Szertár

Mesélő HSZ SZÁM : 42

Táncos ruhák, iskolai ruhák már nem kellő darabjai porosodnak itt. Valamint a táncoláshoz mindenféle kellékek, cipők, kis dobbantók, zsámolyok...

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 24

tell me , did you

sail across the sun, Did you make it to the Milky Way to see the lights all faded, And that heaven is overrated, Tell me, did you fall for a shooting star, One without a permanent scar, And did you miss me while you were looking for yourself out there, Now that she's back from that soul vacation, Tracing her way through the constellation, hey, hey, She checks out Mozart while she does tae-bo, reminds me that there's room to grow, hey, hey, Now that she's back in the atmosphere, I'm afraid that she might think of me as plain ol' Jane, Told a story about a man who is too afraid to fly so he never did land --

Szokás szerint minden dög unalommal kezdődött ma is. A korai órákban egy istenért nem szerettem volna kimászni az ágyból, pedig muszáj volt gitárra menni. Az egyetlen egy szerencsém az lett, hogy gitár... ha nem gitár óra lett volna, biztos szartam volna rá és nem érdekelt volna semmi. Nem mentem volna!
Kitakartam magamat, szokás szerint aztán valami jócskán kihívó cuccot öltöttem magamra és miután megejtettem a fürdőszobát -a mink le sem maradhat-, elpakoltam a szükséges cuccaimat és elindultam. Mivel a suli egy köpésnyire van, ezért csak át sétáltam. Annak az egyenek örülök, hogy itt nem esik a hó. Amúgy már érződik, hogy kicsit hidegebb van... vagyis hűvösebb. Az ember egy pulcsiban néha fázik. Mint például most, kora reggel. De nem mászok már vissza semmiért sem.
Az utcára kiérve egy cigit vettem elő, majd gyújtottam rá, és éppen addig el is szívtam, még odaértem a suli bejáratához. A gitáromat nem hoztam magammal, de nem érdekel, hagyom, hagy élvezkedjenek a többiek otthon rajta, főleg, hogy teljesen... sík hülyék hozzá. A szobatársaim közül, csak én értek ehhez.

Amikor a suliudvarba értem, már megbántam igazából, hogy otthon nem ittam kávét. Amit itt kapni a büfében... na azt senki figyelmébe nem ajánlom, mivel az egy annyira széthígított, lötty, hogy az nem emberi! Még egy kávét sem tudnak megfőzni, ember! Hogy küldhetik őket ide... egy ilyen helyre akkor dolgozni? Én tuti megmondtam volna nekik felvételkor, hogy főzzenek nekem kávét és ha az elnyeri a tetszésemet, akkor mehetnek. Úgyis az a legjobban fogyó cikk. Szerintem. A kaja mellett persze, a kettő kábé egy szinten van. Nekem. Másnak nem tudom.

Az óra sikeresen letelt, egész tűrhető volt, én pedig körülnéztem, majd miután láttam, hogy nem figyel senki, remélhetőleg, a Nyugati szárnybeli szertárba vettem meg az irányt. Mindig itt nézelődök meg bíbelődök jó ideig. Ide senki nem jár be... ez az egyik legkellemesebb hely az iskolában, ahol egyrészt senki nem talált még meg soha és ahol nyugi van. Az egyetlen picike kis utacskát használom a helység közepéig, majd az ott lévő asztalra leteszem a cuccaim és leülök a székre. A füvet is előveszem, kelleni fog majd aztán. Volt már pár pasi, akit ide behoztam, és tényleg... nyugodt.
Miután meggyújtottam a vicces cigimet, zajt hallok az ajtó felől. Nem nyomom el, nem idegeskedem túlzottan rajta, hogy vajon ki is az, mivel tanár ide nem jár. Max gondnok, aki meg általában nem szól semmit erre.
-Ki vagy és mit akarsz?
Még nem látom az illetőt, de kíváncsian várom, hogy egyáltalán visszaszól-e nekem vagy egyáltalán idemerészkedik -e hozzám. Mindjárt meg fogom tudni. Lengetni kezdem lábamat az asztalnál, csak lassan, miközben újra beleszívok a "cigimbe". Nos?

TO: WILL
RUCI: EBBEN VAGYOK
CREDIT TO SOPHIE OF ATF!

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 8

Az elmúlt napok egész nyugodalmasan teltek. Magamban megfogadtam, hogy most legalább egy hónapig nem lépek félre, mivel Kelly türelme is véges lehet, és nem akarom túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Így is tartottam attól, hogy előbb vagy utóbb, de véget ér majd a jóvilág. Egyébként is, jó két hétig kibírtam. Ha összejön a hónap kitűzöm az újabbat. Aztán még egyet. Szépen lassan, de le kellene szoknom erről. Na persze csak ha szeretném megmenteni a kapcsolatunkat.
Szóval ma reggel felöltöztem, és el is indultam gitárra, aminek megint marha sok értelmét láttam. Szívem szerint a billentyűket püföltem volt a gitárhúr szaggatása helyett, de mindegy is. Végre motoszkál a fejemben egy jó sztori, valami, aminek lenne némi foganatja is, de sem időm, sem energiám nincs megírni. Na, ez viszont egyenesen feldühít! A tetves rohad életért kell szórakozniuk velem. Mondjuk az én hibám a dolog, játszhatnám a rosszfiút és nagyhatnám az egész barncsot a fenébe. Csak egyetlen napra akár. Már akkor is haladnék annyit, amennyit akarok, hogy aztán újult erővel vessem magam ennek a pokoltanyának a mindennapjaiba.
Végül sikerül valami köztes megoldást találnom. Fölmarkolom a laptopom, amit mindig magamnál hurcolászok, mint a jó nadrágot – na jó, esetemben talán nem a legmegfelelőbb hasonlat -, aztán fogtam magam és a szertár felé vettem az irányt. Ott csak nem szaladgál milliónyi ember, nincs zaj, nincsenek idióták körülöttem, tehát van esélyem legalább egy rohadt bekezdést írni, mivel az már úgy hiányzik, akár egy falat kenyér.
Amikor éppen benyitnék már hallom is a kérdést bentről. Halkan szentségelek úgy magamban, aztán benyitok az ajtón, de először csak a fejem dugom be, hátha valakik éppen jól érzik magukat odabent. Bár nem láttam sem zoknit, sem nyakkendőt a kilincsen, de azért nem árt elővigyázatosnak lenni. Odabent azonban csak egy csaj üldögél, cigivel a kezében. Hú, de még milyen...
- Üdv! - köszönök. - Van itt még valaki, vagy csak édes kettesben találkozunk a szertárban? - kérdem, arcomra meg máris kaján vigyor kúszik. Elvégre, egy kis kacérkodás nem árthat meg. Az még nem megcsalás. Vagy igen? Áh, dehogy, marhaság! Ez csak szórakozás, azt meg mégsem tagadhatom meg magamtól.

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 24

tell me , did you

sail across the sun, Did you make it to the Milky Way to see the lights all faded, And that heaven is overrated, Tell me, did you fall for a shooting star, One without a permanent scar, And did you miss me while you were looking for yourself out there, Now that she's back from that soul vacation, Tracing her way through the constellation, hey, hey, She checks out Mozart while she does tae-bo, reminds me that there's room to grow, hey, hey, Now that she's back in the atmosphere, I'm afraid that she might think of me as plain ol' Jane, Told a story about a man who is too afraid to fly so he never did land --

Ma nem vagyok túlzottan társasági ember. Nem tudom mért, egyszerűen csak nem és kész. Női társaságot nem akarok, egyáltalán nincs kedvem hozzájuk, főleg nem az ilyen kis "szőke vagyok és nem bírlak" típusúakhoz. Kis... cicababák. Annyira idegesítőek. Nem értem, hogy a pasik többsége, mért velük foglalkozik, amikor egyáltalán nem érdemlik meg? Szó szerint szőke a legtöbbjük...
Nem firtatom tovább a dolgot inkább, mert még felhúzom az agyam az ilyen marhaságokon. Csak felülök az asztalra, kényelmesen elhelyezkedem, már amennyire lehet, és kicsit elkezdem lóbálni a lábamat. Jól érzem magamat attól eltérően, hogy nem vagyok túl társasági ember ma... azt pedig, hogy mire lenne szükségem, nem mondom ki, mert nem akarok semmit sem elkiabálni. Először keresnem kell egy megfelelő pácienst a célra... Jelenleg ismerőst nem tudok felkeresni, mármint olyat aki szívesen jönne csak egy csettintésre, hiszen Dave turnézik, a többiek pedig fogalmam sincs, hol vannak, mit csinálnak. Rég láttam őket... főleg Joseph-et.
Még egy ideig ezen a témán agyalok, közben telefonomat kezdem el nyomogatni, a névjegyzéket lesni benne. Unatkozom egyedül... nem jó mégse így. Tudni illik, nekem is mint a többi nőnek, átlagba mindig van valami bajom. Hogy mi az, az változó, de átlagba eltérő a többi nőétől.
Meggyújtom a füvescigit, majd beleszívok jó mélyet. Ekkor viszont ajtónyitás, én odakukkantok és kiszólok, hogy ki is az. Amikor a másik belép, akkor ismerem csak meg. Évfolyamtársam, és még ugyan azon a hangszeren is játszunk. Jó képű fiúcska, bejön a jelleme.
-Szia Will.
Vigyorgok vissza, miközben kicsit arrébb csusszanok, hátha ide akar ülni mellém. Amúgy tudom, hogy van neki barátnője, de nem érdekel... meglátjuk, mibe megy bele. Azt viszont nem tudom, cigizik -e. Felé nyújtom a füvet, hogy ha kér, akkor elveszi ha nem akkor nem. Aztán körülnéz.
-Hát, amint látod a pár próbababán és rajtunk kívül tök üres az egész. Sőt, ami a legjobb, hogy még nem is várok senkit... Remélem te se.
Pimaszul elmosolyodom, majd kacsintok egyet. Az igazság az, hogy tőlem ezt már meg lehetett szokni, hiszen szinte minden pasival így viselkedem. Mármint azokkal tuti, akik jóképűek számomra, akik meg tudják adni azt, amit akarok és ... azok érdekelnek leginkább, akiknek megfog a jelleme első beszélgetéskor. A többi le van kakilva. Magyarán.
Kíváncsian várom a válaszát, közben azért szépen, lassan szívom azt a cigit is. Ha nem megy bele a játékba, akkor kénytelen leszek mást keresni a cél érdekében... hm...

TO: WILL
RUCI: EBBEN VAGYOK
CREDIT TO SOPHIE OF ATF!

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 8

Beléptek a szertárba és letelepszem Evie mellé. Egy rövidebb ideig hallgatok, nem is teszek semmit. Rövid ideig élvezem a csendet, a társas magányt. Bár azért az itteni írásnak már lőttek, de sebaj,
A kacsintással egybekötött megjegyzését próbálom nem tenni sehova. Tudnám, de ha már megfogadtam valamit, akkor tartom is magam hozzá. legalábbis addig, ameddig bírom. Bár a jelenlegi helyzetet elnézve ez nem fog túlzottan sokáig tartani, de mégiscsak férfiúi kötelességemnek érzem megpróbálni. Fenébe is, igazából bárkivel hozott volna össze a sors, akkor most kevésbé lennék gondban, de ez az a csaj, akire az utóbbi időkben nonstop negyven öt percen át figyel az egyszemű kobra. Kelly engem ki fog nyírni, ha hall erről a beszélgetésről.
Amikor aztán füves cigivel kínál csak megrázom a fejem. Aztán, hogy ne tartson teljesen puhapöcsnek azért még hozzá is szólok. Végre valahára.
– Inkább az alkoholizmusban utazom – mondom, és halvány, csibészes vigyor kúszik a képemre. Aztán tovább szélesedik, ahogy kicsit hátradőlök. Így viszont felfelé nézek rá. A kényelem miatt nem aggódom, feküdtem én már rosszabb helyeken is. – Tényleg, nem tudsz vevőt az egyik vesémre? Nem lenne rossz némi hely a májamnak.
– Talán meglep, de én sem várok senkit – mondom. Na remek, lehet ezt sem kellett volna… Kuss, Morson! Ne legyél hülye. Ha a csaj esetleg tálcán kínálná fel magát, akkor tedd, amit tenned kell, ellenkező esetben meg egy kis játékba még senki sem halt bele. Mi a legjobb eset? kapsz egy jó kis numerát, aztán agyő! Legrosszabb? Felkopik az állad… Hát öregem, ezt azért érdemes bevállalni. Így aztán közelebb hajolok hozzá, olyannyira, hogy ha kell, akkor gyorsan vissza is tudjak húzódni, mégis intim közelségnek számítson.– Szóval, a te senkid mikor tervez érkezni? Az enyémnek van egy jó másfél órája. Nem is tudom, hogyan üthetném el addig az időmet…
Na, labda fönt, a bárányok hallgatnak, és minden szem a másik térfélen. Két labda a tét, szóval Morson edző picit aggódik.

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 24

tell me , did you

sail across the sun, Did you make it to the Milky Way to see the lights all faded, And that heaven is overrated, Tell me, did you fall for a shooting star, One without a permanent scar, And did you miss me while you were looking for yourself out there, Now that she's back from that soul vacation, Tracing her way through the constellation, hey, hey, She checks out Mozart while she does tae-bo, reminds me that there's room to grow, hey, hey, Now that she's back in the atmosphere, I'm afraid that she might think of me as plain ol' Jane, Told a story about a man who is too afraid to fly so he never did land --

Kíváncsi tekintetemet egy istenért nem venném le róla. Végig fürkésző tekintetemet futtatom rajta, és csak remélni tudom, hogy a szép nézés, és a stírölés kicsit... beindítja.
Az a típus vagyok, akit tényleg nem érdekelnek a magánügyi dolgok. Nekem ha kell valaki, akkor azt megpróbálom megszerezni, ami általában mindig jól szokott elsülni. Mármint abból a részből jól, hogy megszerzem azt. A többi pedig... hogy a kis picsák vagy a szőke ku*vák nekem jöjjenek...! Haha! Azon pedig csak neveti tudok. Volt már egy pár páciens, akit jól meg kellett kopasztani, de szerencsére még egyszer sem sikerült az, hogy kirúgassanak a suliból vagy... egyéb.
A cigit elutasítja, mire én csak vállat vonok és egy apró mosoly kíséretében újra beleszívok, aztán lehamuzok a földre. Meghallgatom mit mond. Szóval ő is ilyesmiben utazik. Én is, csak... alkohol, cigi, drog, fű... minden jöhet. Fiatal vagyok, elzüllött és nem akarok másmilyen életet. Amúgy, mindez ellenére tök egészséges vagyok. Mindenhogy!
-Ó, sajnos pia most épp nincs nálam. Nem voltam felkészülve társaságra.
Pedig általában a táskám mélyén mindig van egy kis üvegecske vodka vagy valami ehhez hasonló "finomság", amelyet akkor szoktam alkalmazni, ha valakik nagyon felhúznak vagy ha társaságot kapok. Nem rossz öltet néha leitatni a pasikat, úgy sokszor könnyebb dolgom van. Tudom, hogy mocskos vagyok...
-Ahh, szerintem tudnék szerezni neki gazdát. Báár... nem valószínű, hogy sokkal jobb lenne.
Vigyorodom el. Viccelek csak, de remélem ezt ő is veszi. A cigibe ismét beleszívok, már lassan elfogy, még azért egy két-három slukkra való van még benne. Továbbra sem veszem le róla a szememet, közben persze járatom lábamat ide-oda, kicsit helyezkedem és amikor közelebb hajol hozzám, ráfújom a füstöt, majd leteszem a cigit. Kezemmel megfogom finoman a mellkasánál a pólót, nem engedem el. El pillantást vetek az ajkára, majd vissza rá.
-Hm... valahogy úgy az enyém is. Szerintem, én tudnék neked ötleteket adni... csak ha nem bánod...
Suttogtam, majd még közelebb hajoltam. Nem vagyok az a habozós típus, én mindig a közepébe ugrom mindennek. Nem szeretek túlságosan játszadozni, nem szeretem sokáig elhúzni a dolgokat. Apró mosoly került ismét az arcomra, majd egyik kezemmel húzni kezdtem magam felé, még a másikkal picit beletúrtam a hajába. Már ha persze nem lök el magától... nem tudom igazából mi lesz a reakció. Ha engedi, megcsókolom, ha nem, akkor még picit flörtölnöm kell vele, hogy sikerüljön... de úgy érzem, meg lesz.

TO: WILL
RUCI: EBBEN VAGYOK
CREDIT TO SOPHIE OF ATF!

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 8

– Ó, sose bánd! – mondom arra, hogy éppen nincs nála pia. – Józanul amúgy is jobb néha. Nagyobb az élvezet. Meg az ember emlékszik is mindenre abból, amire érdemes.
Hát igen, ez mondjuk igaz is. Sokszor nem tudom, hogy hol a határ. Mint például most sem. Meg kellett volna fordulnom, aztán hanyatt-homlok menekülnöm, hogy kiverjem a csajt a fejemből huzamosabb időre, de csak nem tettem. Most pedig már bent vagyok, és szerintem nem választ el sok attól, hogy benne legyek. Leginkább az rémiszt meg, hogy nem is bánnám a dolgot. Csak még egyszer, utoljára, mielőtt a házasélet elszívja minden erőmet…
– Ó, ne aggódj, nem válogatós. Csak kapja meg a napi whisky-adagját és egész kis barátságos vese – folytatom tovább a megkezdett fonalat. Közben tudom, hogy nem kellene, de már nem nagyon tudok megállni innentől kezdve. Kényszerpályán a Világ, drága feleim, ott bizony. Kelly baba szét fog tépni valószínűleg, méghozzá apró pici fecnikre. Mindig ezt csinálja. Aztán beállítok hozzá az éjszaka közepén egy virággal és máris megbocsájt. Persze nem olcsó az a virág, és nem az egyetlen dolog, amit viszek, de hát a többi nem éppen publikus.
Amikor a képembe fújja a füstöt egy picit elfintorodok, bár nem mondom, hogy nem izgató. Aztán amikor megragad már leplezetlenül vigyorgok. Legalább nem értettük félre egymást, mindketten ugyanazt akarjuk itt. És most. Nem lököm el magamtól, amikor beletúr a hajamba, inkább a derekánál fogva közelebb rántom magamhoz. Mindezt úgy, hogy a combja végül pontosan ott legyen, ahol a farmer már rendkívül kellemetlenül szorít.
– Ejnye hölgyem, nem romlott maga egy kicsinykét? – kérdezem, miközben egyenesen a szemébe nézek. Nem próbálom kiolvasni mi lehet mögöttük. Nem is nagyon érdekel abban a pillanatban. Tudom róla, hogy nem egy elkényeztetett, ostoba liba. Sőt, bár sosem beszéltem vele komolyabban, de tudtam azt is, hogy nincs jó véleménnyel Kellyről. Bár lehet, hogy nincs igazam. Valószínűleg csak a típussal van problémája. Bár most már inkább ne ismerje meg őt, mindenkinek jobb lesz így.
Kissé bárgyún rávigyorgok, és várom a következő lépését. Kelly már eszembe sem jut, vagy ha igen, csak legyintek egyet.

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 24

tell me , did you

sail across the sun, Did you make it to the Milky Way to see the lights all faded, And that heaven is overrated, Tell me, did you fall for a shooting star, One without a permanent scar, And did you miss me while you were looking for yourself out there, Now that she's back from that soul vacation, Tracing her way through the constellation, hey, hey, She checks out Mozart while she does tae-bo, reminds me that there's room to grow, hey, hey, Now that she's back in the atmosphere, I'm afraid that she might think of me as plain ol' Jane, Told a story about a man who is too afraid to fly so he never did land --

-Így ahogy mondod! De azért nem mondom, hogy nem szeretek kicsit elkábult állapotban lenni...
Mosolyodom el. Tényleg szeretem mindkét állapotot. Mindkettőben jól érzem magamat, csak az egyikben picivel jobban le tudok engedni. Persze, ez a lényege neki több mint valószínű. Meg ami azt illeti, én pia nélkül nem nagyon tudok bulizni. Ha tudnék... akkor nem lenne semmi jó benne. Szerintem piával jobb. Ennyi.
Kicsit elröhögöm magamat. A vese ügy miatt. Én sose adnám el egyik belső szervemet sem, úgy vagyok vele, hogy szükségem lesz rájuk. Egyelőre még semmi gondom nincs ilyen ügyben, de az igazság az, hogy szerintem nem is lesz... hány fiatal csinálja ezt, vagy csinálta amit én és nincs semmi bajuk?! Soook!
-Oké, majd magbizniszelem.
Kacsintottam egyet. Tényleg meg akarom szerezni őt, és tényleg nem érdekel semmi jelen pillanatban. Ezt pedig ő is láthatja. Átlagba minden pasi tudja, hogy milyen vagyok és úgy átlagba nem zavarja őket. Persze megvan az oka mindennek, amit csinálok... csak éppen nem mindig derül ki, mért. Van, amikor ez kell, van, amikor az. Ilyen az élet. Sajnos nem túl jók a pénzügyi viszonyaim, ezért árulok drogot és ezért vagyok rengeteg sok emberrel, akik még többel ismertetnek össze és így... még több úgynevezett "ügyfelem" lesz.
Ráfújom a füstöt, látom, hogy nem túlzottan tetszik neki, de végigsimítok az arcán, majd a csikket elnyomom és a hamutálat leteszem a földre. Útba lesz, abban biztos vagyok. Mindig minden esetre fel vagyok készülve. Ezért járok mindig jó helyekre.

Amikor megfogom a pólóját és végigsimítok a mellkasán észreveszem rajta azt, amit másokon is. Nem ellenkezik. Tökéletes! Pontosan erre a pillanatra vártam már. Elvigyorodom önkéntelenül is, majd amikor közelebb ránt magához, kicsit beleremegek az ügybe. Nem rosszból, kizárólag jó okokból. Mivel egy elég vékonyka kis hulahoppszerűség van rajtam, ezért igenis jól és egyszerűen meg tudok érezni mindent. Önkénytelenül is elvigyorogom és átkarolom a derekát, miközben végignézek ismét rajta. Örülök neki amúgy, hogy nem kellett szenvednem azért, hogy felizguljon. Volt már rá eset, és nem volt túl kellemes érzés. Azt nem szeretem.
-Hm... meglehet, de nem igazán érdekel. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
A szemkontaktust felveszem. Engem sem igazán érdekel, min is gondolkodhat vagy mit képzelhet jelen pillanatban. Most, tényleg csak egy valami érdekel és remélem, nem fog visszalépni az utolsó pillanatban, mert akkor gáz lesz. Nehéz életem volt eddig, amit senkinek sem szeretek emlegetni és persze mindenki azt hiszi, hogy pénzes szüleim vannak, akik mindent megadnak nekem és hasonlók. Hát nem... csak nem tudják, milyen szörnyű kiskorom volt. Ezt bizonyítja a hátamon lévő égési sérülés is.
Mivel észlelem, hogy nem igazán akar lépni, ezért picit elmosolyodom és felemelkedem hozzá, majd megcsókolom. Most nem kérdezve, nem érdekelve mit akar ő. Még közelebb húzom magamhoz, bár már nem igazán lehet ettől közelebb kerülni hozzám. Lábammal átfogom az övét, és nem hagyom abba a csókot. Kezemmel végigsimítok rajta, még ezzel is izgatva, remélhetőleg. Kíváncsi vagyok a reakcióra...

TO: WILL
RUCI: EBBEN VAGYOK
CREDIT TO SOPHIE OF ATF!

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 8

Nem jut időm válaszolni arra, amit mondd, mert megcsókol, és én tudom, hogy ismét elbuktam a megszokott játszmában. Ezt a gondolatot nagyon gyorsan űzöm elmém hátuljába, és inkább azzal törődök, hogy visszacsókoljak, miközben élvezem, ahogy a domborulatai a testemhez szorulnak. A nadrágom már nem csak szűk, de szinte elviselhetetlenül szorít, és tartok attól, hogy ki fog durranni a gatyám. vagy eltörik a törhetetlen. ha akkor fogok én nagyon masszívan káromkodni. De hát ez történik, ha az ember a nagy dolgokat kis helyre zárja.
Megfogom a simító kezét, majd a gatyámon keletkezett dudorhoz vezetem, hátha érti, mit akarok. Elég gáz lenne, ha nekem kellene előkapni itt mindent. Közben szabad kezem a hajába túr, majd a tarkójára csúszik, így még jobban összeforrunk abban a vad csókban. Persze tudom, hogy ez nem szeretkezés, egész egyszerűen megkívántuk egymást és kész, de azért érdemes mindennek megadni a módját.
Az első olyan alkalommal, amikor kicsit eltávolodik az ajka, hátradőlök, így aztán végig az asztalon. Nem tudom, ő mit fog csinálni, de én magam egy könnyed mozdulattal kibújok a pulóveremből, és igyekszem nem összezúzni semmit sem közben. Utána a kezem végigsimít a combján, melyhez kicsit jobban felemelkedek fekvő helyzetemből, majd megtalálja a megfelelő helyet.
– Nem lenne jobb nekünk a göncök nélkül? – kérdeztem, arcomon ismét kaján vigyorral.

Diák zeneszak második év HSZ SZÁM : 24

tell me , did you

sail across the sun, Did you make it to the Milky Way to see the lights all faded, And that heaven is overrated, Tell me, did you fall for a shooting star, One without a permanent scar, And did you miss me while you were looking for yourself out there, Now that she's back from that soul vacation, Tracing her way through the constellation, hey, hey, She checks out Mozart while she does tae-bo, reminds me that there's room to grow, hey, hey, Now that she's back in the atmosphere, I'm afraid that she might think of me as plain ol' Jane, Told a story about a man who is too afraid to fly so he never did land --

Nem vagyok tapasztalatlan. Nem szeretem a dolgokat elhúzni, úgyhogy ha Will nem lépett volna egy percen belül, én megtettem volna helyette. De hát nem zavar, bírom ha egy pasi kicsit... türelmetlen. Az izgató. Mint ahogy más is. Megcsókolom, és sikerül, visszacsókol. Elmosolyodom csak rajta, picit a csókba mosolygok és amikor elkapja a kezemet, csak finoman az ajkába harapok. A kezem nem ellenkezik, vándorom lefelé, majd egyik kezemmel elkezdem a haját piszkálni, a másikkal pedig a nadrágját bontogatni. Ebből is látszik... hogy tényleg nem vagyok tapasztalatlan a dologba attól függetlenül, hogy még csak másodéves vagyok. Kit izgat?
Igen, ezt valóban nem lehet nevezni szeretkezésnek. Ez csak dugás... vagy kuffantás... vagy... szex. És kész. A szerelmesek szoktak szeretkezni, én pedig nem vagyok és nem is leszek még szerelmes, remélhetőleg egy jó ideig. Egyelőre ki szeretném élvezni a maradék időmet. Ki tudja, meddig fogok élni? lehet, hogy holnap elcsap egy busz... vagy mittudomén.
Mikor vége a csóknak, ő hátradől, én pedig egy finom kis mozdulattal az imént már sikeresen kigombolt nadrágját lehúzom róla.
-Hm... de. Jó hogy mondod.
Beleharaptam ajkamba, majd a magassarkút ledobva - szó szerint- a lábamról, megfogtam a pólóm alját és kicsit játszadozni kezdtem vele, de nem sokáig, mivel eléggé... nem bírtam már sokáig, na . Nekem is vannak szükségleteim. A pólót sikeresen levettem, egy fekete melltartó lapult alatta, aztán pedig a nadrágot is elkezdtem szépen, lassan lehúzni magamról, miközben pimasz vigyorral az arcomon figyeltem Will arcát. Tudtam, hogy felizgulhat ettől csak még jobban. Mindent félretettem, és közelebb húzódtam hozzá, már-már felette voltam. Még csak egy kicsi hiányzott attól a helyzettől.
-Most egálban vagyunk.
Majdnem, csak rajtam egy melltartóval több van. Biztos voltam benne, hogy veszi az adást. Közben nem vártam, egy apró puszit adtam az ajkára, majd a nyakát vettem célba és finoman harapdálva, csókolgatva haladtam lefelé, a mellkasára, a hasára...

+18

TO: WILL
RUCI: EBBEN VAGYOK
CREDIT TO SOPHIE OF ATF!