Nicole Hamilton
Diák táncszak második év
HSZ SZÁM : 6
 |  Tárgy: Hamilton; Nicole Vas. Szept. 16, 2012 1:46 am | |
| HAMILTON, NICOLE REBECCA  better than thou
ALAPOK, ALAPOK, ALAPOK Elnézést? Oh, te hozzám beszélsz? Nem tudod, ki vagyok?
A nevem [NICOLE REBECCA HAMILTON] és ne merd elfelejteni! Ha
már összehaverkodtunk, hívj [NICKIE]-nek. Születtem
[1996. 03. 12.] ebből adódóan [16] éves vagyok . Jobb lenne, ha ezt most megjegyeznéd! Én egy úgynevezett [KERESETT] karakter vagyok és 100%-ban [HETEROSZEXUÁLIS, KÍSÉRLETEZÉSI VÁGGYAL]! Foglalkozásom [TANULÓ]. Tízes skálán az iskolában,
én [ELIT[/i]] vagyok. [MÁSODIK] -ba járok. [TÁNC] szakos vagyok.
prettier than thou
MEGJELENÉS, MEGJELENÉS, MEGJELENÉS HAJ. gesztenyebarna, enyhén hullámos
SZEM. sötétbarna, mandula vágású
SÚLY ÉS MAGASSÁG. karcsú, 170 cm magas
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL.-
STÍLUS. Kevés smink, mert fő a természetesség. Ha már ilyen szépséggel áldott meg a jó isten, hülye lennék eltakarni mindenféle olcsó - és drága - festékkel. Szeretem a nőies ruhadarabokat, köztük a szoknyákat, emellett gyakran láthatsz magassarkúkban, mert bolondulok értük. Hányingerem van a kapucnis kardigánoktól és pulóverektől, viszont otthon muszáj vagyok azokat viselni. Eszemben sincs a legjobb ruháimban császkálni a ház körül.
HANGSZER. -
PLAY BY. Nina Dobrev
EGYÉNI TITULUS. -
smarter than thou
SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG SZOKÁSOK.
¤ rágom a körmöm idegességemben
¤ ami nem érdekel, hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni
¤ dohányzás
¤ hidegen eszem a pirítóst
ERŐSSÉGEK.
¤ idegen nyelv ismeret (német és francia)
¤ lovaglás
¤ ittlétemből adódóan, a tánc
¤ jó emberismeret
¤ titoktartás
¤ együttérzés
GYENGESÉGEK.
¤ szerelem
¤ hazudozás
¤ koncentrációs készség
¤ dühkezelés
¤ hízásra hajlamosság
SZERET.
♥ Maroon5
♥ Adam Levine
♥ bulik, medencés- és grillpartik
♥ Jack Daniels
♥ Evie Richardson
♥ balett
♥ lovak
♥ Natalie Portman - kedvenc színésznőim egyike
♥ gyümölcsös rágó
♥ pizza
♥ romantikus regények - Daneel Steele könyvek főként
♥ hógömbök
♥ levendula illat
♥ szappanoperák
♥ Alois
♥ Lucas
♥ szex
♥ borostás férfiak
♥ horror és akciófilmek, valamint drámák
NEMSZERET.
× anya pasija, Derrick
× mély érzelmek
× hazugságok
× irigység
× Adam Sandler - Eddie Murphey-vel karöltve
× fizika óra
× elvárások, követelmények
× matek tanár
× ellentmondás
× mézes szezámmagos csirke
× svájci csokoládé
× 30 Seconds to Mars
× Britney Spears
× gyerekes viselkedés
× szandál-zokni párosítás
× zöld ruhadarabok
TELJES SZEMÉLYISÉG. Az emberek többsége azt hiszi, ismer. Tulajdonképp így vagyunk ezzel mindannyian, nem? Váltunk pár szót a másikkal és azt hisszük, hogy ismerjük őt, mint a tenyerünket és nem okozhat nekünk meglepetéseket. Olyan dolgokat mondunk róla, amikben biztosak vagyunk, merthogy ő "biztos ezt tenné" és mert "ő ilyen". Velem kapcsolatban nem egy ember ringatja magát hiú ábrándokban, akik olykor későn, olykor túl hamar eszmélnek fel. Egy falatot mindenesetre kaphatnak belőlem... mindenki. Kérdés, hogy ki melyik részemet képes megismerni.
Könnyen ideges leszek. A legpitiánerebb dolgokkal is tudják szabotálni az idegrendszeremet, aminek a vége általában hiszti és veszekedés. Nem tehetek róla. A véremben van. Anyám is egy hisztis kurva és én is az vagyok. Néha próbálok tenni ellene és nem figyelni az idegőrlő dolgok forrására, de nehezen megy. Piszkosul nehezen, ezért inkább engedek a kényszernek... és ordítozok.
A hűség és a szerelem... hatalmas gyengéim. Evie előtt persze ezek a dolgok kézenfekvőek voltak nálam. Nem csaltam meg a pasimat és imádtam, hogy volt valakim, akit szerethetek. Mármint szerelemmel. De aztán jött Evie és mindent helyrerakott bennem. Jöhetnék azzal a hülye dumával, hogy ki akarom élni magam addig, míg fiatal vagyok, de hazudnék. Egyszerűen csak nem szeretném megütni a bokámat, valamint akkor és azzal szeretnék lefeküdni, amikor és akivel csak akarok.
Nem vagyok kényes... sem finnyás... sem válogatós. Mindent megeszek, amit elém tesznek, a szállodai szobákban pedig nem kezdek el kritizálni semmit.
Normálisan, tisztességesen tanulok és készítem a leckéket egyik óráról a másikra, viszont nem vagyok hajlandó jó pofizni azzal a tanárral, aki gyűlöl és akit én szintén gyűlölök. Félre ne értsenek, remek színésznő vagyok, de mégis ki akarna a képébe mosolyogni annak, akit utál? Hát, én biztos nem.
Gyűlölöm anya pasiját. Kiakaszt, mert... mert drogozik. Én is kipróbáltam már, de ez más. Tény, hogy folyton vigyorog rám és tény, hogy bejövök neki. Tény az is, hogy minden éjjel be van állva, sőt az is egy kib@szott nagy tény, hogy anyám teljes mértékben belezúgott. Viszont azt képtelen vagyok eltűrni, hogy az éjszaka kellős közepén befeküdjön mellém és reggel mellette ébredjek. Helyes hapsi, nagyon is. Kicsit arra a Ryan Gosling-ra emlékeztet... de ettől függetlenül még egy harmincakárhány éves csávó, aki az anyám pasija, nem mellesleg drogos. Azt hiszem, az érzelmileg bántó dolgaimat kimerítettem ezzel a... ezzel az információáradattal. És igen. Talán egy újabb hisztiről van most szó.
TITOK.
- Sehogy sem tudom kiverni a fejemből Lucas-t. Tisztában vagyok vele, hogy ő már túllépett rajtam - legalábbis ezt állítja -, de nekem nem megy. Minden esetre, igyekszem leplezni, hogy hidegen hagy, mikor előttem ölelgeti a barátnőjét. Végül is, joga van hozzá, hiszen nem történt kettőnk közt semmi a szexen kívül. Ráadásul, idősebb, mint én. Úgy érzem, ez felhatalmazza arra, hogy elutasítson. Pedig egy szavamba kerülne és kirúgnák a suliból... Manapság sem támogatják a tanár-diák viszonyt.
- Drogozok. Kell ezt még tovább ragozni?
- Pénzt loptam az egyik legjobb barátomtól - aki mellesleg még szerelmes is belém -, Drake-től, hogy drogot és piát vehessek a pénzen. Nem volt rá szükségem, hiszen otthonról is hozhatnék, de... Fogalmam sincs, miért csináltam. Így visszagondolva, nem volt okos döntés.
richer than thou
TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM JELENLEGI TARTÓZKODÁSI HELY. Alois kollégiuma
SZÜLŐK. Grace Fitzgerald, 44, egyetemi tanár; Martin Hamilton, 48, étteremlánc tulajdonos; Derrick Morgenstein, 40, újságíró, afféle nevelőapa, legalábbis próbál úgy viselkedni;
TESTVÉREK. nincs
TÖRTÉNET.Fly with me - Lorelei Statson karakterem szemszögéből.
Rettenetesen fáj, mintha szilánkosra törné a csuklómat. Belegondolok, hogy talán üvegcsontozatú vagyok, de a sport rácáfol erre és hagyja, hogy kétségek közt vergődjek: miért fáj ennyire, miközben mélyen bennem valami élvezi az egészet? Felhasad a bőröm, arany színű folyadék zúdul ki rajta, ami lassan átcsap fekete, szurok szerű ragacsba. Ebben taposok most és észre sem veszem, hogy már térdig merülök benne. Ő meg csak nevet, szemeit mélyen csokoládé színű íriszeimbe fúrva és megcsókol, mintha ezzel szeretné minden életerőmet kiszívni belőlem. Fáj a bokám, mint mikor baltával csapják keresztbe a csontot. A nyakam... aprócska tűszúrások nyaldossák. Nyelvem hegyével ízetlen tréfát űznek és akárha pezsgőtablettát ejtettek volna rá, úgy zsibbad és húzza össze benne az izmokat. Kellemetlen minden külső és belső hatás. Nem törődöm a szurokkal, ami mellkasomat öleli át, nem törődök a veszéllyel és a szégyennel. Élvezetes játékba invitál, én pedig gondolkodás nélkül sétálok a csapdába.
Felpattannak szemhéjaim, kezemmel megdörzsölöm szemeimet, ezzel igyekezvén kiűzni onnan az álom maradványait. Sötét tincseimbe túrok, kezeim izzadtságcseppekbe ütköznek tarkóm környékén. A levegőt is nehezen szedem, a takaró a földön hever és egy szál pólóban meg alsóneműben fekszem az ágyon. Kiszolgáltatottnak és gyengének érzem magam. Vissza akarok merülni az álomba, ahol nem féltem, vagy ha mégis, hát erősebb volt az élvezet, a vágyakozás és magabiztosság. Olyan voltam Ott, amilyen a való életben sosem leszek: merész, vakmerő és szenvedélyes. Az ilyesmiről tényleg csak álmodozni tudok.
Ólomsúlyú végtagokkal állok fel és nyújtózom ki. A vekker tetejére csapok, hogy éles, zörgő hangja elnémuljon. Szokásomhoz híven sétálok a fürdőszobába, hogy ott elvégezzem teendőimet, mint minden reggel: fogat mosok, átöblítem arcomat, majd hajat mosok. Egy törölközővel a fejemen, mint valami turbánnal rendelkező basa, lépdelek vissza szobámba, ahol egy csőszárú, combjánál leheletnyit koptatott farmert és egy mályva színű, denevérujjas felsőrészt választok aktuális öltözékemnek. Mindezek után ismételten a fürdőbe viharzok és hajammal, valamint azzal a kevés sminkkel kezdek foglalatoskodni.
Anya már harci díszben, táskámmal a vállamon pillant meg. Bal szemöldöke a magasba szökik, ahogy végigmustrál és megállapítja, hogy megfelelő-e vagy sem a ruházatom. Általában talál valami kivetnivalót és szinte sosem reménykedem benne, hogy tökéletes választásnak titulálja a ruháimat. Ez nem ízlés kérdése, vagy hogy nem egy véleményen lennénk. Anya szeret belém kötni, legyen szó tanulmányi eredményről, sportról vagy épp a külsőmről. Bele sem merek gondolni, mi történne, ha egyszer megtudná, hogy mit csináltam abban a buliban Eura-val. Szívinfarktus, vagy valami hasonló és még apa sem tudná megnyugtatni.
- Vehettél volna szoknyát! Azt a rövid fehéret. Sokkal szebbek benne a lábaid. A smink pedig... hm, keveslem, de már ne menj vissza! Még a végén elkésel. - összefonja karjait mellkasa előtt, miközben megereszt egy halvány, szánakozó mosolyt és arcon puszil. Viszonozom mosolyát.
- Suli után apához menjek, ugye? - kérdem, miközben töltök egy csésze kávét magamnak és kortyolok belőle. Érzem, amint energiával tölt fel és egy löket adrenalin zúdul a semmiből ereimbe.
- Igen. Remélem, főz nektek az a nő és esztek rendesen, mert tudod, hogy képes vagyok botrányt robbantani, ha keresztbe tesz nektek... vagy ami még rosszabb, megbánt titeket. - egy barna tincset tűr fülem mögé, arcomat vizslatva.
- Nincs baj, anya. Kedves és főz rendesen. - válaszolom, közben próbálok rájönni, hogy Robert merre lehet. Bizonyára már elindult az iskolába, ami őszintén szólva bánt egy kicsit, mert mióta a szüleink elváltak, folyton külön járunk suliba. Mintha nem is egy családból valók lennénk. Szégyell engem?
- Aha. Majd elválik még. Ezt add ide, szívem! Csúnyák lesznek tőle a fogaid. - elveszi tőlem a kávét és maga hörpinti fel a maradék pár kortyot. Sosem lesz vége ennek az egésznek.
Elbúcsúzok anyától és kilépek a ház ajtaján. A már most fülledt, korai szellő arcon nyal és kellemes bizsergést árasztva magából, körbefonja alakomat. Körbepillantok, majd lassan elindulok az intézmény felé, aminek már négy éve lelkes tagja vagyok, bár ahhoz korántsem elég lelkes, hogy észrevegyenek.
A folyosó padlóján koppannak cipőm magas sarkai és megnyugszom, rájővén, hogy még épp időben vagyok. Mellettem diákok ezrei száguldanak el, ugyanis húsz percen belül megkezdődik a tanítás. Összepréselt ajkakkal, ráncokba szaladt homlokkal próbálok utat törni köztük, de nehézkesen megy. Pár másodperc múlva a titkárnő alakja körvonalazódik ki szemeim előtt, aki orrára biggyesztett szemüvege mögül méreget, mint bíró a vádlottat. Még a lélegzetem is elakad.
- Miss Statson, örülök, hogy épp erre járt! - mosolyodik el, azzal a keserű mosolyával, amitől annyira félek. Még a gyomrom is görcsbe áll, ha meglátom. - Ezt tűzze fel szépen erre a táblára, de lehetőleg ízlésesen! Menni fog, ugye, kedves? - kezembe nyom egy stóc kék, zöld, fehér, lila, csillogós, illatos, fényes és még ki tudja, milyen fajta papírt, majd azzal az erővel, mellyel utamba akadt, most az ellenkező irányba masírozik, immáron üres kézzel.
Sóhaj szakad fel ajkaim közül, mikor a papírokkal kezemben a táblához lépek. A folyosón remélhetőleg senki sem figyeli, milyen alantos munkát bíztak rám, de még ha igen, akkor is megcsinálom, mert ez a feladatom. Nincs választásom. A táskámat a fal tövébe dobom, mellé helyezem a stócot és az első tűvel felfüggesztem a hatalmas ürességre az első szórólapot, ami új táncszakkört hirdet.
luckier than thou
A TAG, A TAG, A TAG NÉV? én
TAPASZTALAT? 2 év
KOR? 16
A hozzászólást Nicole Hamilton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 24, 2012 5:26 am-kor. | |
|
