Webster ház

imádom a szemed és kívánom a szád,

kajakra kívánom minden porcikád.

Nem figyeltem az órán és basszus ez az első ilyen alkalom, mert általában MUSZÁJnak érzem megjegyezni minden olyan szót, ami a tanár száján kicsúszik. Kötelességem a tanulás és az intelligencia ilyen nemű magamba szívása, már csak anyám miatt is, aki annyit gürizik csak azért, hogy fizetni tudja a számlákat, mellette pedig a kaját, amit a koliban kapunk. Az osztálypénz és a kirándulások költsége eltörpül ezek mellett, de jelentősen ki tudják készíteni ők is az ember pénztárcáját. Ezúttal azonban nem gondoltam sem a jövőmre, sem anyámra, sem Chris-re vagy Gabe-re és egyáltalában senkire, aki valamit is számít nekem. Magamra gondoltam és az éjszakára, ami vár rám. Rám és Mark-ra. Jól lehet, neki ez csak egy közönséges vacsora lesz, egy közönséges szexszel a végén - már ha lesz egyáltalán -, de nekem színt kell vallanom. Jobban mondva, nem KELL csak már képtelen vagyok tovább titkolni azt, amit iránta érzek és ebbe lassan beleőrülök. El kell mondanom neki, mit érzek, be kell vallanom, hogy fülig szerelmes vagyok és mindez a tudtom nélkül történt, pedig a szemem előtt forgott le a kémiai reakció. Szerelem. Jézusom, régen még a gondolatába is beleborzongtam! Egy pasi vette el teljes mértékben az eszemet és az ő személye, illata, jelenléte részegít meg... Tényleg furcsa fazon vagyok, ez már kétségtelen.
- Mr Porter? Mr Porter, megismételné, amit mondtam? - Dr. Alexander Monhagan legyez kezével arcom előtt és bele sem merek gondolni, hogy vajon mióta szólítgathat már. Nagyokat pislogok most.
- Tessék? - kérdem zavartan és a mellettem ülő, vigyorgó szőke srácra pillantok, akiből nem sok hiányzik ahhoz, hogy kitörjön a röhögés. - Elnézést, tanár úr, nem figyeltem. - sütöm le szemeimet bűnbánóan, de közben egyáltalán nem érdekel az egész.
- Öreg hiba, Mr Porter. Az óra hátralevő részében figyeljen, mert jövő órán magán fogom számon kérni az anyagot. Veheti készpénznek. - mondja, majd a padsorok között előresétál a táblához, kezeit összefonja háta mögött.
Siránkozhatnék azért, mert nekem kell majd felelnem, hiszen a biológia nem az erősségem, de sajna nem tud most per pillanat foglalkoztatni. Az estémet Mark-kal töltöm, b*ssza meg!

Most, hogy itt állok a házuk előtt, rájövök, hogy túl nagy legény voltam egész nap és túlzottan vártam ezt a ma estét. Görcsben áll a gyomrom, remeg a térdem, a tenyerem izzad és gőzöm sem volt, hogy mit hozzak neki. Általában nem viszünk egymásnak semmit, mert... mert ezek nem randik és talán Mark-nak ez a mostani sem számít annak, nekem viszont igen. Be akarom bizonyítani, hogy nekem ez eltér a többi alkalomtól, mint mikor együtt vagyunk. Meg akarom mutatni neki, mennyire fontos számomra. Ő és a kapcsolatunk. Úgyhogy az "ajándékra" visszatérve, végül egy üveg pezsgő mellett döntöttem, ami azért is tűnik ideális választásnak, mert mindketten elfogyaszthatjuk, így nem mondhatja, hogy kizárólag Rá költöttem a pénzemet. Jól választottam, erről száz százalékig meg vagyok győződve.
Kopogok. Mintha még a koppanások is tele lennének kételyekkel és félelemmel, de nem futamodom meg. Itt kell lennem, még a Sors is ezt akarja... remélem. És igen. Mostantól fogva még a Sorsban is hiszek, ugyanis ő sodort össze minket... engem és Mark-ot.

tag: mark webster ♥ × words: 499 × notes: gyenge, de szívből jön. ♥