Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Alois Rock School
USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
Belépés
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!
Egy kellemes séta erejéig vagy egy kis felszabadulásnak igen jó. Ide bárki bármikor beléphet, nincs lezárva sem kitiltva egyik rész sem. Minden zöld, virágokban dús és kellemes. Kikövezett sétány visz végig minket a parkon keresztül. Egy nagy szökőkút áll a park közepén, körülötte padokkal.
Myrabell Clamanthy Diák zeneszak harmadik év
HSZ SZÁM : 7
Tárgy: Re: Park Hétf. Okt. 01, 2012 8:50 am
- Az egyik percben nincs semmid,a másik percben pedig többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni-
Nem bírom, muszáj kimozdulnom. Sose bírtam sokáig megmaradni a fenekemen, és így három év után már a kolesz is unalmas. Ezért leszek olyan merész, hogy a nyakamba veszem a várost. Imádom, ott mindig történik valami, hatalmas a nyüzsgés, és sose találkozom többször ugyanazzal az emberrel. Oké, ez így egy kicsit rémisztő, mert akkor ott a kérdés, hogy merre lehet? De ilyesmire nem mostanában szeretnék gondolni, hisz este úgyse mászkálok ki, leszámítva, ha nem tömegestül teszem. Valahol nekünk is kell bulizni, nem? Akik azt hiszik, hogy maga a suli egy nagy buli, igenis tévednek, ugyanúgy meg kell szenvednünk a törivel, esetemben a biosszal, mert nekem az marhára nem megy, sőt a tanár is eszméletlenül pikkel rám, csak mert múltkor véletlenül bealudtam... de végül is ez az én problémám, nem? Na épp ezért van itt az ideje annak, hogy a nyakamba vegyem a várost, lehetőleg egy forrócsokival a kezemben. Annak valamiért sose bírtam ellenállni, se a macskáknak, de az megint más történet. Tulajdonképp néha meglepődök azon, hogy juthatnak ilyen hülyeségek az eszembe, mármint csak úgy, minden előjel nélkül, de hát... ilyen vagyok, ennél jobb magyarázatot eddig nem sikerült rá találnom, na nem mintha azzal foglalnám el magam, hogy próbálom megfejteni a bonyolult agy működésem, az nem az én dolgom, mármint... én tökre elfogadom így magam, az hogy más nem... az már nem az én problémám. Hála Istennek azért kevesen akadnak azok, akikkel nem sikerül megtalálnom a közös nevezőt, és korántsem biztos, hogy ez az én hibám, hiába is fogják rám. A kellemes itallal a kezemben lépek ki a kávézóból, és úgy határozok, irány a park. Kivételesen gitár nélkül, mert nem hittem, hogy ez elő fog fordulni, de most tuti, felakasztanám magam, ha játszanom kéne. Igen, ez egy felettébb megterhelő nap volt, talán ezért is vágyom minél messzebbre az Aloistól. A parkba érve, fogom magam, és leülök az egyik padra, pont úgy, hogy így még jól láthassak mindenkit. Szeretem az embereket bámulni.
Ruha:Ez Neki: FELIX Zene:MISS NOTHINGTHE PRETTY RECKLESS.
- Let's gooo - kezdi el üvölteni a rádió, én meg felriadok, és felkapom a fejem. Nocsak sikeresen elaludtam a tanulnivalóm felett, micsoda remek dolog. Felkelek, és kinyújtóztatom magam, elgémberedett tagjaimat, és felállok a dossziém felől. Holnap reggelre ezekből a szedett-vedett kósza mondatokból, nekem egy cikket kell összeraknom, de még semmi elképzelésem nincs hogy ezt hogyan oldjam meg. Kicaplatok a fürdőbe, és megmosom az arcom, hogy némi élet legyen bennem aztán ujjaimmal gyorsan végigfutok a hajamon. Kényelmes farmert viselek, és egy fekete-zöld mintás pólót, semmi extra. Kifelé menet belebújok a cipőmbe, és elindulok. Zsebemben minden ami kellhet, tárca, iratok, jegyzettömb toll, és kulcs.
Utam a park felé visz, átvágok rajta és az egyik közeli pékségbe megyek, hogy valami rágcsát vegyek meg egy innivalót. Hosszúkávé cukorral, és egy halas szendvics, azt hiszem ez elég is lesz. Visszasétálok, és nem találok szabad padot, csak olyat amin már ülnek, így az egyik fiatalabb csajszi felé indulok. Odaérek mellé, majd megállok és megkérdezem. - Szia, nem bánod ha idetelepszem melléd? - még mosolygok is egyet a hatás kedvéért, tudom hogy nem nézek ki rosszul, de ma csoda lenne ha egy nő is észrevenne. Kicsit kómás vagyok, és karikásak a szemeim, ez van ha valaki éjszakába nyúlóan dolgozik.
Chace Williams Diák zeneszak harmadik év
HSZ SZÁM : 16
Tárgy: Re: Park Pént. Nov. 02, 2012 7:11 am
So bold, so young, with such an eager gaze
A dobolásból mára elég. A tanulásból is, sőt, van úgy, hogy azt kell, mondjam, az egész világból elegem van. Nem mindig van, aki megért, nem mindig van, aki segít. Egyedül pedig irtó rossz az élet. Főleg, a hétvégén. Nincs kedvem semmihez, de egyedül sem akarok lenni. Szóval így… elindultam. Nem tudtam hova, nem tudtam mért, csak azt tudtam, hogy ha jól járok, összefutok valakivel, ha nem akkor pedig vissza a koleszba és több mint valószínű, hogy átalszom az egész délutánt és estét is egyben. Hacsak Joseph nem fog elrángatni valamerre. Ennyi. Szerintem már nem, meg nem hinném, hogy vissza is jönne már ma a koleszba. Biztos vagyok benne, hogy nővel van. Jó neki, én nem szedtem össze senkit már vagy egy hete. Gáz. Mivel nincs túlzottan hideg, csak egy kisebb dzsekit kaptam fel a fehér pólóra. Tökéletes. Hajam szokás szerint belőve, ki nem maradhatna. Zsebbe dugom a kezemet, majd szépen lassan a jártán sétálok végig. Igazán kimehetnék az útra is, hiszen ma nem túl nagy a forgalom. Biztos mindenki pihen. Nekem is azt kellene. Nem különösebben érint, ha nem is találkozom senkivel csak… Azért szar egyedül, na. Amúgy, ha már az előtt a nőkről beszélgettünk. Lehet, hogy azért nem jut eszembe senki más, rajta kívül? Az a sajtós csaj… aki múltkor ott volt a bulin. Elég gáz lehetett, ahogy én, aki nemtudom hány évvel fiatalabb tőle, rányomult. Vagy nem? Ki tudja. Lehet, hogy még szerencsém is lenne nála. Nem tudok semmit se róla, azt se hogy van e pasija vagy nincs. Majd megkérdem, ha találkozom vele. De akkor a számát is elkérem az fix. Sosem adom fel, csak ha… már tényleg nem látom értelmét. Végül úgy döntök, hogy a park felé veszem az irányt. Ott mindig kellemes az idő, mindig kellemes a… nemtudom mi. Össze visszahadoválok. De azért ki tudom ott kapcsolni magamat. A telefonomra pillantok, csak megnézem, hátha keresett valaki, de nem. Beljebb sétálok, közben egy kutyus kerül oda hozzám. Nem tudom, ki lehet a gazdája, de lehajolok hozzá és megsimogatom. -Szia pajti, hol a gazdád? Szeretem őket, nagyon is. Sajnos nekem nem lehet, így hogy koleszba vagyok… de talán majd egy év múlva, ha befejeztem. Körülpillantok és várom, hogy ki jön oda hozzám, mármint ki a kutya gazdája. Addig is én elvagyok vele.
Ma szabadnapom van és elvileg itthon kellene lennem és pihennem. Anyu, apu dolgozik, a húgom iskolában, a bátyám majd délután megy dolgozni. Nem szoktam sokáig aludni,de most kicsivel tovább aludtam. Olyan 10 óra körül, kimásztam az ágyból, felvettem a szemüvegemet, majd lementem a konyhába. A bátyám már főzőcskézett. - Reggelt! - köszöntem neki, majd leültem az asztalhoz. - Neked is húgi! - mondta mosolyogva, majd adott egy puszit a fejemre és lerakta elém a rántottámat. Mellé egy pohár narancslevet is kaptam. Reggeli után, már épp készültem volna leülni a tv elé,de a bátyám szólt, hogy neki mindjárt mennie kell dolgozni és jó lenne, ha a kutyát elvinném sétáltatni. Unottan felmásztam a szobámba, felvettem egy farmer, egy pólót és egy tornacipőt. Hajamat megfésültem és egy kicsi csattal hátul összefogtam a szemembe lógó tincseket. Lementem a nappaliba, levettem a fogasról a kutya pórázát, és felvettem a kabátomat is, mert kicsit hideg volt kint, majd kimentem és megkerestem a kutyát. - Suzy! - kiáltottam a kutyus nevét. Egy 2 perc múlva, szaladt hozzám. Megsimogattam, majd a nyakába akasztottam a pórázt. - Én elmentem! Vigyelek el a parkba, vagy viszed gyalog? - kérdezte bátyám - Menj csak! Viszem gyalog! - mondtam Nyomott egy puszit az arcomra, majd megvártam míg elhajt kocsijával, aztán én is elindultam. Nem volt messze a park tőlünk, csak olyan 20 percnyire. De meg kellett sétáltatnom a kutyát. ahogy odaértünk, leültem egy padra, őt meg hagytam had szaladgáljon. Én közben gondolkoztam és agyaltam az életemen. Mindenütt szerelmespárokat és családokat látok. Kikészít már nagyon. Itt vagyok már lassan 22 évesen és senkim nem volt. Jó ez az én hibám is, mert lett volna egy- két rendes férfi, de még mindig az a régi ügy van bennem. De remélem azért eljön hamarosan az igazi az életemben. Ahogy így gondolkoztam, hirtelen elveszett a kutya a szemem elől. Felálltam a helyemről és keresni kezdtem. - Suzy!- kiabáltam, de hiába. Ezért útnak indultam egy irányba, hátha megtalálom. Egy 5 perc múlva, megtaláltam egy nagyon is ismerős srác ölében. - Jaj, de jó,hogy meg vagy Suzy! - örültem a kutyának boldogan, közben kivettem a srác kezéből és az ölembe vettem.
Ruhám: EZ!!!! Megjegyzés: Kicsit az enyém is silány, de majd belejövünk
Chace Williams Diák zeneszak harmadik év
HSZ SZÁM : 16
Tárgy: Re: Park Szomb. Nov. 03, 2012 1:21 am
So bold, so young, with such an eager gaze
Remélem, ez a kedvtelenség hamarosan elmúlik. Semmi ihletem hozzá, hogy ma ilyen legyen. De végül is mihez van ma egyáltalán ihletem? Te jó ég… ez elég gáz. Hogy lehetek ilyen? Velem nem szokott lenni ilyesmi, hogy ennyire elvagyok. Tényleg nem. Egyszer sem volt még. Akkor most ezt lehet, hogy valami más váltotta ki. Lehet, hogy időváltozás lesz? Elmerengve haladok végig az utcán, zsebbe dugott kézzel. Néha igazítok egyet az kabátomon, majd a hajamon, amire figyelek persze, hogy ne rontsam el. A legfontosabbnak tartom mindig a hajamat, amitől valahogy… úgy érzem, ha az be van lőve, akkor én is jól festek. Ami általában tényleg úgy van. Pedig már mondták, hogy kócosan is „aranyos” vagyok, amit elég gáz szónak tartok hozzám képest. Aranyos? Azt inkább a kisfiúkra szokták mondani, nem? Én nem vagyok aranyos… inkább olyan jelzőket aggatnék magamra, mint a szexi, vagy esetleg a jóképű… stb. Szóval a parkba érve nem változik semmi. Rengeteg sok ember van itt is, szokás szerint, amin mondjuk, már meg sem lepődöm. Ez a park valahogy egyfolytában zsúfolásig tele van. Ha korán jössz kis, akkor még esetleg találsz szabad padot, de aztán, csak ha szerencsés vagy. Ha nem, akkor sz*r ügy, vagy ülsz, a fűbe vagy szépen kivárod még valaki fel nem kel. És általában az idősek ülnek, azok meg tudjátok milyenek. Pletyka és pletyka. Sose lesz vége. A saját családomból indulok ki. Képesek hajnalig ott ülni az idősek és beszélgetni. Annyi mindent megtudsz ott! Húha! El nem tudod képzelni. Az elmúlt egy évre visszamenőleg. Idő közben egy kutyust is összeszedek magamnak. Mint már mondtam, imádom őket, de sajnos nem engedték meg, hogy tartsak. Hogy mért? Mert én nem azokat a kis zsebcirkálókat bírom, hanem a kicsit nagyobb testűeket, amelyeknek értelmük is van. És ezeket itt nem nagyon támogatják. Biztos az igazgatónő nem kutyás. Ha macskát kértem volna, tuti lehetett volna. Mindegy. Lehajolok, megsimogatom őt, majd szólítást hallok. Felnézek, aztán felállok, és ekkor látom meg, hogy ki is a gazda. Elmosolyodom. Úgy tűnik, nekem mindig bejönnek ezek a gondolkodási cuccok. Vagy az is lehet, hogy csak spontán szerencse? Ki tudja. Persze a kutyust visszaadom, majd én pedig picit biccentek. -Szia. Nem is gondoltam volna, hogy a tiéd… Elmerengtem, hogy azelőtt amikor találkoztunk mesélt e róla, hogy van kutyája, de nem rémlik. Nem akarom azért leégetni magamat. Kicsit szélesebb mosoly jelent meg az arcomon, hirtelen nem is tudtam mit mondjak vagy pedig mit ne. -Hogy vagy? Rég találkoztunk…
Sokat gondolkoztam már az életemen. De nem is tudom mért, úgy sem jön be semmi sem. Szeretek otthon lustálkodni, ha szabadnapom van. Egész nap képes vagyok pizsamában elszaladgálni és lustálkodni. Tv-t nézni, enni, aludni, zenélni. De ha egyszer el kellett hoznom Suzy-t sétálni, már úgy is kijövök kicsit levegőzni. Bár kezd hideg lenni, nem nagyon izgat. Suzy igazából, a húgom kutyája. Nekem egy cicám van, Harry. Igen, tudom hülye neve van, de egy nagyon kedves barátomtól kaptam és róla neveztem el. Ő egy ilyen kis termetű kutya. Nem nagyon nő meg és ez jó mert akkor már nem jöhetne be a házba, nem alhatna a tesómmal, stb. Olyan közepes termetű lesz. Most még kicsi mert nem rég kapta még csak. És mivel ő suliban van, apuék dolgoznak, a bátyám is elment, én vagyok otthon, nekem kell vele foglalkoznom. Jó, mert nem bántják egymást a cicámmal. Megvannak mint két testvér. Szóval ott jártunk, hogy megtalálták a kutyámat. És nagyon is ismerős srác volt nekem. De honnan is? Ja meg van!! A múltkori sulis eseményen mikor ott jártam tudósítani. akkor találkoztunk és ismerkedtünk meg. - Helló! Nem az enyém, a húgomé! Csak most én vagyok otthon és el kellett hozom sétáltatni kicsit. - mondtam neki Nem is gondoltam, hogy pont itt futok össze vele. - Meg vagyok, köszönöm! Igen rég találkoztunk. Te hogy vagy? - kérdeztem tőle
Chace Williams Diák zeneszak harmadik év
HSZ SZÁM : 16
Tárgy: Re: Park Hétf. Nov. 12, 2012 9:39 pm
So bold, so young, with such an eager gaze
Az igazság az, hogy nem sokat járok erre a helyre. Ettől függetlenül még nagyon szeretem. Volt már rá példa, hogy este itt ittunk a haverokkal, de… azóta nem nagyon. Most meg, végképp nem. Mindent a suliba csinálunk, vagy a suli környékén. Ki tudjuk játszani a tanárokat, akik éjjel úgymond „járőröznek”, úgyhogy semmi gond nem lett még az ügyből. Három év alatt igazán meg tudtuk tanulni a dolgokat, ami persze csak jól sülhet el. Mindig. Nem is gondolhatnak mást az emberek. Na meg az a másik dolog, hogy a legmenőbb társasághoz tartozom a suliban. Ezért a nők sokasága mindig ott hever a lábam előtt, amit általában nem használok ki, csak néha. Néha… A kutyán nem lepődöm meg igazán. Hiszen mért is lepődnék meg, amikor itt rengeteg a kutyás személy és bármikor megjelenhet egy-egy kutya. Teljesen hidegen hagy, csak leguggolok és megsimogatom, majd hamarosan a gazdája is előkerül. -Suzy, menj csak vissza a gazdádhoz. Mosolyogtam a kutyára, akit még egyszer, utoljára megsimogattam, majd visszaadtam a gazdájának. Szeretem ezeket a kistermetű kutyukat is, de a nagyokért is eléggé oda vagyok. Az igazság az, hogy ha nekem lenne kutyám, az tuti nem ilyen pici lenne. Nagy, házőrző, akitől mindenki fél. -Ó, értem. Azt hittem, a tiéd… Vontam meg a vállamat, majd bólintottam arra, amit válaszolt nekem. Nem tudtam igazából, mit is mondhatnék. Kicsit zavarban voltam, de… majd meglátjuk, mit hoz az élet az elkövetkezőkben. Kíváncsian pillogtam ismét Cherise felé és a kérdésére próbáltam valami normálisat összehozni. -Hát unatkozva, de elég jól köszi. Végre találtam magamnak társaságot. Nem bánod, ha csatlakozom hozzátok? Elég unalmas egyedül az élet… Kíváncsian néztem rá. Remélem a válasz az lesz, hogy nem, mivel jó lenne vele újra beszélni. Eléggé belezúgtam az előző bálon, ami a sulinkba volt, de nem tudom, mit mondhatnék még erről. Szerintem ő is kicsit érezte akkor, hogy mit gondolok. Sőt, még most is olyan furcsán nézek rá, érzem a saját tekintetemet. Az igazság az, hogy nem akarom, hogy lekoptassanak. Meg ő idősebb is tőlem… valahogy elérhetetlennek tűnik számomra, de nem tudom. -Mikor jössz legközelebb az Aloisba?
Vas. Feb. 09, 2014 10:11 pm by Vendég
Tárgy: Park 
