Eli Hurst
Felnőtt
HSZ SZÁM : 2
 |  Tárgy: ELI HURST Szer. Nov. 07, 2012 9:43 am | |
| ELIJAH GEORGE HURST  better than thou
ALAPOK, ALAPOK, ALAPOK Elnézést? Uh, hogy te hozzám beszélsz? Nem tudod, ki vagyok? Ez tök lehangoló. Hát… a nevem ELIJAH GEORGE HURST bár ezt igyekszem nem terjeszteni. Hamár összehaverkodtunk, hívj ELI-NAK, ahogy mindenki más is teszi. Születtem 1990. AUGUSZTUS 4-ÉN ebből adódóan, ha egy kis fejszámolást végzek, kiderül számomra is, hogy HUSZONKETTŐ éves vagyok. Ezt jobb lenne, ha megjegyeznéd, ugyanis potenciálisan tudok neked sört venni. Hát nem csodás? Amúgy én egy úgynevezett EREDETI karakter vagyok, akármit is jelentsen ez, és ez ugyan nem tartozik rád, de 100%-ban NEM DEFINIÁLOM AZ ÖNSZEXUÁLISON TÚL A SZEXUALITÁSOM! Foglalkozásom NAGYJÁBÓL HETENTE MÁS ÉS MÁS, DE SZOMBAT ESTÉNKÉNT EGY ALTER KOCSMÁBAN FEL SZOKTAM LÉPNI AZ UNOKATESÓM ZENEKARÁVAL . Vagy valami ilyesmi.
prettier than thou
MEGJELENÉS, MEGJELENÉS, MEGJELENÉS HAJ. Barna, oldalt felnyírt, göndör és tízből kilenc ember szerint tök buzis. Én elhatárolódom az ilyesfajta kijelentésektől, és hagyom a maradék egynek, aki cukinak tartja, hogy az ágyába vigyen.
SZEM. A színe kit érdekel, ha úgy tudok nézni vele, mint egy kiskutya? Jó, nem is tudok úgy nézni. Kék.
SÚLY ÉS MAGASSÁG. Valamikor egyszer csak több lettem, mint hetven kiló, aztán kiderült, hogy száznyolcvankét centi magas vagyok. Majd eltelt egy nap, és ezen semmi nem változott.
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEL. Megdöbbentő, mikre rá nem kérdezel.
STÍLUS. Hihetetlenül szűk farmerok, tornacipőkkel és olyan ingekkel, amik sokat elmondanak rólam, kivéve, hogy jó lenne az ízlésem.
HANGSZER.Vokál mellett állítólag olyat terjesztek magamról, hogy tudok gitározni. Szeretem a csörgődobokat, és kisebb koromban jártam zongoraórákra.
CSOPORT.Felnőtt
PLAY BY.Kevin Ray
EGYÉNI TITULUS.pretty little things
smarter than thou
SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG, SZEMÉLYISÉG SZOKÁSOK.dohányzás, lekezelés és olykor még viccek mesélése is
ERŐSSÉGEK.nyakatekert okoskodás, dolgok gyors memorizálása, kávéfőzés
GYENGESÉGEK.kávén kívül bármi más megfőzése, sportok, számítógép kezelés
SZERET.modern fizika, képregények és sok más, ami most a harmadik pont lehetne
NEMSZERET.popkultúra, Facebook, és ha megpróbálják megmondani, mit csináljon
TELJES SZEMÉLYISÉG. Én vagyok a hős, a rettenthetetlen, a botorság – akarom mondani – bátorság hű és örök szolgája. Illetve, az előbbiek talán mégsem. Soha nem támadok éppen ezért soha nem is menekülök. Én vagyok, és leszek a megtestesült semlegesség. Egy egyéniség? Á, ugyan…
Vagyok talpnyaló és kedvnyelő, csalódott, de büszke, meg olyan furcsán, tűrhetetlenül magamnak való. Uralkodó beosztott, beosztott uralkodó, nagyhatalmú fél nemes, kishatalmú nagy király. Nem sírok. Nem leszek szomorú. Nem is mondanám, hogy boldog. Inkább lázadok. Csak azt nem tudja senki, hogy kinek akarok ezzel lázat okozni. Én sem tudom.
A világot észre sem veszem. A világ sem foglalkozik olyan nagyon velem. Más szavakkal: nem törődőn jól megvangyunk. Vagy sokkal inkább átnézünk egymáson. Ha közelebbről vesszük – és miért ne tennénk ezt? – olyan, mint közélet, jelen, múlt, szabályok és rendeletek kétséges, hogy valaha is szívemig, elmémig, lelkemig hatoltak volna. Nem érdekel. Nem ellenkezek vele, de mellette sem vagyok. Lehetnék akár a testet öltött, tökéletes majdnem-semlegesség.
TITOK.Szeretek üres házakba betörni.
richer than thou
TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM, TÖRTÉNELEM JELENLEGI TARTÓZKODÁSI HELY. LA
SZÜLŐK. Anyu & Apu; 47 & 49; óvónő & könyvtáros
TESTVÉREK.nem élek ilyenekkel
TÖRTÉNET.HOZOTT – @ wayfaring stranger
Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról. Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról. Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról.
Duzzogva leléptem Franz bácsi házassági évfordulójáról.
Összehúztam a bőrjakóm a mellkasomon, kicsit megborzoltam a hajam, úgy indultam el. Hová? Valahová. Nem tudom pontosan, ami azt illeti, nem igazán figyeltem rá. A zsebemből cigarettát halásztam elő. Rágyújtottam. Szürke házak suhantak el mellettem, suhantam szürke házak mellett. A füst pamacsokban szállt utánam.
Amolyan halálunalmas, koranovemberi, szürke késődélután volt. A nap leszállóban, keletről felhők éreztek, és ha tényleg az időjárásról akarnék beszélni, azt mondanám, abban a másodpercben minden megtörtént, amit csak mára az időjárás jelentés ígérhetett. Tipikusan őszi csütörtök délután. Olyan tipikus volt az is, hogy csak egy ilyen szerencsétlen, istenverte napon léteznek nálunk családi összejövetelek. Az viszont meglepő, hogy még összejön a család. Meglepő, de valahogy most, ebben a percben, meg az előzőekben, sőt talán az elkövetkezendőkben is ez a legkevésbé sem zavar össze. Milyen az, ha az ember a közvetlen hozzátartozóit is leszarja? Nem kimondottan kedves. Nem kimondottan… emberi? Mi emberi a családban? Mi emberi az én családomban? Iszákos barmok, idióták, narkós gyűlölő narkósok. A nagybátyám részeg, a húgom terhes, a gyerek apja ismeretlen… Állatok. Undorítóak. Taszítanak. Ne ítélj el – hopp, már biztos megtetted – alapvetően bárkit képes vagyok zsigerből gyűlölni, ha látom, tapasztalom, hogy csak a szája nagy, szarságokat beszél, ráadásul olyan dolgokról beszél szarságokat, amiről faszt sem tud. És hogy ezt saját véremtől látom… valahogy éget, szétvet belülről. Valahogy a puszta léttől elveszi a kedvemet. Ettől rosszabb ember lennék, mint mások? Alighanem. Vagy csak talán. Attól függ, kit kérdezel. Vagy kérdezel-e valakit.
Méterek, száz-méterek, kilométerek fogytak előttem, nőttek mögöttem. Néha áldom magam, hogy minden adandó alkalommal véletlenül megfeledkezek a kiöltözésről, így ilyesmi helyzetekben az ünneplőcipő nem bassza szét a lábamat a távgyaloglásomban. Már csak azért sem, mert utolsó értesülésem szerint nekem nincs ünneplőcipőm. Sőt, már csak legendák keringenek arról is, hogy a bakancsom mellett valaha más lábbelim lett volna, bár sanszos, hogy téged ez most a legkevésbé sem érdekel.
München elő belvárosának szélén araszolva egy órás semmittevős sétának köszönhetően úgy nyolc kilométerrel kerültem arrébb. Utcanevet nem láttam, nem is néztem. Úgy az elmúlt negyven percben csak annyi hajtott előre, hogy találjak egy presszót, ahol tudok cigarettát venni, mert ezelőtt negyvenegy perccel szívtam el az utolsó szálamat. Ha szemfüles vagy, nyílván rájöttél, az előbbit nem mondom el, ha minden előrelátható jel nélkül egyszer csak nem találok egy kocsmaszerűséget egy sarkon. Bentről új, vastag, és mégis kopott rockzene, sör és cigaretta szag szivárgott ki némi fénnyel. Igazából máskor be nem mennék ilyen helyekre, viszont ha egy óra alatt tényleg csak egy kocsmát lehet találni – persze lehet, hogy én csesztem el – akkor istenöccse, ne szalasszuk már el.
luckier than thou
A TAG, A TAG, A TAG NÉV?KÁ
TAPASZTALAT?2
KOR? 19
| |
|
