Játszótér

Mesélő HSZ SZÁM : 42

Játszótér, mert nem csak a kisgyerekek szeretnek hintázni és játszani. Nagy méretű hinták, mászófalak, kötélvár... Valamint pingpont asztalok, és egy kis kunyhó ahol mellékhelységek vannak.

Diák táncszak első év HSZ SZÁM : 30 KOR : 26

Turn up the music, cause this song just came on

Turn up the music, if they try to turn us down

Egy sóhaj kíséretében léptem ki a játszótérre. Senki az égadta világon nincs itt, miért is lennének? Nem való ez már az idősebb diákoknak, ezért is szeretek idejönni, ha akad néhány szabad percem. Az nagyobbakat, inkább messzire elkerülöm, a velem egyidősökkel egyetemben. Nincs velük semmi problémám, csak valahogy a magányban jobban ki tudok bontakozni, mint ha több tízen vesznek engem körül. Ez a bajom néha órán is, de ott nem tudok mit tenni. Nem egyedül vagyok az osztályban, s muszáj elviselnem az osztálytársaim szavait, illetve szekálásait. De kibírom valahogyan, ha már vagyok olyan szerencsés, s sikeresen felvettek ide. Csak néha hiányzik anya, mert bár tudtam, hogy bentlakásos az iskola, azért mégis csak örültem volna, ha anya mellett lehetek.
Felülök az egyik pingpongasztalra, s lógatni kezdem a lábamat, miközben azon gondolkoztam, hogyan is kellene behoznom a lemaradásomat. Egyik osztálytársamat sem mertem megkérni, hogy mutassa meg nekem a lépéseket, a tanártól meg aztán végképp nem mertem. Nem arról volt szó, hogy féltem tőle, hanem arról, hogy a többiek biztosan elkezdenek érte szekálni, amiért egy tanárral társalgok. Már kaptam ez ügyben elég rendesen, s köszönöm szépen több nem kell.
Kicsit fázom, így egy szál ingben, de sajnos az összes felsőm piszkos, és még sem vehetem fel. Szerencsére a farmerom még egyben van, de a cipőmet is le kellene cserélnem. Néhány szakadás, már látszik rajta, pénz nélkül meg nem lehet újat venni. El kell terelnem a gondolataimat ezekről, s valahogyan be kell hoznom a lemaradásomat. Viszont még mindig nincsenek meg a lépések, így arra jutottam, hogy a meglévőket fogom gyakorolni. A zene megvan a szobatársam iPodján, amit kölcsönvettem tőle. Tuti ki fog akadni, hogy szó nélkül elvettem, de ameddig nem tér vissza, addig tudok gyakorolni, majd valahogyan visszacsempészem a fiókjába.
Elővettem a zsebemből a lejátszót, megkerestem rajta a zenét, s elindítottam. Egy párszor meghallgattam, hogy rögzüljön a ritmus, majd felpattantam az asztalra. Körülnéztem, még mindig senki nincs kint. Halvány mosolyra húztam a számat, látva, hogy zavartalanul gyakorolhatok. Elindítottam a zenét, s mikor az a megfelelő részhez ért, elkezdtem a koreográfiát a pingpongasztal tetején. Nem vagyok én nehéz, simán ki fog bírni, csak arra kell figyelnem, hogy ne zúgjak le az asztalról.

HEY David. THIS POST IS 356 words LONG. This is the choreography (= Nem valami egetverő, de remélem kezdésnek megfelel ^^ BTW THIS AWESOME TEMPLATE WAS MADE BY CANDYLAND ! OF CAUTION 2.o FAME! <3

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 56

To: Shon

Egy barna zacskó… Amiben egy fehér por van. Ezt a fehér port én most kiszedem, rárakom egy kis kanálra, öngyújtóval megmelegítem a kanalat, és a porból folyadékká alakuló anyagot szépen beleöntöm a fecskendőbe, megcsinálom még egyszer, aztán még egyszer, és végül egy hevederért nyúlok, feltűröm a pólóm ujját, elszorítom az erem, megpaskolom a vénánál két ujjammal, a fecskendőt oda helyezem, és benyomom a fecskendőt, beoltom magamba a heroint. Nyár óta tart. Nyár óta, és olyan mennyiségben, hogy az már látszik rajtam. Lefogytam, a hajam megnőtt, és az arcom beesett. Nem mintha ez annyira zavarna, hiszen csak csinálom tovább. Ez az én keresztem, viselni senki sem tudja, csak én. Páran mondták már, hogy álljak le róla. De mi értelme, ha nem lehet? Vagy csak én nem tudom? Igazából talán nem is akarom. Rocksztár vagyok ember, vagy még csak leszek, azt nem tudom, de a napi adagom már csak úgy jó, ha reggel azonnal ébredés után lövöm be magam. Egyébként indulás előtt felkapom az akusztikus gitáromat, a hátamra akasztom, és elindulok a játszótér felé. Ezer éve nem jártam ott, talán még elsős lehettem, amikor ott voltam utoljára. Egyébként egy agyonfirkált bőrdzseki van rajtam, bőrnadrággal, a dzseki alatt egy metallicás pulcsit viselek. Ma kivételesen durvára fogtam az öltözködésemet, de különösebben nem izgat, hogy mit gondolnak rólam az emberek, hiszen sosem izgatott. Egyszer sem. Egyébként a tegnapi koncertemnek köszönhetően a fekete sminkem még fent van, és a körmeim is feketék maradtak. Ez van. Nem vagyok buzi, isten mentsen meg attól, sőt! Én teljesen hetero vagyok, csak a szemhéjaim feketék, azon kívül semmi, soha nem volt rajtam. Egy picit furcsán festhetek, de sosem arról voltam híres, hogy annyira normális lennék. Oh, dehogyis, sosem álltam be a sorba, nem is most kezdeném el. Ahogy haladok a játszótér felé, rágyújtok egy cigire, és miközben szívom, gondolkozok rajta. Hogy min? Jelenleg egy épkézláb gondolat nem jut az eszembe, de nem is akarom hogy eszembe jusson. Átugrom a játszótér kis kerítését, és Roshon-t veszem észre a pingpong asztalon táncolni. Semmit nem szólok, csak megvakarom a borostás állam, és továbbra is minden hang nélkül őt figyelem, hogy mit táncol. Ismerem már, de elég félénk, ami azt illeti. Sőt, szinte nem beszél semmit, ami azért nem mellékes dolog. Meg kicsit olyan szerencsétlennek tűnik, de majd ki fog kupálódni az évek alatt. Kicsit rám hasonlít, hiszen én is ilyen voltam, de aztán kikupálódtam. Mondjuk most sem tartok sokkal előrébb, de hát ez van, ezt kell szeretni, nem?

/Most lusta voltam skint keresni >

Diák táncszak első év HSZ SZÁM : 30 KOR : 26

Turn up the music, cause this song just came on

Turn up the music, if they try to turn us down

Újra, és újra eltáncolom azokat a lépéseket, amik már így is nagyon jól mennek. De mit tudjak csinálni, ha az újakat nem tudom? Semmit sem, csak azt, ha a repertoáromban lévő lépéseket már kívülről, és kitűnően fújom. Legalább ezeket tudjam, ha másra nem is futja a mai napomból. Megnézem, hogy mennyi az idő, s mosolyogva tapasztalom, hogy még bőven van addig idő, ameddig vissza kell juttatnom a szobatársamnak az iPodját. Ismét elindítom a számot, de amikor a koreográfia felénél járok, és megfordulok, egy alakot látok meg, szinte ijesztő kinézettel. El is rontom a lépést, és le is zúgok a pingpongasztalról. Szerencsére, csak a hátsómra érkeztem, nem háttal, ezzel megúszva egy alapos fejsérülést. Ki a fene lehet ez? Még életemben nem láttam őt, vagy csak nem emlékszek rá… Nem, tuti, hogy az előbbi lehet. Nem sok mindenkit ismerek a suliban, és szerintem, nekem addig jó, hiszen tuti nem élném túl már a következő napot sem, ha mindenki ismerne. Megfogom az asztal szélét, és félénken kinézek, hogy itt van-e még az illető. Nincs szerencsém, még mindig ugyanott van, s nem mozdul. Most mi tévő legyek? Fussak el, mint mindig? Vagy várjam meg, még idejön, és szétveri a fejem? Egyik se jó döntés, de valamit muszáj tennem. Aztán észreveszem, hogy az iPod fent maradt az asztalon, amiért gyorsan odakapok, kikapcsolom a zenét, és elrejtem a zsebemben. Legalább ez maradjon épségben, mivel nem az enyém. Légzésem egyre szaporább, túlságosan is ideges vagyok, hogy mi is fog most történni. Nem tudom kivenni, hogy ki az alak, és ez bosszant. Legalább, ha tudnám, hogy ismerem, valamivel nyugodtabb lennék, de így, hogy ez az információ nincs a birtokomban, nem tudok mit tenni. Közelebb biztosan nem fogok hozzá menni, az már fix. Viszont, az sem szerencsés, ha ő jön közelebb hozzám. Miért kell nekem ilyen szerencsétlennek, s bátortalannak lennem…? Utálom, hogy ilyen személyiséggel áldott meg a sors, de csak el kell viselnem. Vagy kitörök belőle, ami eddig nem igazán akar sikeredni, vagy inkább beletörődök. Sajnos, ahogyan én elnézem a sorsomat, nagyon is az utóbbi fele hajlok, s ha a suliban maradok, akkor be is fog teljesedni, hogy beletörődök a lehetetlen életembe.A gondolataim között, pedig szemmel tartom azt az idegen alakot, aki miatt lezúgtam az asztalról, s kész vagyok bármikor ugrani, ha menekülnöm kell. Ebben mindig is jó voltam, nem tagadhatja le senki sem, főleg nem egy olyan személy, aki mondjuk már megkergetett.

HEY David. THIS POST IS 394 words LONG. This is the choreography (= Hát… remélem, azért tudsz rá reagálni ^^”” BTW THIS AWESOME TEMPLATE WAS MADE BY CANDYLAND ! OF CAUTION 2.o FAME! <3

» Cavill játszótér