Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Alois Rock School
USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
Belépés
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!
Az előcsarnok van átalakítva, mindenfelé halloweenes díszek, pókhálók, tökök, rajzok, és szobrok akadnak, amerre csak a szem ellát. A plafonról egy hatalmas pókháló lóg le, kötélből van összecsomózva, és a közepén egy rém ronda pók ücsörög, ami úgy tűnik hogy a diákok fejére akar esni.
Alex M. Yoo Diák zeneszak második év
HSZ SZÁM : 6
Tárgy: Re: Tökcsarnok Pént. Nov. 02, 2012 10:25 am
To: Tiff
Soha nem szerettem a Halloween-t. Gyűlölök rettegni, félni vagy a leghalványabban is megijedni. Nem azért, mert gyengének érzem magam tőle, csak egyszerűen igyekszem lezárni magamban a régi időket, amikor minden árnyéktól féltem. De most már ez nincs így. Viszont azt a jó szokásomat, hogy beöltözés címszó alatt felveszek egy maszkot vetkőztem le. Ez a legkevésbé ijesztő és a legkönnyebben, leggyorsabban megvalósítható. Ami ilyenkor jól jön, mivel körülbelül 10 perce döntöttem el, hogy mégis megnézem milyen ez a Halloween-i buli. Így most egyedül, tanácstalanul és kicsit megszeppenve állok az előcsarnokba. Gondoltam, hogy ijesztő lesz a díszítés, de hogy ennyire! Francba. A lehető legtávolabb húzódok a pók esési szögétől és kémlelem az itt lévő embereket. Várok. Várom a csodát. Huh, ez egy kicsit nyálasra sikeredett gondolat volt itt a pókháló alatt. Nagyon igyekszem nem elájulni, megfutamodni meg ilyesmi. Muszáj legalább pár percig itt maradnom mielőtt bemennék. Valahogy tudom, érzem, hogy ott még ennél is sokkal sokkal rosszabb a helyzet. Szóval ha bemegyek, akkor egyenes úton ki is fogok farolni onnan, mint a sicc. Szóval egyenlőre szoktatom magam a gondolathoz. Mondtam már, hogy gyűlölöm ezt az ünnepet? Az egyetlen jó dolog benne az a sok csoki, meg a... még több csoki! Sóhajtva nézek körbe. Na, most szépen erőt veszek magamon és megkérek valakit, hogy jöjjön be velem. Vagy inkább mégsem. Annyira rezelek az emberektől, hogy azt el sem lehet mondani. Szóval marad nekem a duzzogás, az egyedüllét. És a pók... Valaki mentsen meg!
Tárgy: Re: Tökcsarnok Szomb. Nov. 03, 2012 12:00 am
you're losing your memory now
Where have you gone?
A Halloween-ban csak egy valamit imádok. Ijesztgetni az embereket. Mindig is szerettem ezt a dolgot, szóval most is, szépen felvettem az előre elkészített jelmezt, vagyis hát az előre megvett jelmezt. Nem éppen egy szokványos kis ördög, ami az ideálnak megfelel, hanem kicsit kihívóbb, kicsit dögösebb. Utálom azokat a jelmezeket, amik mindent eltakarnak. Én szeretem, ha megnéznek az emberek, úgyhogy ezzel nem lesz most sem gond. A protekciónak szerencse, idén végre meg tudtam szerezni a piros kontaktlencsét is. Hurrá! Így hitelesebb leszek az biztos. A készülődés egy tusolással kezdődött nálam, majd a ruha, haj, szarvacskák és végül ez a bizonyos lencse, ami irtó sz*r érzés volt, de hát, most ez van. Mindent a szépségért. Minden Halloweenkor kiteszek magamért, most sem lesz másként. Miután elkészültem, sajnos egyedül indultam el, mert persze senkivel nem találkoztam, aki jött volna velem. Nem baj, így még hatásosabb lesz az ügy! Magas sarkúban voltam, de azt csak akkor vettem fel, amikor már a koleszban a lépcsőn lemásztam. Elég nehéz lett volna a tíz centisben a lépcsőn menni. Gáz. De megoldottam. Kíváncsi voltam az idei díszítésre és a fellépőkre. Minden évben benne voltam eddig a szervező brigádba, de idén inkább lemondtam róla. Úgy döntöttem, hogy ebbe a következő két évbe inkább kiélvezem azt, ami van, és nem leszek benne semmibe. Nem érdekel, hogy jól mutat-e az diplomámon a dolog vagy sem. Mért, mivel lesz jobb azoknak, akik semmit nem csinálnak? Semmivel… Szóval nem izgat. Ugyebár az előcsarnok szokásosan egy tökcsarnoknak kialakított rész volt, oda léptem be először, körülnéztem, közben egy – két ember utánam fütyült. Elmosolyodtam, néhány emberrel megálltam egy – két szóra, de aztán haladtam tovább. Már most kerestem az első áldozatomat. Meg is találtam. Egy másodikos kiscsaj személyében. Nem úgy tűnik, mintha túl jól érezné magát, majd én mindjárt ráteszek még egy lapáttal. Szépen, észrevétlenül odalopóztam Alex mellé, vagy éppen mögé és egy határozott hülye pofát bevágva elkezdtem huhogni meg vérszomjas képpel közeledni felé. Istenem, majdnem sikerült elnevetnem magamat. -báwááuuuáááhw. Remélem azért nem fog elájulni. Szegény.
TAG: Alex -- SZÓ: 328 -- RUHA: ez -- Megjegyz.: Lesz jobb is