Sporthelység

tagged: Bart Porter <3; words: 549; notes: Semmi baj:) én szívesen várok:)

Minden kedden izzadok a pályán, mert foci edzés van. Néha már a pokolba kívánom a focit, de mivel szívesebben járok ide, mint mondjuk sakk szakkörre, így nekem ez megfelel. így edzettebb maradok, van valami amivel lefoglalom magam és néha még apám i megdicsér. Nem is tudom, hogy minek akarok neki ennyire megfelelni. Nem kéne, hogy ezt akarjam, mert ha nem vagyok úgy jó neki, ahogy vagyok akkor hagynom kéne a fenébe, de nem tudom. Mindenki azt hiszi, hogy mindenem megvan és rohadt boldog vagyok. ez nem igaz. Amit pénzel meglehet venni az meg van, de ha már az érzelmekről van szó, akkor már bajban van a családom. Nálunk nincsenek jó érzések, mindenki hanyagolja a másikat meg ilyenek. Nem is igazán törődünk egymással. Én ezért is vagyok ilyen. Ha a családban egy kis szeretet is lenne már nem lennék egy ekkora tahó. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy észre sem veszem, mikor valaki belém jön, majd megszólal a síp, ami azt jelzi, hogy most mehetünk és bezsúfolódhatunk az öltözőbe. Bemegyünk és mindenki lezuhanyzik, majd felöltözik, szóval teszik, amit tenniük kell. Én mindenki után megyek zuhanyozni, mert akkora tömeg van mindig, hogy az ember még egy aprót sem léphet sehova. Épp kijövök a zuhany alól és egy törölközőt tekerek a derekam köré, mikor valaki megszólal mögöttem. Egyből tudom, hogy ki a hang tulajdonosa, mert ezt a hangot nem tudom kiverni a fejemből, ahogy az arcát sem. Nagyon sokszor gondolok Bart-ra és ez néha nem a legjobb pillanatban történik. Lehet, hogy véget kéne vetni ennek az egésznek ami közöttük folyik, de én erre nem vagyok képes. Nekem nagyon fontos lett ő, de nem tudom, hogy miért. Mindkettőnknek jobb lenne, ha végett vetnénk ennek, de nekem az nem menne. Ha ő szakítaná meg velem a kapcsolatot az fájna, de belenyugodnék. Vajon most miért van itt? Nem zavar, vagy ilyesmi, csak nem értem. Ha most nem ő jött volna ide, szerintem én látogattam volna meg, mert már két napja nem beszéltünk, legalább is normálisan. Vele is folyton bunkó vagyok és ez nem szép, tudom és változtatni akarok ezen, de nem tehetem. Ha megtenném akkor apám tényleg soha többet nem lenne büszke rám, pedig én azt akarom. Ki a fontosabb nekem? Apám, vagy Bart? Na erre a kérdésre, ha egyből válaszolnom kéne, akkor apát mondanám, de ha végig gondolom akkor nem tudom. Nem szép dolog amit Bart-al teszek, de nem tudnám "elhagyni". A gondolataimból az ránt vissza, hogy rájövök, hogy még mindig háttal állok neki ami illetlenség, bár már nagyon sok illetlen dolgot tettem, ezért megfordulok.
-Szia!-mondtam neki egy mosoly kíséretében. -Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem tőle kíváncsian, mert tényleg nem értettem, hogy mit keres itt, de én örülök ennek, még ha nem is fejezem ki, mert hiányzott nekem. Nem hiszem, hogy valaha is elmondanám neki, hogy fontos a számomra, mert én azzal csak gyengének mutatnám magam, ami most nem biztos, hogy jó lenne. Majd talán egyszer felfedem ezt előle, de most nem. És akkor, majd bocsánatot kérek tőle a sok szemétkedés miatt. Nem szokásom az, hogy valakitől bocsánatot, de ha még is kérek valakitől, az tuti, hogy Bart lesz, mert mások nem érdekelnek. Mikor végig néztem Bart-on rájöttem, hogy most is nagyon jól néz ki, bár ez nem újdonság. Nem szabad most erre gondolnom. Teljesen tisztán kell most gondolkoznom és nem azon, hogy milyen nagyon jól néz ki.

tagged: Bart Porter <3; words: 508; notes: Nekem is tetszik a tied! ♥

Jó megint látni Bart-ot és beszélni vele, bár most nem sokat látni a gőzfelhő miatt. A zuhany miatt nagy a gőz, mert sok meleg vizet használunk, sajnos. Ha nem lenne ekkora gőz tökéletesen látnám őt, bár így is tudom, hogy nagyon jól néz ki. Nem tudok a közelében tisztán gondolkozni, pedig azt kéne, mert azért ha belegondolok, ide bárki, bármikor bejöhet és annak nem lenne jó vége, legalább is részemről. Még ha bele is szeretnék ebbe a csávóba, akkor sem tudnám ezt mindenki előtt felvállalni, bár...ki tudja?! Lehet, hogyha beleszeretnék az bátorságot adna rá, de lehet, hogy nem. ezt még nem tudom és szerintem nem is akarom tudni. Nem akarok beleszeretni egy srácba, de Bart nem egy srác, ő A srác akibe talán beletudok szeretni. Az első alkalommal, amikor a bulin csináltuk akkor arra akartam fogni először, hogy részeg vagyok, utána arra, hogy csak azért csináltam, hogy lázadjak, most meg nem akartok kibúvót találni, mert élvezem a társaságát. Eleinte én azt az estét egy ballépésnek gondoltam, de már nem. Túlságosan élveztem azt amit együtt csinálunk és szükségem van a társaságára, jobban, mint eddig bárki máséra. Sosem mondtam ezt neki, de szerintem tudja, mert akkor már rég nem lenne semmi közöttünk. Ő volt eddig az egyetlen akinek majdnem mindent elmondta. Vannak még titkaim, de az igazából csak arról van, hogy ő mennyit jelent nekem. Láttam, hogy valamit nagyon néz rajtam, de nem tudtam volna megmondani, hogy mit, hisz nagyon sok volt a gőz és távol is vagyunk egymástól. Nem merek hozzá közelebb lépni, mert akkor nem tudom, hogy mi lenne. Amikor a kérdésemre válaszol egy széles vigyor ülepedik az arcomra.
-Áh értem. Hát igen ezt sajnos lekésted.-mondom ugyanazzal a vigyorral az arcomon. Tudom, hogy nem emiatt jött ide, mert nem tud olyan jól színlelni, mint ahogy én azt már megtanultam, de nem kérdezek rá az igazi okára, mert ha nem mondta el elsőre akkor lehet, hogy nem rám tartozik. De akkor mit keres itt az öltözőben? Majd erre is fény fog derülni remélem. Láttam, ahogy a táskáját félre dobja és közelebb jön hozzám. Ennek örültem és kissé féltem is. Örültem azért, mert így jobban láttam a tökéletes vonásait és féltem, mert kitudja, mikor és ki jön be ide. Mikor megcsókolt és természetesen visszacsókoltam és egy pillanatra nem érdekel, hogy, ki, mikor jön be, mert már rég nem éreztem a csókját. Imádtam a csókjának ízét, de még is ott lappangott bennem a félelem, hogy valaki így nyit ránk.
-Hát, ha azt vesszük igen, de nekem inkább félelmetes.-mondom nevetve, mert furán hangozhat a számból, hogy nekem valami félelmetes. Igen félek a lebukástól ez igaz, de szeretem az izgalmakat is és Bart-al minden perc izgalmas. Minden csókja szenvedélyt kelt bennem és minden érintése is ugyanezt váltja ki belőlem. Ezt nem biztos, hogy hagyni kéne, de túlságosan élvezem ezt. Ha a közelében vagyok, mindig félek és izgulok is egyben, ami vicces, hisz elég távol áll egymástól ez a két fogalom, de Bart-al mégis összekapcsolódik. Mindig félek, hogy valaki meglát minket, de közben nagyon élvezem vele ezt az egészet és teljesen izgalmasnak is találom a helyzetet.

tagged: Bart Porter <3; words: 643; notes: Bocsánat a késésért!

Nem is értem, hogy miért vagyok ennyire oda Bartért. Miért akarom őt ennyire? Minek akarok vele lenni? Legjobb lenne, ha most megmondanám neki, hogy nincs értelme annak ami kettőnk között van, de erre képtelen lennék. Odavagyok Bart-ért, de ezt neki nem szabad megtudnia sohasem. Jobb ez ha titokban marad még előtte is. Ki tudja mi lenne abból. Ahol a tenyerét végig húzta a mellkasomon, ott úgy éreztem, mintha lángra lobbannék belülről. Nem szabadna így éreznem, mert tisztán kell gondolkoznom, de az nem megy ha ilyeneket csinál. Ilyenkor nem tudok másra gondolni csak rá. Élvezem az érintését és, hogy most itt van, mert már tényleg hiányzott. Szeretem benne, hogy ő más, mint a többi "lúzer". Így hívja őket az egész iskola és még én is. Oh, hogy én mekkora marhaságokat tudok összehordani, mikor a haverjaimmal vagyok. Nem szabadna ilyeneket tennem, de nekem muszáj ilyennek lennem. Ha nem ilyen lennék, akkor már nem is tudom ki lennék.
-Az, hogy ide bárki bármikor bejöhet és lebukhatunk, tök simán.-semmi kedvem nincsen magyarázkodni annak aki bejön. Nem is tudom, hogy magyaráznám ezt a helyzetet ki, de, hogy gázos lenne a helyzet az biztos. Nem tudtam ezen tovább gondolkozni és kitalálni, hogy ebből, hogyan magyarázom ki magam, mert Bart megint megcsókolt. Mindig a legjobb pillanatokban teszi ezt. Ezek után már nem is akartam gondolkozni ezen, így csak visszacsókoltam őt egy széles mosoly kíséretében és élveztem a csókját. Most ebben a pillanatban csak ő számít és senki más. Éreztem, hogy az ujjai a derekamon lévő törölközőhöz vándorolnak, de nem tesznek semmit. Ezt is szerettem benne, hogy mindig tudja hol a határ. Én önmagamat adjam? Most is azt teszem. Vagy is csak ha Bart itt van a közelemben és, csak ketten vagyunk, olyankor önmagam vagyok. Nem lehetek már, nekem ilyennek kell lennem. Hogy miért is? Csak azért, hogy megfeleljek apámnak? Nem ebben más is van. Úgy érzem ez amiatt is van, mert nem akarom, hogy úgy bánjanak velem, mint, ahogy én bánok Bart-al és a többiekkel. A kérdésére válaszolnom kéne, de nem tudok mit mondani. Az igazat nem mondhatom, mert abból megint csak az jönne le, hogy bunkó vagyok, de ha hazudok akkor is az leszek. Jaj valamit pedig most már muszáj lesz mondanom neki.
-Semmivel sem lenne jobb, senkinek ha magamat adnám.-elég fura választ adtam, de remélem nem jön rá, hogy csak hazudok. Nézem, ahogy a gyönyörű vörös tincseibe túr, majd a falnak dől és engem figyel. Nem szeretek ilyen témáról senkivel sem beszélni, de úgy érzem Bart-al, ha akarnám tudnék erről beszélni és nem mondaná azt egyből, hogy mekkora egy idióta vagyok, hogy ilyeneket gondolok. Lehet, hogy egyszer, majd mindent tisztázni fogok vele, de ahhoz megfelelő időpont és helyszín kell, de ez most nem fog összejönni, itt és most. Szerintem neki jót tenne az, ha egyszer köztünk mindennek vége lenne és kerülnénk egymást, de én nem tudnám ezt megtenni. Előtte még sosem voltam férfivel és, úgy érzem, nem is leszek, de vele akarok lenni. Ha nem érezhetném magamhoz közel, ha nem csókolhatnám, én nem is tudom mi lenne velem. Basszus ez nagyon nyálasan hangzik, de ez van. Közelebb lépem hozzá és, úgy éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy bocsánatot kérjek tőle. Túl régóta bunkózom vele és bántom őt. Ha ez a téma feljön tudom, hogy olyan, mintha az ember a falnak beszélne, de ez nem így van. Mindet megjegyzem és a megfelelő pillanatban előveszem.
-Sajnálom, hogy mindig bántalak. tudom, hogy a sajnálkozással nem megyek semmire, de legalább kimondtam.-tök nyugodtan mondtam, de bűntudatot is éreztem, a ok verés és bunkózás miatt. Ő nem ezt érdemli senkitől, főleg nem tőlem. Még közelebb léptem hozzá és már alig volt köztünk távolság. Megfogtam az álla alatt az arcát és most én csókoltam meg őt. Nem akartam, hogy azt higgye nem akarok tőle semmit, mert eddig mindegyik csókot ő kezdeményezte a mai napon, de ez végre már én is megtettem és nagyon is jól esett.

tagged: Bart Porter <3; words: 494; notes: Uram isten! Ne haragudj, hogy ennyit késtem :$

Mindig óvatosak voltunk az ilyen találkákon, de ez most nem volt betervezve, így nem igazán voltunk azok. Bart ezekre a dolgokra mindig obban odafigyelt, mint én. Valahogy amikor vele voltam, nekem minden más kizáródott a tudatomból, és csak rá figyeltem. Senki más nem érdekelt és semmi más sem. Csak az, hogy velem van, hogy csókolhatom, hogy megérinthetem. Csak ezek érdekeltek ilyenkor. Az igazat megvallva az sem érdekelt, hogy abban a pillanatban lebukunk-e vagy sem, nem érdekelt, hogy mindenki megtudja, hogy meleg, vagy biszex vagyok. A hírnevem sem érdekelt és az sem, hogy apám mit szólna mindehhez. Olyankor, csak Bart és én voltunk. Néha elgondolkozom azon, hogy nekem mit jelent ez az egész, na, jó ezen sokat gondolkozom, de vajon Bart-nak, mit jelentenek ezek? Sosem tudtam ezt megfejteni és ez örök rejtély is marad előttem, hacsak Bart nem akar erről felvilágosítani. Én egyszer, majd valamikor biztos elmondom neki, hogy ezek a dolgok nekem mit jelentenek, de ahhoz előbb magamban kéne tisztáznom ezeket a dolgokat.
-Igen ebben igazad van. De legalább próbálkozom.-mondtam egy mosollyal az arcomon. Amikor azt mondtam, hogy nem lenne jobb senkinek, ha magamat adnám, az lehet, hogy nem tetszett neki, mert összeráncolta a homlokát és mikor megcsókoltam először csak vonakodva viszonozta. Most nem állt szándékomban megbántani őt, de még is ezt tettem. Ebből kiderül, hogyha nincsenek velem a haverjaim, akkor is tudok egy tapló lenni. Jó volt érezni, mikor a kezét a tarkómra tette és az is jó volt, ahogy mellkasa az enyémnek feszült. Éreztem, hogy egyenlőtlenül veszem a levegőt, de mindig ez volt, amikor a közelemben volt Bart. Mármint amikor ennyire a közelemben volt.
-Tudom.-mondtam halkan szinte magamnak, majd sóhajtottam egyet. Sokszor szóba jött már ez a téma, de mindig a semminél kötöttünk ki. Ez csak miattam van tudom, mert ha végre magam adnám, nem kéne bántanom őt minden nap. Válaszolni akartam a kérdésére, de elvonta a figyelmem az, hogy végig húzta a bordám mentén az ujját. Én maximum abba őrülnék bele, ha nem lenne velem. Most ezt nem mondhatom el neki, vagy még is? Mikor meghallom azt amit következőnek mond, már biztos vagyok benne, hogy ezt el kell neki mondanom. Nem akarom, hogy vége legyen annak ami kettőnk között van.
-Az lenne akkor, hogy én beleőrülnék abba, hogy nem lehetek veled. Nekem ez több, mint valaha is volt bárkivel. Fogalmam sincs, hogy magyarázzam ezt el úgy neked, hogy ne nézz hülyének és, hogy megértsd. Szerintem ez nem időpocsékolás, mert élvezek minden egyes másodpercet veled, persze csak mikor épp nem bántalak, amit tényleg nagyon sajnálok! Figyelj, ha te úgy gondolod, hogy ez időpocsékolás, akkor véget vethetsz ennek az egésznek, de én azt nagyon nem szeretném.-nem tudtam teljesen megfogalmazni, mindent amit akartam, de reméltem, hogy ez a kevés is meggyőzi arról, hogy ezt ne hagyjuk abba. Ha neki ez csak rossz, akkor legyen, mert én azt akarom, hogy neki jó legyen. Azta! Saját magam elé helyezem az ő érzéseit, ilyen sem volt még velem, de azért reménykedem, hogy nem akar ennek az egésznek, végül véget vetni.

tagged: Bart Porter <3; words: nem csekkoltam, de nem valami hosszú; notes: Részemről is vége ♥

Nem is tudom már, hogy mikor is döbbentem rá, hogy Bart nekem nem csak egy éjszakára kellett. Nem voltam részeg azon az estén, mikor lefeküdtünk én még is ezt mondtam neki. Nem tudom már, hogyan is mondtam el neki, hogy nem voltam részeg, de most már örülök ennek az egésznek, mert nagyon élvezek minden percet, amit Bartal töltök. Éreztem, hogy már nem mozog a keze, hanem megdermedt és, olyan volt mintha tátott szájjal nézet volna engem. Nem tudtam, hogyan fog reagálni arra amit mondtam, de remélem, hogy nem fog rosszul reagálni. Féltem, hogy talán...nem is tudom. Talán nem győztem meg eléggé arról, hogy ne szakítsuk meg, azt ami köztünk van. Nem tudom, hogy mi az ami kettőnk között van, de én élvezem. Örültem, hogy nem azt mondta, hogy ezek után sem akarja velem folytatni ezt az egészet. A szívem néha kihagyott egy ütemet, mert most boldog voltam, hiszen ez azt jelenti, hogy Bart még folytatni akarja velem ezt az...izét.
-Jó rendben!-válaszoltam neki mosolyogva és még akkor is ott játszott az arcomon a mosoly, amikor megcsókolt. Én egyből, gondolkozás nélkül visszacsókoltam és, közben végig simítottam az arcát. Nem akartam, hogy elmenjen, de tudtam, hogy mindjárt megy, mert már így is necces, hogy lebukunk vagy sem, mert elég régóta itt vagyok már. A mosolya miatt én is elkezdtem mosolyogni, majd figyeltem, ahogy elmegy. Miután teljesen eltűnt a látóhatáromról, elkezdtem öltözködni, majd mikor készen lettem a törölközőt, odadobtam a többihez, majd én is kimentem.

Játék vége!