Infó park

Mesélő HSZ SZÁM : 42

Egy számítógépes terem, szintén mindennel felszerelve, fülhallgatókkal, mikrofonokkal, és játszani is lehet rajtuk.

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 14

To: Beth

A három órás edzésem, és kondizás után, úgy döntök, megfürdök, és netezek egy kicsit az infó teremben. Nem mintha nem lenne laptopom, de most nem akarok a szobámba lenni, és idióta lakótársakkal foglalkozni. Lesétálok a nyugati szárnyba, ahol összefutok pár ismerőssel, és megbeszéljük a fiúkkal, akik hozzám csapódtak, hogy játszunk pár kört Wowban, egymás ellen, zárt körű párbajban. Be is foglalom a 005-ös gépet, és fellépek a szerverre, elolvasom az üzeneteim, és mikor mindenki jelez hogy kész van, startolunk. Jó két órán át játszunk, és szidjuk egymást,ha valamiért veszítünk egymás ellen. A 25 körből amit letoltunk, hétszer buktam be csúfosan, de hát a szerencsefaktort nem lehet kiszámolni, van ez így. Volt vagy 6 alkalom amikor első lettem, a többiben valami más helyezés. Aztán megunják, én meg engedem őket, menjenek ha akarnak. Én még játszok egy kicsit, más online játékosok ellen. Semmi kedvem nincs tanulni, vagy az a nyomorult beadandót megírni, így inkább harcolok tovább.

//Bocs, a következők jobbak lesznek ^^'//

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 5

ELIZABETH & HEAVEN

370 szó / ruha / egynek remélem jó Smile

Nincs éppen semmihez se ihletem már a mai napom. Elég sokat táncikáltam és ami azt illeti, éppen nem arra volt szükségem, hogy az iskola bunkójához osszanak be. Mármint „pótoktatásra”. Nem értem, mért nem lehet azokra a bugyuta órákra bejárni. És mi a pláne az egészben? Hogy ez az óra, amiből pótolnia kell, nem más, mint KOREOGRÁFIA. Te jó isten! Szerintem ez a legkirályibb tantárgy. Erre? Erre ilyennel, hogy lehet elcsesszinteni az egészet? Mi lenne, ha megbukna? Negyedikbe. Hát az gáz. Márpedig ha nem fog belemenni velem, ebbe, akkor tutira az lesz a vége. Én nem fogok könyörögni neki… vagynajó, én sem bánnám, ha tanítanom kellene, van egy kis… gyengéd dolog.. öm, izé valami olyasmi hozzá vagy felé…. szóval az meg már az ő baja lesz. Csak itt a bökkenő. Hogy engem is elővesznek, ha nem beszélem rá.
Szívás.
Szóval éppen hazafelé, vagyis hát a kolesz felé indultam, amikor eszembe jutott nagy „duzzogásom” közepette, hogy jó lenne már az mailjeimet megtekinteni, mert még aztán –mint szokás szerint – én leszek lehurrogva, hogy mért nem válaszoltam. A barátaim, akik nem ide járnak. Az a maroknyi kis banda. Imádom őket, de félek, szét fogunk menni, ha így folytatódik. Ezért próbálok mindent megtenni.
Lesz, ami lesz. Már nem érdekel mára semmi. Táskámat a vállamon cipelve sietek kicsit, mert kezdek éhes lenni és vár rám egy nagy bögre kávé még ma plusz még egy fél tábla csoki a szobámba, amit már szívesen elmajszolnék. De nem. Még nem. Meg különben is vigyáznom kéne az alakomra. Elég soványka vagyok, de nekem még mindig ne elég jó. A tánc… pedig sokat hat. Komolyan.
Nem vár éppen egy tökéletes meglepetés benn. Éppen abba az emberbe botlok, akivel ma éppen már nem akartam találkozni. Az ajtóban el is ejtem a táskámat, de gyorsan, elvörösödve felkapom, majd egy számítógéphez lépek, bekapcsolom és levetem a kabátom meg leteszem a cuccom.
-Szia. Van egy rossz hírem számodra.
Pillantottam oda, csak fél szemmel inkább. Nem kerestem a pillantását, még véletlenül sem. Azzal ölni tud. Legalábbis ezt vettem le eddig, de őszintén nem ismerem. Annyira nem. A jó oldalát. Már ha van neki olyan. Nem tudom, hogy valaha megismerhetem e egyáltalán.
-Tudom, hogy nem érdekel, de… hozzám kell járnod pótórára koreográfiából a sok elmaradásod miatt. ..

MADE BY HANNAH AT ATF

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 14

Már vagy további egy órája játszok ezzel a buta játékkal, aminek megvan az eredetije is valahol otthon, de a mai napig nem értem mi a lényege. Harcolós, pontozós ez tökéletesen elég nekem arra, hogy lekösse a figyelmem. Belemerülök a legújabb felszerelés pontozásába, így észre sem veszem, hogy jönnek-mennek körülöttem az emberek. Feszülten figyelem, mikor kell lőnöm, hogy ezt a kört ne bukjam el, és elég váratlanul ér, mikor közvetlen mögöttem megszólal egy nőies hang, minden bizonnyal hozzám beszélve. Fél percig nem reagálok, míg lemegy a kör, aztán hátrafordulok. Szürkés szemeimmel követem a lányt, aki le mert szólítani. Ismerős, de honnan is?

Figyelem, ahogy leül egy tőlem nem messze lévő géphez, és beugrik, hogy vele közösen van óránk keddenként, amire persze nekem derogál bejárni. Koreográfiatan, már az elnevezés egy kész vicc, és nem azért nem járok be, mert nem tudom, hanem mert nem érdekel. Jó lehetnék belőle, mint amúgy általában mindenből, ha nem linkelném el folyton a tanulást más rosszaságokra. Végigmérem a lányt, nem csúnya, sőt még csinos is lenne, de valahogy mindig megtalálja az olyan holmikat, amik ezt elrejtik. Rebesgették egy időben George-ék, hogy talán tetszem neki, de ennek soha, semmi jelét nem adta, engem nem érdekelt. Nem vagyok a kapcsolatok embere, aki akar az megkaphat egy éjszakára, ha elég vonzó, de pasijának ne akarjon.
- Neked is szia - viszonzom a köszönést, hangom a szokásos távolságtartó, hűvöskés. Rossz hír, máár nem kezdődik jól, mégis mi híre lehet számomra? Az a fél pillantás amit rám vet elég, hogy kihívó mosolyom láthassa meg, nem bírnám ki ha nem flörtölhetnék, megtehetem nem? Akkor miért ne?

- Hát ezt eltaláltad, tényleg nem érdekel. De ha esetleg te járnál hozzám, az mindjárt más lenne - vigyorodom el, mert a látszat ellenére, koránt sincs ilyen jó kedvem. Az a nyomorult tanár, nem érti meg hogy nekem nem kell bejárnom, anélkül is elég jó vagyok ahhoz, hogy levigyázzak...
- Koreográfia mi? Mivel vagyok elmaradva, elmélettel vagy gyakorlattal? - kérdezek tovább, mert ha gyakorlat, akkor az lemegy seperc alatt, ha meg elmélet, az neccesebb, de azt is meg fogom oldani. Tanulok én, csak minimális mennyiséget. Hátradőlök a széken, és így mozgás közben enyhén megcsapja az orrom a saját parfümöm. Hm, imádom a Millione illatát.

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 5

ELIZABETH & HEAVEN

402szó / ruha / szeretek veled játszi <3

Ahogy beléptem a terembe, nagy szerencsétlenségemre éppen Heaven-be futottam. Tényleg, nem örültem neki, most az egyszer. El tudom képzelni, mit fog majd szólni, hogy hát megzavartam meg majd mit képzelek én, hogy ilyennel állok elé. Nem tudom, de nem vagyok egy csicska, aki majd úgy fog ugrálni, ahogy ő akarja. Elég makacs vagyok a magam dolgához, szóval nem fogom megengedni azt neki, hogy ne menjen bele. Csak rontana az én dolgaimon is. Ami persze nem lehetséges. Nem akarom. Ennyi.
Leülök mellé, tényleg csak egy két – három géppel távolabb. Az asztalra teszem a táskámat, bekapcsolom a számítógépet. Még ma meg akarom írni azt az e-mailt, úgyhogy nem érdekel, mit gondol majd rólam Heaven. Teljesen hidegen hagy a véleménye… vagyis hát csak részben, mivel azért bírom a stílusát. A haverjának tényleg igaza volt, már kiszemeltem magamnak, de nem tudom mennyire elképzelhető az ügy. Mindenképpen be fogok nála próbálkozni, de csak finoman, sodródva az árral. Ez az „együtt tanulás” most jól jön, így egyszerűbb lesz majd az ügy.
Az arcán látom a furcsa gondolatokat és úgy érzem, hogy nem fogom megúszni ezt a pár percet flört nélkül. Hiszen ő Heaven, aki mindenkivel flörtöl! Na, jó, nem mindenkivel, de a legtöbb lánnyal igen. És ez gáz… én nem akarok a legtöbb lány közé tartozni.
Már a hangjában hallom, hogy nem túlzottan rajong ezért a beszélgetésért. MI lesz még aztán, amikor megtudja, a lényeget? Mindjárt kiderül az is. Kíváncsian pillantok rá, majd halványan elmosolyodom a szónoklatom végén. Na, erre mit lép ugyan?
-Haha. Ez nem vicc. Az igazság az, hogy neked is és nekem is rontana mindenen.
Elhúzom a számat. Meg is kaptam az első flörtölős mondatomat, amire inkább nem mondtam semmit, úgy döntöttem. Nem mondom azt, hogy nem megyek bele a játékba, de… majd. Idővel. Előbb a sulis dolgokat beszéljük meg, aztán a többi.
-Szerinted, ha nem jártál be órára, akkor ugyan mivel lennél? Mindennel… de nekem csak a gyakorlatot kell megtanítanom neked. Ugye tudod, hogy nem mindegy, mit csinálsz koreográfián… és azt, amit a tanár megtanít, tökéletesen kell tudnod… főleg, hogy végzős vagy.
A végzős szót, kicsit sajnálattal mondtam, hiszen jövőre már nem lesz itt. Hacsak meg nem bukik koreográfiából. Elmerengek, majd halványan elmosolyodom, kicsit elgondolkodtam tényleg valamin. Eszembe jutott egy régi dolog. A gépemre pillantok, bekapcsolt. Végre. Felmegyek az internetre, majd bejelentkezem gmail-re, ameddig várom, Heaven válaszát. Figyelek én közben, csak… nem véletlenül jöttem be ide, el kell intéznem még egy két dolgot közben.

MADE BY HANNAH AT ATF

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 14

Elnézem a tőlem nem messze lévő lányt, és nem jutok tovább a kérdésen, miért ő, és miért nem néz ki úgy, ahogy kinézhetne? Egyik sem valami fontos kérdés, de ha már kizökkentettek a játékélményemből... Kezeim száguldani kezdenek a billentyűzeten, ahogy közlöm, hogy majd leszek, és most mennem kell mert randim lesz. A vigyorgó fejeket megvárom, és kilépek, kijelentkezek, és hátradőlök a széken, hintázni kezdek, hogy lássam a lányt, azt se tudim mi a neve... Eliza talán. De nem biztos, aki nem fontos nekem, azt nem jegyzem meg. Így van ez.
- Miért kellene hogy érdekeljen, hogy a Te átlagodon mennyit rontana ha én megbukom? - vonom fel a szemöldököm, és direkt szemétkedek, eszemben sincs elutasítani egy könnyű prédát, de azért kell egy kicsit kéretnem magam, a végén még szó éri a ház elejét, hogy micsoda stréber lettem. Azt meg semmi pénzért nem engedhetem meg magamnak, ez érthető nem?

- Elhiszed, hogy rohadtul nem érdekel? Az elmélet nem nehéz, azt behozom könnyen, a koreot meg nem volt időm megtanulni rendesen, de majd lesz, az év végi vizsgán nem fogok megbukni, főleg hogy jelentkeztem a Dance Champions-ra - mosolyodok el, mert bár még nem fogadták el a jelentkezésem, el fogják. Bízok magamban, és tudom hogy vagyok annyira jó, hogy megálljam a helyem a legjobban között is. Persze, ez a csaj nem tudhatja, pontosan mennyire is vagyok jó, és miben, bár lehet megtanítom neki... Ki tudja...
- Tökéletesen fogom tudni ne aggódj, szóval mondd nyugodtan hogy minden rendben halad, és remekül haladok azzal hogy beérjem magam... - vonok vállat, nehogymár ez csessze szét a napom. Hintázok a széken, és jeges szürkés szemeimmel a lányt figyelem. Profilból nem is olyan vészes, csak adna kicsit joban a megjelenésre...

Különben is, nem sok időm van ezekre, főleg hogy az egyik tanár jóvoltából, még külön edzésekre is járhatok, az amerikai foci csapathoz. Nem játékosként, de állóképesség, és izomerő fejlesztés miatt, remek, komolyan ez még hiányzott... Pedig csak egy fordulást nem tudtam megcsinálni... Ch, szívás...
- És ezt a gyakorlást, veled, mégis hová akarod bezsúfolni? Nincs túl sok szabadidőm, rengeteg az edzés, mint tudod... - ez kivételesen, tényleg így van.
- Mi is a neved? - kérdezem meg végül, mert ő ismer, de én nem ismerem őt, meglepő mi?

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 5

ELIZABETH & HEAVEN

xxx/ ruha / Bocsi a késésért :/

Nem tudom mit csinál a gépen, nem figyelek oda igazából. Addig megvolt, hogy játszik. Hiszen minden fiú azt csinálja itt. Nem igazán kötnek le az ilyen dolgok, lehet, hogy csak engem? De mondjuk más lányokat sem láttam még itt a fiúkkal kockulni. Nem értem, mi a jó abban. Nem hogy valami hasznos dologgal töltenék el a szabadidejüket.
Leülök, leteszem a cuccom és végigvárom, még elrendezi a dolgát és rám tud figyelni. Amúgy tudom, hogy direkt csinálja ezt velem. Mindenkivel direkt csinálja. Elég idegesítő fazon, de hát most mit kezdjen vele az ember? Amúgy nem tudom... még mindig nem tudtam rájönni, hogy nekem mi is jön be igazából rajta. Lehet, hogy meg tudnám nevelni. Legalább csak annyit, hogy ne bántsa a kicsiket. A többit tőlem csinálhassa.
-Azért. Mert Te se akarsz megbukni és én sem akarok elhasalni éppen ebből a tantárgyból. Csak segíteni akarok rajtad...
Addig húzom, ameddig úgyis fel nem csesződik már a végén és rá nem mondja az igent. Amúgy tökre nem értem, mért szívózik ennyit. Minek neki ez a sok feszkó? Egyáltalán nem vágom, mit kellene most mondanom ismét, vagy hasonlók. Kezemmel megtámaszkodom a széken és felvont szemöldökkel figyelem tovább a fiút. Kíváncsi vagyok ugyan mit válaszol majd. El sem tudom képzelni. Amúgy nem akarok vele rosszba lenni, sem kihúzni a gyufát vagy valami hasonló... nem lenne a legjobb, az fix. Azt hiszem, örök életemre el lennék átkozva. Talán.
-Ha ezt nem csinálod meg, nem teszed le. Mi nem volt világos? Az meg úgysem érdekli a tanárt. Amúgy is tudod milyen fafejű meg öntörvényű... én nem húznám tovább...
Tényleg nem tudom hogy táncol. Vagyis láttam már, de úgy nagyon komolyan nem. Amikor én figyeltem, mindig haverokkal volt és elhülyéskedtek. Kíváncsi lennék rá, milyen az, amikor közönség nélkül, egyedül a semmibe táncol. Szívesen összeraknék vele egy koreográfiát... hm... nem is olyan rossz ötlet. Csak kicsit jobban össze kell majd barátkozzak vele. Az meg még odébb van szerintem.
-Mondjuk értelmetlen órák közbe, esetleg szünetekbe, meg olyan időben, amikor éppen van szabadidőd.
Még mindig az a fura, fürkésző tekintet szegeződik Heavenre. Nem tudom róla levenni. Viszont amikor a nevemet kérdezi. Te jó ég... istenem. Ez fájt. -.-"
-Még ezt sem tudod? Elég baj ez... Elisabeth.
Ennyit erről. Majd csak megjegyzi. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább ezt tudni fogja. Az igazság az, hogy kicsit most eltört bennem az a parányi remény is, ami volt vele kapcsolatban. De remélem csak tévedek...

MADE BY HANNAH AT ATF

» Park
» its new info topic