Használaton kívüli terem

Egy eldugott kis helyen -amit szinte alig veszel észre- található. Az ajtó is eléggé megviselt már, szinte esély van rá, hogy ha benyitsz, kidől. Ha sikerül belépned, akkor teljes sötétség lesz úrrá, hiszen csak egy kis ablakocska adja a fényt az egész teremben.
A romos helységben található egy asztal, szekrény aminek az üvege be van törve, valamint egy pár szék és néhány leterített holmi. Minden pókhálós, látni, hogy tényleg használaton kívüli terem.

To Emandorie

Már nem tudom mióta nem láttam Dorie-t. Jó látom az iskolában, órákon, de így kettesben már vagy 2 hete semmi nem volt. Pedig már nagyon is hiányzik. Ő is. A csókjai, az ölelése, mindene. Megbeszéltünk egy találkozót a régi használaton kívüli terembe. Sötét, poros, senki sem jár ide, tökéletes hely ahoz, hogy találkozzunk. Senki sem tudhat róla. Ha valamelyik diák megtudja, az valamelyik tanár fülébe jut, onnan az igazgatóhoz és akkor nekem is és Dorie-nak is vége az iskolának, valamint a munkámnak.
Gyújtottam egy-két gyertyát, hogy azért lássunk is. Raktam az asztal közepére, a szekrény tetejére, az ablakhoz is. Hoztam neki egy kis ajándékot is. Remélem örül majd neki.
Idegesen járkáltam a poros, koszos terembe és vártam, hogy jöjjön az én szerelmem.



Megjegyzés: Remélem tetszik és bocsi a késésért :/

Az iskola kezdett elhalni. Mindenki a szobája vagy az ebédlő felé vette az irányt. Én ma kihagytam a vacsorát csak azért, hogy találkozzak Vele. Előadtam, hogy iszonyatosan hányingerem van és az ételt sem kívánom így a szobatársaim nem nyaggattak annyira, hogy miért nem megyek velük. Mikor az utolsó lány is elhagyta a szobát rögtön ugrottam a szekrényhez, hogy átöltözzek. Egy fehér pólót vettem fel, ugyanilyen színű tornacipővel, farmerral és egy égkék pulóverrel. Imádtam. Jó vastag volt és hatalmas kapucni volt a hátán. A szökéshez tökéletes. A hajamat kiengedve hagytam de a fésülködés kimaradt s erre csak akkor döbbentem rá mikor a kapucnit már a fejemre húztam.
- Francba. – mormoltam magam elé. Mindegy. Akárhogy már lassan egy éve tartott a románcunk szerettem tökéletesen kinézni ha vele voltam. Pedig már látott smink nélkül és kócosan mivel volt már, hogy a szobájában aludtam vagy hajnalban lopództam ki hozzá a hátsó kertbe. Furcsa szerelem volt a miénk, bár egyben iszonyatosan vad és szenvedélyes is. Nem tudhatott rólunk senki így sokkal jobban vágytunk a másik társaságára… hisz amit tiltanak mindig sokkal édesebb.
Szinte futva szedtem a lépcsőket az üres terem felé. A folyosókon még néhol szállingóztak az emberek, de senki nem foglalkozott velem. Nem is baj.
Letértem egy folyosón ahol már egy ember sem mászkált. Nem szokásuk. Lezárták már egy ideje és egy sárga szalag jelezte, hogy nem szabadna belépni ugyanis az épületnek ez a része eléggé össze volt zuhanva.
Végre az ajtó. Az ajtó. A kilincsre tettem a kezemet de előtte még hátra néztem, hogy senki nem-e követ vagy látja, hogy bemegyek… de senki.
- Óh Drew!- néztem körbe a teremben. Koszosabb volt mint emlékeztem. Lassan már törzshelyünké vált. Főleg a tanári asztal… óh ha az mesélni tudna. Levettem a kapucnit fejemről s fülemre simítottam szőkésbarna tincseimet s már libbentem is Andrew felé. Nyakára helyeztem egyik kezemet onnan feljebb csúsztattam arcára s végig simítottam kissé borostás álláig.
- Hiányoztál!- búgtam csöndesen.

To Emandorie

Mindenki az ebédlő fele ment, de én nem oda tartottam. Az iskola egyik lezárt részéhez, azon belül is a régi, romos, használaton kívüli teremhez. Ugyanis ott lesz találkozóm Dorie-val.
Régóta tart már közöttünk ez a titkolt románc és ezt nagyon is szeretem. Sokszor találkozunk itt valahol az iskolában, pl a romos teremben, szertárban vagy valahol máshol. Volt olyan is, hogy az éjszaka közepén kiszökött hozzám a házamba, mert közel van. Az iskola mellett van pont.
Direkt közelre vettem, hogy tudjunk találkozni, ha nem engednék ki.
A szekrényeknél álltam és vártam, hogy megjelenjen szerelmem. Hirtelen nyílott az ajtó és megszólalt egy édes, bársonyos hang.
-Itt vagyok! - mondtam neki
Levette a kapucnit fejéről s fülére simította szőkésbarna tincseit , s már libbentem is én felém. Nyakamra helyezte egyik kezét onnan feljebb csúsztatta arcomra, s végig simította kissé borostás államig.
-Te is hiányoztál nekem! - mondtam, majd megfogva álltát, hosszasan megcsókoltam