202.

FőTanács HSZ SZÁM : 138

202-es szoba lakói :

1. Cameron Gray
2. Alex Green
3. Gabriel Porter
4.

Diák zeneszak első év HSZ SZÁM : 3

Let the rain wash away all the pain of yesterday

A bőröndömet görgetem végig a folyosón. Elég nehéz volt felcipelni a felső emeletre, pont nekem is a 202-es szobába kellett bekerülnöm. El nem tudjátok hinni, mennyire örült neki a fejem, főleg, hogy a bátyám két szobával arrébb van tőlem, a másik pedig... hogy csak nem tudom kik lesznek a szobatársaim és kicsit azért be vagyok izélve, hogy majd valami... furán. Nem tudom, biztos idősebbek is jönnek majd. Én mindig az idősebbekkel haverkodtam... mindig is azokkal fogok. Valahogy velük jobban megtalálom a közös hangot. Ami azt illeti, lehet, hogy előbb értem mint a többi korombeli srác. Elvégre, elég jó neveltetésben részesültem... a bátyám részéről. Szerintem senkinek sem kell bemutatnom őt.
Néhány lépcsőn felhúzom még a bőröndöt, majd a szobák számát kezdem el nézegetni. 200, 201 és 202. Szépen lassan, a kezembe lévő kulcsot a zár felé emelem, majd bedugom és elfordítom. Csak nem akar. Ó nemár! Az első nap bénázok itt. De jó...
Aztán két perc múlva kapcsolok, hogy mi van akkor, ha nyitva van? Benyitok... és lám! Mit ad isten... hülye, hülye, hülye.

Szépen lassan belépek, a táskámat leteszem a fal mellé, majd körülnézek. Nem is olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Elég lakályos és még nincs is rumli. Legalábbis az előszobába nincs. Majd lesz. Én nem vagyok az az összepakolós típus. Mindig mindent széthagyok. Ez van.
Miután elég volt az ámulásból, észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Egy lépést hátrébb lépek, majd a tatyómat odahúzom az egyik... szabadnak tűnő ágyhoz.
-Helló. Alex Green, új szobatárs.
Mutatkozom be, miközben az ágyra bökök. Remélem nem lesz velem senki olyan... fafej vagy valami hasonló. Szeretnék normális szobatársakat. Ez a srác pedig annak tűnik. De hamarosan ki is derül. Mindjáárt...
-Szabad ez a hely? Nekem megfelelne... ha... szabad.
Nem tudom mennyire rí le rólam, hogy David Green öccse vagyok. Remélem nem nagyon, mert nem szeretem ha mindenki azt kérdezi, főleg a nők: hogy van a bátyád? Mit csinál a bátyád? Mikor találkozhatok a bátyáddal? Eléggé... kiborító. Nem akarom ezt hallani egyfolytában. Remélem itt saját karrierem lesz és jobban fognak érdeklődni irántam is, nem csak a bátyám iránt, akivel mellesleg... még a viszonyom sem túl fényes. Ennyi.

TAG: GABRIEL, OUTFIT: LINKLINK, NOTES: ILYEN.

Diák zeneszak első év HSZ SZÁM : 4 KOR : 26

Álmos vagyok… Egész éjszaka nem aludtam… Nem szeretem a tesztetek, mert mindig stresszelek. Hiába tudom a helyes választ, ha nem tudom rendesen elolvasni a szöveget, vagy éppenséggel helyesen leírni a választ. Ez van akkor, ha az ember diszlexiában és díszgráfiában szenved, mint például én. Senki nem fogja tudni megérteni, hogy mennyire nehéz nekem, úgy meg főleg nem, ha nem mondom el senkinek. Félek, hogyha kiderül, akkor ki akarnak közösíteni, vagy ilyesmi. Így se sok emberrel beszélgetek, nem akarom azoknak a társaságát is elveszíteni.
Sóhajtva vonultam fel a szobába, ahol rögtön az ágyamra dobtam a füzetemet, és a tollamat. Ez is F lesz… mint a többi. Mindegy is, inkább lezuhanyozom, az legalább felfrissít, és nem fogok kidőlni a délután kellős közepén. Pedig ma még gyakorolnom is kellene az új számomat, amit még Dave is megdicsért, sőt! Ha azt vesszük, akkor eladtam neki. $10 az én szememben sok, és aki ilyen helyzetben van, mint én, ugyanezt mondaná.
Viszont arra még én sem számítottam, hogy amikor kiléptem a fürdőből, egy törölközőben, vizes hajjal, melynek pár tincse a szemembe lóg, egy ismeretlen személy tartózkodik a szobában. Még soha életemben nem láttam itt a suliban, és hamarosan meg is kapom rá a választ. Ha új szobatárs, akkor valószínűleg új diák is lehet.
– Ahm… szia. Gabriel Porter, de csak Gabe. –mutatkoztam be én is, majd gyorsan összeszedtem a ruháimat. – Egy pillanat. –gyorsan visszamentem a fürdőbe, és felöltöztem. Egy egyszerű kék farmert és egy kockás inget vettem fel, fekete zoknikkal, majd visszamentem, miközben a hajamat törölgettem.
– Ne haragudj a hiányos öltözetért, nem számítottam új szobatársra. Persze, hogy szabad. Üdv itt. –mosolyogtam kedvesen, közben leültem az ágyamra. Igazából nem vagyok az ilyenekre felkészülve, ezért sem tudom, hogy most mit is kellene mondanom. Egy kicsit megszeppenve törölgetem a hajamat, és talán neki lesz elég kérdése, és nem nekem kell őt faggatnom, hanem fordítva.