Tükör terem

Mesélő HSZ SZÁM : 42

Egy terem, aminek az ajtó kivételével minden fala tükörrel van borítva. Kiválóan alkalmas új táncok tanulására és gyakorlására.

Vendég

The Lord of Dance

Végre egy nap, amikor úgy ébredek hogy nem vagyok fáradt és álmos, és nem sajognak a végtagjaim sem, a megfeszített munka eredményeképpen. Lendületesen mászok ki az ágyból, és elidőzök a fürdőben egy jó fél órát, mielőtt elindulnék. Felveszem a motoros overallom, és a dzsekim rá, és a hátamra veszem a táskám, amibe váltóruhák, cipő és minden személyes holmim van. Leakasztom a szobakulcsom a falról, és kifelé menet bezárom. Az alois kollégiumában van szobám, de a reggeli motorozás fontos, és onnan már nem jövök ide vissza, hanem elkezdem a napi teendőim. Egek ura, és még elméleti anyagot is javítanom kell. Megrázom a fejem, és elindulok kifelé, a parkoló ahol az én szépségem motorom áll. Felülök rá, felveszem a bukósisakot, és a kesztyűket, majd bepöccintem a motort, felbőgetem, és mint akit kilőttek, már el is illanok.

Két órával később érek vissza, és parkolom le a járgányt, a személyes ügyeimet is sikerült elintéznem a városba és reggeliztem is valamennyit. Leveszem a sisakot és a kesztyűket, és elteszem őket, majd lezárom a motrot is. Felsétálok a nyugati épületrész felé, és a tanáriba megyek, ahol lehúzom magamról az ancúgom, és feltárul alatta a bőszárű fekete-ezüst nadrágom, és az egyszerű fekete izomtrikóm. Táncpróba lesz, hát ahhoz mérten öltöztem fel. Sportcipőt hoztam még hozzá, így azt veszem fel, közben persze köszönök mindenkinek és Dorina ismét megjegyzi hogy micsoda "vad motoros" vagyok. Még csak az kellene, féltem én a jogosítványom. Kilépek a tanárből, és a tükrös terem felé megyek, ahová a diákjaim rendeltem másfél órával később, de még addig bemelegítek, és előkészülök az esti mutatványommal is. Kinyitom az ajtót és bedugom a fejem, de sehol senki, így bemegyek és ledobom a kis sporttáskám a fal mellé. Kiveszek belőle egy CD-t és a lejátszóba helyezem, folyamatos ismétlésre állítva egy számot. A kezdeti kis számlálása alatt a terem közepére megyek, és lerúgom a cipőt és zoknit is. Megállok mereven, majd a zene ütemére kezdek el egy pörgős, és jó megterhelő mutatványsort. Ide-oda csavargatom magam, és többször is a földön kötök ki, látványosan szenvedve, persze ez is része a dolognak. Bő szárú suhogós nadrágom ide-oda lebben és tekeredik, iszonyú jól nézhet ki. Éppen egy újabb forgásba kezdek bele, mikor kicsúszik alólam a talaj, és ahelyett hogy vadember módra megérkeznék guggolásba, a fenekemen kötök ki.
- A francba... - morgok érzéssel, de egy picit pihenek ha már így alakult. Remélem ezt pont nem látta senki.

TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION

Diák táncszak első év HSZ SZÁM : 30 KOR : 26

Sometimes I'm Lazy, I get bored. I get scared, I feel ignored.

I feel happy, I get silly. I choke on my own words. I make wishes, I have dreams. And I still want to believe...

El fogok késni! Annyira nem csípem, amikor eltűntetik a kontaktlencséimet. Szemüvegben meg nem célszerű beesnem a táncórára, mert van egy olyan sejtésem, hogy gyorsan lekerül a fejemről, s nem úgy, hogy magamtól leveszem. Ez az én szerencsém. Alig vagyok itt, de már a halálba kergetnek a többiek. Mindegy is, most nem ezen kell gondolkodnom, hanem azon, hogy hol keressem a lencséket. A nagy kutatás közepette, felvettem a melegítőnadrágomat, egy egyszerű fehér rövid ujjút, s az egyetlen ép pár cipőmet. Még szerencse, hogy ezt eldugom, és a szobatársaim nem találják meg. Hagy higgyék csak azt, hogy nincs normális cipőm –ami részben igaz, hiszen a másik egy pár helyen el van szakadva–, s így legalább ezt az egyet épségben hagyják.
Kimentem a fürdőbe, hátha ott vannak, amiket keresek, de sajnos nem volt itt sem szerencsém. Viszont, ha már itt vagyok, akkor megmosom az arcomat. A hidegvíz teljesen felfrissített, csak azt sajnáltam, hogy nem láthatom magamat a tükörben, csak szemüvegben. Mindegy is… Visszamentem a szobámba, és sóhajtva dőltem le az ágyra. Gondolkodni kezdtem, hogy merre is kereshetném még a kontaktlencséket, de nem jutott eszembe egyetlen egy hely sem. Órára, meg muszáj mennem, nem szabad többet hiányoznom, mert tuti kicsapnak. Azt meg egyértelmű, hogy nem szeretném. Lehunytam a szemeimet egy pillanatra, mikor hirtelen nyílt ki az ajtó, s egy idősebb diák lépett be rajta. Csak látásból ismerem, nem beszéltünk még soha. Meglepetésemre, a kontaktlencséimet hozta vissza, amire én persze ledöbbentem. A nevem rajta van a tartón, talán innen tudhatta, hogy hova is kell hoznia.
– Kö… köszönöm. –motyogtam, még mindig teljesen lefagyva, amire csak egy vigyort kaptam, és már nem is volt ott.
Nem vesztegettem tovább az időmet, visszamentem a fürdőbe, s gyorsan behelyeztem őket, majd irány vissza a szobába. Ott megfogtam a tornazsákomat, beledobtam a törölközőm, s a kulacsomat, majd fejvesztve rohantam. A folyosón lévő órára pillantottam egy pillanatra… nem kellett volna, hiszen tíz perce az órán kellene lennem. A tanár kitekeri a nyakamat, hogy megint késtem. Magyarázkodni meg nem tudok, s csak rosszabb, ha állok előtte, mint egy kuka. Átvágtam a folyosókon, a tömegen, s a Nyugati szárnyba érkeztem. A termet gyorsan megtaláltam, de az ajtó előtt megtorpantam. Érdemes egyáltalán bemennem? Hiszen, az első tíz percet sikeresen lekéstem, lehet felesleges már bemenni. Mély levegőt vettem, és bátortalanul bekopogtam. Ha már késtem, ez a minimum. Bár, ahogyan hallom, nincs sok értelme, a zene miatt úgy sem hallják. Vártam fél percet, s a kilincset lenyomva, beléptem az ajtón. Mr. Crosseria éppen a földön ücsörög, és… egyedül? Hol vannak a többiek? Ilyenkor már nem tömve szokott lenni a terem?
– Elnézést a késésért, többet nem fordul elő… –igaz, ezt már hallotta tőlem egy párszor, s mindig megszegem, de el lehet hinni, hogy nem önszántamból. Az ajtó mellett várakozok, hogy most mi is lesz: maradhatok, vagy elzavar, mondván, ha már késtem, felesleges bent lennem.

HEY Mr. Crosseria. THIS POST IS 470 words LONG. Nem az igazi, remélem megfelelőt írtam… BTW THIS AWESOME TEMPLATE WAS MADE BY CANDYLAND ! OF CAUTION 2.o FAME! <3

Vendég

The Lord of Dance

Kis szünetet tartok a táncolásban, és a padlón ücsörögve pihenek egy kicsikét, A zene továbbra üvölt, mivel folyamatos lejátszásra állítottam, így nem hallom meg a kopogást, csak amikor valaki benyit, arra leszek figyelmes. Felállok, és a hifihez sétálok pause üzemmódba teszem a számot, és az érkező felé fordulok. Az egyik diákom, aki rendszeresen elkésik, Roshon az. Ismerek már majdnem mindenkit, aki itt tanul, elég gyakran van tömve a terem ha órát tartok, és őszinte örömmel tölt el, mivel szeretem ezt csinálni.
- Gyere csak nyugodtan, kivételesen nem késtél el Roshon. Az óra majd másfél óra múlva kezdődik. Bizonyára elnézted az időt - mosolygok rá, kivételesen úgy láthat hogy össze van fogva a hajam. Ez nem túl gyakori jelenség, mert nem szeretem így hordani, de mivel a tánc közben úgyis útban lenne... A hifi elé ülök le újra és kinyújtóztatom a lábaim, és ráhajolok, majdnem teljesen érintem az orrommal a térdem. Hm, fejlődök.
- Ha már itt vagy nincs kedved bemelegíteni és nyújtani velem? A többiek meg majd jönnek. Fel fogom ám írni hogy nem késtél el - nevetek rá a fiúra, mert tudom hogy a pontosság sosem volt erős oldala, de nem bánom, én senkit nem dobtam még ki az órámról, és fegyelmeznem is nagyon ritkán kell, azt is sikerült általában elütni valamivel. A legtöbb diákomról sok mindent tudok, de vannak kivételek is. Roshonról nem sok mindent, csak azt hogy szeret elkésni. Kíváncsian pillantok rá, és közben felállok a földről. Vicces látvány lehet a bőszárű fekete nadrágom fényes ezüst csíkokkal, de hát a látvány megköveteli a dolgot.

TEMPLATE CODING BY GOLDEN ALBATROSS OF CAUTION

Diák táncszak első év HSZ SZÁM : 30 KOR : 26

Sometimes I'm Lazy, I get bored. I get scared, I feel ignored.

I feel happy, I get silly. I choke on my own words. I make wishes, I have dreams. And I still want to believe...

Nem is értem, hogy mi folyik itt. Elnéztem volna a napot, vagy ennyire elnéztem az időt? Magamon is meglepődöm, hogy pontosan érkeztem, pedig Mr. Crosseria tényleg azt mondta, hogy nem késtem, s a hallásom még jó. Ezt én is fel fogom írni, hogy egyszer az életben nem késtem el az órámról. Letettem a táskámat a szokásos sarkomba, majd leültem a tanár úrral szemben, és kinyújtottam az egyik lábamat.
– Pedig határozottan emlékszem, hogy a folyosón lévő óra azt mutatta, hogy már elkéstem… –vontam meg a vállamat, hiszen most nem arra kellene gondolnom, hogy miért nem késtem el, hanem arra, hogy pontosan beértem órára. Nem sűrűn fordul elő, ezt Mr. Crosseria is tudja, ahogyan az sem mindenkori látvány, hogy lófarokban láthatom a tanárt.
– Ha már így hozta az idő, akkor szívesen bemelegítek magával. –mosolyogtam el, talán a mai napon elsőnek, s utoljára. Sokkal jobb a közérzetem, úgy hogy nincsenek itt a többiek. Annyira, hogy is mondjam… nyugodtabb minden, és ha így is marad, akkor sokkal jobban fogok mozogni. Nagyobb terem lesz, nem röhögnek ki, ha véletlen balra lépek, s nem jobbra. Komolyan, néhányan úgy tesznek, mintha táncolva jöttek volna a világra. Pedig mindenkinek el kell kezdenie tanulni, s valakinek jobban megy, valakinek nem.
Közben megcseréltem a lábamat, s most már rá is hajlok teljesen. Vagy öt percig úgy maradok, majd mind a két lábamat oldalra nyújtom, s lehasalok a földre.
– Sokkal másabb így… olyan, nyugodt, és csendes a terem… –jegyzem meg halkan, mosolyogva, de ugyanakkor tisztán, s érthetően. Mr. Crosseria is érthette, amit mondtam, hiszen nem magamnak jegyeztem meg, hanem pontosan azt akartam, hogy értse… Talán, mert megpróbálom megtörni a csendet, és valahogy beszélgetést kezdeményezni. Nem sok alkalmunk volt, hogy jobban megismerjen, s most, hogy előbb érkeztem, mint kellett volna, az idő tökéletes lehet rá. Bár azt nem tudom, hogy mennyire tudnák megnyílni egy tanárnak, de érhetnek még meglepetések. S a mai napon már nem is az lenne az első.

HEY Mr. Crosseria. THIS POST IS 322 words LONG. Talán, most jobban megismerhet (= BTW THIS AWESOME TEMPLATE WAS MADE BY CANDYLAND ! OF CAUTION 2.o FAME! <3

» Számtech terem
» Használaton kívüli terem