Öböl

FőTanács HSZ SZÁM : 138

Persze ha egy kis sétára szánjuk magunkat, akkor az iskolából levezet egy hosszú út a tengerhez, az öbölbe. Nagyon szép látvány, nyáron akár még fürdeni is lehet a vízben. Egyszerű állatok vannak mindenfelé, halak, rákocskák, néhány tengerisün. Szép hely.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

Öböl Avril-Lavigne-Wallpapers-Windows-7-5

Már megint itt vagyunk. Újra kezdődik az iskola. Igazság szerint, nem túlzottan a tanulás részét várom, hanem inkább a haverokkal lógást, a pasizást, a zenélgetést meg hasonlók. Ez mindig is bejött. Nem mondom, hogy nem szeretem azt, amit tanulok… mert nagyon is, csak már elszoktam tőle és furcsa lesz megint belerázódni. Igazából nem is kellene panaszkodnom, mivel… mégis jobb, mint egy gimi. Szerintem.
Ma délelőtt értem vissza. Nem kell túl sokat utazgatnom, úgyhogy szerencsére a fáradságom is ki bírtam pihenni a délelőtt és a délután további részében. Aztán jött a többi dolog. Beiratkozás és a hasonlók. Szoba rendrakás –ami kicsit elmaradt év végén -, plusz azért nem kéne, hogy Stellának leessen az álla. Miután ezt mind mind befejeztem, akkor elindultam a táskámmal és a telefonommal a kezemben szétnézni. Nem nagyon gondoltam olyasmire, hogy bármi is megváltozott volna. Mert tutira nem. Amióta itt vagyok, azóta így áll ez a hely. Három év… idén harmadik. Már csak kettő van. Juhé.
Lazán öltöztem fel, mert elég meleg van. Bár a szél miatt, nincs az a fülledt, de … kényelmesebb így, be kell, hogy valljam. Miután a birtok nagy részét bejártam, az kedvenc helyem felé veszem az irányt. Az öböl. Mindig is oda jártam, ha bánatos voltam, ha jó kedvem volt… a barátaim nagy része is tudja ezt. Így itt sosem voltam egyedül szerencsére. Az egyik közeli sziklára leültem, táskám a földre dobtam, majd előkotortam belőle egy doboz cigarettát. Nagyot szippantottam a friss levegőből, elmosolyodtam. Ez azért már hiányzott. Kivettem közben egy szálat a dobozból, majd meggyújtottam és a telefonomba merültem. Ez a facebook… nagyon függőséget okoz.
Pár perc múlva hallom meg, léptek zaját a hátam mögül. Nem fordulok meg, nem nézem meg, hogy ki az. Szabad ország, mindenki oda jár és azt csinál amit akar. Ha ismer, akkor meg majd leszólít. Továbbra is a telefonomat bújom, meg közben cigizgetek. Jó lenne megkeresni a többieket, elmehetnénk egyet bulizni vagy inni mielőtt elkezdődik a tanév.

___________________________________________________

kinek; Dave
szó; 320 (ezeléggyatralett)
ruha; EZ
credits; zie @ CAUTION!
lyrics by coldplay!

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 56

To: Tiffci

I remember high school, man I hated high school
It was like prison with bullies always putting me down…

Újra eltelt egy nyár… Újra itt az iskola, és vele újra itt vannak a kötelezettségek, amiket én utálok teljesíteni. Főleg most. Alig értem ide az iskolába, de már az a pletyka terjed, hogy nagyon megváltoztam. Amit nem tudom, hogy honnan az anyámból tudtak meg, viszont nagyon igaz. Hiszen tavaly év végén még egyetlen tetoválás sem volt rajtam, most azonban a testem tele van tetoválásokkal, vagyis inkább a felsőtestem, a nyakamig ami tele van. És ez már okot ad a pletykára? Ebből már mindjárt mást kell gyártani, mindjárt olyan dolgokat, amik igazak, de csak én tudom? Vagy honnan tudják egyesek… Vagyis úgy tudom hogy ezt csak pletykálják, hogy lövöm magam, ami egyébként igaz is, hiszen nyár elejétől rá álltam a heroin-mozgólépcsőre, ami nem akar sosem a tetejére érni, hogy leszállhassak róla, egyre inkább a leejtő aljára csúszok, és egyre többet igényel a szervezetem, de ha már akarnék, akkor se tudnék leállni róla, max. orvosi segítséggel, de senki nem érti meg, hogy miért teszem, senki nem ért meg engem, hiszen én egyedül vagyok, nekem senki nincs ott, hogy mellettem álljon, mindig egyedül voltam, soha nem segített senki. Soha, és ezt még büszkén is vállalták, hogy nekem aztán nem kell segítség, nélküle is elvagyok én a saját világomban. Pedig kiskoromban mindig azt mondtam nem leszek rabja a káros szenvedélyeknek… Ó, most mégis az vagyok… Hihetetlen, mennyit változtam. Vajon a gyerekkori énem mit szólna, ha most látna? Mit szólna az a sovány kisgyerek, ha látná, hogy milyen felnőtt lett belőlem? Ugyanolyan sovány, csak most nem az alultápláltság, hanem a drogok miatt. Ugyanolyan szemtelen, csak nem az miatt, hogy egyedül nőtt fel, hanem szintén a drogok miatt… Biztos nem lenne büszke rám. Tuti elítélne, és elküldene melegebb éghajlatra… De tudod, szarom én le, nem is érdekel mit mondana most a kiskori énem, csak a mának élek, és ez most sem volt másképp. Ledobom a cuccaimat a szobámba, az a bunkó Joseph még nincs itt, lehet holnap érkezik, lehet, hogy nem, de nem is akarom tudni, hogy mikor érkezik, őszintén szólva. Kilépek, és az udvaron keresztül átvágva az öböl felé veszem az irányt, pár embernek odaköszönök, aztán már tényleg toronyiránt megyek az öbölhöz, és amikor meglátom Tiff-et, lehuppanok mellé, és ráköszönök.
-Szia Tiff

No one can hear me,
When i cry inside a lonely world,
Such a lonely world, such a lonely world.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

Szóval… ennyi. Egyelőre punnyadás van, remélem ez így is marad. Megszokás, hogy az első pár napon mindig züllünk valahol, általában L.A valamelyik közeli kocsmájában vagy szórakozóhelyén. Sajnos itt nem túlzottan lehet. Nem mintha olyan szigorúak lennének a tanárok de… azért szerintem nem kockáztatok. Koleszba még gyerünk, ott lenézhető ha normálisan bemész. Aztán már a nevelők nem nagyon néznek utánad, főleg hogy a legtöbbje fiatal. Cigizgetek, tovább telózok. Egy két lájk, egy két poszt facebookon, majd hangokat hallok aztán hirtelen valaki lehuppan mellém. Nem is meglepő, hogy Dave. Már épp kezdtem hiányolni. Furcsa volt, hogy még ma nem láttam, hát itt van. Ami azt illeti, már hallottam egy két futó pletyót az elsős másodikos diákoktól, így fél füllel, hogy „láttad azt a harmadikost? Dave… úú, de ilyen meg olyan.” Nem értem, mért kell kibeszélni az embert. Ha rólam mondanának ilyet, -már pedig mondanak, csak nem mindig tudok róla – tuti megkeresném azt, aki terjeszti. Na álljunk már meg. Elteszem a telt a táskámba, szívok egy slukkot a cigiből és biccentek.
-Szia Dave. Már épp hiányoltalak.
Noshát. Jártunk már. Voltunk egy pár hétig/hónapig együtt, aztán szétmentünk, mert… nem volt úgy túl jó, nekem se, neki se. Nem szeretek elkötelezett lenni annyira. Szóval… értitek. Ez a freedom meg a forever alone…Végignézek a fiún. Az az igazság, hogy tényleg egyre csak jobban néz ki. Máh… igen néha visszavágyok hozzá, de csak a szex. Csak az ami még összeköthet minket.
-Tetkósfiú. Jók lettek.
Főleg, hogy imádom a tetoválásokat. Nekem még nem nagyon sikerült egyet sem összehozni… vagyis hazudok. Van egy icipici csillagocska a csuklómon. Az semmi ezekhez képest. Elmosolyodom halványan és elnyomom a csikket az egyik mellettem lévő kövön.
-Mesélj, mi történt mostanság? Gondolom jó nyarad volt…
Nem mintha nekem valami túlzottan rossz lett volna, de semmi olyat nem csináltam, ami a sulival kapcsolatba van. Csak énekeltem egy pár hétig egy együttesnek, akik akarták volna, hogy maradjak, de én meg eljöttem. Még szép. Nem is fizettek érte. Attól eltekintve viszont a társaság egészen tűrhető volt. Tudjátok, miről szól a nyár… haverok, buli, nafta. |m|

___________________________________________________

kinek; Dave
szó; 339
ruha; EZ
credits; zie @ CAUTION!
lyrics by coldplay!

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 56

To: Tiffci

I remember high school, man I hated high school
It was like prison with bullies always putting me down…

Persze amint már ideértem ugye a pletykák egyből mennek. Mondhatni, hogy be sem tettem a lábam az iskolába, de már folyik a pletykaaa, hogy én hogy ki vagyok tetoválva, a gólyák olvadoznak már tőlem, mert én ki vagyok tetoválva, és mondhatjuk hogy egy 10 centit biztos nőttem a nyár alatt, hiszen mikor elmentünk akkor még kisebb voltam sokkal. Persze mások pedig a zenei zsenit látják bennem, ami egyáltalán nem igaz. Én csak értek több hangszerhez is, és amit tudok, azt javarészt magamtól tanultam meg, ettől még nem vagyok egy zenei zseni, vagy egy új Mozart, vagy tudjam is én, hogy minek állítanak még be. De ez engem különösebben nem érdekel, sosem érdekelt, hogy mit pletykálnak a hátam mögött, nem tartom magam sztárnak szóval nincs szükségem arra, hogy engem sztároljanak. Én minden fellépésem előtt halálra izgulom magam, tudom kicsit furcsa lehet, de ez van. Nem tartom magam másnak, mint egy olyan embernek, akinek lételeme a zene, és azért csinálja mert nem tudna nélküle meglenni. Ez tényleg így van. Pletykálhatnak akármit, nekem akkor is ez számít, a saját véleményem, és nem másoké.
-Hát, most itt vagyok… Amint láthatod.-
Mosolyogok rá. Tavaly óta igencsak megváltoztam, mint azt említettem az előbb is, így némi okot adhat arra, hogy Tiff miért is nézett meg ennyire. Való igaz, régebben jártunk azt hiszem 3 hónapot, aztán szétmentünk, és mára csak dugni járunk össze, meg persze ettől függetlenül ugyanúgy barátok vagyunk, mint az előtt. És ezért furcsa a mi kapcsolatunk. Vagyis, néha utáljuk egymást, néha meg nem bírunk meglenni a másik nélkül… Furcsa.
-Köszönöm.-
Mosolyodok el végül. Az egész felsőtestem ki van varrva, ami azért furcsa, mert június 20.-án, amikor vége volt a sulinak, akkor bizony még egyetlen egy tetoválás nem volt rámvarrva… Nos, hogy azóta mennyi minden történt, azt nem tudom elmesélni, őszintén szólva nincs is kedvem, hiszen akkor itt ülhetnék nagyoooon, nagyon sokáig.
-Hm… A nyaram? Hát, egész tűrhető volt, volt 4-5 fellépésem, ebből egy, az utolsó egy 1000-es tömeg előtt, egy kicsi… Pfú, valami nagy kávézóban, vagy clubban..-
Igazából már nem is tudom, augusztus elején zárult a klubturném, az már valljuk be, hogy nem most volt… De nem ám! Akkor szoktam rá a drogokra, ami egyenlőre még titok, bár van aki már most is azt pletykálja, hogy én lövöm magam, nem tudom hogy a viharba’ tudták meg. Vagy csak pletyka?

No one can hear me,
When i cry inside a lonely world,
Such a lonely world, such a lonely world.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

Hm, furcsa. Vajon Dave, hogyan tudott ilyen hamar, így megváltozni? Felmerült már benne többször is a kérdés… de igazság az, hogy minden évben valami kellemes élménnyel jött nekem, így év elején és akkor még csodálkozom, hogy most is? Még szép… most még jobban meglepett, mint az előtt. Hát ahogy nő, egyre felnőttebbé válik az ember… ugyebár. Igazam van vagy igazam van?
Ismét csak végignézek rajta, halványan elmosolyodom, majd tekintetemet visszaemelem és a szemébe nézek. Közben előhalászok egy szál cigit és ismét rágyújtok. Nem kínálom meg, egyelőre nekem is ez a pár szálam maradt csak a hét további részére, mivel nem terveztem felmenni L.A-ba. A másik nagy gond, hogy anyámék meg nem küldenek pénzt, csak a hétvége előtt. De akkor az zsír lesz. Szombat buli, remélem. Majd valakit elhúzok magammal…
-Még jó. Legalább nem kell unalmaskodnom itt egyedül. Még a szobatársam se jött meg. Hétvégén mész valamerre?
Apropó teszem fel a kérdést. Most így eszembe jutott. Hátha megy bulizni valahová, akkor én is úgy megpróbálom „betúrni” magam a társaságba, mivel akkor tutira jó éjszakám lesz… hát ezekről a jó éjszakákról ne is beszéljünk. Rengeteg volt már az évek során, és a legtöbbnek Dave a főszereplője. Volt még egy kettő, akivel csak így hébe hóba, de ő… róla még mindig nem tudok lemondani. Nem, még véletlenül sem vagyok szerelmes. Sosem voltam… nem is az én stílusom. Igazság szerint, egyelőre nem is akarok az lenni. Problem?
-Hogy tudtál ennyi idő alatt ennyi tetkót összehozni? Különben tényleg nagyon zsír lett és jól is áll neked ez .
Már én is régóta azon vagyok, hogy valamit összehozzak, de sajnos még nem jutottam oda és nem is jött még össze rá az anyagi háttér. Sőt… anyámék sem túlzottan tolerálnák az ügyet. Viszont egyszer tuti csináltatok, ha kell a tudtukon kívül.
-Az tök jó! Egy ezres az már nem kis közönség. Gratulálok. Csak így tovább. Hát én ilyet nemcsináltam. Nem is akartam annyira… pedig lehet hogy lett volna rám igény egy két helyen.
Kicsit elgondolkodom, aztán vállat vonok. Hát igazából hazudok, mert felléptem párszor, de… az nem volt annyira lényeges mint amilyen Davenek. Nekem csak egy laza helybéli bandával amolyan zenélgetés. Végülis, nem volt olyan rossz ez a nyár sem.

___________________________________________________

kinek; Dave
szó; 363
ruha; EZ
credits; zie @ CAUTION!
lyrics by coldplay!

Tanár HSZ SZÁM : 2

Cornelia McKenna

Még szerencse, hogy a tanároknak a sok óra közepette akad egy kis szabadidejük is, különben nem bírnám szusszal. Különböző koreográfiák minden érkező osztálynak, amiket nekem kenni, vágni kell. Nem mondom, eléggé elszívja az ember energiáját. De, én akartam már 19 éves koromban tanárnak állni, szóval egy szavam se lehet. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert jó, szeretem is csinálni, a diákjaim igazán jól állnak az amatőr tanítási szokásaimhoz. Mivel a korunk éppenséggel majdnem megegyezik, könnyen szót is lehet velük érteni, és én meg jó tanár bácsi módjára, minden gondjukat meghallgatom. Persze nem csak a saját tanítványaimról van szó, a zene, és a satöbbi szakosokkal is szívesen leállok beszélgetni, de azért mégis jobb úgy, hogyha már ismerem is őket. Mivel, még van egy kis időm a következő órámig, lecserélem a melegítőgatyámat egy farmerra, a mindenféle foltokkal tarkított pólómat egy tisztára, és végül egy bőrdzsekit is felkapok. A zsebembe temetem a doboz cigimet, melyet a tanári asztalomról veszek el, majd halk léptekkel elhagyom a termet. Mondhatni nesztelen mozdulatokkal sasszézok végig a folyosókon, megcélozva a főbejáratot. Igaz, hogy nincsen túl sok terem a földszinten, ahol most tanítanának, de azért fő az elővigyázatosság. Nem akarok elefántcsorda hangbeütéssel végigszaladni, akkor nem kis zűrt hagynék magam után. Igaz, hogy elméletileg tanár csak, de az értelmességi szintem olykor csak a diákokét üti meg. Amikor az ajtóhoz érek, kinyitom, átlépem a küszöböt, és becsukom magam után. Mélyet szippantok a levegőből, majd elégedett mosoly ül ki az arcomra. Egyik kedvenc évszakom az ősz, a lehulló levelek miatt, meg az esőzéssel sincs semmi bajom. Pedig sok ember a falra mászik tőle, én kifejezetten szeretem főleg egy meleg, nyári napon. A zsebembe paterolom a kezemet, és elindulok lefelé a part felé. Nem, nem úszni akarok, kicsit furcsán is mutatnék, csak szimplán szeretek víz közelben lenni. Többször is az órámra pillantok, hogy mennyi időm van, mielőtt vissza kéne érnem. De, hogyha jól láttam a órarendemben írva, akkor a következő is lyukas óra lesz. Addig se fogja senki se elszívni a maradék lélekenergiámat. Feleszmélek a gondolataimból, amint meglátom az előttem fodrozódó vizet. Egy féloldalas mosoly kíséretében állok meg egy kisebb terpeszben, végigpillantok a vízen, majd előkapom a zsebemből a doboz cigimet. Egy szálat kiveszek belőle, és meggyújtva azt, leülök a víz mellé, és mélyet szívok a cigiből.

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 13

you would if you could

dont lie cause id give everything that i have left to show what i have felt

Hogy lehetek ennyire szerencsés vagy szerencsétlen? Kiderül, hogy kapunk valami új tánctanárt, aki irtó jóképű és méghozzá eléggé fiatal is, erre, az első órán mit tudok meg? Na, mit? Hát hogy a mostohatesóm! Apu, ilyenkor tényleg utállak. Kicsit furcsa, hogy a mostohatesóm tanít… engem… nem tudom. Annyira furcsa érzés. Annyira rossz érzés az is, hogy apám, anyám mellett még mást is k*rogatott. Nem tudom, de nekem ez nagyon furcsa. De végül is mit várok el egy maffiástól? Ilyenkor azért haragszom az apámra. Eléggé. Persze ez a harag nem tart… fél óránál tovább, csak éppen ameddig kidühöngöm magamat. Pfú.
Egyfolytában azon jár az agyam, hogy akkor most, szia vagy jó napot? Hogy akkor most, hogy tekintsek rá? Mint egy rendes tanárra vagy inkább, mint a tesómra? Sosem volt rendes tesóm, csak mostohák, akik közül párat utálok. Ja, igen, nem csak Seb az egyetlen, hogy megjegyezzem. Sokan vagyunk és nem mindenki olyan jó fej, mint ahogy gondolnám. Az igazság az, hogy Seb az egyetlen azt hiszem, akivel még nem igazán beszéltem. Most már itt lesz az ideje. Vajon hogy fog viszonyulni hozzám? Kedves lesz vagy galád? Hasonlítunk? Mi az, ami közös bennünk? Rengeteg sok kérdés merül fel bennem.
Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet ezek a táncórák után. Mára elég volt. Teljesen elment az ihletem a tánctól, pedig ma legalább négy vagy öt lépést terveztem hozzátenni az „érettségi” bemutatómhoz. Nem fog menni, előre érzem, úgyhogy nem is próbálkozom vele inkább. Ma pihenek. Tökéletes. Kis pihi soha sem árt. Apámat sikerült mára leráznom, ma nem akarok menni sehová sem. Majd hétvégén. Úgyis haza kell mennem.
Az egyik kedvenc helyem, a többi mellett persze, az öböl, tehát most úgy döntöttem, hogy oda veszem meg az irányt. Hogy is mondjam… nem éppen ehhez vagyok öltözve, magas sarkúba nem lesz a legkellemesebb, viszont nem érdekel. Majd megoldom. Ha kell, leveszem, úgysincs annyira hideg. Most az legyen a legnagyobb gondom. Az eszem csak Sebastian körül és persze a tánc körül jár, amikor már sikeresen kiérek a partra és akkor… puff. Ott van. Mért kellett nekem ennyit gondolkodnom rajta? Tudhattam volna, ha ennyit jártatom az eszemet ezen a dolgon, akkor megjelenik. Úgy döntöttem, hogy közelebb megyek és vigyázva arra, hogy nehogy bénázzak, elmerengtem, hogy fogom megszólítani.
-Ööö… szia… vagy inkább… jó napot.
Dünnyögtem el, miközben még közelebb mentem hozzá. A cigarettafüst kicsit zavart, de nem mutattam. Úgy álltam, hogy az még véletlenül se tudjon közel érni hozzám. Megálltam mellette. Azt hiszem bemutatkoznom nem, kell. Ő is biztosan tudja, ki vagyok és én is. Ha nem, akkor majd megkérdezi.
-Nem gond, ha csatlakozom kicsit?
Mégis úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje annak, hogy megtudjam, vajon milyen a mostohatesóm. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még sor kerül erre, de úgy tűnik, mégis. Ennyit erről. Szerintem… remélem, hogy megértsük majd egymást. Jó lenne, hiszen nincs olyan tesóm, akivel tényleg jóba lennék… hm.

TO: Sebastian
SZÓ: 472
RUHA: THIS
MEGJEGYZÉS: igyekszem Smile