201.

201-es szoba lakói :

1. Roshon R. Brightmore,
2. Heaven Bells
3. Dexter T. Winney
4.

Úgy látszik, a múltkori hibámból nem nagyon tanultam, hiszen valami megint rávett, hogy elcsórjam Bastian iPodját, ameddig ő órán van, hogy én tudjak gyakorolni. Viszont, ha most rajtakap, akkor tuti, hogy kinyiffant, ezért is kell arra ügyelnem, hogy ne vegye észre a dolgot.
A gyakorlással végeztem, még az óra vége előtt tíz perccel, így elég időm van, hogy felérjek a szobába, és visszategyem, ami nem az enyém. Szaladtam a folyosókon, az éppen arra járok nagy örömére, hiszen mindenkin átgázoltam. Feltrappoltam a szobánkig, és szinte berobbantam. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor tudatosult bennem, hogy nincs még bent egy szobatársam sem. Becsuktam az ajtót, kivettem a zsebemből az iPodot, és Bastian fiókjához léptem. A hátam mögött viszont hallottam, hogy nyílik az ajtó, és a hangok alapján sietnem kell. Jóformán belehajítottam a fiókban, és gyorsan becsuktam azt, majd az ágyamra vetettem magam, és olvasást színleltem. Észre sem vettem, hogy a fülhallgató viszont kilóg belőle, és pechemre, mikor korrigálni akartam, már késő volt. Csak abban reménykedtem, hogy nem veszi észre, és gyorsan vissza tudom tenni azt is, minden probléma nélkül. Úgy sincs ekkora szerencsém…
– Helló… –köszöntem Bastiannak, nem éppen lelkes hangnemben, de ne is várjon tőlem mást. Soha nem fogom bírni a fejét azoknak az embereknek, akik szeretik nehezebbé varázsolni az életemet. Ő pedig pont ezek az emberek közé tartozott. A mai napig nem értem, hogy miért piszkál, egyszer kérdeztem meg tőle, és válaszul a gyomrom kaptam egyet. Azóta sem hozom fel ezt a témát.
Lapoztam egyet a könyvben, ami időközben kiderült, hogy az egyik sci-fi regény a könyvtárból. Nekem nem telik rá, hogy magamnak megvessem, de szerencsére itt a suliban lehet találni könyveket, szóval van elfoglaltságom, ha nem éppen rajzolok. Amit persze előtte már megint nem tehetek, mert az miatt is piszkálni kezdene, s én meg nem szeretnék neki semmilyen indokot adni rá. Így is folyamatosan talál ujjakat, nem vagyok hülye, hogy még adjam alá a lovat is. Néha-néha kipillantok a könyv mögül, hogy meg lessem mit tervez, és fel tudjak ugrani, ha futni kell, de szerencsére még erre nem kell gondolnom, és nem is szeretnék.

Eddig szerencsém volt, hogy nem vette észre a kikandikáló fülest, és amint látom lesz is módom visszatenni a helyére, ugyanis Bastian bezárkózott a fürdőbe. Amint ezt megtette, felpattantam asz ágyról, kinyitottam a fiókját, ahova az iPodot tettem, majd ügyelve, hogy a fülese is benne maradjon, visszatettem, majd becsuktam. Ablakot is nyitottam, sajnos ő tuskósága nem éppen áraszt magából kellemes illatokat, mikor az óráiról betéved a szobába. De hát nincs más választásom, meg kell, hogy szokjam, hiszen nem rohanhatok ki mindig, amikor belép a szobába. Nem csak az övé, de ezt sajnos nem mindig foglalkoztatja.
– Fogalmam sincs, gondolom igen. Dexter majd csak két óra múlva végez, a másik nem tudok semmit sem. –válaszoltam miután lapoztam a könyvben. Néha, még a saját napomat sem tudom, nem hogy másért. Bár Dexyét tudom, mert ő normális, nem úgy mint a másik kettő… Igaz, Bastian órarendjét is bemagoltam, mivel tudnom kell, mettől meddig lehet nálam az iPodja.
– Neked nem órán kellene még lenned? Vagy Mr. Tökéletességet kizavarták volna? –nem mintha érdekel, és a végét már késő visszavonnom ahhoz, hogy ne beszólásként vegye fel. Mondjuk, azt sem értem, hogy miért érdeklődött a többiekről, mert nem szokása. Talán most csendben összeverhet, nem akadályozza meg senki sem benne. Valahol legbelül érzem, hogy ma sem úszom meg verés nélkül, szóval már fel vagyok rá készülve. Legalább a könyv, amit olvasok, izgalmas, s eltereli a figyelmemet róla.
– Jut eszembe. Egy csaj érdeklődött utánad a folyosón. Nem tudom mit akart, mert nem mondta meg, csak annyit kért, hogy mondjam meg neked, hogy este a szokott helyen vár. –vontam meg a vállamat, miután átadtam az üzenetet. Nem mondhatja azt, hogy szemét vagyok, mert nem szóltam neki, csak ezt ő, valahogy másképpen értékeli.

Ez a bajom nekem is, hogy még egy darabig kettesben leszek vele. Csak abban bízok, hogyha Dexter óráinak vége, akkor egyenesen idejön, vagy addigra akad valami halaszthatatlan dolga Bastiannak, és épségben megúszom ezt a kis beszélgetést.
– Repdesek az örömtől… –jegyzem meg kedvtelenül. Nem áll szándékomban felhúzni, de így is úgy is megver ha úgy határozza. Nem kell neki erre ok, ezt már megtanultam. Csak nem szabad senkinek sem elmondanom, mert akkor rosszabbul járok. A szobát, most már nem az izzadságszaga tölti be, hanem a méregdrága parfümje. Ez legalább az elviselhetők közé tartozik, nem úgy mint számos másik ilyen csecsebecséje. Nem is értem, hogy minek neki annyi, elfoglalja vele az egész fürdőt… Jut eszembe, nekem is le kell tusolnom, ma már én sem terveztem, hogy kimegyek a szobából.
– Némi azért van. Szerettem volna még kicsit egyedül lenni… Mázlista. –forgattam meg a szemeimet. A mi óráinkon soha nem tud dolga akadni a tanárnak, mindig pontosan végigtartja őket. Legalábbis a többieknek, mert én előszeretettel kések az órákról. Leteszem a könyvem, s felvont szemöldökkel nézek Bastianre, hogy most milyen gondja is akadt. Milyen jó, hogy nekem nincs telóm, nem zaklat rajta senki sem.
– Fekete. Tiszta kedves vagy vele. Mindegy, nem mondhatod, hogy nem szóltam. –vontam meg a vállamat, majd felkeltem az ágyról, s a szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy tiszta fekete boxeralsót, egy ugyanolyan színű rövidnadrágot, megy egy fehér pólót. Megfogtam a kontaktlencsetartóm, meg a szemüvegem, és a fürdő ajtaja elé léptem, de előtte még visszafordultam még Bastianhoz.
– Ez a legkevesebb… Ahm, mész még a fürdőbe, vagy mehetek? –ha megy, akkor megvárom, még elintézi a dolgát, majd bemegyek. Ha nemet mond, akkor pedig belépek, s bezárom az ajtót. Gyorsan letusolok, kiveszem a lencséket, és a hajamat szárítva megyek vissza a szobába. 5 perc után kiterítem a törölközőmet, majd visszadőlök az ágyamra, ahol ismét a kezembe veszem a könyvet, kinyitom, de nem olvasok.
– Ha nem találkozol azzal a csajjal, akkor mit tervezel estére? –kivételesen kedves hangnemben kérdeztem tőle, talán most is kivételes nap van, és tudunk normálisan beszélgetni.

Ahhoz, hogy megverjen, soha nem fáradt eléggé. Csodálkozom is, hogy még nem kaptam tőle egyetlen ütést sem, talán mégis biztos lehetek abban, hogy ez a nap más, mint a többi. Így, hogy beesik a szobába hullafáradtan, majd elmegy fürdeni, s lefekszik, ezt minden nap el tudnám viselni. Nekem sem kellene aggódnom, hogy mikor ver meg.
– Jó, akkor majd halkabban örülök. –erre azért már egy kicsit összehúztam magamat. Jó a nyugalom, és a békesség, nem akarom, hogy most üssön meg. Eddig kibírtuk, s nem sokára vége a napnak is, és remélem nem is fogok tőle verést kapni. Akkor elkönyvelhetek egy olyan napot, amikor nem vert meg, és ez nagy szó tőle. Bastian tud normális is lenni, csak el kell őt kapni a jó napjain, ami nekem ritkán sikerül… mint mondjuk most.
– Az nem fog menni, elvégre eléggé feltűnő jelenség vagy. –ezt kivételesen dicséretnek szántam, nem sértésnek, és ez is oly’ annyira ritka tőlem, mint az, hogy Bastian jó kedvében találjam. Jobb lenne, ha áttanulmányoznám jobban az órarendjét, mert akkor tudni fogom, mikor van hosszú napja, és akkor mivel fáradt lesz, normális is lesz velem. Ez még az előnyömmé válhat.
– Ohh, akkor már megértem, hogy miért nem akarsz vele találkozni. Amúgy, megpróbáltad már lekoptatni? Vagy egyszerűen nem ért a szép szóból? –még megvárom a választ, azután megyek be a fürdőbe, és egy bólintással jeleztem az erre adott válaszát is. Kijöttem a fürdőből, leültem az ágyra, és kíváncsian vártam a válaszát.
– Értelek. Én arra gondoltam, hogyha talán… nem e kártyáznál velem, vagy nem tudom. Te sem unatkoznál, meg én sem, s senki nem zavar minket, mert még a többiek nincsenek itt. –ajánlottam fel, a lehetőséget. Nyitnom kell, most már nem szabad visszahúzódnom, legalábbis a talpamra kell állnom Bastiannel szemben. Ha valahogy elérem, hogy ő ne gázoljon át rajtam, akkor más sem fog tudni.
Felkaptam a fejemet Bastian mérgelődésére, ösztönösen összébb kuporodtam az ágyamon, mert nem tudtam, hogy miért ilyen. Aztán láttam, hogy nincs vele minden rendben, és az a kérdés, hogy minden oké? biztosan nem lenne értelme.
– Tudok valamiben segíteni? –csak mert nem akarom hallgatni a jajveszékelését. Felkeltem, és odaléptem az ágyához, várva, hogy mit is mond, miben segítsek.

Csendben nem lehet örülni, vagyis lehet, de az nem igazán öröm. Mégis be kell tartanom Bastian szabályait, ha nem szeretném, ha megtorolná.
– Nem szándékoztam bókolni, csak az igazat mondom. –mosolyodtam el a végén, talán már barátságosan. Jobb napokon tényleg el tudok vele beszélgetni, és ezt a szokást meg is kellene tartanunk. Persze, mikor bánt, akkor a csak átkozni tudom, de jogosan. Viszont ez is mindig visszajut a fülébe, és csak nekem lesz rosszabb. Múltkor is kaptam, mert véletlenül Bastinnak szólítottam a folyosón, amit ő utál. Figyelnem kell az apró kis részletekre is, de ha sietőben vagyok, akkor nem szokott menni.

– Szóval ha jól értem, akkor egy szóval mondva: r*banc? –kérdeztem kíváncsian, mert az ilyenekre szokták azt mondani. Értelem nem szorult belé, és mindenkivel lefekszik, vagyis az, aminek tituláltam.

Meglepődtem, mikor igent mondott a játékra, ez is újdonságnak számít. Őszintén szólva, azt hittem, hogy leordít, vagy mit tudom én, arra nem számítottam, hogy játszani fog velem. Bólintottam a kérdésére, ismerem a szabályokat, csak azt nem tudom, hogy Bastian mennyire tud játszani. Remélem, nem lesz túl rövid a játék, és nem kerül le rólam az összes ruha, úgy az első öt percben. Öt laposat játszunk, nincs ezzel semmi gond, de amilyen lapokat kaptam, az már nem igazán szívmelengető. Veszítettem is, az első kört…

Negyed óra elteltével, már csak egy ruha választ el attól, hogy teljesen levetkőztessen, amit nem akarok hagyni, mert khm… Tudom a titkát, és félek egy kicsit, hogy mi lesz akkor, ha ruha nélkül mutatkozom előtte. Terít… én meg vesztettem, és Ő ezt még ki is jelenti ráadásul vigyorogva. Vettem egy mély levegőt, és nem tudtam mit tenni… Kikaptam, le kell vennem az utolsó ruhadarabot is, csak nem akarom.
– Muszáj? –kérdeztem reménykedve, de nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy nemet mond. Levettem a boxeremet is, visszaültem az ágyára, és kezeimmel eltakartam, amit nem akartam, hogy lásson.
– S most? –kérdeztem kicsit félénken, s zavartan, miközben felhúztam a lábaimat is, segítve a takarást.

– Lehet mégis hagynom kellene téged aludni, és ne az én hülyeségeimmel untatni téged… –húztam halvány mosolyra a számat, és figyeltem, ahogyan kever. Feltételezhetnék róla ezt-azt, mert nem mondom, hogy feltétel nélkül megbízok benne. Nem veszek észre semmilyen csalásra utaló dolgot, ami azt jelenti, hogy kivételesen tisztességes most, vagy nagyon profin csinálja a paklizást. Nem ő a tisztességesség példaképe, tehát nagyon nyitva kell tartanom a szemeimet, nehogy valami kártyatrükköt bevessen, és csak ő nyerjen. Akkor az eléggé borzasztó lesz a számomra. Igaz, abba sem gondoltam bele, hogy mi lesz a játék után. Ha én vesztek, biztosan zavarba jövök, ha meg kell mutatnom, amim van. Igen, fiúk között vagyok, nem kellene szégyellnem, de Bastian más. Ő nem olyan, mint a többi srác. Két beállítottságú, és bevallom, hogy félek attól, hogy… Főleg a tisztességtelen ajánlata után, már nem kétséges, hogy figyelek.

– Te pedig ezt előszeretettel kihasználod, ahogyan ismerlek. Mondjuk, aki bárkit maga alá gyűr, azt ki ne akarná… –jó, vannak azért kivételek, akik nem akarnának vele lefeküdni, köztük én sem. Nincs semmi bajom azzal, aki mindkét irányba vonzódik, csak Bastian tisztességtelen ajánlata, azért más. De, az is igaz, hogy szükségem lenne a pénzre, de, hogy ez miatt elfogadjam az ajánlatot… lehetetlen egy helyzet. Ha elfogadom, akkor nekem rossz, de ha meg nem fogadom, akkor pénz nélkül maradok, és soha nem fogok tudni segíteni anyumnak. Erősen gondolkodok rajta, de nagyon húzok az egyik irány felé, csak képtelen vagyok meghozni a jó döntést.

A játéknak vége, én vesztettem, nekem kell levennem a boxeremet is. Kicsit ugyan vonakodva, de megtettem, és takartam is. Hiába van Bastian is srácból, attól még én nem mutogatom, mert… mert még nem szeretném mutogatni mindenkinek. Nem tart soká ez a takarás sem, elhúzza a kezemet onnan, hiába is akarok ellenkezni. Látom a furcsa fényt a szemeiben, és félek attól, hogy most mi lesz. Meg is kérdeztem tőle, amire kérdéseket kaptam válaszul. Szóval választhatok? Miért is hittem én ezt…
– Nem tudom… tőled függök. –ami igaz, hiszen fogja a karomat, nem tudok elmenekülni sem. A következő pillanatban, már éreztem a száját, a sajátomon. Furcsa érzés fogott el, agyam egyik fele menekülni próbált, másik viszont nem engedett. Talán az ajánlatán való gondolkodás miatt van. Amikor elszakadt ajkaimtól, remegve figyeltem, s vártam a folytatást. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor közölte, hogy aludni megy. Felkaptam a ruháimat, és gyorsan befészkeltem magam az ágyamba, ameddig lehetett. Egész végig az a pillanat járt a fejemben, amikor megcsókolt. Furcsa érzés, az már biztos. Amint elaludt, engem is elnyomott az álom…


Másnap reggel, mikor felébredtem, arra lettem figyelmes, hogy megint csak ketten vagyunk Bastiannel. A többiek vagy nem jöttek meg este, vagy hamar elmentek. Mindegy is volt, nem törődtem vele, fogtam a törölközőm, és elmentem letusolni. Ez beletelt, vagy félórába, hiszen elbóbiskoltam a csempének dőlve. Egész végig a tegnap este járt a fejemben, és az ajánlat. Azt hiszem, meghoztam a döntésemet, csak ne bánjam meg utána. Elzártam a vizet, megtörölköztem, s egy boxeralsóban kimentem a fürdőből. Visszaültem az ágyamra, és az alvó Bastian figyeltem. Mikor felkelt, halkan motyogtam neki egy "jó reggelt" majd megvártam, még teljesen magához tér, és nem fog hülyének nézni, mikor megszólalok. Természetesen megvártam még azt is, amíg elvégzi a reggeli dolgait, és csak utána kezdek bele a mondandómban.
– Heaven… gondolkodtam. Arra jutottam, hogy… benne vagyok. Elfogadom az ajánlatodat, de senki nem tudhat róla. Jó? –nem igazán fogadtam volna arra, hogy diktálhatom a szabályokat, de egy próbát megér. Átültem az ágya szélére, és ott vártam tovább azt, aminek jönnie kell.

Egy kártyázásból nem eshet bajom, elvégre nem vérre megy ez az egész. Viszont a vetkőzős pókernek is meg van a maga hátránya, főleg akkor, ha egy olyan emberre játszol, aki mindkét irányba vonzódik. A vonakodásom is arra utalt, hogy félek tőle, mert nem tudom, hogy mit akar. Jó… a tisztességtelen ajánlatából tudom, de ott enged dönteni, és az megint más, mert mondhatom neki, hogy nem. Itt viszont kénytelen voltam engedni, ha nem akartam, hogy megüssön. Márpedig nem akartam, szóval hagytam, hogy tegye, amit akar. Meglepetésemre viszont, lefeküdt aludni, én meg nem haboztam, ugyanúgy cselekedtem.


Másnap reggel, még ő bement a fürdőbe, volt időm, gondolkodni a dolgokon. Bastian ajánlata mindvégig a fejemben volt, a tegnapi csók, pedig csak nyomatékosította ezt bennem. Nem sürget, ami meglepő számomra, de ugyanakkor már-már kedves tőle, hogy nem nyaggat a válaszadással. Van bőven időm felmérni a dolgokat, és a vele járó következményeket. Ha elfogadom lesz pénzem, és tudok normális cuccokat venni, hazaküldeni anyunak, és folytatni a tanulmányaimat, de ugyanakkor Bastian játékszere leszek még jobban. Bármikor elragadhat a folyosón, és egy kis zugba cipel, hogy most Ő azt akarja, és kussoljak. Ha nem fogadom el, akkor valószínűleg kicsapnak a suliból, de nem kell attól tartanom, hogy Bastian megteszi. Mikor kijön a fürdőből, és elzavar az ágyáról, eszemben sincs megmozdulni. Úgy is ott fogok kikötni, szóval feleslegesen nem akarok sétálgatni.
– Szerintem felesleges lesz felkelnem… –motyogtam halkan, és felkészültem arra is, hogy megüt. Ha már fel akarja mosni velem a padlót, úgy is mindegy, hogy mennyire készít ki előtte. Figyelem, ahogyan felöltözik, és a szavait is, amire elsőre csak egy sóhajjal reagálok. Csendben figyeltem előre, vagy öt percig, mire újból megszólaltam.
– Szükségem van a pénzre… Visszaléphetnék, de akkor valószínűleg többet nem találkozunk… Rendben, te diktálsz, csak ne tudja meg senki sem… –reagáltam a mondandójára, és vártam. Most nem tudom, hogy mit is akar, vagy hogy rögtön le fog e támadni, de jobb felkészülni minden eshetőségre. Feljebb ülök az ágyán, a hátamat a falnak támasztom, lábamat kinyújtom. Ránézek Bastianre, majd eszembe jut, hogy azért valamit bővebben és részletezhetne.
– A mikor és hol az megvan, de hogy érted… hogy a "hogyant" is te diktálod? –lehet hülye kérdés, de nekem új ez az egész, és nem tudom, hogy mit takar a szó alatt.

Mégis jobban jártam volna, ha felkelek az ágyáról. De kell nekem provokálni, máris a padlón kötöttem ki. Eléggé fájt a hasam a szőnyeg miatt, de ezen már nem tudok változtatni. Nyöszörögve tápászkodom fel, aztán látom, hogy Bastian átlép felettem. Ösztönösen húztam le a fejemet, és feküdtem vissza a szőnyegre, mert szokása ilyenkor rám lépni. Igaz, most nem tette, ezért kihasználva az alkalmat, felkapartam magam a földről, és azonnal az ágyamra ültem. Végignéztem a mellkasom, és a hasam… hát eléggé vörös volt, és égetett is.

– Eddig is azt tettél velem, amit akartál. Most sem lesz másképp, csak kicsivel többet tehetsz velem… –sóhajtva húztam össze magamat az ágyamon, úgy figyeltem, amit ügyködik. Fel voltam most már készülve mindenre, még arra is, hogy most azonnal megteszi, amit akar. De amint látom, pakolni kezd, valószínű, hogy most nem lesz semmi. Ezért elkezdhetek felöltözni.

– Azért, lehetőleg éljem túl… Nem is tudtam, hogy focizol. –jegyeztem meg a dolgokat halkan, miközben felvettem a nadrágomat, meg a zoknikat. Most azon gondolkodom, hogy inget, vagy pólót vegyek fel, de igazából tök mindegy, mert mind a kettőből, csak egy darab van, ami még tiszta, ezért inkább az ing mellett döntöttem. Felvettem, és gombolkodni kezdtem. Bastian morgására elhúztam a számat. Ha Ő mérges, az azt jelenti, hogy engem fog püfölni. Szuper dolog lesz összeverve kezdeni a napomat.

– Akkor ne menj. Mond azt, hogy közbejött valami halaszthatatlan dolgod. Biztosan meg fogják érteni. Ha egyszer hiányzol, csak nem dől össze a focipálya, vagy igen? –igazából, fogalmam sincs, hogy miért javaslok én neki ilyesmit, hiszen csak nekem rossz, ha a suliban marad, és nem megy el edzésre. Tény, hogy nem sűrűn hallgat rám, szóval még az is lehet, hogy mégis elmegy. Azonban nem én irányítom őt, hanem Ő engem, és nekem nem nagyon kellene szájhősködöm vele szemben, de van, amikor én sem tudom visszafogni a számat… na olyankor szokott alaposan megverni.