrós dolog nincs rajtam, és kontaklencse se, így zöld szemekkel nézek a világra. Lassan el is pillednék a bögrével a kezembe, mikor hallom hogy az ajtó körül mozgás van. Megjött a húgom, nincs még ehhez korán? - Neked még nem suliba kéne lenned? - üdvözlöm a magam kedves módján.
-Neked is szia bátyus! *üdvözlöm én is a saját kis stílusomban, de persze a kérdésével nem nagyon foglalkozok. Az utolsó óra nem izgatott, na és? Ezt neki nem kell tudni, ha meg megtudja, az sem baj. Egy-egy hiányzás nem a világ vége. Ledobom a kabátomat a legközelebbi bútorra, majd a TV előtti kanapé felé veszem az irányt. De nem ám leülni akarok. Neeem. Megláttam Dro kávés bögréjét, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy van még az alján pár korty, azt gyorsan felhörpintettem, mielőtt bármit mondhatott volna.* -Hmm, jó ez a kávé. Van még? *kérdeztem mosolyogva, kíváncsian bátyámra pislogva, persze ártatlanul.* -Mit csinálsz ma délután? *kérdeztem, még válaszolni sem hagytam mindig, főleg, hogy közben végig pörögtem és egyik helyiségből a másikba járkáltam. Kezet mostam, átöltöztem közben, megkerestem a cigimet a táskámban, aztán végül mégiscsak ledobtam magam a nappaliban a kanapéra.* -Elmehetnénk valahová. Senki nem ér rám a suliból, már csak te maradtál nekem. *boci szemek, aztán, ha nemet mond, jöhet a könyörgés és az ígérgetés, ha ez sem jön be, akkor a zsarolás. A legjobb tervsorozat. Mindig beválik. Keresztbe tettem a lábam, közben hátradőltem és nyújtózkodtam. A távirányítóért körbepislogtam, vajon hol lehet, majd amikor meglett, kapcsolgatni kezdtem a TV-t. Lefárasztott a suli, de mégis pörgök. Bírj ki bátyus, ha tudsz!*
Már hallom a hangját is, ahogy a sajátos kedvességével köszönt, és csak egy kicsit fészkelődök el, hogy lássam, ha esetleg beljebb méltóztatik fáradni. Tompa puffanás, a kabátja landolt valahol, ami tuti nem a fogas, de nem szólok érte, én se mindig akasztom fel, és nem akarom hogy otthon érezze magát, hogy mindenért cseszegetik, mert tudom miért akar inkább velem lenni ha itt vagyok. Nehéz korszakot él meg, és szabadságra vágyik, amit mellettem jobban megtalál mint otthon. Aztán persze, már pörög is befelé, és lenyúlja a bögrém, kihörpintve az utolsó korty kávét belőle. Csak elhúzom a szám, megszoktam már hogy a fejem tetején ugrál, vagyis ugrálna ha hagynám.
- Jah, a konyhába van, szerintem még meleg is, nem rég főztem. Kaja szintén, anyánk azt hiszi hogy nem lakik velünk éhen fogunk halni... - jegyzem meg, és összébb szedem magam, hogy majd később le tudjon huppanni mellém, úgyis az lesz a vége. Elnézem, ahogy jön-megy, vetkőzik, öltözködik, kis búgócsiga kisasszony. A kérdésére elgondolkozom, és gondolatban végigveszem mit kellene megcsinálnom ma. Kismillió meg még egy dolgot, aztán válaszolok. - Semmi halaszthatatlant, miért? - kérdezek vissza, és hátrasimítom vérvörös hajam az arcomból, nem jelent jót ha faggatózik, valahová tuti menni akar. Vidámpark... ott régen jártunk.
Végül mellettem köt ki, és kicsit megborzolom a haját, úgyis olyan kis kócos, aztán lassan bólogatok neki, miközben a kinyújtott lábaim az ölébe pakolom, ha már útban van. Nem olyan, aki magára venné, ha nem tetszik neki, majd ledobja. - Tulajdonképp nem terveztem semmit mára, van valami terved is hogy hová szeretnél menni vagy csak úgy? Vásárlás, vidámpark? - érdeklődök, és hagyom hadd kapcsolgassa a tévét. Lehet hogy túl sok mindent ráhagyok, de nem akarok az önmegvalósítása útjába állni, tanulva a saját példámból, velem bezzeg mennyit üvöltöttek anyámék, hogy mit képzelek én magamról, és miért kell úgy kinéznem mint valami horrorfilmszökevénynek...
-Jupíííí! *visítottam fel és rohantam is a konyhába, hogy töltsem magamnak egy bögre kávét és lám, milyen rendes vagyok, viszek még egy FÉL bögrényit a bátyámnak is, had örüljön.* -A hajam... *csak mogorván ennyit mondok, amikor még jobban összeborzolja, amúgy is borzas hajam. Kicsit visszaigazgatom, majd tovább kapcsolgatom a TV-t. Semmi extra nincs benne, szóval a végén odadobom Dro ölébe a távirányítót, ha akarja kapcsolgassa tovább, de nekem pont elég volt.* -Ehh, fúj! Vidd innen a patáidat! *löktem le azonnal a lábait, de szerintem számított ő erre. Kicsit helyezkedek a helyemen, szenvedek, mert csinálni kellene valamit, de nincs ötletem, hogy mihez kezdjek magammal.* -Nincs tervem. Vásárlás? Hmm... nem is rossz ötlet! *elgondolkodom rajta, de ha már a bátyám ajánlja, akkor mehetünk. Vehetne nekem egy-két jó nyakláncot, meg jó felsőket. -A vidámpark sem rossz, de most ahhoz nincs kedvem. Inkább csak riogassuk a népet! *mosolyodtam el. Mindig olyan furán lesnek ránk, amikor kimegyünk az utcára és vicces, amikor egy-egy huszonévesnek odakiáltok, hogy "bú" és hármat lép hátra meglepettségében.* -Lesz valami koncerted mostanság? Jó lenne bulizni egyet. *kérdezgetem tovább. Meg hát meg kell próbálnom rávenni, hogy ne csak engem, hanem a barátnémat is ingyen beengedje a koncertjére. De ezt csak szép lassan adagolom be neki, nehogy elege legyen már, hogy mindenkit be akarok vinni vip jeggyel. Amikor megiszogattam a kávét, kimentem a konyhába és egy csokit csentem el a hűtőből.* -A mogyorós csokit már ne keresd! *kiabáltam ki a bátyámnak, majd a szobám felé vettem az irányt, hogy kicsit elővegyem a gitáromat.* -Szólj, hogy mikor megyünk!
Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy kirohan a konyhába, és elszöszmötöl, nyilván kávét keres, és talál is. Micsoda jófej vagyok hogy hagytam neki és nem ittam meg az egészet... Mikor visszajön, hoz nekem is egy fél bögrényivel, ahogy szeretem. - Köszi, ez igazán kedves tőled - mosolygok rá, és egyenlőre belekortyolok, utána egy ideig úgysem ihatok majd tejes dolgokat, ha meglesz az új piercingem. Az ajkamba terveztem egyet középre.
- Volt valami extra a suliba, hajkirálynő? - érdeklődök, mert sokszor nem látszik ugyan, de törődöm vele, és nagyon szeretem a húgom, és tudom hogy ő is engem, annak ellenére hogy az idegeimen táncol. Vele kaland az élet. Nem talál semmit, így visszaadja a távirányítót, és visszakapcsolok találomra valami zeneadóra, hogy zaj legyen körülöttem. Valami számomra ismeretlen banda megy, nem nagy számok, bár a magas hangokat szépen kivágja az énekes. Vigyorogva hagyom hogy lelökje a lábaim, és elhelyezkedek, kényelmesen, úgysem lehetünk sokáig egy helyben, ha menni akar valahová úgyis nekem kell elvinnem kocsival. - Jah, nekem is kell pár új cucc, leginkább felsők - sóhajtok, és elgondolkodom, hogy muris dolog a vásárlás vele, hogy az eladók se tudnak minket hova tenni, és sokszor hitték már rá, hogy a barátnőm. Vicces volt, de nem tudtam mi volt nagyobb az ő döbbenetük, vagy a mi röhöghetnékünk mikor kiderült hogy testvérek vagyunk.
- Menjünk akkor vásárolni. Rockpince, és utána amit még kitalálunk? Meg kajálhatunk is valahol... - vetem fel, mert nincs ellenemre a dolog hogy kimozduljak. Csak akkor valami normálisabb göncöt kell magamra húzni. Ez még tőlem is elég csöves cucc. Ahogy kifelé megy, a kezébe nyomom az én üres bögrém is, és egy mosollyal köszönöm meg hogy azt is kiviszi. - Nem, most csak egy kisebb buli lesz majd a városba, stúdiózni fogunk, szóval sokat nem fogsz látni, hacsak be nem jössz a felvételekre - válaszolok, és közben figyelem mit ügyködik. A mogyorós csokimnak lőttek, sebaj, majd lesz másik, nem ebbe fogok belehalni, elég megpendíteni a rajongóknak és elárasztanak csokival. Hm, meggondolandó...
- Fél óra múlvára legyél menetkész - szólok utána, és feltápászkodok én is, bevetem magam a hálóba, és átöltözöm, és kihúzom a szemeim szemceruzával, de semmi vadabbat. A szokásos fekete rúzs és egy kendő a nyakamba. Egy kényelmes fekete nadrág láncokkal, és egy piros "punk's not dead" feliratú póló. Az előtérbe leülök, és elkezdem magamra húzni a bakancsom, hosszú procedúra, de legalább kényelmes, és nem izzadok bele, ami külön öröm. Eddigre, remélem Candy is elkészül lassan. A falon lévő kis kulcs tartóról leakasztom a kocsikulcsot, és a lakáskulcsom, az irataim a zsebembe vannak a tárcámmal együtt. Türelmesen megvárom míg elkészül ő is, nem sürgetem. Innentől már csak egy vékonyabb kabátot veszek magamra és kész vagyok. Vörös fürtjeimmel semmit nem csinálok, szóval kirikítok majd a tömegből.
-A szokásos. *válaszoltam még a fotelban üldögélve. Nem szeretem a sulis témákat, majd ha valami -számomra- izgi történik, akkor majd úgy is mesélek. Ma csak unalom volt, de azt nem fogom fejtegetni a bátyámnak, meg azt sem, hogy ellógtam egy-két órát. Jobb a tudatlanság, még akkor is, ha tudom, hogy ő nem dorgálna meg... nagyon.* -Óóóó, jó ötlet. Mit szólsz egy Mekihez? Olyan rég volt. Meg az egyik pultos srác olyan helyes. *az utolsó mondatomnál bociszemekkel bambulok a bátyámra, közben a fejemben megjelenik az a helyes srác. Tényleg helyes. De tényleg. Eddig még nem volt bátorságom nagyon beszélni vele, úgy igazából, de most sem fogok, amikor ott van a bátyám. Majd ha egyszer az osztálytársakkal megyek, vagy egyedül, talán akkor. Közben sikerült kivinnem a bögréket és nagy zajjal csak "bevágni" a mosogatóba, de szerencsére nem tört el egyik sem. Szaladtam a szobámban és néztem valami jó kis laza, egyszerű ruhát, amiben elmehetnék a bátyámmal a városba. Végül a választásom egy egyszerű fekete farmerra(persze az enyém is néhány lánccal díszítve), egy denevér ujjas fekete pólóra, farkasokkal az elején ééééssss egy sima cipzáros fekete pulcsira, amit most nem húzok össze, úgy is jön rá a kabátom is. Már nincs olyan meleg sajnos, pedig én nyár párti vagyok.* -Kész vagyok! *jelentem meg 10 perc múlva a bátyám mellett, aki már szintén vette fel a cipőjét. Én is megfogtam az én -nyilván- fekete sportcipőmet és beletuszkoltam a lábam. Talán még előbb kész lettem, mint Dro, mert ő a bakancsával már küszköd egy ideje.* -Nem gondolkodtál még rajta, hogy vegyél egy kutyát? *hát ez is jókor jut eszembe, de végül is, hátha igen és most úgy is vásárolni fogunk. Amikor Dro stúdiózik vagy koncertezik, én meg nem akarok hazamenni, akkor olyan egyedül vagyok itt mindig. Egyszer megpróbálom rávenni, hogy vegyen egy vakarékot.* --Na megyünk? *kérdeztem, amikor már úgy nézett ki, hogy sikerült Dronak is felvennie a cipőjét. Nyitottam is az ajtót és nagy boldogan lépkedtem, lépkedtünk Dro kocsija felé.* --Úúú, majd vezethetek este egy kicsit? *egyszer megígérte, hogy megtanít vezetni. Nem felejtem el!*
- Az nem sok, ami azt illeti - vonok vállat, ha akarja majd elmesélni mi történt, de mivel az órarendje megvan, tudom hogy ellógta az utolsó két óráját. Nem teszem szóvá ami azt illeti, maximum majd bemegyek a suliba, és leigazolom, ha arról van szó, anyámék nem örülnének neki hogy Candy ennyit lóg, bár... érthető. Én is lógtam egy csomót annak idején, nem szerettem az iskolát. - Azért ha több lógásod lesz a kelleténél, szóljál... - jegyzem meg, miközben feltápászkodok. Elindulni, hajajj, mindig egy kész procedúra.
- Mekizzünk? Nem bánom, rég ettem olyan műanyag kaját már - kuncogok, mert szeretem a mekis cuccokat, de tény hogy nagyon mű, és nem túl egészséges, még a végén elhízok tőle. Nem mintha ilyesmi veszély fenyegetne. Hallom, ahogy drága húgom, csöppet sem finoman és nőiesen leparkolja a bögréket a mosogatóba, majd ha hazaérünk bedobom őket a gépbe, én el nem mosogatok... Candy szokott, amikor valamit közösen kreálunk, akkor elmosogat, de amúgy, erre való a gép. - Jó, én is mindjárt kész leszek - pillantok fel, és az utolsó öt lyukat is befűzöm a bakancsomon, nem szabad hogy mozogjon benne a lábam, meg is halnék akkor. Érzékeny a talpam, és mivel így fixen tart, így jó, és nem töröm ki a nyakam sem. És meglehetősen kellemetlen élmény találkozni egy 40-es acélozottal ha belém kötnének. Volt már rá példa...
- De gondolkodtam hogy abból kettő lenne... Ha mennék is turnézni, én nem hagynám itt a kutyám, de ha meg kettő lenne, akkor lenne neked is egy, ha már úgyis rendesen itt laksz - jegyzem meg, mert nem lenne egyszerű választás, tekintve hogy tök más az ízlésünk kutyák terén. Nálam a kutya a ugorj és öld meg, kategóriánál kezdődik, ergó tanítható legyen. - Egyezzünk meg, hogy ha a gitártechnikádat odáig fejleszted, hogy eljátszod velem az egyik számunkat, kapsz egy kutyát, na? - ajánlom fel neki, hogy azért ne legyen olyan könnyű. Bár az and Ashes will fall nem olyan nehéz végül is, mint mondjuk a the darkest star, vagy a Serial... [b]- Legyen az And Ashes will fall... - szólalok meg, és elkészülök, kifelé menet felkapom a kulcsaimat is, nem biztos hogy együtt jövünk haza, lehet hogy Candy még megy valamerre, én nem kötök meg h csak velem mehet a városba.
- Ahha, majd akkor kimegyünk valami kevésbé lakott területre, neked már úgy kell jogsizni menni mint nekem. Csak a papírért - mosolygok rá, és bevágódok a kocsimba, egy Bmv S5-be, és ráadom a gyújtást, megvárom míg a tesóm is elfészkelődik az anyósülésen, és mikor minden megvan, akkor indítok csak. Mielőtt elindulunk, rágyújtok, láncdohányos vagyok, de kit zavar? Megkínálom őt is. - Aztán csitt, a végén még én rontalak el... - vigyorgok, és lendületesen kifordulok a főútra, hogy a belvárosba vegyük az irányt.
Vas. Feb. 09, 2014 10:11 pm by Vendég
Tárgy: Lisandro Blackmore lakása 
