Cavill játszótér

Mesélő HSZ SZÁM : 42

A Rogers street mellett elterülő gyermek, és diák barát játszótér, kicsi és nagy hintákkal egyaránt rendelkezik, valamint pókhálóval, és ugrálóvárral is, minden korosztály számára. Csúszka, illetve heverő hinta is akad szép számmal. Elkerített parkosított terület, állatoktól mentes.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 4 KOR : 29

To; Armie <3

Azt sem tudtam hírtelen, melyik bolygón éledem reggel. Felőlem lehetett volna a Mars is, amilyen mocsokul kinézhettem, olyannyira éreztem magam annak. Ráadásul nem az ágyamban ébredtem, sajnos nem is máséban, hanem a szoba kellős közepén. Mindenhol retek, és az atombomba támadás utáni rumli fogadott. Most komolyan szétcsaptuk magunkat, vagy betört hozzánk egy tornádó? Nyökögve emelkedtem fel a földről, kapartam össze emberi mivoltomat, és laza két órára eltűntem a fürdőben. Igazándiból bealudtam a falnak dőlve, senki nem gondolhat semmi rosszat.. esküszöm, csak horkoltam.
Felriadtam sikeresen arra, hogy a zuhanytálcában ücsörögve dőlök oldalra. Kellemes egy érzés, nagyon kellemes, sok szép szó jutott az eszembe, miközben feltápászkodtam. A fejem nem hasogatott –szerencsére – de mégis azt éreztem, hogy hat úthenger vonult át rajtam. Mint egy öregember, úgy húzkodtam magamra a gönceimet, úgy indultam meg kifelé, és kerestem az élet nyomait a szobában. Sehol senki, gondolom csak én találtam vissza, vagy ők jobban érzik magukat ezen a szép reggelen. A szobából kifelé vettem az irányt, a napirend, aminek történnie kell a kukában landolt, azt sem tudom, milyen nap van, nemhogy azt keressem, milyen órára kéne bemennem. Megszokhatták. Egyes helyeken Isten vagyok.. mindenki tudja, hogy létezem, de sose látott senki sem. Szar ügy. Az egyetlen hely, amit el tudtam ebben a pillanatban képzelni, az a szabadlevegő volt. Sebes léptekkel haladtam kifelé, egy nagypapa megirigyelte volna az önkibe való sietség közben. Kiérve első dolgom volt egy cigaretta meggyújtása, hangos sóhajokkal kísérve, mint akinek ez a mozdulat az életét jelentette volna. Fogalmazhatunk úgy is, hogy volt benne része. De innentől megállt a tudomány, nem tudtam mit mozdulni. Ötletem végképp nem volt, hogy mihez kezdjek, merre induljak, de nem állhattam egy helyben, mint a faszent. Vakon indultam előre, rábízva magam arra, hogy majd kilyukadok valahol, és csak reménykedtem, hogy nem egy árok lesz a szerencsés nyertes. Nagyokat ásítva haladtam a cél felé, szeltem át a várost a rövidebb útvonalon persze, mert minek menjek kétszer annyi? Lassan, de biztosan körvonalazódott előttem lassan a játszótér sziluettje, és nyögve törődtem bele, hogy oda vágyódik rejtett énem. A közelébe érve hajítottam el a csikket, morogva kerestem meg az első hintát, és belevágódtam. Ne érdekelt, hogy kicsit sem az én méretemnek lett kitalálva, kényelmesen szétterültem, és lökdöstem magam hébe-hóba. Szemeim már nem akartak leragadni, de erőm még mindig nem volt. Zombi-mód bambultam magam elé, semmiféle használható dolog nem volt az agyamban, csak bambultam. Mintha kimostak volna odafent mindent. Pedig sok dolgon kellett volna elagyalnom, de nem ment. Ilyenkor örültem volna egy társaságnak magam mellett, de mintha épp most halt volna ki a föld. Senki semerre. Egyedül voltam. Elismerem, ez, itt, most igencsak szar lépésként jött ki. Érzek odabent egy űrt, és nem tudom miért. Üresség tátong, de nem jövök rá, miért, és hogyan került oda. Kérdések, melyekre most nem tudok választ, és ez megőrjít, már lassan a hajamat tépem. Inkább ismét rágyújtottam, hallgattam csendben, ahogyan a hinta nyikordult minden egyes mozdulatnál, és őrlődtem. Nem tudok mit kezdeni, leblokkoltam..

» Játszótér
» Armie Cavill-Devereux
» Laura Cavill-Devereux