Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Alois Rock School
USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
Belépés
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!
Egy egyszerű, szépen felszerelt kávézó. Reggel 11 óráig reggelivel is szolgálnak a nap többi részében pedig egyszerű kis csemegéket lehet venni. Mindenkit szívesen látnak, sokan látogatják ezt a helyet is. Hangulatos hely, hosszú pulttal, kisebb asztalocskákkal. Általában két pincérnő dolgozik.
Dorina McField FőTanács
HSZ SZÁM : 138
Tárgy: Re: Kávézó Szomb. Szept. 08, 2012 6:16 am
Meleg van. Én pedig nem nagyon szeretem ezt a borzasztó meleget. Főleg nem akkor, amikor éppen találkozóra készülődöm. Ilyenkor mindig jöhetne egy gyors „b” verzió, amiben azt közöljük az ügyféllel, ha túlzottan meleg van, találkozzunk a tengerben. Haha, jó is lenne. Hát, de most nem? Csak gondoljatok bele. Biztosan szeretnének minket egyes „munkatársaink”. Az irodában ücsörgök, éppen az utolsó korty délutáni kávémat öntöm le, na meg a macskámat simogatom, amikor hirtelen a telefonomra nézek. Egy új üzenet. Elolvasom, aztán felkelek és az úgymond hálószobába veszem az irányt. Egészen lakályossá tettem a szobámat, mondtam már? Van fürdő meg iroda meg szép kis háló… tök jó, nekem éppen elég. Aztán meg nyárra… hát majd a L.A-ban lévő lakásomba költözök át. Inkább, minthogy a szüleimmel éljek. Halál. Alig vártam már, hogy végre saját életem legyen. Most sikerült! A nagynénémnek hála. Mert ugye meghalt, és ezt mind-mind rám hagyta. Imádtam és imádom is. Mindenki ismer, még a diákjaim nagy része is, és tudják, hogy én nem az az elegáns igazgatónő vagyok. Utálok kiöltözni, még általában a nagyobb megbeszélésekre is hanyagolom ezt a puccos öltözéket. Főleg ilyen melegbe. Inkább ismerjék meg a rendes énemet, úgyis mindig csak ilyen egyszerű cuccokba látnak majd. Szóóval: fekete magas sarkú, szintén fekete sort, és egy hozzá nagyon jól illő kék színű pólót vettem elő, majd magamra kaptam. Hajamat átigazítottam, és a táskámmal a kezemben végre megindultam. Az ajtót kinyitva, hirtelen megálltam. -Thomas, már megint az ajtóm előtt kell koreográfiát tanítanod? Tudod, hogy ezt utálom… Általában azért csinálják, hogy bosszantsanak. Nem értem, miért, de nem szeret mindenki ám ebben az iskolában. Na jó, nem is várom el. Csak… nem sokszor kaptam még ilyet, vagy nem sokszor voltam még ilyen helyzetbe, pontosabban. Bezárom az ajtót. Ja mellesleg, hogy kivel találkozom, szintén egy meglepetés a zene szakos diákjaimnak. Remélhetőleg, elvállalja azt, amit majd szeretnék tőle kérni. Örülnék nagyon… Szerintem ők is. A közeli kávézóba kell csak mennem, de azért a kocsimba ülök, hiszen nem tudok teleportálni. Attól függetlenül, hogy a közelben van, mégis csak ez Los Angeles! Nem olyan egyszerű ám itt a közlekedés, és biztosabb is az autó. Körülbelül egy 7-10 percen belül már ott is vagyok. A parkolóban leállítom az autót, majd kiszállok. Látom, hogy többen is megnéznek az utcán. Ezt élvezem bizony. Belépek az egyik kedvenc kávézómba –mert tényleg az- és körülnézek. Andy már itt is van. Nagyszerű. Viszont pontos voltam, mint általában. Andyt már ismertem régebbről, de sosem voltunk baráti viszonyban vagy valami hasonló. Csak ismerősök. Mindketten tudjuk, ki a másik. Ennyi. Ja meg persze mindenkit letegezek, előre is bocsesz. -Szia Andy. Hogy s mint? Ma kivételeseb beszédes kedvembe kapott el, ami nagyon de nagyon nagy szerencse. Amúgy, elég mogorva szoktam lenni, de általában akkor is kibújik a szög a zsákból. Vagy mi…
~ I tried to save you But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~
Rosszkedvűen és mogorván keltem fel reggel, és ezen egy kávé meg cigi sem tudott változtatni, és azt hiszem még most sem tesz túl jót a teljesítményemnek. Kilenckor már a próbateremben kell lenni, hogy felkészüljünk a legújabb lemezünk anyagából, hogy majd a héten stúdióba vonulhassunk vele. Csodálatos, már megint nem aludhatok sokáig, pedig az ember azt hinné hogy aki rocksztár annak mindent szabad... Na persze, szép is lenne. Sikerült még egy kávét szereznem a próbák előtt, és így egész életteli hangot sikerült kipréselni magamból, de most meg megint úgy érzem magam mint akit kimostak. Rosszkedvűen bámulok magam elé, mígnem a gitároson lengeti meg előttem a kezét. Nem, nem aludtam el. - Andy, már megint alszol? Hihetetlen vagy ember... - rázza a fejét vigyorogva, én meg majdnem felnyögök. Gyerekes vagyok, igen tudom, de mégis mi a fenét vár az ember egy 21 éves fiatal férfitől? Lassan amúgy is mennem kellene...
Lassú tempóban hajtom a kocsim, mert naná hogy kellett egy saját, és imádkozom hogy ne legyen bazi nagy forgalom, mert ha az elsz akkor kegyetlenül elkések. A visszapillantóba nézve megpillantom magam, és azonmód félre is húzódok egy pihenőpontra, és nekiállok felfrissítem a sminkem. Acélszürke szemeim feketével húzom ki, és kicsit el is maszatolom, valamint az arcom jobb felére rajzolok egy gyerekes mintát, mint amikor a gyerekek farsangi bálra kalóznak öltöznek. Befejezem, megnézem magam a tükörben és indítok tovább, 10 perccel a megbeszélt találkozó előtt sikerül odaérnem. Kiszállok a kocsiból, és befelé indulok. Megnéznek az emberek, de mát megszoktam. Fekete bőrnadrág van rajtam, és egy piros izompóló, meg egy könnyű fekete mellény. Oldalamon díszláncok, és a nyakamba ezúttal egy szegecses nyakörvet kényszerített a stylistom. Hát gyönyörű....
Bemegyek végre, ahol körülnézek. Kellemes, hangulatos kis kávézó, de a pincéreknek is megakad a szemük rajtam, tüntetőleg nem foglalkozom velük. A pulthoz lépek, és a pultos csajt szólítom le. - Egy hosszúkávét 3 cukorral, és egy melegszendvicset dupla sajttal, de mustár és majonéz nélkül. Oda kérem - mutatok az egyik hátsó asztalkára, félig nyitott motoros kesztyűbe bújtatott kezeimmel. Fekete, fehér mintás edzőcipőm halkan surran a padlón, ahol elfoglalom az egyik széket, ás várakozok. Egy nővel kell találkozom, talán Dorah a neve, nem emlékszem pontosan, az arcára inkább. Vagány extravagáns nőci, valami nevesebb iskola igazgatója. Azt hiszem majdnem oda írattak be annak idején a szüleim. Kis idő múlva be is lép az ajtón, és megismerem. Felemelem a kezem, jelezve itt vagyok, de felesleges mert már észre is vett. Remek. - Kösz megvagyok. Ebédszünet van, szóval... 2 óra múlvára vissza kell mennem. Beleférünk az időbe igaz? - kérdezem, és közben kihozzák a kávém és a kajám. Éljen, kajaaaa. Módszeresen rá is vetem magam, és elkezdem begyűrni a szendót, nem lesz ez hosszú életű.
Dorina McField FőTanács
HSZ SZÁM : 138
Tárgy: Re: Kávézó Vas. Szept. 09, 2012 12:01 am
Szóval a találkozó és a kávézó. Igazából annyira nem érdekel, ki mit gondol rólam. Fiatal vagyok még, és szerintem igenis nagyon jól vezetem ahhoz képest az iskolát. De nem? Egy 24 éves elég nehézkesen esik bele ebbe a dologba, viszont nekem volt elszántságom és sikerült! Na meg persze mindent megteszek azért, hogy a diákjaim jól érezzék magukat, és hogy szeressenek engem is. Ezért vezettem be nemrég ezt a módszert, hogy hírességektől tanuljanak. Mindent félretéve, azt hiszem ez be is vált! Örömmel közlik a barátaikkal és a szüleikkel is, hogy így meg úgy, aztán pedig hozzák az ismerőseiket is az iskolába. Ezt már szeretem! Most is éppen egy ilyen találkozóra igyekszem. Andy Biersack, egy híres együttes énekese, akit már régebbről személyesen is ismerek. Gondoltam, megkérdem, hátha van kedve egy kicsit bejönni, ismertetni a fortélyokat és néhány dolgot még megtanítani a gyerkőcökkel. A legtöbben elvállalják ezt a dolgot, bár volt már szerencsém olyan fukar és galád együttessel is, akik rögtön azt mondták –még amikor be se fejeztem – hogy nem. Nos, reménykedjünk. Belépek a kávézóba, körülnézek, és ugye meglátom, hogy Andy már bent ül. Tényleg szeretem ezt a kávézót, olyan egyszerű és mégis nagyszerű. Nagyon sokan járnak ide, még a hírességek közül is. Én amikor iskolás voltam, mindig ide jártunk. De hát a mai fiataloknál már nem így megy. A kávézók az idősebb generációknak vannak mostanság fenntartva. Közelebb lépek, felteszek neki egy általános kérdést, hogy azért már ne hallgassak, és helyet foglalok. Táskámat magam elé teszem, kiveszem belőle a cigarettámat, majd rendelek egy jó erős kávét. Aztán bólintok Andy kérdésére. -Persze, igazság az, hogy szerintem tizenöt perc alatt lerendezzük a dolgot. Elvigyorodom. Hát pontosabban csak fel kell neki vázolnom valamit és neki egy igennel vagy egy nemmel kell válaszolnia rá. Aztán ha van kérdés van, ha nincs nincs és mindenki mehet a dolgára. Nem akarok én senkit sem feltartani. Szerintem, tökéletes lesz így, ahogy vagyunk. Hátha még egy kis beszélgetés is belefér majd. -Jó étvágyat. Közben már jött is a kávém. Nem akarok addig rágyújtani még a másik eszik. Azt nem szeretem én sem. Elgondolkodom. Hogy is kezdjem? Igazság szerintem, nem nagy ügy… -Azt hiszem, már gondolod, hogy miért hívtalak fel. Egyelőre ennyit. Sehova nem sietünk, csak szépen lassan, finoman előjövök a témával és akkor, kicsit később majd belemerülhetünk jobban. De nem? Szerintem ez nagyszerű taktika. Nekem legalábbis.
~ I tried to save you But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~
Végigmérem a besétáló nőt a kávézóba, a maga módján ő is kelt akkora feltűnést mint én, bár ő inkább valami egyedies vonzerejével. Nem tudom mi vitte rá hogy gyerekekkel foglalkozzon, mégha zene iskola akkor sem. Én valahogy sosem voltam ennyire szociális alkat, és most sem szeretem a hatalmas tömegeket. Rosszul leszek ha nyilvános dedikálást kell tartani, de persze megteszem mert kell a jó kapcsolat a rajongokkal és egyéb kapcsolatokat is ápolni kell. Jobb szeretem ha pár kiválasztott rajongót hátraviszünk a VIP részre, és ott beszélgetünk. Fiúk lányok vegyesen, nem kivételezünk, általában 5-10 között vannak ezek a számok. Kihozzák a kávét és szendvicset, a kávéba bele is öntök két cukrot kapásból, a harmadikat majd meglátom. Biccentek a nőnek, aki nem sokkal lehet idősebb nálam, habár a látszat mindig csal. Én is elég erősen el vagyok sminkelve hogy olyan kis ártatlannak nézzek ki, holott minden vagyok csak az nem. A banda tagok is tudják hogy nagyon angulatemberként folyamatosan ingadozik a kedvem, és néha gyerekes dolgokért tudok lelkesedni. - Jah, akkor jó bár korábban nem megyek vissza, így is miattam két órás az ebédszünet, kihasználom hogy hagynak pihenni - mosolyodom el halványan, mivel én hisztiztem hogy egy óra alatt nem tudok normálisan megkajálni. - Köszönöm, az megvan - morgok bele a kajámba, így nem sok mindent lehet belőle értékelni, és a felét el is tüntetem kapásból. Éhes vagyok na, régen volt reggel 8. És amúgy is az esetek nagy részében kajás vagyok. És vagyok vagy 60 kiló... - Hát hogyha te vagy az Alois igazgatónője akkor van némi halvány elképzelésem hogy miért kerestél meg. És mégis mit kellene csinálnom? 100 főig bezárólag vállalom csak, inkább jövök két fordulóban, de nem bírom a tömeget - vágok bele a dolgokba, és miután eltüntettem a melegszendvicset, hátradőlök, és már csak a kávémnak szentelem a figyelmem, és előhúzom a cigis dobozom is. Kiveszek egy szál fekete Dunhillt, és meggyújtom, látom hogy ő is dohányzik, így valószínűleg nem fogja zavarni. - Bocs, kaja után mindig megkívánom...
Dorina McField FőTanács
HSZ SZÁM : 138
Tárgy: Re: Kávézó Vas. Szept. 09, 2012 10:21 pm
Igazság az, hogyha a nagynéném nem hagyta volna rám a kócerájt, akkor meg sem fordult volna soha az életben, hogy igazgató legyek. Akkor mi lettem volna? Modell… és esetleg valami együttes énekese. Ugyebár régebben énekeltem, de felhagytam vele. Most már csak simán igazgatónő vagyok. Jó nem? Miután sikeresen helyet foglaltam és megállapítottam, hogy ma elég üres a kávézó ebédidőben, kipakolom a cuccomat és elkezdek beszélgetni Andy-vel. Furcsa alaknak tűnik, viszont egészen rendes .Sőt, mondhatni hogy a hírességek közül az egyik legrendesebb tényleg, akiket ismerek. Ha belegondolok, elég sok hírességet ismerek. Ezt gondolni sem mertem volna fiatalabb koromban, hogy így lesz majd. Nem sajnálom. -Én ráérek, viszont zavarni sem akarlak. Nem vagyok az a típus, aki feltartana embereket. Inkább gyorsan lezavarom, és aztán mindenki csinálhatja a saját dolgát, akár meló akár nem. Hogy mért vagyok ilyen? Én nem vagyok az aki mindenkire ráakaszkodik… sosem voltam az. Már nem is leszek. Nagyon szeretem a jellememet, -nem nem vagyok egoista – és akarom, hogy így is maradjon. Különben meg mit is vártam? Hogy majd nem jön rá, miért akarom idehívni? vagyis hogy miért akarok vele beszélni? Elmosolyodom ismét a kijelentésen, majd bólintok egyet. Persze, mindig úgy van, ahogy azt a sztárok szeretnék. Én pedig mindent megteszek érte, hogy tényleg sikerüljön elrendeznem úgy. -Hm, rendben van. A száz diák belefér, hiszen úgyis csak a zeneszakosoknak kellene egy előadást tartanod. Tudod, valami szép kis beszámolót, de különben ezt rád bíznám, mármint azt, hogy hogyan adod elő a dolgokat. Ez ilyen gyakorlati oktatásnak felelne meg, részemről legalábbis. Meg kell, hogy tanulják, hogyan tudják kezelni a helyzeteket a színpadon, főleg az újoncok, akik még eléggé zöldfülűek. Jobbnak láttam ezt így előadni nekik és úgy gondolom, biztosan érdekesebb lesz majd az ügy. Hát igen, elég sokat teszek értük, ez látszik ebből is. Aztán rágyújt. Nemtudom miért gondolta, hogy zavarna , hiszen amint látszik előttem is kin van a doboz. Csak éppen arra vártam, hogy a kávém elhűljön. Ami megtörtént, szóval én is csatlakozom Andyhez egy szál cigivel és egy korty kávéval. -Leginkább arról kellene nekik mesélned, hogy a színpadon lévő helyzeteket hogy kezeled… Ahogy a diákjaim koncertjeit figyeltem, észrevettem, hogy ebből van nekik a legnagyobb problémájuk, a többi az megy. Na meg a lámpaláz. Azt is valahogy le kell ám győzni, de azt még valahogy csak-csak meg tudják oldani. Nem beszélek egyelőre többet, hagyom, hogy Andy had bontakozzon ki egy kicsikét. Szívok inkább egy jó mély slukkot a cigimből.
Hátradőlök a székemen, teljes harci díszben, jóllakottan és figyelem kicsit az embereket a kávézóban, aztán tekintetem visszatéved Darinára vagy Doreahra? Teljesen mindegy, amíg nem kell a nevén neveznem, felőlem bárki lehet, igazán nem jó a névmemoriám, csak az arc. Ezer közül is felismernám mostmár a nőt. A mondanivalójára azonban megrázom kicsit a fejem, és előre is szalad pár tincs hajam, amit hagyok is. Jól áll akkor meg miért ne? - Nem zavarsz, csak meglepett a hívásod hogy rám gondoltál. Amúgy azt sem tudom már honnan is imserjük mi egymást - vallom be egy kicsit kínos mosollyal, de az okod teljesen megértem, hogy miért hívott, mint igatgató. Én is jobb szerettem volna híres zenészektől, énekesektől tanulni mint száraz anyagként könyvekből, internetről, és unalmas előadóktól. Mennyivel mázlisabbak a mai fiatalok mint én voltam? Na nem mintha a 21 évemmel oylan nagyon öreg lennék de akkor is... Kifújom a füstöt és hallgatom mit mesél, és eszembe jut más is. Lenne egy szabad napom, igaz jótékonykodnék, de addig sem az ezer foko stúdióban kellene rohadnom.
- Szerintem csináld azt hogy hirdesd meg és csak előzetes jelentkezés alapján lehessen jönni, és jelentkezzen aki akar, feltéve ha iskolai hallgató, és ha sokan lesznek, akkor oszd őket kettőbe, egyik felének reggel, másik felének délután tudnék tartani így előadást. Nekem tulajdonképpen belefér az időmbe, feltéve ha elviszel valahová kajálni szünetben - javaslom, és az utolsó mondatot már enyhe mosollyal teszem hozzá, mert nagy kajás vagyok, szinte mindig képes lennék enni, de leginkább a vastag tésztás, jól megpakolt pizzákat imádom. Hideg kólával igazi kalóriabomba de hát rajtam aztán nem látszik. Gyors az anyagcserém. Arra hogy miről kellene beszélnem szintén biccentek, igen én is erre gondoltam végül is ezek a nehéz részek. A tehetség ha van, akkor az adja magát, és zenekar szintén, a közönségkezelés, és a színpad világa eleinte elég rémítő, bár én nem ettől ijedtem meg, hanem a tömegtől. Az iszonyatos nagyságú rajongótábortól.
- Rendben van, azt hiszem ez menni fog, úgyis van ehhez kapcsolódóan egy csomó hülye sztori. Meg hát a diákok szeretik az ilyesmit nem? - érdeklődöm, és ismét kifújok egy adag füstöt, és közben megigazítom a kesztyűm. Aztán inkább leveszem, melegít, és ezzel ráérek még később is szenvedni. Az asztalra dobom őket a kávéscsésze mellé. Beleteszem a három cukrot amit kértem, és elkeverem, majd belekortyolok. Hm, most jó nem forró de még nem is hűlt ki igazán.
//Bocsi de most nem volt kedvem fél kettőkor szövegdobozzal játszani >.
Dorina McField FőTanács
HSZ SZÁM : 138
Tárgy: Re: Kávézó Hétf. Szept. 17, 2012 8:28 pm
Hamuzok, majd szívok egyet a cigiből és felfelé fújom a füstöt. Aztán ismét Andyre pillantok. Látom rajta, hogy valamiért olyan furcsán néz rám, talán nem jegyezte meg a nevemet vagy valami hasonló. Nekem ezzel a dologgal sosem volt gondom, de nem különösebben érdekel mit is gondola vagy mit is mond rólam. Csak vállalja el. -Nos, hát már többször is találkoztunk, rendezvényeken meg hasonlókon. Egyszer azt hiszem be is mutattak neked, de nem igazán volt emlékezetes úgy érzem. Persze teljesen komolytalanul jelentettem ki ezt az utolsó pár szavat. Elvigyorodom. Remélem azért levette, hogy mi a helyzet. Nem szeretném, hogyha itt útközben meggondolná magát. Ismét egy slukk a cigiből, majd iszom egy korty kávét. Az is fogyjon már. Kávé cigi nélkül nálam nincs. Ilyenkor csak egymás után füstölök. Rossz szokás. Aztán végighallgatva Andyt, ismét csak egy széles kis mosolyt eresztek el felé. Vicces fickó. -Oké, meghirdetem. Szerintem úgy… mondjuk nem a héten, hanem utána már lehetne. Vagy mondj te egy időpontot, nekem teljesen mindegy. Nekik mindig vannak szabad fél napjaik, úgyhogy ez egyértelműen bármikor jó lenne…. és elviszlek kajálni. Annyi baj legyen. Kacsintok. Nem fogok belehalni, főleg, hogy van autóm, de éppen ha aznap olyan kaja lesz, akkor még az iskolában is bírnánk enni. Főleg… hogy a szakácsnő úgyis megcsinálja nekem azt, amit szeretnék. -Vagy tudod mit? Mond meg majd nekem, hogy mit szeretnél enni és akkor a szakácsnőmmel megcsináltatom. Úgyis nekem is ő készíti a kaját általában az iskolában. Nem feltétlenül szoktam a diákokkal enni, inkább visszavonulok, és a szobámban fogyasztom el nyugodtan a kaját. Úgy kényelmesebb számomra legalábbis. Közben elnyomom a cigarettát, mivel a filtert már nem szeretném elszívni, és kíváncsi pillantásom Andyre esik, hogy vajon erre mit fog szólni. Ezen jár az agyam. Aztán jön felém még egy kérdés, amire hirtelen nem is kell elgondolkodnom. A diákok mindig is szerették a hülye sztorikat és attól csak érdekesebb lesz az egész ügy. Aztán majd visszavárják Andyt ami neki is meg nekünk is jó lenne. -Persze, az szuper lesz. Csak érdekesen. Volt már rá eset, hogy halál unalom volt az előadás és fele banda aludt rajta. Az anyagiakról még nem is kérdeztem meg. Kisebb hatásszünet, aztán megvárom, hogy ő mondjon valamit és utána ismét megszólalok. Persze már a következő szál cigarettáért nyúlok. -Mennyi pénzt kérsz ezért? A pénz nem érdekel, őszintén szólva fizetek, mindig amennyit kérnek. A legfontosabb a diákok tanulása számomra és az eddig legtöbbször jól sikerült. Meggyújtom a cigit, beleszívok, majd egy apró karikát fújok ki, után a többi füstöt és pillantásom le nem veszem Andyről.
~ I tried to save you But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~
Figyelmesen szemlélem a velem szemben ülő nőt, mert ismerem, ez egészen biztos, de valamiért mégsem tudom hová tenni, és ez zavar, bár az én névmemoriámmal az ementáli sajtot is meg lehetne szégyeníteni. Mikor elkezd beszélni, szürkés szemeim ráfüggesztem, sokan zavarba jönnek a pillantásomtól, amitől viszont én jövök zavarba. Darina nem olyannak tűnik akit elbűvöl két szép szempár. Kínos fejet vágok, és zavartan megvakargatom a tarkóm, kesztyűs mancsaimmal. - Nos hát ne haragudj, ha be is mutattak, voltam olyan szörnyen feledékeny hogy elfelejtettem a nevedet. Tudom hogy te vagy az Alois igazgatója, és elég sok rendezvényen is láttalak már, de... istennek se tudnám megmondani a neved, ne haragudj - mentegetőzök, de persze látom hogy vigyorog. Hát igen, én is, de én kínomban, azért ez szép...Beleszívok a cigimbe, és később fújom csak ki, egyenlőre ez kell nekem, a kávé jöhet később is. Még amúgy is forró le is égetné a torkom ha most akarnám meginni.
A következőre kissé elgondolkodom, fogalmam sincs ugyanis mi lesz velem jövő héten. Azt sem tudom holnap mi lesz velem, ne vicceljetek már... Úgy teszek mint aki gondolatban sorra veszi a dolgokat, hogy mit is kellene csinálnia. Hm, rendet rakni otthon végre, és elgyepálni Asht egy biliárd meccsen. - A jövő héten...hm... nos nézzük. Ami tuti nem jó az a kedd és a csütörtök, akkor edzeni megyünk, de amúgy ráérek. Legyen a szerda? Ami öhm, fogalmam sincs hányadika. Ha sokan jelentkeznek, akkor mondom, lehet két csoportban is, talán jobb is lenne - vázolom a tervet, és elnyomom a cigim a hamutálban, és beleiszok a kávémba. Pont jó hőmérsékletűre hűlt amit nem is bánok, mert már nagyon kell a koffein. A szakácsnő ötletére elnevetem magam, kivillannak szabálytalan fogaim, amiket mindig is utáltam magamon. - Nem tudom mit ennék, de ha már rendelsz, és nem okoz problémát, valami egyszerűt. Sült húst, nagyon fűszeresen és krumpli köretet szeretnék, tartár mártással. Imádom a szószos husikat - jelentem ki, és már a gondolatra összeszalad a nyál a számban. Ha már a héten úgyis annyi dolgom lesz, legalább egy jó hadd egyek már. A kritériumokra, csak elmosolyodom, ha megiszom előtte pár pohár sört, garantáltan érdekes lesz. De ezt nem mondom ki hangosan.
- Meg sem merem kérdezni ki volt az előadó. Azt hiszem nem állok korban olyan messze a diákjaidtól, hogy unalmas legyek nekik, de majd rákészülök, és elpróbálom a tükör előtt - nevetek fel ismét, mert kezdek felébredni, és viszonylag jó hangulatom is lesz. A diri néni érdekes jelenség, mindent megtesz a suli kedvéért, mégis egy csinos hippinek tűnik. Hm... Csak ne lenne idősebb nálam. - Nem hiszem hogy ez olyasmi, amiért pénzt kérnék. Én is voltam diák, tudom hogy a legtöbb óra nem túl érdekfeszítő és jól esett volna nekem is egy-két beugró híresség. Cserébe azt kérem, hogy ha valami party lesz nálatok, akkor nekünk szóljatok, és bulizzunk együtt - ajánlom fel, és beleiszok a kávémba. Ennyibe nem fogok belerokkanni, és persze hogy tovább nő a jóhírem, hogy micsoda jófej lélek vagyok.
//300-dik hsz!//
Dorina McField FőTanács
HSZ SZÁM : 138
Tárgy: Re: Kávézó Szomb. Szept. 29, 2012 1:31 am
Egyáltalán nem vagyok az az olvadjunk le a székről egy aranyos pillantás után nő. Sosem voltam és nem is szándékozom az lenni, hiszen nekem... megvannak a sajátos módszereim. Nem szeretem ha engem próbálnak elbűvölni a férfiak. Olyat csak nekem szabad. Nekem pedig arra megvannak a nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű módszereim. Eddig mindig beváltak. Az igazság az, hogy Andyt nem akarom elbűvölni, csak... jó így ahogy vagyunk most. Nem ismerem, de majd ha megismerem, akkor már ki tudja. Jóképű. Ez tény. Sőt, biztos vagyok benne, hogy sok nő lézeng utána. -Dorina. Valahogy éreztem, hogy nem tudja a nevemet. Elvigyorodom cinkosan, nem úgy tűnik mintha haragudnék. Sőt nem is haragszom. Nem mindenki tökéletes ebben a névmemóriában, főleg azok nem akik több ezer embert ismernek. Azok elég gázba vannak. Nekem is rengeteg ismerősöm van, és ami az egy szerencsém, hogy mindenkit megjegyeztem eddig még. Nem is akarom, hogy ez másként legyen. Aztán a kajára tereljük a témát, én pedig ismételten csak elmosolyodom. Nem tudom abbahagyni most valamiért. Közben azért ismét rágyújtok és elkezdem szívni a cigim. Hm, már nem sok van a kávémból, erősen azon agyalok, hogy kérek majd még egyet. Megeshet. -Oké, ezek mind mind megoldhatóak. A szakács nagyon jó az Aloisba úgyhogy nem lesz gond. Bólintok. Ez tényleg úgy van ahogy mondom. Mindig is így volt, és én nagyon szeretek ott enni. Főleg ha még szépen nézek a szakácsra akkor el is készíti a kedvencemet. Mintha egy gyerek lennék. Nem tudom a gyerkőcök mennyire járnak oda be annak ellenére hogy tilos ugye. Nem az én gondom ha fülön csípik őket. -Nagyon megköszönném! Mindent megteszek azért, hogy felkészítsem őket. Különben azon gondolkodtam hogy valószínű két csoport lesz és az egyik csoport ameddig nálad lesz a másik a másik előadónál. Mert hívtam még egyet. Remélem ő sem okoz majd csalódást, mert kinyírom. Vele kicsit jobb kapcsolatban vagyok.... vagyis mondhatni hogy közelebbi kapcsolatban. Úgy közelebbiben. Volt egy két érdekes esetem na. -Hm, nem kell kétszer mondani. Rendben van. Akkor már jöhettek is a közelgő évnyitóra, ami a 80-as évek témáját dolgozza fel. Azt hiszem, minden rendben lesz majd. Még egyszer köszönöm. Belekortyolok a kávémba, majd a cigibe szívok és kedvesen mosolygok továbbra is Andyre. Fura jelenség, de nagyon jó fej meg hasonló dolgok.
kinek Andy szavak most nem néztem megjegyzés igyekeztem és bocsi hogy sokáig tartott :/ ruhaTHIS creditRae of Sunshine! of Caution 2.0 made this temp!
Andy Biersack Híresség
HSZ SZÁM : 108 KOR : 32
Tárgy: Re: Kávézó Kedd Okt. 02, 2012 3:45 am
Figyelem Dorinát, és rájövök hogy tulajdonképpen ő mindig mindenkivel flörtölős típus nő. Fogalmam sincs hogy jutott ez az eszembe, de valahogy jött egy ilyen gondolat. Bár, van neki mire azzal nincs is gond, de vagy 4 évvel fiatalabb vagyok nála, szinte az öccse lehetnék. Teljesen mindegy, ez semmit nem jelent, és nem is fog. Igazgatónőkkel nem kezdek. Elvből sem. - Nagyon örülök Dorina, remélem mostmár nem fogom elfelejteni, az már tényleg ciki lenne, nem mintha így nem lenne az - mentegetőzöm még egy kicsit, de mosolygok mellé, túltettem magam a zavaromon. Rengeteg emberrek találkozok, mindenki bemutatkozik de mindent fejben tartani, hát nem vagyok egy adattároló.
- Azt hiszem örülni fogok neki ha eljutok oda két előadás közben hogy ebédeljek, próbák között nem mindig jut rá idő - morgok elégedetlenül, mert ha ebédelek, utána egy órán át használhatatlan vagyok, meg lusta. Kicsit megigazítom a nyakravalóm, és beleiszok a kávémba, és elkapom a pincércsak figyelő tekintetét, mire rákacsintok. Naná hogy elpirul. Visszanézek a velem szemben ülő nőre, sejtem hogy nem bánja, ha néha másfelé nézek.
- Igazán nincs mit, én örülök hogy rám gondoltál, bár meg is lepett kissé az ajánlatod nem tagadom. Majd szolidan sminkelek, hogy ne ijedjenek meg tőlem. Ki a másik előadó? - mosolygok, kérdezek és kissé felvonom a szemöldököm. Nem zavar hogy lesz más is, így pont jól jön ki a dolog, és majd a színpadra lépésről mesélek a diákoknak, meg hogy milyen bakik tudnak lenni odafent, akadt egy pár ami velünk is megesett már.
- Évnyitó party? 80-as évek, hm, nem rossz ötlet, majd keresek valami 80-as évekbe illő ruházatot magamnak. De jók voltak amúgy azok az évek, sok jó együttes és énekes volt akkor - merengek el egy pillanatra, és belekortyolok a kávémba, eléggé elhűlt már. Nem gyújtok rá ismét, inkább kávézok csak, aztán megkérdezem. - Neked melyik a kedvenc együttesed?
Joseph Roberts Diák zeneszak harmadik év
HSZ SZÁM : 24 KOR : 29
Tárgy: Re: Kávézó Szomb. Okt. 13, 2012 8:43 am
i came again
Oldalra fordítom a fejem és néhány szőke tincset vélek felfedezni, mik orromat bőszen csiklandozni kezdik. Milyen nap van? Azt hiszem... szombat. Igen, a péntek estémet határozottan abban a partiban töltöttem, ahol megismerkedtem... öhm, Heather-rel, aki ilyen édesen szuszog most mellettem. Imádom a szép lányokat és a szép lányok is imádnak engem. A csúnyák már kevésbé, csak mert ők nem kaphatnak meg olyan simán. Vagy nekem nem kellenek annyira, mint a dögösebbek? Nem érdekel. Nem érdekelnek az ocsmány nők, mert bennük nem látok semmi különlegeset, amit foghatunk a felszín alapján ítélésre, de valójában ez mélyebbről gyökeredzik. Szimplán nem fognak meg a szépségükkel ezáltal nem keltik fel eléggé a figyelmemet ahhoz, hogy mélyebbre ássak. Nekem szükségem van a ragyogó szempárra, a hibátlan vonásokra, a rózsaszín, telt ajkakra és a karcsú, ugyanakkor formás alakra. Szerencsére Heather-ben ez mind összpontosul! Ezért nyert egy egész éjszakát velem, amire valószínűleg - sajna - nem emlékszik. E gondolatra lebiggyesztem ajkaimat, mint aki tényleg szomorú, de közben egyáltalán nem izgat. Egy fergeteges este törlődött ki a memóriájából egy fergeteges szexszel. Felkelek mellőle és gyorsban magamra kapkodom a ruháimat. Egy sötétkék, koptatott farmert viselek, egy hófehér, V nyakú pólót és Rolex karórámat is felcsatolom csuklómra, mert azért annyira hülye nem vagyok, hogy ott hagyjam. Gazdag vagyok, nem idióta. Megnézem magam a tükörben, ami a folyosón van felfüggesztve, közben észreveszem, hogy körülöttem többen fekszenek egymás hegyén-hátán, némelyik pedig a hányásában fetreng. Szóval, a buli itt volt? Minden jel erre utal. Nos, ez vicces. Az éjjeliszekrényen heverő mobilomat farzsebembe csúsztatom, majd röpke csókot nyomok Heather arcára, aki ettől függetlenül is édesen szuszog tovább. Milyen gyönyörű! Lehet, hogy vissza kéne hívnom... lehet, hogy randira kéne hívnom. De minek? Nyilván egy ribanc, ha csak úgy pikkpakk ágyba bújt velem. Ribancokat nem tartok magamnak. Legfeljebb szexre, de semmi másra. Különben is, a szívem jelen pillanatban Lis kezében van. Jézusom, ez milyen nyálasan hangzott! Lényeg, hogy elcsavarta a fejem. Nem is kicsit. Basszus! Elhagyván a házat, úton a kávézó felé dobok egy üzenetet Evie-nek, mint egyik legközelebbi barátomnak, hogy találkozzunk ott. Dumálnunk kéne, no meg semmi sincs, ami jobban kijózanítana a szexnél. A szex mindig jó, főleg vele és egyáltalán nem izgat, hogy másodikos. Ki nem szarja le? Sosem érdekelt a kor, bár van egy határ, amit sosem lépek át. Megdörzsölöm szemeimet, majd órámra pillantok. Fél tíz. Ekkor nyitok be a kávézóba, ahol ínycsiklandozó, kesernyés illat terjeng, mire összefolyik számban a nyál. A pulthoz sétálok és kérek két pohár kávét kevés cukorral és sok tejjel. Csak tippelek, hogy miként issza Evie. Amint megkapom őket helyet foglalok az egyik asztalnál és nagyot ásítva kortyolok az egyik pohárból. Reménykedem benne, hogy eljön, de nem török össze, ha felültet. Nem függök senkitől és semmitől. Most csak azt sajnálom, hogy a gitárom nem lóg a hátamon. Igen, képes lennék még itt, nagyközönség előtt is elpengetni pár dalt. Nem vagyok az az izgulós fajta.
tag: evie richardson | template made by serena from sds, caution, & atf.
Evie Richardson Diák zeneszak második év
HSZ SZÁM : 24
Tárgy: Re: Kávézó Hétf. Okt. 15, 2012 1:48 am
lerajzollak, kiszínezlek,
why won't you answer me?
A tegnap este… nos hát… igen jóra sikeredett. Igaz, hogy csak egy kis nosztalgiázás volt, vízipipa meg hasonlók, de tökéletesre sikeredett. Ahhoz képest, mindenki elég korán kidőlt. Én még utána leléptem nem volt kedvem már ott punnyadni. Még a végén én is elaludtam volna. Ne- ne, azt már nem. Inkább elmentem még bulizni egyet, majd… később vissza az Aloisba. Kivételesen „jókislányos” estét tartottam, pedig lett volna esélyem rosszalkodni. Inkább nem. Sok volt már a pia. Mi van velem? Nem szoktam ilyeneket mondani… áh. Másnap reggel elég korán sikerül felkelnem… vagyis elég korán sikerült Nicole-nak felvernie, mivel pakolt, hogy induljon haza. Kérdezte, hogy megyek e vele, de én beintettem neki, majd a hasamra fordultam. Istenem. Tudja, hogy erre eléggé allergiás vagyok. Egy fél órán belül, mikor már lelépett, sikerült kivernem magamat az ágyból. A fürdőszoba felé vettem az irányt, a fejem az rendesen fájt, majd belenéztem a tükörbe. A tegnap esteli sminkemet, amit nem mostam le, most körbeigazítom, újat teszek fel. Hajat fésülök, majd vasalok kicsit, aztán pedig az asztalomon lévő cigihez nyúlok, kiveszek egy szálat és rágyújtok. Nálunk alap dolog, hogy a szoba mindig füstbe áll. Levágom magamat az egyik székre, szépen lassan elszívom azt az egy szálat. Közben rájövök arra, hogy rohadtul fáj a fejem, meg hogy még szívesen aludnék, de most már mindegy. Az utolsó slukkomat szívom, amikor hirtelen rezegni kezd a telóm. Oda kapok, utálom, amikor rezeg, néha földhöz vágnám, de lusta vagyok visszaállítani hangosra. Elolvasom az sms-t, Joseph. Hm… gondoltam, hogy a hétvégén még igényt fog tartani rám. Mindig ilyenkor találkozunk… hét közben annyira nem, mivel olyankor ott van neki az a nő… azt se tudom, hogy hívják, nem vagyunk egy hullámhosszon, az fix. Gyors írok neki vissza „tíz perc és ott vagyok” üzenetet, majd elnyomom a cigi csikket, felkapom a bőrkabátom és már mentem is. Az-az egy szerencséje, hogy nincs túl messze az iskolától ez a kávézó, így elég gyorsan oda tudok érni. Ma még enni se ettem. Sőt… mikor is volt az, amikor utoljára ettem? Körülbelül tegnap délben. Piálás előtt nem szeretek enni, ma meg még nem volt rá erőm, szóval az egyik út közbe eső boltban egy pillanatra megállok, és a következő pillanatban már egy snickers-el sétálok tovább. A csoki és hasonló csemegék mindig jöhetnek. A papírt eldobom, majd lenyelem az utolsó falatot, aztán pedig a kávézó ajtaján nyitok be. Máris megérkeztem… Körülpillantok és meglátom a fiút, aki vélhetőleg rám vár. Remélem, hogy CSAK rám jelenleg. Nincs kedvem tutujkázni valakit, még vagyis fogalmazzunk úgy, hogy nincs kedvem jó pofizni új arcokkal. Megborzolom kicsit a haját, majd mosolyogva odalépek és leülök szembe vele. Juhé, kávét is kapok. -Szia szépfiú. A mosoly nem tűnik el az arcomról. Attól függetlenül, hogy még egészen nyűgös voltam, amikor felkeltem, most egész jól felébredtem. A cigimet kiteszem az asztalra, de nem gyújtok még rá. Kíváncsi pillantásomat Josephre vetem. -Hiányoztam? Még szép. Körülnézek, közben észreveszem, hogy néhányan megbámultak/nak. Nem izgat különösebben, már megszoktam. Rákönyökölök az asztalra és hallgatom, hogy mivel fog nekem ma előállni. Azért remélem, nem fogom megbánni, hogy eljöttem. Nála mikor bántam meg?
Az igazság az, hogy én pedig nem kezdek tőlem fiatalabbakkal. Vagyis.. hazudok. Volt már rá eset, de az más tészta. Ha okom van rá vagy éppen... csak úgy jön, akkor olyan elvvel élek, hogy egyszer élünk, de akkor nagyon. Ennyi. Mindent ki kell próbálni, ami az utunkba ütközik. És nem mondom azt, hogy rossz volt, mert nem! Kifejezetten jó volt! Azért hírességekkel finoman bánok, nem mászok rá én sem mindenkire. Viszont ha úgy nézzük, én is egy hírességnek számítok mára már. -Nem egyszerű sok nevet fejben tartani, de hát ez van sajnos. Mindig megesik, hogy valakinek a nevét elfelejtjük. Nekem is rengeteg ismerősöm van, de csak az a szerencsém, hogy jó a névmemóriám. Hát igen. Ha egyszer meglátom és megtudom a nevét, akkor megjegyzem az fix. Archoz tudom kapcsolni a neveket. Szóval... valami ilyesmi. Azt hiszem, ezt hívják névmemóriának. Na mindegy. Szívok egyet a nemrég meggyújtott cigimből, majd bólintok. A kávém is fogyatkozik persze, szerencsére még nem hűlt el teljesen. Utálok hideg kávét inni. -Lesz időd enni, nem is terveztem úgy, hogy ne legyen. Kinek van kedve olyan sokáig bent lenni és mesélni? Senkinek. Vonok vállat. Már volt amikor a zenével kapcsolatos tantárgyakat helyettesítettem, és akkor nekem sem volt kedvem olyan sokat egyszerre bent ülni. Az a tíz, tizenöt perces szünet néha jól esik. Plusz egy egy szál cigi itt ott. Az ember megengedheti magának, ha ő az igazgató. Sőt, a diákok is örültek neki, hogy elkéstem egy kicsit. Szeretem ha boldogok. -A másik előadó Wes Borland, a Limp Bizkit énekese. Ő egy kicsit... más beállítottságú... jó és rossz értelembe is. Kíváncsi pillantásomat Andy-re vetem. Nem tudom ismeri-e Wes-t, én viszont igen, eléggé közelről méghozzá. Amúgy egyáltalán nem zavar, hogy nem mindig rám figyel, az ő dolga, csak azért hallja meg, hogy miről beszélek. Kortyolok a kávémból, majd leteszem a cigimet egy pillanatra. -Igen, szerintem is jó téma lesz. Még nem volt ilyen, remélem a diákoknak is tetszeni fog. Mindent megteszünk a lehető legjobb szórakozás érdekében. Mosolyodom el szélesen. Én az a bulizós fajta vagyok, imádok mindenféle bulit és ami a legjobb, hogy jól meg is tudom szervezni őket. Lehet, hogy pályát kellene váltanom? Nem kaptam még rossz jelzést arról, hogy rossz igazgató lennék. Ki tudja. Lehet, hogy még mellékállásban kipróbálom a dolgot. Megeshet egyszer... ha nagyon lesz kedvem. Nem hiszem, hogy sok dologból állna az ügy. -Hogy ki a kedvencem? Hát ez egy bő fogalom. Az igazat megvallva, nincs kedvenc együttesem. Mindenkit szeretek, aki rockot, punkot és metált játszik. Sőt, még a hörgős zenéket sem vetem meg, van egy két jó ott is. Ez a véleményem a dolgokról. Gondolom, nem meglepő, hogy ez volt a válaszom erre az egészre.
Őszintén szólva megfordul most a fejemben, hogy talán nem jön el. Evie az a fajta csaj, aki leszarja, hogy mások mit mondanak vagy mit kérnek, lényeg, hogy Neki kedve legyen hozzá és Neki tetsszen az ötlet. A kérdés: van kedve most hozzám? El tudna viselni egy pár óra - esetleg egy menet - erejéig? Halvány lila gőzöm sincs róla és ez bosszant. Bosszant, hogy kezelhetetlen és hogy nem lehet kiismerni, ugyanakkor talán épp ez az, ami megfogott benne és ami miatt képes voltam leállni vele beszélgetni... meg egyebeket is csinálni. Az viszont tényleg roppant mód érdekel, hogy ő miért keveredett felém? Megeshet, hogy csak egy helyes csávót látott bennem, de az sem kizárt, hogy a hírnevem miatt nem fordított hátat... esetleg lázba hozta, hogy egy évvel idősebb vagyok nála? Utóbbit is megérteném, mert csupa tejfölösszájú, kölyökképű srác van az alsóbb évfolyamokon, így Evie osztálytársai között is. A csajok köztudott, hogy az idősebb, érettebb alakokra buknak és én ebből a szempontból tökéletesen megfelelek mindegyiküknek. Kár, hogy közülük kevesen kaphatnak figyelmet is tőlem. Olykor még az arcok is kiesnek. Na igen... ez van, ha piásan mászol rá egy bigére. Idegen - illetve annyira nem is idegen - ujjak túrnak szőke tincseim közé, majd borzolják össze őket. Elfintorodom és próbálok lehiggadni hirtelen felindultságomból. Utálom, mikor ezt csinálják... Mintha valami óvodás lennék, vagy ami még rosszabb egy kutya, akit így dicsérnek meg. Evie-nek igazán tudnia kéne, hogy utálom, mikor lekezelően bánnak velem! Bár, talán épp ezért csinálta. Szereti felb@szni az embereket, ugye?! Felsóhajtok, mikor leveti magát a velem szemben lévő székre, majd elmosolyodom, mert még a délelőtti órákban is dögösen néz ki. Pedig valószínűleg pár perccel ezelőtt kelt. Lehet, hogy tévedek, de nem kizárt. Kortyolok a kávémból és kíváncsi vagyok, hogy kimegy-e innen annak érdekében, hogy rágyújthasson. Vagy már elszívta a cigit idefelé jövet? - Heló, Szivi. Azt hittem, már ide sem érsz. - húzom el számat, mintha irtó csalódott lennék. Valójában, az voltam, de most hogy itt van, rájövök: nem túlzottan érdekelt volna, ha magamban maradok is. Nem szorulok rá mások társaságára, csak egyszerűen... Evie olyan ember, akivel az ember szívesen lopja a napot. Máris körülnéz és én tudom, hogy arra kíváncsi, vajon hány szempár szegeződik rá. Azt hihetnénk, hogy Evie-t nem érdekli a közvélemény, vagy az, hogy ki kedveli és ki nem, illetve ki fektetné meg és ki nem, de szerény véleményem szerint veszettül vágyik a népszerűségre és arra, hogy minden srác kangörcsöt kapjon a közelében. Kicsit még egocentrikusnak is nevezhetném, ha nem lenne ez a szó túlságosan rosszindulatú. Így nem igazán tudom, milyen jelzővel illetném a csajt, de a véleményem mellett kitartok. Vágyik a figyelemre, az éhes szempárokra és a többi csajból áradó irigységre. És ezt általában mindet meg is kapja, ami valljuk be, nagy teljesítmény ahhoz képest, hogy még csak másodikos. - Mindig hiányzol. - mosolygok a pohárba, miközben kortyolok, majd magam elé helyezem és fordítok egyet rajta, tengelye körül. - Mesélj, mi újság! Milyen volt a tegnapi buli? Legalább négy napja nem dumáltunk, gőzöm sincs mi van veled és ez nagyon gáz. - ráncolom szemöldökömet, sőt még fejemet is óvatosan csóválom, rosszallásomat kifejezve. Hát, hogyne lenne gáz, mikor majd' minden hétvégén összejárunk szexelni, aztán meg úgy megyünk társaságba, mintha mi sem történt volna köztünk?! Én sosem akartam többet tőle puszta barátságnál és ennek egy csomó oka van, nem csak az, hogy barát. Ott van még például az, hogy nem az esetem... hogy fiatalabb, gyakorlatilag még kislány... hogy nem bírnám, ha mindig bulizna meg piálna a csajom... és még sorolhatnám, de a legfontosabbak ezek. Viszont, az imént felsorolt érvek okok arra, hogy miért barátkozom vele. A lazulás vele állati könnyű, a szex fergeteges, a partizás pedig oltári és mindig csinálunk valami baromságot, amin később csak jót röhögünk. Tényleg lehetetlen nem csipázni Evie-t.
tag: evie richardson | template made by serena from sds, caution, & atf.
Andy Biersack Híresség
HSZ SZÁM : 108 KOR : 32
Tárgy: Re: Kávézó Csüt. Okt. 18, 2012 2:18 am
Megkeverem a kávém, és kiveszem belőle a kiskanalat, amit aztán a csésze szélére fektetek szép rendben, és felmelem a kis csészét. Beleiszok a még épphogylangyos kávéba, és közben szürkés szemeimmel Dorinát figyelem, mivel volt kedves megmondani a nevét. Remélem mostmár nem fogom elfelejteni, az tényleg elég gáz lenne, és nem akarok még egyszer belefutni ebbe a nem túl kellemes hibába hogy ne tudjam, kivel megyek el kávézni. - Hát nem...Minden helyen, mindig más backstage és egy horror. Mire megszokom ki kicsoda, már megyünk is tovább. És ha egyszer vissza is térünk az adott helyre, már nem tudom ki ki volt, mert azóta x helyen jártunk már - sóhajtok fel, hát istenem, ez benne van, a folyamatos jövés-menés, ha akarjuk ha nem, menni kell, és turnézni és csinálni amíg véget nem ér. Most is éppen készülődünk egy hosszabb utazásra, de még szerencsére van két hét az indulásig, addig rengeteg mindent kell elintéznem még. És Alois-ba is be kell menjek előadásra. Csodálatos, megint nem fogok valami sokat aludni az elkövetkezendő egy héten.
- Na az is igaz. Különben is, engem mindig le lehet venni a lábamról valami finom kajával, nagyon szeretek enni - kuncogok fel, és megiszom a maradék kávém, majd az üres csészét visszarakom a kis csészealjara. Micsoda szerencse hogy nem tud repülni... - Wes? Igen, ismerem, bár a két banda nincs túlságosan jóban egymással...Hm, ezzel megleptél, nem hittem volna hogy elvállal ilyesmit az a "vadember"...Mik vannak... - tényleg meglepődöm, mivel Wesnek nem igazán jó a hírneve, és ő tutira nem ingyen vállalta el a dolgot. Azért mégis, miért tenne meg ilyesmit? Furcsa, mindenesetre majd megkérdezem Ashtől, ő képben van ilyen dolgokban...A vadember jelző meg igazán ráillik. Túl van festve mindig, és tör-zúz a színpadom, mint valami ősember. Nem a mi stílusunk, mi ennél kifonumtabbak vagyunk és vigyázunk a felszerelésünkre is.
- Voltak jó dolgok azokban az években én is szeretek néha nosztalgiázni, és mást is hallani a saját zenémen kívül. Egy idő után meg lehet unni, de jó érzés persze hogy ha sétálok és meghallom valahol hogy a mi számunk szól. De hát erre minden zenész büszke - jegyzem meg, és az órámra pillantok. Neheeem akarok még egy egész délutános kínlódást, de sajnos muszáj lesz lassan elindulnom. - Ez mondjuk igaz, és igazán diplomatikus válasz, és egy rockos igazgatónőhöz nagyon is illő. Viszont nekem sajnos lassan mennem kell, nem szívesen ugyan, de magadra kell hagyjalak. Remélem az előadásra te is benézel majd - jegyzem meg, és lassan felkelek, vállamra terítem a bőrdzsekim, és közelebb lépek a nöhőz hogy búcsúzóul megöleljem. Én nem vagyok az a puszizós fajta, de most hogy jönne ki ha simán kezet nyújtanék? Így marad ez a köztes megoldás.
- Nagyon örültem, Dorina. Akkor remélem mihamarabb találkkozunk majd - búcsúzok, és elsétálok a pult felé hogy rendezzem a számlám. A nőci persze zavarba jön, de kinyögi mennyit kell adnom. Rendezem Dorina részét is, hiszen én vagyok az úriember, meg ha már egy ilyen felkérést tett... Aztán kisétálok a kávézóból és a kocsimhoz gyalogolok. Ideje indulnom vissza...
Evie Richardson Diák zeneszak második év
HSZ SZÁM : 24
Tárgy: Re: Kávézó Csüt. Nov. 01, 2012 4:22 am
lerajzollak, kiszínezlek,
why won't you answer me?
Az őszintét megvallva, azt hiszem Joseph tényleg el tudta találni, hogy milyen vagyok. Már akkor rájött, amikor először találkoztunk –legalábbis azt vettem le belőle. Vajon mi fogta meg bennem? Én csak egy egyszerű rin**ó vagyok, aki minden fűvel, fával lefekszik és drogozik és cigizik és éli a kicsiny kis jelentéktelen és bűnözéssel teli életét, mindenkinek benyalva, hogy ne csukják le, ne köpjék be. Igen, ez vagyok én. Mégis az élet minden táján jelen van ez a jelenség, ez, hogy az emberek az ilyen nőkre buknak. Szóval megütöttem volna az ideált? Hm… a többi dolgoktól eltérve, imádom, hogy a pasik mindig megnéznek, mindig akarnak és a többi csaj pedig annyira féltékeny rám, hogy az már fáj. Ja és nagy az egóm is, bocsánat. Csak szex… és más semmi. Esetleg barát, de senki semmit nem tud rólam igazán, nem tud senki kiismerni. Sokaknak fáj… sokak csak azért próbálkoznak be nálam, hátha valami „érzelmet” ki tudnak csikarni belőlem, de nem… mindhiába. Valahogy kicsit érzem Josephbe is, hogy kíváncsi, nagyon kíváncsi arra, ki vagyok, mi vagyok… de nem megy, és ez dühíti. Mint mindenki mást is. Én pedig csak magamba mosolygok rajta, mit sem szólva senkinek az egészről. Összeborzolom kicsit Joseph haját, amit igen, pontosan tudom, hogy mennyire utálja. Szeretem bosszantani az embereket, főleg a pasikat, akik aztán vagy rám ugranak vagy a szex terén élik ki magukból ezt a bosszúnak nevezhető dolgot. Ami nekem általában csak jót jelenthet. Halványan elmosolyodom, keresztbefűzöm lábaimat miután sikeresen elhelyezkedtem és bólintok egy aprót. Na ja, én is. -Ideérek, csak… tudod, hogy van ez… Szemforgatás. Nem szeretem az unalmas mi újság, hogy vagy dumákat, mert azok, ha minden egyes beszélgetésnél elhangzanak, akkor dög unalom. Olyankor, ha tehetem, inkább elmenekülök messzire, legalábbis attól a személytől, aki így kezdte a dolgokat. Persze van, akinek megbocsájtom, de nem sokat tartoznak ebbe az ördögi körbe. Körülpillantok. Nos, igen… a férfiak és a népszerűség. Ez egy nagyon tág fogalom. Imádom, ha mindenki észrevesz és nem is tagadom, nem is rejtegetem el azt, amit gondolok és azt, amit meg kell mutatnom. Egyszerűen így neveltek vagy én nem tudom kitől tanulhattam ezt a dolgot. Egy régi rossz élmény… vagy valami bármi más, már nem emlékszem, hogy honnan kezdődött a dolog, viszont az-az egy biztos, hogy mindent és mindenkit megkapok, akit, és amit csak akarok. Akár kell egy kicsit dolgozni az ügy érdekében akár nem. Igen… nagy teljesítmény. Sokan még negyedikbe se képesek ilyen dolgokra. -Tudom, hogy mindig. Ez már csak természetes. Pimaszul elvigyorodom. Csak nagyzolok, de kicsit hülyéskedem is hogy őszinte legyek. Ez pedig a hangomon is hallatszik. Még túlzottan fáradt vagyok, de majd hamarosan… a kávé hatása alatt leszek. Még egy kis idő. Maximum tíz- tizenöt perc. -Hm, fogjuk rá, hogy tűrhető. Kivételesen nem csaptam szét magamat annyira. Úgyhogy ezt sürgősen be kellene pótolni. Na és neked? Talán nem kaptad meg a nő adagod az éjjel? Elkuncogom a végét, remélem, nem veszi fel, mert viccelni akartam ezzel az egésszel. Én nem mindig gondolok komolyan dolgokat, szeretem murisan felfogni az egészet. Körülbelül ennyivel le is rázom az egész témát, még nincs túl nagy ihletem beszélni, de hagyom, hagy válaszoljon a kérdésemre. Az igazság az, hogy ebben a négy napban tényleg nagyon nem történt velem semmi. Ideje lesz bepótolni és remélem, hogy Joseph lesz erre a megfelelő ember ma. Nagyon ajánlom, hogy más dolga ne legyen… Amúgy ha hiszik az emberek ha nem, tényleg nem volt soha több közöttünk szexnél. Én nem vagyok az a csaj, aki járni akarna valakivel aki kibírná azt, hogy neki megmondjanak mindent, hogy romantikázzanak és satöbbi. Lázadó vagyok, még túl fiatal az ilyen komolyságokhoz. Egyszer biztos felnövök, de addig… addig kihasználom az adottságaimat, vagy inkább az ajándékaimat amit az élettől kaptam.
Vas. Feb. 09, 2014 10:11 pm by Vendég
Tárgy: Kávézó 
