Erkély

FőTanács HSZ SZÁM : 138

Erkélynek kikiáltott helyszín, ahol a diákok szintén a tájban tudnak gyönyörködni. Innen fél vidéket be lehet látni, csak szép időnek kell lennie, ami mondjuk annyira nem gond, hiszen a tenger mentén szinte mindig meleg van, akár még télen is.
Két szék, egy asztal és egy korlát található a balkonon, ahol a diákok szintén el tudják ütni szabadidejüket.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 7

Tiffany

Na puff, ez a nap is elszáguldott. De vajon miért? Mert kivételesen, olyan óráim voltak, amiket imádok, na meg betegre röhögtem magam, de ez már csak megszokás. Igen, megint megkaptam, hogy „te meg mit szívtál?”, mikor kemény öt percen keresztül szakadtam a semmin. Pedig tök egyszerű, nem bírtam abba hagyni, ami nálam elég gyakori, nem is értem, miért lepődnek meg ezen. Most viszont, szinte vágtázok a koleszig, hogy átölözhessek, és felkapva Bertát (most mi van? a nagy arcok is adnak nevet a gitárjuknak)az erkélyre száguldhassak. Az a suli egyik helye, amiért egyenesen rajongok, ellentétben a könyvtárral, pedig ott időzni sokkal hasznosabb lenne, na mindegy.
- Í, bocsi- sűrű esedezés közepette segítem fel a srácot, akit a lendületemnek hála, sikerült a padlóra küldenem. Egyszer csak megtanulják, hogy ha sietek, nem kéne az utamba állni, addig is, marad ez a kellemetlen állapot. Fellélegzek, mikor kattan a zár, és a magánterültem közepén találom magam. Imádom Jenettéket, el sem hiszem, hogy tényleg itt lehetek, pedig három év után már ideje lenne felfogni, na majd egyszer. Most viszont egy gyors zuhany, és ruhacsere után, fogom is Bertát, akivel együtt vágtatok az erkélyig. Nem is várom, hogy bárki legyen itt, így mosolyogva veszem tudomásul, hogy most is egyedül vagyok. Nem baj, engem itt száll meg az ihlet, ahogy most is. Engedve a késztetésnek, pengetni kezdem a húrokat, és a szavak is csak úgy folynak:

I’m imprisoned, I’m living a lie
Another night of putting on a disguise
I wanna tear it off and step in the light
Don’t you, don’t you?

So now I’m knocking at your front door
And I’m looking for the right cure
I’m still a little bit unsure
'Cause I know,
Yeah I know

That most people see me as ordinary
But if you look close you’ll find I’m very
Interesting and hard to know
You can never tell where this might go
'Cause I’m not your average, average person
I don’t know much, but I know for certain
That I’m just a little bit extra, extra
I’m just a little bit extra ordinary

I can see it from the spark in your eyes
You believe in all the things you deny
You wanna fly and leave your worries behind
Don’t you, don’t you?

Well now I’m knocking at your front door
And I’m looking for the right cure
I’m still a little bit unsure
'Cause I know,
Yeah I know

That most people see me as ordinary
But if you look close you’ll find I’m very
Interesting and hard to know
You can never tell where this might go
'Cause I’m not your average, average person
I don’t know much, but I know for certain
That I’m just a little bit extra, extra
I’m just a little bit extra ordinary

A dal végeztével, boldog mosollyal az arcomon sóhajtok, aztán elkomorodok. Sokkal jobb lenne, ha ezt mások is hallanák, de amíg nem küzdöm le azt a fránya lámpalázat, ez nem fog menni. Eszméletlenül szerencsétlen vagyok, vagy nem is, ők cseszettül szerencsések, mert ki mernek állni. Nekem eddig csak egyszer kellett, akkor is kis híján összeestem.

Zene

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

no longer lonely,

GIVE ME YOUR KISSES.

A világ legunalmasabb töriórája volt ez a mai. Igazán csinálhatták volna azt, mint múltkor, hogy beindították a tűzjelzőt. Az nagyon zsír volt. Legalább két óránk elmaradt, közöttük az egyik amit elég jól utálok. Töri... pfúj- Hogy tud valaki ilyen dolgokról magyarázni egy és fél órán keresztül. Nem vágom. Táskám az oldalamon, közben persze benne kutatok a cigarettám után. Ma már szerencsére nem lesz több órám, úgyhogy nyugodtan el bírok szívni egy cigit, aztán pedig nyugodtan el birok menni kajálni. Remélhetőleg ma már nem fog zargatni senki sem. Nem szeretnék ma mást csinálni csak... aludni. Igen, határozottan csak aludni akarok. Nem érdekel a tanulás meg hasonló dolgok. Fölösleges. Nem viharzok, csak nyugodtan, szépen lassan haladok egyik lépcsőről a másikra, figyelve, hogy azért nehogy orra bukjak. Aki a telefonján matat lépcsőzés közbe, azzal igen csak megeshet ez a dolog. Igen, én vagyok rá az élő példa. Szerintem nem meglepő. Néha túlzottan is ügyetlen vagyok.
-Tiffany! Tiff! Várj meg! Váárj!
Hallom a hátam mögött. Az idegesítő kis mindent tudó, biztos zaklatni akar már megint valami hülye leckekérdéssel. A telefonomat a táskámba dobom, aztán csak leugrom az utolsó lépcsőfokról és beviharzok az egyik terembe. Istenem... ezt a csajt nem lehet levakarni. Az ajtón kidugom a fejemet pár másodperc múlva és mikor sehol senki, mély levegőt veszek, majd rohanj!
Már itt sem vagyok. A nagy sietség közben úgy döntök, mivel hosszú lenne az út az udvarig és mivel nagyobb az esély rá hogy ez a sűtt majd ott fog keresni, ezért a két ajtóval arrébb lévő erkélyre nyitok be, csukom magam után az ajtót, majd ekkor hallom meg, hogy valaki zenél kint. Nem bújok ki a fal mögül, csak amikor vége lesz a dolognak. Akkor viszont nagy meglepi lehetek.
-Hm, ez nagyon jó volt. Amúgy szia Myra.
Ismerjük egymást, mivel egy szakra járunk. Szerintem amúgy elég jó fej, barátkozós meg minden, szóval még soha nem volt vele semmi bajom. Remélem így is marad az ügy. Nem sok ellenségem van, de akik igen, azok nagyon. Mellesleg tudom, hogy nem nagyon szeret közönség elé kiállni, szóval az az igazság, hogy most biztos meglephettem... ha nem nagyon, egy kicsit tuti.

notes: Remélem megfelel egynek. Smile Ruci

☼ extraterrestrial

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 7

Tiffany

Azon kívül, hogy egyáltalán nem értem, hogy lehet, hogy itt senki nem mászkál, felettébb örülök a ténynek, hogy legalább egyedül, nyugiban, gyomorgörcs nélkül pengethetem a gitárom. Afelől semmi kétségem, hogy itt a helyem, mert bár nem tengek túl önbizalomban, azt azért képes vagyok megérteni, hogy nem hiába vettek fel, és tényleg minden tőlem telhetőt meg is teszek azért, hogy ne okozzak csalódást. Csak ez a fránya lámpaláz ne lenne. Az ellen nem tudok mit kezdeni, bár... belegondolva nem lehet annyira vészes. Sok sztár is küzdött vele, most mégis egy színpadon fürdőznek ezrek, vagy akár tízezrek tekintetében. Megint sóhajtok, hisz én is azt szeretném, mint itt mindenki... vagyis gondolom én. Persze így, hogy egyedül vagyok, sokkal könnyebb minden, de... nekem ennyi nem elég. Nem elég, hogy csak én halljam a dalaim, ezért is annyira nehéz együtt élni ezzel a kellemetlenséggel.
Mikor meghallom a hangot, még a levegő is a tüdőmben akad. Oké, Tiffany az. Azon kívül, hogy nem értem, hogy hogy ő itt van, mármint ő pont nem olyan csajnak tűnik, akinek néha fóbiája újul ki a tömegtől, tehát... ááá már a saját gondolataimba bele zavarodok. Mosolyt erőltetek az arcomra.
- Köszönöm, igyekszem. És szia neked is. Hát te? Jaaaaj mondd, hogy te se értetted, miről beszél a tanár törin, mert én a csatornarendszer kiépítése után elvesztettem a fonalat- forgatom meg a szemem, mert néha baromira tudom bírni, hogy ilyenekkel traktálnak minket. Na mindegy, mint ahogy látszik is, még élek.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

no longer lonely,

GIVE ME YOUR KISSES.

Olyan furcsa életérzésem van. Nem tudom, őszintén, hogy jó vagy rossz ez, de remélem hogy jó és nem valami rossz előérzet, ami még el is fajulhat. A többiek sokszor kérdeznek tőlem egy-két dolgot, amire néha mindig bejön az előérzetem. Néha mindig... ma már beszélni sem tudok. Szóval elég jól bejönnek nálam ezek a női megérzések.
Mostanság olyan más az életszemléletem. Ne kérdezd miért, én sem tudom. Csak máshogy érzem magamat, közel sem ahhoz, mint amilyen régebben voltam. Már nem most buliztam, szerintem lehet hogy ez is egy nagyon nagy fekete lyuk ott nekem. Ideje lenne bepótolni a dolgot. Csak jelenleg nincs kivel, de majd befogom Stellát. Hátha...
Aztán ugye megejtem az erkélyt úti célomnak. Kicsit még kifújom magamat, a nagy sietség teljesen lefáraszt. Na meg a fejem is fáj most már. Király. Tényleg, már csak ez hiányozott. A dal szép, nyugtatóan hat, megvárom még vége lesz, aztán lépek ki. Igen, megleptem. Nem baj, ez volt a célom. Elvigyorodom kicsikét.
-Épp menekülésben vagyok.
A hátam mögé nézek, már fóbiám van attól a csajtól. Aztán úgy döntök, a korláthoz lépek és nekidőlök. Kezeimet felteszem rá, majd kicsit oldalra billentett fejjel figyelem Myrát. Végre valami normális társaság, az igazság az, hogy nem is bánom.
-Töri... ő meg az értelmesség tudod, hogy két különböző dolog. Meg a faviccei, amiken csak ő tud nevetni. Mára éppen elég volt.
Legyintek. Nem tudom, de... ez nagyon durva azért. Mármint amit az a tanár csinál. Sosem bírtam, ezek után se valószínű hogy fogom. sőt... hagyjuk inkább.
-Amúgy ez saját szerzemény volt?
Célzok a dalra. Én sosem tudnék egy ilyet összehozni. Írni esélytelen, az éneklés és a gitározás már más eset. Gyorsan meg tudom tanulni az ilyesmit. Ahhoz, viszont hogy megírjak egy dalt, sosem volt érzékem. Azt másra hagynám, őszintén szólva.

notes: igyekszem Smile Ruci

☼ extraterrestrial

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 7

Tiffany

Az, hogy Tiff miért szánta rá magát, hogy velem beszélgessen, az egy nagyon jó kérdés. Eddig egy sziánál többet, vagy pár sablonos kérdésnél többet nem igazán beszéltünk, mindenesetre cseppet sem bánom, hogy most ide menekült. Mosolyognom kell, hisz tudom milyen, ha a pukkancs valakit bekörnyékez, és nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, most Tiff a célpont, azaz… már egy ideje.
- Csak nagyon be szeretne vágódni- kelek a csaj védelmére, de azért ott az együttérzés a szememben. Én személy szerint, hálás vagyok, amiért engem nem sokig tartott izgalmasnak, legalább lekopott. Aztán rá is kérdezek, hátha neki sikerült felfogni valamit a töriből, de hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem. Akkor, tuti, a tanár hibája.
- Már sok is… azért bírom, hogy még ő maga is unja az anyagot, amit le kéne ednia, és akkor csodálkozik, ha bealszanak- kuncogok halkan, mert nem egyszer velem is előfodult már. Aztán el is vörösödök, ami várható.
- Öhm igen, bár…. még nagyon kezdetleges, csak nemrég pattant ki a fejemből- sütöm le a szemeim, mert nem nagyon szeretek ilyesmiről beszélni, mindig eszembe jut az a hülye lámpaláz.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

no longer lonely,

GIVE ME YOUR KISSES.

Az őszintét megvallva, mindenkinek megvannak a saját ismeretségei, a saját baráti kör és én eléggé ahhoz vagyok kötve. Nem szeretem az új dolgokat, néha azért van kedvem hozzájuk, de az nagyon ritkán van... talán ezért nem barátkozom annyira és talán ezért nem vagyok mindenre nyitott. Megvannak a saját életszemléleteim.
-Hát... nem fog.
Vonom meg a vállamat. Esélytelen, hogy egy ilyen csaj... bevágódjon nálam. Soha nem is lesz esélye. Akit én kinézek magamnak, hogy "áhá! vele lehet valami" akkor az úgy oké. De akit nem, annak tényleg esélye se lehet. Nem fog nálam labdába rúgni, magyarul megmondva. Aztán a törtire visszatérve, nagyon izgalmas egy tantárgy, szívből utálom a tanárral együtt.
-Ja. Velem is megesett már, ezért jó a hátsó pad, ahová nem nagyon lát el.
Amúgy... érdekes lehetne a tantárgy, ha nem ez a tanár lenne és jól tudná előadni. Én láttam már olyan tanárt, aki eljátszotta a történelem eseményeit a diákokkal. Na az, igen! Azt tutira bevállalnám. Biztos nagyon érdekes lehetett. Kár, hogy itt nincs ilyen.
-Az nem baj, sokra viheted még ezzel.
Valóban. Nem gond az, ha az embernek vannak ilyen adottságai. Sőt... ezek után még többre viheti, mint az aki csak spontán zenél. Ki tudja, hogy én mikor fogom valamire is vinni. Nem tudom, majd ha kikerülök az iskolából, meglátjuk mennyi alapot kaptam ezzel. Vagyis az alapom már megvan, csak a sikeremhez... mert nem kis ember szeretnék lenni, de lehet, hogy elkezdek mással is foglalkozni, miután kikerültem a suliból. Még nem tudom. Majd eldől.
-Úgy hallottam nemsokára híres együttesekből jönnek emberek akik majd előadást tartanak. Te tudsz erről valamit?
Én vagyok az az ember általában aki mindent tud, de erről most én sem semmit. Nem tudom mi lesz. Kellene már valami érdekes cucc a suliba vagy valami rosszaság, ami felkeltené mindenki érdeklődését és a tanárok kicsit zsörtölődhetnének rajta. Még nem találtam ki, mi legyen az. Elég unalmas amúgy az élet...

notes: igyekszem Smile Ruci

☼ extraterrestrial

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

A JÁTÉKOT LEZÁROM!
____________________

Diák zeneszak negyedik év HSZ SZÁM : 6

Még jó, hogy az emberek többsége nem tudja, milyen vagyok, és ki vagyok valójában. Nem egy egyszerű tinédzser, aki mindent megkaphat. Nem… mondhatjuk azt is, hogy én vagyok hamupipőke, aki várja a csodát, a szőke herceget, aki majd a cipőjét visszahozza neki és megszabadítja a banyától. Vagy valami hasonló…
Nem csak a banyával van bajom, hanem a színvakságommal is. A mai világban, ha ilyesmi betegsége van az embernek, akkor kiközösítik, nem beszélnek vele, mert ő már, mint a többiek. Éppen ezért próbálom titokban tartani. Még nem volt olyan, hogy valaki kibabráljon velem és megpróbáljon kínos helyzetbe hozni, szerencsére, de nem is akarom… nem tudom, mi lenne velem akkor. Semmi. Egy nagy nulla lennék. Nem akarom. Belegondolni is rossz.
A folyosón haladok végig. Az utolsó órámnak is vége, végigrajzoltam az egészet. Nem volt kedvem figyelni, a mai nap elég húzósra sikeredett. Elég volt, már csak a pihenésre tudok gondolni és egy jó kis cigarettára, amit majd az erkélyen fogok elfogyasztani. Útközben kinéztem az ablakon és elgondolkodtam azon, vajon milyen idő lehet kint… nemsokára megtudom, már ha persze elérek egyszer az erkélyhez. A kitűzött célhoz. Általában nem szokott velem semmi sem történni, de most olyan furcsa megérzésem van. Nem tudom, mért.
Hajamat átsöpröm a jobb vállamra, közben a mellkasomhoz szorítom a naplómat, amelyet csakis kizárólag én tudok kinyitni. Még a papámtól kaptam régebben, pici koromban. Emlékszem akkor azt mondta, hogy egy időben majd jól jöhet. Úgy tűnik, előre látta a jövőmet. Valóban kell… nem tudnék nélküle meglenni. Már így is szegényke majdnem tele van, de biztos vagyok benne, hogy ilyet nem fogok, soha de soha többet szerezni. Ebből kifolyólag úgy döntöttem, ha teleírom, felhagyok vele. A naplóírással persze.
Már egész közel jártam a célomhoz, a keleti szárnyba, a folyosón sétáltam, kicsit elbámészkodva és elgondolkodva, amikor egyszer csak megálltam, mert nekimentem valami keménynek, vagyis hát puhának csak olyan értelembe kemény, hogy… áh, hagyjuk. Felnéztem rá, nagy kék szemeim kicsit félénkek voltak először, de mikor megláttam, hogy Maddox az, kifújtam a bennmaradt levegőt. Basszus, ez meleg volt. Nem mindig a legjobb az emberekbe belemenni a folyosón. Néha leszedik a fejedet is érte.
-Sajnálom, nem figyeltem.
Madd egész jó fej, egy szakra járunk. Valahogy mindig is bírtam. Olyan hiperszuper aktív meg hasonlók. Nem tudom, van benne valami, ami olyan… kedvessé teszi. Lehet, hogy a jóképűsége? Nekem mellesleg mindig is bejött, csak nem vagyok az a nyomulós fajta és inkább… meghagytam Tiffany játékszerének. Valahogy nem szeretem azt a nőt.
-Amúgy, hogy s mint? Túlélted a napot? Elég gáz volt nem? Főleg a töri „vicces” okosságai. Annyira fárasztó…
Forgatom a szememet meg, kicsit parodizálva a tanárt. Elmosolyodom. Remélem, nem veszi zokon, hogy így rárontottam. Remélem nem avatkoztam bele semmibe, ami fontos lenne vagy éppen nem zavarom meg őt valami olyanba, amibe nem kellene. Nekem ez szokásom. Általában mindig kifogom ezt a jó alkalmat. Valahogy vonzom az ilyen dolgokat. De sosem jöttem rá, hogy tudnám elkerülni. Kicsit jobb figyeléssel? Megeshet.
-Az erkélyre indultam, nem jössz ki velem?
Egy próbát megér, hátha rámér. Nem vagyok benne biztos, de… három év alatt nem nagyon beszéltünk, csak keveset, úgyhogy ha van módom rá, akkor szeretném megismerni. Igazából nem egy évfolyamra járunk, de tudni illik a harmadikosoknak és a negyedikeseknek elég sok egybevont órájuk van, ami sose gáz. Mindig van valami előnye, ha nem más, akkor az, hogy az utált tanár hiányzik.

TAG Maddox
WEARING this
NOTES 550 szó, nemtudom, elég rossz, de lesz jobb is Smile

CREDIT .duchess. of caution 2.0 made this nonsense.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 4

- Óóóó rohadt élet... - ezzel a felkiáltással esek ki az ágyból, és kapkodva öltözöm fel a mai napra. Tök véletlenszerűen kapkodok ki a szekrénykéből a ruháim, és épp egy sötétzöld nadrág sikerül, egy farmerhatású övvel, széles tigrisfej mintás csattal. Egy kockás inget húzok fel mellé, és véletlenszerűen tűröm csak be, hogy minél hamarabb rohanhassak, mert 10 perc múlva kezdődik a nap. Már a cipőmbe erőszakolom a lábam, mikor eszembe jut, hogy előbb zoknit kéne rá húzni, így ezt gyorsan korringálom. Mikor ezzel megvagyok, kezemmel végigszaladok a felnyírt hajamon, vagyis középen van sok, oldalt és hátul, szinte semmi, de nekem így tetszik, olyan vagány, mégis jókisfiús. Épp balra fésülöm el, és egy széles mozdulattal, egy kupac füzetet söprök bele a táskámba, ami egy egyszerű fekete nike válltáska, aztán zsebrevágom a telefonom, és már száguldok is, néha kis híján hasra esve, néha kilengve a z éles kanyarokban, de még így is fél perccel a tanár előtt esek be, ami szép teljesítmény tőlem. A tanár persze nem mulasztja el megjegyezni, hogy a pontosság mint mindig, most is erős oldalam, de csak vigyorgok, és válaszolok neki hogy nem én értem ide késve, hanem ő jött hamar. Persze nevetés lesz, és elenged a helyemre, hogy reményei szerint csendben legyek óra végéig.

Mikor vééégre letelik az egész napos szenvedés, már több mint fél négyre jár az idő, több órámról ma nem késtem, inkább csak fáradtan vonszolom magam a folyosón, elröhögcsélve a haverjaimmal, akiket nem az eszük miatt szeretek néha. Aztán ők leválnak, mert van még egy plusz órájuk, én meg haladok visszafelé lassan a szobám felé, mert holnapra még vagy három beadandó várja hogy megírjam...Remek, mért hagyom hogy mindig felgyűljenek ezek a szörnyű házik...Aztán mikor épp félrenézek valamerre, valaki belém gyalogol, de nem túl erősen. Reflexből nyúlok előre hogy megtartsam, de szerencsére nem veszti el az egyensúlyát, így visszahúzom a kezem. Erminia az, az egyik csoporttársam, micsoda meglepetés. Nem is láttam, hogy ő is az órán van, persze ez nem csoda, szinte semmit nem látok meg ami az orrom elött van, de a rejtett jelentéseket szinte azonnal. Ezért szeretem a törit ennyire, és a matekot gyűlölöm.

- Semmi gond, én is figyelmetlen voltam. Remélem nem ütöttelek meg nagyon - mosolygok, könnyen jövő gesztus, szinte mindig látni az arcomon, és nem jövök zavarba akkor sem, ha épp rajtam nevetnek, megszoktam, de így szeretnek, micsináljak vele ha egy ennyire cuki, és vicces gyerek vagyok? Hát élvezzem ki! Nem? De!
- Persze, nem volt olyan vészes... A töri jó volt, még ezzel a fárasztó okosságokkal is, de minden más...Fújj de utálom a matekot, meg a kötelező zenetani kottázást - morgok egy sort, és fintorgok a matekra. Utálom, és hülye is vagyok belőle, a nem tudásom, sokszor a humorommal, és a stílusommal pótlom, de így is mindig épp csak átmegyek a vizsgákon. Kevés kell az ember boldogságához.
- Oh, dehogynem, azt hiszem nekem is jól fog esni egy cigi, egy ilyen nap után. Ennél már csak egy hatalmas bögre kávénak örülnék jobban ami azt illeti - nevetek fel halkan, és a lány mellé perdülök, átkarolom a vállát, és elindulok vele az erkély felé, kissé noszogatva ezzel az indulásra. Nem hinném hogy magára veszi, ha meg igen, akkor úgyis szólni fog, én mindenkivel ilyen közvetlen vagyok, de a legtöbben nem veszik bántásnak vagy zavaró tényezőnek, én ilyen vagyok pont.

- Na és áruld el nekem, miféle füzet az, amit ennyire a kebledre ölelsz, és nem tudsz élni nélküle? Áruld el nekem, nem mondom meg senkinek, még akkor sem, ha valami full értékes gesta hungarorum, vagy a bölcsek kövének receptje van is benne - kísérem, és mikor az erkélyhez érünk, eleresztem, és kinyitom az ajtót, hogy kiléphessünk. Meg is csap az őszi szél.
- Baszkiiii de rohadt hideg van... - didergek egy kicsit, amíg hozzá nem szokok, aztán a zsebembe nyúlva előhúzom a cigisdobozom, kiveszek egy szálat, és rágyújtok.

Diák zeneszak negyedik év HSZ SZÁM : 6

Ennyire feltűnően szorítottam volna magamhoz a naplómat? Nem tudom. Előtte még persze elég ciki helyzetbe hoztam magamat azzal, hogy belementem Mad-be. Nem akartam tényleg, de általában én is úgy elbambulok meg hasonlók. Mindig így keveredek össze az emberekkel. Sosem tudom magamat észnél tartani, ami tényleg elég gáz, de hát… jól van. Már kezdem megszokni. Egyszer majd kinövöm, mindig ezt hajtogatták nekem mások. Egyszer biztos. Remélem mihamarabb.
-Jaj dehogy! Ezt szerintem nekem kellene kérdezni…
Mármint a megütéses dolgot. Halványan elmosolyodom. Nem vagyok szégyenlős, elég nyitott vagyok az emberek felé. Ezt mindenki tudja. Csak mást nem. De azt senki nem tudhatja. Elég egyszerűnek tűnök, így elsőre, de ha belemélyednénk… hidd el, nem szeretnéd. Soha. Elég sok baj van velem az nélkül is. Hagyjunk engem, másról akarok beszélni.
Mad mindig is olyan gyerekes volt, de annyira cuki, hogy neki nem lehet ellenállni. Van benne tényleg valami… vonzó, ami az emberekben jó benyomást kelt. Legalábbis én úgy éreztem már az első találkozásunk alkalmával. Nem tudom, hogy ő hogy van ezzel, nem tudom, mások mit gondolhatnak rólam, hiszen nekem sose mond senki semmi ilyet. Egyszer majd megkérdem valakitől. Biztos vagyok benne, hogy tudnának jót mondani az emberek.
-Én fordítva. Inkább a matek, mint a töri.
Nevetem el magamat, hát igen, mindenkinek más az ízlése és a kedvence. Jó nem mondom azt, hogy nekem a matek a kedvencem, csak szeretem… úgy… ha értem. Ha nem akkor valami nagyon nagy gáz van vagy bonyodalom. Pff… azt utálom én is. Legyen egyszerű, érthető… még ha kicsit összetett is nem gooond, csak megoldható legyen.
-Nyugi, nem vagy egyedül. Szerintem nekem is a büfé lesz a következő helyszín ahová megyek… vagy… a konyha.
Hagyom, had karolja át a vállamat. Olyan kis vicces és mért ne alapon amúgy is… szeretem, ha foglalkoznak velem az emberek, pláne a férfiak. Addig jó, még nem tudják, milyen vagyok. Azt pedig maximum az fogja tudni, akivel már egy jó ideje együtt leszek vagy maximum a legjobb barátaim. Akikben megbízok. De nem fogok egy random ember elé odaállni, hogy héj, te tudtad, hogy én színvak vagyok? Nem… jaj, de jó akkor menj és mondd el másoknak is! Pfjúk. Nem nem nem.
Előre lépek ki az erkélyre, közben pedig válaszolok a kérdésre.
-Ez a naplóm, amit régebben a mostohaapámtól kaptam. Minden emlékem és hasonló dolgok ebben vannak. Azért vigyázok rá ennyire.
Kacsintottam egyet. Rajtam sincs túl sok ruha, szóval kicsit összehúzom azt, ami van és leteszem a mellettem lévő padra a naplót. Nem szeretem mutogatni senkinek, de az egy jó benne, hogy nem tudják mások kinyitni. Csakis én. Előkotrom a táskámból a cigimet, majd úgy járok el, mint Mad. Meggyújtom, és jó mélyet beleszívok. Végre.
-Amúgy, miújság? Elég régen beszéltünk már.
Tényleg szinte észre sem vesszük egymást, ami fura, de hát ez van. Mégis csak nem vagyunk egy évfolyamon, na meg nem egy a társaságunk sem végülis. Szóval annyira mégsem meglepő az ügy. Ismét a cigibe szívok, várom, mit fog majd mondani arra, amit kérdeztem meg hasonlók. Nem tudom, remélem, jól fog múlni a nap további része.

TAG Maddox
WEARING this
NOTES 500 szó, tetszett a hszed Razz

CREDIT .duchess. of caution 2.0 made this nonsense.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 4

A folyosó közepe nem a legjobb hely a társalgásra ezt hamar levágom, így kicsit arébb húzódom, hoyg azért elférjenek mellettünk. Nem tudom mi lehet a füzetébe, de hogy nagyon őrzi az biztos, bár az ő dolga, nekem általában nincs olyan füzetem, amit őriznék, mind tele van szeméttel, dalszövegekkel, firkákkal. Szeretek rajzolni is, bár nem nagyon tudok. Röhejes, hogy a legtöbb dolgot amit szeretek, nem tudom rendesen csinálni, ahogy táncolni se tudok, meg rajzolni se. De hát próbálkozni kell nem? Széles, kedves, rám jellemző mosoly kúszik fel arcomra.

- Ugyan már, én valószínűleg keményebb vagyok mint te, nekem nincsenek olyan isteni kispárnáim mint neked - vigyorgok, és kezeimmel a saját mellkasomhoz érek, mivel nem akarok a folyosó közepén letapizni Ermit. Bár hogy formás mellei vannak azt azért meg kell jegyezni, de van bennem annyi jó indulat hogy nem mozdulok rá. Bár akár meg is tehetném, Tiffanyt úgysem különösebben érdekelné, neki a jelek szerint csak egyvalamire vagyok jó. Csak legalább mellettem ne azzal a majommal kavarna...

Amíg csend van, hallgatózok kicsit, és ha ismerős megy el mellettem akkor köszönök nekik, meg engem is sokan üdvözölnek, sőt a legnagyobb sokkot az okozza, amikor az egyik égimeszelő harmadikos sétál el mellettem, és megborzolja a hajam. Méltatlankodva vágok utána egy papírgalacsint, de csak nevetést kapok válaszul, amire én is elvigyorodok. Nem is én lennék.
- Ahaaa, most nagyon kellene valami, meg mondjuk valami harapnivaló is jó lenne, szóval lehet elkísérlek majd. Éééhen veszek mindjárt - válaszolok nevetve, miközben már haladunk az erkély felé, ahol jelenleg a jégkorszak uralkodott el. De hol vannak a mamutok? És a cickányok vagy mi a csudák?

- Ahhaaa értem. Már azt hittem valami ilyen világmegváltó titokat őrizgetsz benne, mint a bölcsek kövének receptje vagy a KGB titkos ügynökeinek listája. Az emlékek szép dolgok, vigyázz rá akkor nagyon - mosolyodom el, és az erkélyen kicsit odébb tolom az értékes kis füzetet és a félfenekem leteszem. Csak a felét, mert amúgy oda is fagynék, olyan cseszett hideg van itt. Beleszívok a cigimben és hagyom kicsit bent, aztán fújom csak ki. Nem meglepő látvány hogy Ermivel vagyok, hiszen nekem gyakorlatilag mindenki a haverom ha úgy vesszük, még néhány tanár is csípi a fejem, nem is értem miért. Fázni kezdek, így inkább felkuporodok teljesen a padra, mint valami szobor, és persze nem bírom ki hogy ne pózoljak, mint valami ronda vízköpő.

- Semmi különös nincs, a dob vizsgám sikerült, a tanulás megy, a matek nem, de azt az lenne a csoda ha menne. Mostanában kifejezetten visszafogott életet élek, és hajnali három előtt kerülök ágyba - vigyorgok, mivel ez nem szokványos, volt hogy lefekvés nélkül jelentem meg órán, és senki nem vette észre hogy hulla lennék, csak mikor bealudtam az óra közepén.
- Veled mi újság mostanában?

Diák zeneszak negyedik év HSZ SZÁM : 6

Kicsit arrébb megyek. Különben az emberek igazán kikerülhetnének minket, én mindig is így voltam vele. Nem kell nekem mindig félreállnom. Tudom, hogy ez csak modor meg hasonlók, de ha én nem akarok akkor most nem fogok. Belém lett ez így nevelve.
A naplóra pillantok, majd kicsit megint magamhoz szorítom. Volt már amikor elvették tőlem, csak hogy nem nyílik olyan egyszerűen és végül nem tudtam mit kezdeni vele. Ez van. Így azóta senki nem próbálkozott, de én azóta nagyon vigyázok rá. Lehető legjobban. Nem szeretném, ha valami baja lenne, mert már régóta írok azért.
Maddox mindig is jófej volt. Akármennyire is bugyuta, nagyon bírom a humorát és a hülyeségeit még akkor is, ha kicsit taplóak és beszólósak néha. Nem érdekel. Ez az egy dolog az, amiben örömömet tudom lelni. Mármint így ilyenkor. Maddyvel mindig jól szórakozom és ez remélem így is fog maradni majd. Elvigyorodom szélesen, és a cicijeimre pillantok. Hát igen, neki nincs ilyen.
-Hát, így jártál. Mért nem születtél nőnek?
Nevettem el magamat kicsit. Nem rosszból, csak viccelődve jegyeztem meg a dolgot, biztos levette. Nem szoktam igazából semmit sem rosszból megjegyezni, csak... ha valaki nagyon felhúz. Vagy valami ilyesmi. Amúgy Tiffany-ra nem szeretnék kitérni, nem különösebben érdekel a csaj. Mindenkinek megvan a saját véleménye és akkor tartsa is meg úgy körülbelül magának.
Kicsit elhallgattunk. Nem sokat szoktam beszélni. Szépen lassan megindultam a fiú mellett az erkély felé, közben végignéztem azt a hülyéskedést a folyosón meg hasonlók. Csak vigyorogtam rá egyet. Most már, hogy Maddi itt van tényleg jobb kedvem lett. És nem bánom! Örülök neki, hogy kicsit végre tudok mosolyogni. Amúgy nem szoktam sokat. Vagy csak nem látják az emberek amikor mosolygok. Inkább az az egyszerű Ermis pofa, amit már mindenki megszokhatott. Azt kedvelem.
-Oké, akkor megvan a következő helyszín is!
Ismét egy vigyort tudtam kipréselni. El sem tudom mondani, mikor vigyorogtam már ennyit. Kezdem már hülyének érezni magamat kicsit. A naplómat finoman lehelyezem magam mellé, amikor kiérünk az erkélyre, és Maddire nézek. Előveszem a szál cigit közben, és meggyújtom.
-Nem nem nem! Csak olyan emlékek, amiket senkinek nem akarok megosztani... azt hiszem. Legalábbis van benne olyan is.
Kacsintottam egyet, majd beleszívtam a cigibe. Érdekes látvány volt a fiú, ahogy szenvedett kint. Picit elnevettem magamat ismét, és még mielőtt megszólalt volna...
-Jaj ne szenvedj már! Úgy nézel ki most kábé, mint aki kakilni készül.
xD fejet vágok, miközben ismét nevetésbe török ki. Nem tudom mennyire veszi viccnek a dolgot, nem úgy ismerem, mint akit ilyen hülyeségekkel meg lehetne bántani. De az igazság az, hogy annyira nagyon nem is ismerem. Csak úgy... néha beszéltünk. Mikor lenyugodtak a kedélyek, ismét a cigibe szívok és elmerengek.
-Gratulálok a vizsgára. Ügyi vagy. A matek kinek megy? Őszintén...
Mindenki azzal van, hogy "jéé értem a matekot... *egy perc múlva* ahh, mégsem." Jah, elég szarügy. Én is utálom azt a tantárgyat. Ki-fe-je-zet-ten!
-Velem? Hát semmi sok... ugyan az mint eddig. Élet, tanulás, punnyadás. Meg várom már az ünnepeket kicsit. Te? Remélem idén is lesz majd valami bálszerűség, a tavalyi nagyon jó volt.
Egyedül mentem, de nagyon jól éreztem magamat. Nem tudom mit rinyálnak azok, akiket nem hívott el senki. Áh, ki nem izéli le magasról! én buliztam. Oké, kicsit lehet hogy beittam előtte... de az más eset volt. Hupsz.

TAG Maddox
WEARING this
NOTES Maddííí <3
CREDIT .duchess. of caution 2.0 made this nonsense.