Tetőtér

Körülbelül kilenc óra van. Kikeltem az ágyból, majd az első utam, mint minden nap a konyhába vezet. Szokásos kis ez az, na meg persze rögtön egy nagy bögre kávé. Mivel ma nem vagyok egyedül, - tegnap itt aludt a húgom, Masha – ezért kettőt is készítek rögtön. Szeretem, ha itt van… olyankor van kivel foglalkoznom. Nőm nincs jelenleg, feleségem még úgy se. Facér vagyok. Sok nő álma, de én nem akarok mindenkit… nem vagyok OLYAN sztár. Szerintem ez eléggé romantikus nem?
Miközben a két kávé szorgosan készül, addig én előszedek valami harapnivalót a frigóból. Nem mégsem. Inkább maradok a csokis zabpehelynél. Úgyis az Masha egyik kedvence és tudom, hogy reggelire mindig azt eszi. Ebben nagyon is hasonlítunk. Szóval a felső polcról lekapom a zabpelyhet és elkészítem, majd tálcára teszem, és rögtön elindulok vele a vendégszoba felé. Kopp-kopp, majd benyitok finoman. Persze, hogy a laptopot bújja már az ágyban. Elmosolyodom halványan és belököm magam után az ajtót. Ő rögtön félreteszi a lapost és én pedig a tálcát az ölébe helyezem. A sajátomat elveszem és az ágy mellett lévő fotelba helyet foglalok. Kellemes. Mindig is szerettem ezt a házat. Nagyon kényelmes nekem. A kávémat megszokásból a földre leteszem.
-Jóreggelt. Gondoltam jól fog esni.
Fejemmel a tálra bökök, és megint csak egy széles kis vigyor húzódik a számra. Ez már ott is marad. Nemtudom, hallásból a legtöbb testvér, ha ekkora korkülönbség van, utálják egymást, de én imádom a húgomat. Ez mindig is így volt és így is lesz remélem. Sosem vesztünk még össze komolyabban…
-Köszönöm. Ez tudod, hogy mindig jól esik. Főleg másnaposságra.
Hát igen, ő most éli a bulizós vadulós korszakát, amelyen mindannyiunk átmegy. Nem is voltam sose és nem is leszek az a szidós féle, úgyhogy nem különösebben mondok rá semmit. Maximum általában egy jól tetted kiscsaj vagy valami hasonlót. Én is csináltam azt, amit ők.
-Nemsokára be kell mennem az iskolába, Dorinával találkozom. Elvigyelek? Tudom, hogy majd csak tizenegy körül van órád.
Néhány falatot bekapok, ameddig megvárom a választ. Mmm… imádom a csokis pelyhet. A legjobb pedig az, hogy a végére totál csokis tej lesz belőle. Ühüü.
-Az jó lenne, köszi. Mindjárt fel is öltözöm.
Bólintottam, majd felkaptam a kávémat és elindultam lassan kifelé. Nekem se ártana valami normális göncöt felvenni, hiszen nem olyan helyre megyek, ahol trénerbe be lehetne menni. Jó lenne normálisan megjelenni, mivel… igazság szerint én szponzorálok egy csomó dolgot a suliba úgyhogy… Király. Mindig is szerettem ezt csinálni. Mivel van pénzem, nem is sajnálom rá. Így az iskola is jól meg tud lenni. Miután befejeztem a reggelit, felöltöztem és megkerestem a kocsi kulcsot. A garázsban vártam Mashát, mikor megérkezett, beszálltunk és elindultunk.
Jó fél órás út után már az iskola parkolójában parkoltam le. Kiszálltunk és mivel láttam, hogy én is elég hamar jöttem, úgy döntöttem, hogy kicsit körülnézek. Persze arra a helyre indultam, ami mindenvégé megfogott, legeslegelsőre. Ez nem más, mint a tetőtér. Nagyon szép kilátás van ott fent. Minden alkalommal legalább fél órát ott töltök fent.
Persze meg kell szenvedni a szép látványért, az a rengeteg lépcső felfelé kicsit megerőltető. Viszont utána a látvány és a pihenés mindent megér. Egy jó kis gondolkodás, na meg egy kis társaság, ha éppen valakivel összefutok. Szeretem megismerni a diákokat is.

Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó.

Reggel elég korán keltem, egyszerűen túl izgatott voltam ahhoz, hogy sokáig aludjak. A mai nap nagyon sűrű lesz, és talán ezért is aggódtam ennyire. Azt a feladatot kaptam, egyesen az igazgatótól, hogy szervezzem meg az újoncok fogadását. Ma amolyan fogadónap lesz azoknak a lányoknak és fiúknak, akik azt tervezik, hogy jövőre az iskolánk diákjai lesznek. Elég fontos feladat ez, nem? Az elején egy kicsit megijedtem, de miután nagy levegőt vettem és átgondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy örülnöm kell, amiért rám bízták a fontos program szervezését. Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy a lányukat fő rendezvényszervezőnek nevezték ki roppant büszkék és boldogak voltak. Mind a kettőjük a nyakamba borult, édesanyám még a könnyeit is hullta miattam. Este pedig, hogy megünnepeljük a remek pozíciót, a szüleim vacsorázni vittek az egyik kedvenc pizzázómba. Legszívesebben kihagytam volna, mert az a hely Josephre emlékeztet, hisz vele jártam oda és ott vallotta be, hogy megcsalt, de nem tehettem, mert kedves gesztus volt tőlük a meglepetés.

- Jó reggelt, kincsem! – köszön anya, miközben az asztalra pakolja a felszeletelt gyümölcsöket.
- Viszont! – mosolyogok rá, majd helyet foglalok az asztalnál. Belekortyolok a zöld teámba, majd az asztalra pillantotok. Sosem szoktam sokat enni, főleg reggelire nem, de most egyáltalán nincs étvágyam. Túlságosan is izgulok.
- Muszáj enned valamit, különben el fogsz ájulni.
Felsóhajtok, és gondterhelten édesanyámra pillantok. Sajnos igaza van, és ezt nem tagadhatom, ezért a villámhoz nyúlok, majd szedek magamnak egy kevés gyümölcsöt.
- Szedj magadnak többet – szólal meg apukám, letéve az újságot az asztalra. Kedvesen elmosolyodom és a két szelet ananászhoz egy félbevágott barackot rakok.
Miután elfogyasztom a reggelimet és megiszom a teám, felszaladok a szobámba a táskámért és a jegyzeteimért, majd az iskolába indulok. A bejáratnál vagyok, amikor meghallom anyum hangját.
- Ügyes légy, kicsikém!
- Meglesz – nevetek fel, majd behúzom magam mögött az ajtót.
A gondolataim a rendezvényen pörögnek. Vagy ezerszer megismétlem magamban a programot, holott az útra kéne figyelnem. Csak akkor fejezem be a morfondírozást, amikor a mögöttem lévő kocsi dudálni kezd. A jelzőlámpára pillantok, ami immár zölden villog, majd elindulok.
Ahogy beparkolok, rögtön be is szaladok az iskolába. Egyenesen a szekrényemhez megyek, lepakolok, majd a lány mosdóba rohanok. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem sminkelni. Nem mintha szükség lenne rá, de azért nem ártana egy kis szempillaspirál és szájfény. Sosem szoktam túlzásba vinni és most sem szabad, hisz az a nyíltnap lényege az, hogy bemutassuk az iskolát és a diákjait. Köztudat, hogy a szülők nem küldik a csemetéiket olyan helyre, ami rossz útra irányíthatná őket.
Amint végzek, egyből végigmegyem az iskolán, hogy ellenőrizzem, minden rendben van e. Az órámra pillantok és látom, hogy fél óra van a kezdésig. Kifújom a tüdőmbe szorult levegőt és egyik pillanatról a másikra úgy érzem, mintha mázsás súly nehezedne rám. Ajjaj, nem jó jel ez. Nem szabad már most elfáradnom, azonban nem lep meg, hogy kimerültnek érzem magam, hisz éjjel alig aludtam.
Hogy felfrissüljek, úgy döntök, hogy felmegyek egy kicsit a tetőtérre. Az az egyik kedvenc helyem az iskolában a táncterem után. Imádom, hogy ott nyugodtságra lelhetek és azt is, hogy gyönyörű látványt tud nyújtani. Olykor jól esik bámészkodni a semmibe, kiüríteni a fejem és pihentetni az agyam. Az iskolában a tetőtér talán ez az egyetlen hely, ahol ez megvalósítható.
Épp a lépcsők tetejére érek, amikor észreveszek egy ismeretlen alakot. A szemem megakad a fiatalemberen. Nem szoktam stírölni a fiúkat, azonban őmellette nem lehet csak úgy elmenni.
Köhintek egyet, hogy magamra vonjam a figyelmét.
- Öm… szia! Sajnálom, ha megzavartalak! Én csak… egy kis friss levegőre vágytam.
Kényelmetlenül érzem magam, de mosollyal próbálom rejteni. Remélem, nem voltam túl tapintatlan és azt is, hogy az idegen nem haragszik meg rám, amiért megtörtem a csendet.

ez a post Mr. Smith-é. 601 szót tartalmaz. a dalszöveg Punnany Massif dalából van. itt a linkje KATT!. ezen kívül... sajnálom, hogy megvárattalak!.

Szóval elég sok mindent szervezek az iskolának, amiért szükségük van rám. Ezért kell bemennem mostanság egyre többet és többet, ami nem zavar egyáltalán. Így Masha-val is többet találkozom, és ami a legjobb, hogy még a gyönyörű igazgatónővel is sokat lehetek. Bírom a stílusát, viszont nem hinném, hogy olyan túl sok mindent akarnék tőle. Nem tudnám elviselni magam mellett ezt az ízlésformát, meg a sok piát és hasonlót. Így jó, ilyen baráti vagy ismerősi viszonyban. A többi mellékes.
Ahogy beérek az iskolában, rögtön a tetőtérre veszem az irányt. Néhányan utánam néznek, mert ismernek, viszont néhányan azért, mert jóképűnek tartanak és még nem láttak itt. Megesik, máskor is sokan megnéznek maguknak, ami engem nem igazán zavar. Szeretem, ha tetszek egy nőnek, azok érzéseivel el lehet játszadozni olyankor-olykor. Nem vagyok az a szívtelen alak, de szeretek flörtölni. Ki nem szeretet? Viszont nem vagyok egy túl nagy nőcsábász sem, inkább a munkám érdekel. Ő az első szerelmem, utána jön más. Ezért pedig nem sokan tudtak még elfogadni olyannak amilyen vagyok. Ennyi. Ha valakinek nagyon kelleni fogok, akkor az majd megszeret így.
A tetőtérre felérve, csodás látvány tárul elém. Imádom az itteni tájat, a környezetet és azt, ahogyan minden kinéz, ahogyan az Alois tökéletesen beleillik ebbe. Olyan, mintha egy egyetemet látnék. Nem is rendes iskolának tartom ezt a helyet, hanem inkább egy kikapcsolódás, ami felkészít erre az életre, amit én is élek. Tökéletesen felkészít, hiszen tudok egy-két embert, aki innen lépett ki és nagyon sikeres lett már mára. A tanárok jók, a diákok szintén. Az igazgatónő pedig mindent megtesz a céljai elérésében, ami általában az iskolára vonatkozik. Tökéletes.
Egy idő után köhögést hallok a hátam mögött, amolyan köhintésnek mondanám inkább, ez a figyelemfelkeltés egyik jó módja. Megfordulok, majd elmosolyodom. A lánnyal már találkoztam egyszer vagy kétszer itt, nem tudom, hogy emlékszik e rám. Az igazság az, hogy a nevét még mindig nem tudom. Megrázom a fejemet.
-Szia. Nem zavarsz egyáltalán. Ugyan azért a dologért vagyok itt én is. Gyere nyugodtan fel.
Böktem magam mellé. Egyáltalán nem zavar tényleg, szeretem a diákok társaságát is főleg, hogy Allison is hasonló korúnak tűnik, mint Masha. Ki tudja, lehet, hogy onnan ismerem. Nem tudom Masha kikkel barátkozik, hogy őszinte legyen. Nem nagyon szólok bele a magánéletébe.
-Milyen szakra jársz? Lehet, hogy ismered a húgomat.
Igen, én mindig a drága hugicám emlegetem mindenkinek. Ebből is kiderül, hogy mennyire szeretem őt és mennyire fontos nekem. Mindent megteszek érte, tényleg. Ezt ő is tudja. Kíváncsi pillantást vetek a lányra, majd felülök a korlátra, azért vigyázva, hogy még véletlenül se jusson eszembe leesni. Kapaszkodom kicsit, de mindenféleképp úgy ülök, hogy lássam Allisont.