Dorina McField szobája

A múltkoriban megbeszéltem Andyvel, hogy oké, akkor jön valamikor órát tartani majd. Az igazság az, hogy hamarosan várom, mert elosztottam két csoportba a diákjaimat és ők is alig várják már a programot. Minden ilyen kis óráról lógós lehetőséget kihasználnak, persze okkal. De azért ez szerintem érdekelni fogja őket. A másik dolog, hogy nem csak egy hírességet hívtam. A másik Wes, a Limp Bizkitből, akit nagyon sokan szeretnek. Szóval a másik jó húzásom remélem Wes lesz. Már egyszer kétszer megesett, hogy kavartam vele, szóval… nem gondolom, hogy túl nagy akadályt jelenthet majd ez az ügy. Bár eléggé lazán fogta fel, sőt szerintem nem nagyon díjazza, mert eléggé el van „havazva” szegénykém, viszont nem érdekel. Jöjjön el. Megfizetem. Akár így, akár úgy.
Ma még ki sem mozdultam. Épp a cigimet szívom, közben valami halk eléggé ordítós zene megy a háttérbe. Magam előtt egy bögre kávé és egy pohár whisky, mindig így indítom a délelőttömet. Általában egy pohárka piával, attól még nem lesz baja az embernek és eléggé egészséges is ahogy az öregek mondják. Na ja… tényleg.
A cigimet éppen elnyomom, felkelek majd elcsapom a zenét. Nem vagyok túlzottan felöltözve, sőt, alul vagyok öltözve. Egy fekete bugyi van rajtam, ami a hosszú pántos póló alól kicsit kikandikál itt ott. Na meg ami a legjobb és a leghülyébb mániám a magas sarkú bent a szobába. Minek? De azért kell a feltűnés. Visszaülök a székembe, néhány papírt átlapozok aztán hirtelen kopogás. Felállok, de mire sikerül felállnom már be is ront, közli is amit akar. Nekitámaszkodom az asztalnak és a kezembe veszem a whiskymet. Elvigyorodom. Mindig is bírtam Wes jellemét.
-Szia Wes. Sokba? Rendben van. Mit és mennyit kérsz érte? Mondtam már hogy ez nem akadály, csak tartsd meg az órát lehetőleg normálisan. Érdekled őket…
Ellököm magam az asztaltól, majd iszok egy kortyot. A poharat visszateszem a helyére és az italos pulthoz lépek.
-Mit kérsz inni?
Amit kér azt öntök és nyomom a kezébe, aztán pedig elébe állok és egy nagyon picit lejjebb húzom a ruhácskát. Nem vagyok szégyenlős és nem is nagyon izgatom magamat rajta. Minek? Látott már kevesebb ruhában is. Ismét az asztalnak támaszkodom és keresztbe fonom lábaimat. Szintén egy aprócska mosolyt eresztek el.
-Túlságosan rég találkoztunk már. Ezt valahogy pótolni kellene nem gondolod?
Cinkosul beleharapok az ajkamba, majd megigazítom Wes pulcsijának tetejét. Finoman végighúzom a kezemet a mellkasán, aztán ismét a poharam után kapok. Tessék. Azt hiszem Wes jól fog még ma járni, már ha enged majd a játéknak. Aztán meg… remélem vállalja a cuccot, mert fontos lenne nekem és ezt ő is nagyon jól tudja. Ennyi a véleményem róla.

Nem izgat mennyi pénz kell neki. Tudom, hogy ingyen nem fogja elvállalni, de hát most mit csináljak. Nem mindenki olyan rendes… mint egyesek. Persze semmi bajom Wesszel, tudom, hogy ő ilyen bunkó meg hasonló dolgot, úgyhogy nekem így tetszik a stílusa. Ennyi. Igaz, ami igaz, már 14 éves koromban egy tőlem jóval, idősebb pasival voltam, de nem zavart. Szerettem mindig is, ha valaki idősebb volt nálam, érettebb és nem érdekelt a többiek véleménye. Akkor voltam vele először. Sőt, azt hiszem, -ha jól emlékszem – hogy nekem ő volt az első, báár… ebben azért nem vagyok olyan túlzottan biztos. Na mindegy, már rég volt, nem lényeges.
Mondják ugye, hogy felnőtteknél már nem számít annyira a kor. Hát tényleg nem. Nálam már amint mondtam azelőtt sem számított, de ilyenkor, meg pláne nem. Főleg, hogy a szextől többet nem akarok tőle. Sőt, senki mástól. Túl fiatal vagyok még ahhoz, szerintem. De nem? Minek még elköteleznem magamat. Majd egyszer jön valaki… egyszer, aki biztos nekem is be fog jönni. Az nem most lesz.
Amikor meghallom az ártat, elmosolyodom. Gondoltam, hogy körülbelül ennyit fog elkérni, de nem baj, megadom neki, mert jó arc és biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is szeretni fogják. Ez tutira biztos!
-Rendben, megegyeztünk.
Kezemet nyújtom, hogy rárázzunk egyet, majd felkelek, keresek neki sört és miután kinyitottam, odateszem elé. Nem valami sz*r sör, hanem minőséges. Nálam minden az. Nem szűkölködöm pénz terén, de italból mindig a legjobb van. Szóval nekitámaszkodom az asztalnak, picike kis ruhácskám alól kifityeg az alsóneműm is, ami nem túlzottan zavar. Hosszú vékony combjaim vannak, amiket szeretek mutogatni. Csak annak, aki megérdemli, és ha lehetőségem van rá. Most van. Wes pedig meg fogja érdemelni. Ha visszaemlékszem, hogy milyen volt akkor vele… mmm. Na, jó, azóta már voltunk egyszer vagy kétszer együtt, de az más.
Aztán az ölébe húz, nem ellenkezem. Kezemet a nyaka köré fonom, elég nagyok és helyesek a körmeim, azzal kezdem el kicsit birizgálni a nyakát. Nem emlékszem rá, hogy ezt szereti e vagy nem, de azt tudom, hogy én szeretem ezt csinálni. Néha picit beletúrok a hajába.
-Van, de még mennyire.
Nem voltam sose egy punnyadós típus. Ha akarok valamit, akkor azt rögtön elérem. Na, jó, lehet, hogy egy kis játszadozás után, de akkor is. Mivel szinte már egymás arcába lihegünk, ezért inkább nem húzom az időt, csak egy kicsit oldalra billentem a fejemet, majd forró csókba kezdek, már ha persze viszonozza a dolgot. Tudom, hogy viszonozni fogja, nem is kételkedem benne. Mellesleg, még jó, hogy összepakoltam az asztalomon, mielőtt jött Wes.