McDonald's

*Igen, igen. Tudom, hogy a McDonald's egy igen egészségtelen műanyagszerű kaját gyártó gyorsétterem, de annyira finom és olcsó, és én annyira éhes vagyok, hogy most muszáj volt belesnem ide. Na meg nem mintha érdekelne, hogy egészségtelen... Meg bátyus nem sok pénzt hagyományozott rám, mielőtt elment koncertezni ma, otthon is kifogytunk a kajából, szóval nem is nagyon van más választásom.
Ahogy belépek a Mekibe, még jobban megkívánom a bohóc által készített kaját, de sajnos sorba kell állnom. Na nem baj, viszonylag türelmes vagyok most. Most nincs itt az a helyes srác, aki ki szokott szolgálni, na de sebaj, azért kérek valami nagyobb menüt és már baktatok is az egyik asztalhoz. Elég sokan vannak, de azért találni üres székeket. Nagyon jó. Ahogy leülök és kibontom a hamburgert, boldogság tölt el... csak ne unnám magam annyira... Jaaaj, jöhetne valaki, hogy ne unatkozzak....
Unalmamban lesem az embereket. Egyrészt, mert reménykedek, hogy ismerőst látok meg, másrészt, mert vannak olyan fura szerzetek a Földön, hogy érdemes őket jobban megnézni. De ennyi, nem történik semmi érdekes....*

Épp a McDonald's felé tartottam, hogy egyek valamit, mert már nagyon megéheztem. Egész nap csak járkáltam körbe-körbe a városban, és kissé megkajásodtam. Egy csomó mindent elkellet intézek, és már nem volt kedvem haza menni, hogy ott egyek. Ma nem a koliba mentem, hanem haza, mivel Ane beszélni szeretett volna velem, hogy, ha már így döntöttem, valamiben segíthet nekem, mondtam neki nem kösz. Nagyon flegma tudok lenni azokkal a személyekkel, akik engem nem érdekelnek. Végre beértem a Mekibe, kezd nagyon hűvös lenni oda kint. Itt jó meleg volt. Be álltam a sorba mint mindenki más. 15 perc sorban állás után, végre hozzám is elértek, a kedvencemet kértem: sajtburger menüt, extra nagy colával. Amíg kihozzák, gondolkoztam, hogy hova is ülhetnék, mert pár perc alatt megtelt a helyiség. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztalnál egy lány egyedül ült, és nagyon keresett valakit. Ide adták a kajámat, és én egyből ki is fizettem, mert tudtam, hogy, ha ezt mind meg eszem, biztos nem leszek éhes egy jó ideig, és nem is fogok már semmit kérni. Azon gondoltam, hogy oda megyek, és megkérdezem, hogy szabad-e a hely.
- Szia! Ne haragudj, foglalt ez a hely? - kérdeztem kedvesen.

*Még egy jó ideig bambulgatok magam elé, meg eszegetem a kis menümet, amikor egy lányka szólít meg, hogy szabad-e a velem szemben lévő hely. Köszöntem, körülnéztem, aztán mondtam neki, hogy foglaljon helyet. Olyan ismerős volt az arca. Eszegettem tovább, de beletelt vagy 5 percbe, mire leesett, hogy a suliban szoktam látni. Ritkán, de láttam már az arcát tuti.*
-Ugye Te is az Aloisba jársz? *kérdeztem végül rá.*
-Ja bocsi, nem akarlak zavarni, csak olyan ismerős volt az arcod. *mosolyodtam el. Reméltem nem bánja, hogy beszélgetésbe kezdtem, úgy is ő is olyan kis elárvultnak látszott, pont amilyen én voltam.*
-Én még elsős vagyok. *folytattam a beszélgetést, ja és persze eszembe jutott, hogy be kellene mutatkozni.*
-Jaj, ne haragudj! Candy vagyok. Candy Blackmore. *mutatkoztam be és nyújtottam a kezem is, miután megtöröltem egy szalvétával.
Ha a lány ismeri Lisandro Blackmore, hírességet, akkor rájöhet a nevemből, hogy rokona vagyok, méghozzá a húga. Azért reménykedem, hogy nem ismeri, mert nincs kedvem újabb aláírást kérni a bátyámtól, hogy odaadhassam valakinek.*

Az asztalnál várakoztam a válaszára, de egy kicsit későn vette észre, hogy hozzá beszéltem. De ami késik az nem múlik. Kedves volt, mert megengedte, hogy leüljek. Helyet foglaltam és hozzá láttam a menümnek. Közben arra vártam, hogy ha ő nem kezdeményezi a beszélgetést akkor, én majd mondok valamit. De ezt nem kellet kétszer meggondoljam, mert ő már is kérdezett.
- Igen, oda! Gondolom te is! - mondtam kedvesen.
- Áh, nem zavarsz. Mintha már párszor láttalak volna én is, de nem nagyon rémlik semmi, csak kicsit az arcod. - mosolyogtam vissza neki. Ez a beszélgetés könnyen fog menni, szerintem jóban is fogunk lenni a suliban.
- Én meg másodikos, de egy évet halasztottam, vagyis később kezdtem, az első osztályt.-mondtam kedvesen neki, s közben falatoztam, meg párat szürcsöltem az üdítőmből. Ha nem mutatkozott volna be, akkor ki is ment volna a fejemből, hogy be is kéne mutatkozzam, ha már ide pofátlankodtam.
- Én meg Amy, Amy Jonas. - A család neve, valahonnan nagyon ismerős volt, csak nem tudom, hogy honnan, valahol biztos hallottam már, csak nem ugrik be, de mindegy is, a Candy-t ha megjegyzem az elég lesz.

Szépen lassan, mire az alapvető sablondolgokat kibeszéltük én már el is fogyasztottam azt a kis sajtburger menüt, amit kb 10-15 perce vettem. Most ugyan tele volt a gyomrom, de tudtam, hogy egy óra múlva úgy is megint éhes leszek.
Picit elgondolkodtam, közben pedig a falon lógó órára néztem.
~Te jó ég! Már ennyi az idő?~
-Ohh Amy! Ne haragudj, de le kell lépnem. Vár a bátyám és már késésben vagyok, ráadásul telefon sincs nálam.
Kicsit kétségbe estem, de gyorsan összeszedtem magam és a cuccaim, mosolyogva integettem Amynek, meg persze el is köszöntem és rohantam haza, mert tudtam, hogy bátyus már nagyon izgul....

//Ne haragudj, de inkább lezárom most, minthogy még kitudjameddig itt várj rám.
Ha vége lesz a vizsgaidőszaknak, majd játszunk egy normálisat! //