Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Alois Rock School
USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
Belépés
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!
when at first i learned to speak i used all my words to fight
Eldöntöttem, hogy ma bulizni megyek. Kicsit koptatott farmernadrág, egy szép fekete ing, felzselézett haj, majd a fekete, már jól megszokott kabátom. Begombolom azt, és összeszedem a cuccomat. Nem találkozom konkrétan senkivel sem, csak egy jó kis pizzára szeretnék beülni valahová, na meg talán… ha úgy jön, akkor ismerkedni. Szerintem éppen itt lenne az ideje, hogy összeszedjek valami nőcit, aki kelleni fog nekem majd később is. Már a végén még öreg leszek, mire valami barátnőt összehozok. Na meg most már van rendes melóm meg minden, itt lenne az ideje már házasodni, baba, meg ilyenek. Vagy még nem kellene ezen gondolkodnom? Hm, nem tudom. A kocsi kulcsomat lekapom az akasztóról, majd a garázsba megyek, pitty-pitty. Beugrom, hiszen éppen le van engedve a teteje, majd kinyitom a garázsajtót és kihajtok. Persze így könnyű, hiszen minden távirányítóval működik, és minden egy távirányítóval. Ugyan így nyílik a kapu is, majd miután mindent becsuktam, a kedvenc helyem, a Mansion felé veszem az irányt. Egyrészt azért kedvencem, mert szép és hangulatos. Másrészt pedig mert nagyon közel van hozzám, ami előny, ha éppen kicsit többet iszom a kelleténél. Körülbelül tíz percen belül meg is vagyok. Körülnézek, ahogy elnézem jelenleg még nincs olyan túlzottan nagy tömeg, ami nem rossz, így tutira le tudok ülni valahová. A pincérnőkkel már összehaverkodtam, a tulajt pedig személyesen is ismerem, párszor megkettyintettem, na. Véletlenül. Kiszállok az autóból, majd a kulcsomat az autós személynek adom, plusz még valamennyi pénzt is hozzá, hogy vigyázzon nekem nagyon a szemem fényére. Imádom ezt a kocsit… az egyetlen egy, amit nagyon, de nagyon szeretek. Mármint tárgy. Utána jön a házam, a többit nem sorolgatnám, mert kit érdekel? Ahogy belépek, két nő is letámad egyszerre, csak a gond egy: én nem az vagyok, akinek gondoltak. Valahogy ma nem engem vártak, úgy tűnik, hanem… -Ó, Michael! Már nagyon vártunk. Gyere, ülj le hozzánk! Ne már, ma itt lesz a testvérem? Régóta nem találkoztunk, azt hiszem itt az ideje egy jó kis beszélgetésnek. A két lányra néztem, ők húznak magukhoz, én nem ellenkezem túlzottan. Viszont mentegetőzni megpróbálok. -Én nem Michael vagyok, hanem Daniel! A testvére. Nem úgy néz ki, mint akik el akarnák hinni nekem a dolgot, úgyhogy inkább rájuk hagyom, mert a szőkékkel nem igazán lehet bírni ugyebár. Így nincs más választásom, mint leülni az asztalukhoz. Szerencsémre, hogy csak ketten vannak. Michael, gyere már. Most az egyszer várom, hogy itt legyen végre. Még a végén kiakad, hogy mit keresek itt, mert keresztbe akarok tenni meg hasonlók… ismerem. Egyelőre nem rendelek, megvárom a drágalátos testvérem, hogy befusson, és lerázza rólam a két szöszit, akik már fogdosni is elkezdtek. Te jó ég Michael, mit csinálsz te szabadidődben?!