Sétáló utca

Mesélő HSZ SZÁM : 42

Díszes színes kirakatok, kisboltok, márkaüzletek, kis kőpadok, néhány igényes étterem és mindenféle szuvenírbolt.

Híresség HSZ SZÁM : 11 KOR : 33

i look like a movie star

- Most akkor össze akarsz jönni vele vagy nem? Nem hiszem, hogy olyan csaj lenne, akinek bejön, ha szórakoznak vele meg ha húzzák az agyát. - csóválom fejemet rosszallóan, miközben Ethan a matek leckéje fölött görnyed és az egész arcát a papírba temeti. Hogy lehet olyan közelről látni, hogy mit firkálsz? Nem lennék annak a tanárnak a helyében, aki majd ezt átböngészi.
- Nem szórakozok vele. Összekeversz magaddal. Nálam nem nyerők az egy éjszakás kalandok. - dörzsöli meg szemeit álmatagon és felém fordul a széken. Nagyokat pislog.
Mit kellene mondanom? Hogy "de igenis szórakozz vele, hátha aztán elhajt és több esélyem lesz nekem"? Ez még tőlem is óriási nagy szemétség lenne, pedig a többség nem lepődik meg a viselkedésemen. Egy kicsit sznob vagyok, bár szerintem jogosan. Pénz, hírnév és baráti kör... a csajokról és a sármomról már ne is beszéljünk! Amit furcsállok, hogy Tish-t nem érdekli a pénzem. Egy dolgot máris kihúzhatok a képzeletbeli listámról, amivel magamba tudnám bolondítani. Makacs egy nő.
- Pedig lehetnének. Ki tudja, mekkora ribanc a csaj. - finoman nyelvemre harapok a mondat végén, mert nehezemre esik kimondani. Tish nem ribanc. Sosem lesz az, de talán Ethan elhiszi.
- Nem, haver. Ez a csaj más. Biztos vagyok benne. Csak lassan halad a dolog meg idő kell... Hova kellene sietnem? - elmosolyodik, majd komor vonásokat ölt arcára. - Vagy van pasija? Tudsz valamit? - gyanakvóan emelgeti szemöldökét és összefonja mellkasa előtt karjait.
Felállok az ágyról, ahol addig trónoltam és sötét tincseimbe túrva a vállamra kapom táskámat. Jobb lesz, ha lelépek, mert a végén még bedilizek mellette. Furcsa úgy itt tölteni a délutánt, hogy arról a csajról áradozik, akibe én is totál belezúgtam.
- Nem, de előfordulhat. Az ilyen nőkre pillanatok alatt lecsapnak és a legjobbak általában meg is kapják őket. Szerintem Tish már talált valami rendes fazont, de... nem biztos. Mit tudom én! Derítsd ki! - vonok vállat idegességemben és az ajtókilincsre fonom ujjaimat. Ethan feláll a székről és hozzám lépve lepacsizik velem.
- Oké. Meglesz. De nem bánnám, ha te is dumálnál vele erről... csak finoman puhatolózz! Meghálálom. - megvakarja állát, amin egy árva szőrszál sem tengődik. De jó neki...
- Ez nagyon sejtelmesen hangzott. Meg kicsit buzisan. Majd meglátom, mit tehetek. Csá, Bern! - bokszolom vállba és kinyitván az ajtót, kilépek azon. A légkör egyszerre könnyebb, tisztább és probléma-mentesebb lesz.

Az utcán sétálva kortyolok poharamból, amiben jegeskávé van. Szeretem a kávét, bár próbálom kis mennyiségben fogyasztani, mert kicsit érdekes lenne, ha folyton hiperaktívnak tűnnék, vagy besárgulna a fogam. Undorítóak a sárga és hibás fogsorok. Engem kifejezetten zavar.
Hirtelen cipőkopogást hallok és halk morajt, mint mikor összesúgnak a hátad mögött. Tekintetem egy öt tagú lánycsapaton akad meg, akik mosolyogva, némelyikük tapsikolva halad felém. A lélegzetem is elakad és most azonnal megbánom, hogy gondolkodás nélkül kiléptem az utcára. Idegesen rágcsálom alsó ajkam - kivételesen körmeim helyett -, aztán ideérnek. Az egyikük erős pink színű magas sarkút visel, amiben csoda, hogy nem törik ki a bokája. Azt hiszem, kiröhögném, ha megtörténne.
- Te... ugye, te vagy Harry Woodrow?! - csillogó szemekkel szuggerál, én pedig kezdek zavarba jönni. Nem szoktam, de ez a csinibaba most felfal a szemeivel.
- Aha... öö, nem. Szerintem összekeversz azzal a színész csávóval. - csóválom fejemet teljes komolysággal.
- Nem. Tuti nem. Adsz egy aláírást? Izé, autogramot. Légyszi'! A lányokat megölné a féltékenység... - nevet fel, a többi pedig ugyanígy tesz. Segítségért sóvárogva nézek el válluk fölött.
- Öhm, van nálatok gép? Mert én sajnos nem hoztam magammal telefont. - vonok vállat és remélem, hogy nem pont most fog megcsörrenni a telefonom.
Egyikük előkapja fullextrás fényképezőgépét a táskájából, így esélyem sincs menekvésre. Uram atyám, most ments meg!

starship ranger becky , @ atf

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 13

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj! Wink

Egészen jól indult a nap. A szokásos táncikálással elment a fél délelőtt, majd ebéd után meglátogattam az apám. Már nagyon várt, mint mindig. Nem is gondoltam másra. Kellemes volt egy kis időt otthon tölteni végre, általában nem szoktam koleszból hazamenni. Hát igen, szeretek kicsit független lenni annak ellenére, hogy imádom az apám. Csak ő van nekem. A mostohatesóim nem is érdekelnek nem is tartom velük a kapcsolatot, sőt van, akit még utálok is. Elég egy bonyolult fogalom az nálunk, hogy „család”. Na szóval kinek hogy.
Nem tudtam mit kezdjek magammal a délután további részében és az este folyamán. Nincs semmi előrelátott célom, bár lehet hogy el kellene menni bulizni az ismerősökkel . Többen is hívtak több helyre, ami nem gáz, csak nem szeretem ha az egyiket le kell mondanom a másik miatt. Így elég nehéz a döntés. Szóval, mikor megbeszéltem mindent apámmal, kifaggatott minden lehetséges dologról, akkor közöltem vele, hogy szeretnék elmenni, vásárolni –kellene egy kis lóvé – és hogy nem lenne rossz ha elvinne. Mivel imádja az egyetlen szem lányát, ezért persze rögtön beugrott a kedvenc autómba, a sárga Ferrariba méghozzá tök nyitott, úgyhogy imádom, én is beszálltam mellé majd elindultunk. A sétáló utcánál kértem meg, hogy tegyen ki.
-Köszi apu hogy elhoztál. Szeretlek.
Mosolyodtam el, majd megöleltem. Ő is szintén ezt csinálta. Egy puszit adott az arcomra. Holnap is találkozunk, úgyhogy nem válik el tőlem olyan sok időre. Hálelúja, nem fog zaklatni majd. Mellette nem nagyon lehet magánéletem.
-Biztos nem kell a kocsi? Elsétálsz a suliba aztán?
Bólintottam. Nem kell, nem szeretem hajtani. Ha egyszer kikerülök a nagybetűs életbe, tuti, hogy fogadok sofőrt. Apuci úgyis megengedi. Bár autóengedélyem az van, de kit érdekel? Jó ez így nekem.
-Persze. Még úgyis el ideig el leszek itt, úgyhogy nyugodtan csináld a dolgod. Majd hívlak holnap.
Azzal kiszálltam, még egy utolsó puszit adtam az arcára és már el is hajtott. Mindenki nézett utána, majd rám, hogy ki lehetett ez? Apám elég neves ember, maffiás néven ismerik sokan. Hát igen, ilyen körökbe forog, de szerencsére –hogy lekopogjam – sose nem volt még gond belőle. Bár ha egyszer lesz, az tutira gáz lesz.
Telefonomat elővettem a táskából, azon kezdtem el pötyögni vissza az egyik ismerősömnek. Már zaklatnak, pedig még csak délután van. A pénzt, amit apámtól kaptam gyorsan el is teszem a tárcámba, mielőtt még elhagynám. Tipikus én. Aztán pedig nem is figyelve a szemem elé, ismét a táskámat kezdtem el kotorni –ezek a női táskák ugyebár – majd a következő pillanatban már arra lettem figyelmes, hogy az előttem lévő fiú és én is a földön heverünk. Te jó ég. Plusz, még ami a legjobb, hogy valami ringyók is végignézték ezt az egészet. Felnézek, aztán gyorsan –már amennyire gyorsan lehet - felpattanok, és a kezemet nyújtom neki.
-Jaj, nagyon sajnálom! Figyelmetlen voltam, nem akartam!
Ekkor kapcsolok is, hogy ki ez a személy. Nem is kis valaki: Harrison Woodrow. Elég híres méghozzá. Kezemet a szám elé teszem, bár ez nem éppen az a tipikus rajongói kifejezés, így csak még jobban elszégyellem magamat. Király, hátha valami szép kis csekket ki kell írnom neki, ha valami baja történt.

Harry | 509 szó | ruha

∞+∞

Híresség HSZ SZÁM : 11 KOR : 33

i look like a movie star

Felmentőseregre vágyam meg még vágyok is, erre senki sem hajlandó felém szagolni. A magas sarkúban tipegő tinilányok természetesen azonnal kiszúrtak, ami egyáltalán nem meglepő, viszont annál kétségbeejtőbb. Nagyot kell nyelnem idegességemben, hogy leküzdjem a torkomban feszengő gombócot, sőt még pólóm nyakát is megrángatom, mintha az fojtogatna. Valójában nem teszi, csak én érzem úgy. Hirtelen mindenki elszívja előlem a levegőt, én pedig csak a poshadt, agyonhasznált légkörből kaphatok. Utálom ezt az érzést, még akkor is, ha csak ritkán kell elviselnem. Lassan személyi testőrt kell fogadnom.
Vaku villan, fényképező kattan, szemeim előtt pedig csillagok kezdenek el táncolni és alig bírom megállni, hogy kezemmel legyezni ne kezdjek el arcom előtt, mintha csak el kívánnám hessegetni azokat. Nagyokat pislogok helyette és összeráncolom homlokomat.
- Köszi-köszi-köszi! Imádlak! - ujjong az egyik örömében, miközben a másik - egy fekete, kék szemű bombázó - tekeredik körém mellkasomra tapasztva mancsát. Sok már ez nekem.
Aztán érkezik a felmentősereg, legalábbis pár pillanat erejéig annak titulálom szerencsétlen leányzót, míg nem rájövök, hogy többet ártott, mint segített nekem. Noha elég stabilan állok a földön és elég masszívnak tudhatom magam, mégis sikerül eltarolnia, minek következtében én a talajon végzem, fenékre huppanva. Nem hallotta még a mondást, hogy "ne csak nézz, hanem láss is"? Ezek szerint nem. Béna nőszemély.
- Mi az, nem látsz?! - morgom fölpillantva rá, mert sokkal hamarabb felpattant, mint normális ember képes lenne arra.
Természetesen a vaku közben újra villan, engem pedig már le is kaptak, amint a földön ücsörgök. Beküldik az egyik jól menő újsághoz, nagy pénzt kaszálnak, én meg csak azt az ultragáz szalagcímet olvashatom majd másnap. Miért ver engem az Isten? Felállok magamtól, anélkül, hogy elfogadnám a segítő kezet és közben a nevetgélve eltipegő lányok után pillantok.
- Király. Ilyen gáz fotó még úgy sem készült rólam. - dünnyögöm, majd megigazítom az oldalamon esetlenül fityegő táskát. Mogyoróbarna íriszeim arcára vándorolnak és ajkai előtt pihenő, aprócska kezére. Elmosolyodom. - Ha nem tudnám, hogy rájöttél, ki vagyok, akkor azt hinném, hogy szellemet láttál. - elnevetem magam, de csak egészen halkan. Felveszem a földről mobilomat és megnézem a képernyőjét. Meglepő lenne, ha teljes épségben megúszta volna, így az a pár karcolás tökéletesen kivehető a fekete kijelzőn. Nem is éri meg az árát! Mindegy. Kifizettethetném ezzel a csajjal, de valószínűleg nem adná ide a pénzt. Vitába szálljak egy gimnazistával? Egy kislánnyal? Kizárt.
- Jössz egy kávéval. - szélesedik ki mosolyom vigyorrá, miközben fejemmel a makacskakövek közé beszivárgó világosbarna folyadék felé bökök és a mellette heverő műanyagpohárra.
Nem csak a pénzről szól ez, mert hát, valljuk be, elég dögös kiscsaj annak ellenére, hogy fiatalnak tartom, sőt TÚL fiatalnak. Egynek viszont elmenne. Így pedig, hogy meghívna egy kávéra, együtt töltenénk egy minimális időt... addig pedig simán belém habarodna.

starship ranger becky , @ atf

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 13

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj! Wink

Hogy őszinte legyen, én nem vagyok az a tipikus plázacica, aki ujjong, ha meglát egy hírességet. Sőt, vannak hírességek, akik mellett tök simán elmegyek az utcán, ha akarok. Viszont ahogy a karrierem halad, nemsokára még a végén én is az leszek. Nem bánnám, ami azt illeti, de… mindegy.
Szóval szépen haladok az utcán, mikor a következő pillanatban puff. Kicsit összegabalyodtam ezzel a valakivel, de nem gáz, mert nekem sikerült felkelnem. Még jó, hogy nem kaptak le vele együtt a fotósok. Annyira azért nem vagyok passzban + az apám megölne. Végignézem a kis p*csákat akik eltipegnek a cuki magas sarkújukban, majd felvont szemöldökkel a srácra nézek. Oké, nem fogadja el a kezet, akkor nem. Nem hibáztatom érte. Leporolgatom magamat, megigazítom a pólóm, majd visszadobom a táskám a vállamra. Hajam is kisebb igazításra szorult, de már megvan.
-Bocsi. Nem figyeltem.
Mintha ezt már mondtam volna egyszer. Az egyik kezemet a nadrágom zsebébe dugom, a másikat pedig leengedem magam mellé. A fotós dologra pedig… elmerengek. Nem olyan rossz az! Ki tudja, még lehet, hogy jól is néz ki rajta. Nagy zöld szemeimmel ránézek, majd ismét a nők után, akik még mindig vissza-visszanéznek.
-Hát én nem várnák tőlük túl sokat. Szerintem azt sem tudják, mi az hogy sajtó.
Vonok vállat. Na, nem mintha rosszból mondanám… ááá… láthatóan megvan a véleményem ezekről a rózsaszín csinibabákról. Utálom a rózsaszínt. Legyen csinibaba, de ne Hello Kitty.
Közben kapcsolok, ki is ő valójában. Na nem mintha annyira érintene a dolog, csak azért jó ilyen színészekkel is találkozni. Mindig csak az öregeket lehet látni. Az meg hogy belehabarodjak, vagy esetleg bepróbálkozzak nála, isten ments. Nem lehet bízni az ilyenekben. Elmosolyodom halványan, aztán bólintok. A mobiljára nézek, kicsit elhúzom a szám és egy bocsi kifejezéssel válaszolok.
-Elég gáz lett volna, ha nem jöttem volna rá.
Persze, biztos. Ennyire még nem vagyok szőke, sőt… nem is vagyok egyáltalán szőke. Én fiatal? Végzős leszek, és ha jól tudom, akkor Harry körülbelül csak hat évvel idősebb nálam. Na, jó, a hat azért mégsem olyan kevéske. Viszont egyáltalán nem számít. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy ez az esés deríti ki, hogy még jóban is lehetnénk. Majd… kiderül.
-Kávé? Oké, jöhet. Amúgy is oda indultam.
Sőt, a kávézó sincs, messze ha már itt tartunk, szóval ebbe aztán nem halok bele. Még egy pár pillanatig állok, aztán lassan megfordulok és megindulok. Remélhetőleg jön mellettem. Ha nem akkor nem kap kávét. Ennyi.
-Biztos nem lett nagy baja a telódnak? Mert kifizetem, ha kell…
Nem mintha adakozó személyiség lennék, csak egyszerűen van módom rá, hogy kifizessem. Felajánlom, ebből biztosan leveszi, hogy jól élek majd, mert mondjuk volt már olyan dolog, amiből kiderült, hogy az aki összetört valamit azért nem ajánlgatta azt, hogy kifizeti mert nem volt neki. Na nem mintha nagy valami lett volna, de… hiányzott aztán. Szóval oldalvást pillantok Harryre, és várom, hogy a kérdésre megkapja a pozitív vagy éppen a negatív választ. Az igazság az, hogy nagyon még kérdezni sem tudok tőle. Majd hátha később.

Harry | 490 szó | ruha

∞+∞

Híresség HSZ SZÁM : 11 KOR : 33

i look like a movie star

Hogy gáz lett volna-e, ha nem jön rá, ki vagyok, arra kizárólag nemmel tudok válaszolni, mert semmiképp sem az. Inkább furcsa, vagy számomra zavarba ejtő, mert akkor ezek szerint túl szarul játszom a tv-ben és nem keltettem fel a figyelmét annyira, hogy végignézze a sorozatot, amiben szerepelek. Elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy ne legyek tehetséges és jó abban, amit csinálok, de a tények ezt bizonyítják. Plusz órákat kell majd vennem... bármit annak érdekében, hogy tökélyre fejlesszem tudásomat, még ha zsigereimből fakadóan is vagyok ennyire profi a színészkedésben. Van, amit nem lehet tanulni és számomra ez olyan.
- Inkább furcsa. Eddig még egy emberrel sem találkoztam, aki ne ismert volna rám. - mondom, mintha csak kérdezte volna, aztán rájövök, hogy valószínűleg nem izgatja, mit magyarázok. Vagy mégis? Ezek a fiatal lánykák általában isszák a szavaimat, hordjak össze bármilyen hülyeséget is. Imádom a hírnevet és a népszerűséget!
Elindulok mellette, mikor rábólint a kávéra, és örülök a fejemnek, amiért ilyen simán sikerült elnyernem társaságát. Tehát a többi dologgal is mondhatni erőfeszítések nélkül végzek. Király. Ilyen laza délutánom még úgy sem volt, leszámítva az iménti majdnem-szívinfarktust a rajongóim miatt. Nevetségesek, az pedig még nevetségesebb, hogy nem veszik, mennyire szánalmasak a Harry-mániájukkal.
- Nem hiszem, hogy meg tudnád fizetni. - vonok vállat és zsebeimbe süllyesztem kezeimet, amikben némi pénz is lapul. Nem hordok magamnál nagyobb összeget, inkább csekkeket vagy a bankkártyát. Most viszont még a tárcám sincs nálam, csak néhány nyamvadt dollár, ami épp elég arra, hogy éhség, illetve szomjúság idején vásároljak valamit. - Különben sem lett nagy baja. A képernyő karcos, de túléli. - mosolygok rá és szemem sarkából felé sandítok.
Pár perce ismerem. Ismerem? Nem hiszem, hogy nevezhetem már ezt ismeretségnek, de a lényeg, hogy rájövök: fogalmam sincs, mi a neve. Én sem árultam el ugyan, de ő tisztában van vele, hiszen ismer a tv-ből. Engem mindenki ismer. Kezd bolygatni azonban, hogy én nem tudom, miként szólítsam.
- Mit is mondtál, hogy hívnak? - vonom fel szemöldökömet, mert közben alaposan végigmérem, tetőtől talpig. Mi tagadás, tényleg dögös, ráadásul gyönyörű is.
Mondanám, hogy egy főnyeremény, de a személyisége még rejtve van előttem. Meg talán rejtve is lesz egy darabig, mert nem túlzottan foglalkoztat, hogy mit szeret és mit nem, vagy hogy mitől borul ki és mitől nem. A kalandok épp azért kalandok, mert mindenféle mélyebb ismeretség vagy érzelem nélkül megyünk bele a szexbe. Persze, ez most még odébb van... és azt is csak remélhetem, hogy lesz egyáltalán.
- Ez jó lesz. - torpanok meg és meg sem várván, mit felel, benyitok a kávézóba, ahol jegeskávémat vettem és ahova gyerekként apámmal jártam forró csokizni.
Régen minden más volt a családunkban és nem csak azért, mert még nem foglalkoztattak a nők, nem voltak idegesítő rajongók és nem kellett folyton folyvást castingokra járnom. Jobb volt, mert gyerekként minden egyszerű, könnyű és szórakoztató. Mindenki szeret, mert cuki vagy, mindenki elhalmoz ajándékkal és szeretettel. Egy mézes-mázos vattacukor világ akkor az egész Föld számunkra. Számomra legalábbis az volt.
Leülök az egyik szabad asztalhoz, és várom, hogy a leányzó is helyet foglaljon velem szemben. Tekintetem körbeszalad az üzletben, majd a pult mögött tevékenykedő pincérlányon akad meg. Nem rossz...

starship ranger becky , @ atf

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 13

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj! Wink

Nem említettem, hogy rosszul játszana, csak az én figyelmemet nem a sorozatok kötik le, hanem a tánc. Nem szeretek annyira tévézni és a másik dolog meg… hogy a sorozatokból sem minden érdekel. Azt tudom, hogy Harrynek nagyon nagy a lánytábora, akik persze szaladnak, utána bárhová is megy, de én nem vagyok ilyen és sohasem voltam. Egyszer azért reménykedem benne, hogy lesz majd valaki, aki eltűr maga mellett és nem vagyok túl nagyravágyó, de olyan férjet akarok, mint az apám. Nem kell, hogy maffiás legyen, de én leszek a következő a sorban, aki örököl, ha netán valami történne apámmal. Szóval, még lehet, hogy rám fog egyszer zúdulni apám rengeteg sok ügye. Annak pedig végképp örülni fogok. Akkor mit kezdjek így magammal? Majd elmenekül az összes pasi, ha megtudják, mivel foglalkozik az apám. Nagyszerű.
Elmosolyodom az „egyetlen emberrel sem” kifejezésre, majd bólintok. Pedig tudnék biztos olyat mondani, akinek fogalma sincs arról, hogy ki Harry. Az igazság az, hogy érdekel, mit mond, csak nem vagyok, az a mindjárt eldobom magamat tőle típus. Akárki akármit mond akkor sem. Nekem jó így. Tökéletesen megfelel. Ha valakinek nem tetszik, nem kell nézni.
Elindulunk a kávézó felé, nem gáz, hogy most jövök neki eggyel, mert úgysincs jelenleg más dolgom. A vásárlás ráér még, majd később elrendezem. Az, meg mondjuk jobban érdekel, vajon milyen jelleme lehet neki.
-Honnan tudod, hogy nem vagyok én is híresség? Vagy valami milliárdos… vagy hasonlók.
Érdeklődöm felvont szemöldökkel, persze végig rá nézek. Elmosolyodom, ezt tényleg nem tudhatna. Miről mondhatná meg? Semmiről. Esetleg hogy nem járok olyan bulikba meg minden. Attól még lehetek valamiben benne… na, mindegy, inkább nem filózok most ezen.
-Akkor oké. A mai telefonok már nem olyan strapabíróak, mint a régiek.
Azon a régi kockafonok… te jó ég, akárhányszor leejtetted vagy elvágtad, mindent kibírt. Elég gázul néztek ki, szóval őszintén szólva jobb, hogy a mostaniak vannak. Az enyémnek még semmi baja, szerencsére. Apám már újat akart venni, de mondtam neki, hogy nem kell még. Aztán a nevemet kérdezi. Nem is gondoltam volna, hogy érdekli, de ha már így állunk…
-Cornelia McKenna. Cori vagy akármi, ahogy gondolod.
Nem nagyon szoktak becézgetni, de ha igen, akkor nem bánom. Elég hülyén jönne ki mellesleg, ha én most rákérdeznék, hogy téged hogy hívnak? Nem kell, mert tudom. Nem vagyok egy civilizálatlan ember, aki tényleg soha nem néz tévét meg hasonló. Még a kolesz szobámba is beszereztem egyet, de mivel én nem sokat vagyok ott, ezért inkább a lakótársak nézik. Nekik érdekes. Harry sorozata is, ezért… ismerem Harryt.
Szóval sikeresen megismerkedtünk. Nem zavar, ha bárki is megstíröl vagy hasonlók, hiszen én is megnézek egy jóképű srácot, ha úgy jön. Aztán meg hagyom magamat az árral sodorni, persze csak határokon belül, hiszen engem sem könnyű ám megfűzni. Elég kemény dió vagyok, de ha eltalálják az ízlésem, akkor engedek. Csak ennyin múlik az egész. Pár perc múlva odaérünk egy kávézóhoz, amit kiválaszt. Nekem egy mindegy, tökéletesen megfelel mindegyik. Majdnem hogy mind egyforma számomra.
Belépünk, ő ül le hamarabb, majd én vele szembe. Leteszem a cuccomat magam mellé és körülnézek. Észreveszem, hogy Harry a pincérnőt figyeli. Elmosolyodom ismét csak. Elég barátkozós típus vagyok és a fiúkkal is sokszor megtalálom a közös hangot.
-Te minden nőt megbámulsz?
Nem csak ő kifejezetten, minden pasi. Amúgy nem rosszból jegyeztem meg, kicsit inkább vicces hangnemben. Remélem, leveszi, és nem haragszik meg. Most jelenleg én is a pincérnőre sandítottam, reménykedve, hogy végre idejön és felveszi a rendelést tőlünk. Addig is, az asztalon lévő ital és étlapot kezdem el fixírozni, na meg félszemmel Harry-t figyeltem és hallgattam.

Harry | 577 szó | ruha

∞+∞

Híresség HSZ SZÁM : 11 KOR : 33

i look like a movie star

Az a gáz, hogy gőzöm sincs, honnan szedtem, hogy nincs pénze, azaz hogy nem egy milliárdos csemete, aki apuci pénzén - illetve a fején - élősködik. Megvan rá az esély, már csak akkor is, ha ránézek, mert annak a tipikus elkényeztetett plázacicának tűnik. Nos, a látszat néha csal, de a legtöbb esetben a szemünk nem hazudik és az elménkben megfogalmazódó előítéletek igaznak bizonyulnak. Ha már az előítéleteknél tartunk... igen csúnya dolog külső alapján ítélni, de én is vagyok olyan szerencsétlen, hogy eme tulajdonsággal sújtott a jó Isten. Nem tehetek róla, de már azelőtt, hogy megszólalna az illető, leírom annak, aminek gondolom. Ha szerencsém van, nem tévedek, ha pedig nincs, akkor mellényúlok. Viszont, egyik esetben sem ér veszteség, mert sosem kelti fel senki annyira az érdeklődésemet, hogy bánkódjak egy értékes személyiség elvesztése miatt. Nem bír? Nem kell. Bunkónak tart? Isten őrizz, hogy hadakozzak a véleményével! A szememben úgyis csak kevesek tűnnek nagynak vagy legalábbis emberszámba vehetőnek.
- Nem tudom. Mert az vagy? - vonom fel szemöldökömet a zavar legkisebb jele nélkül és valóban nem tudott pírt önteni arcomra a tény, hogy ezzel nem vagyok tisztában. Ha érdekelne, megkérdezném, de mivel nem kérdeztem, így tisztán kikövetkeztethető, hogy egy cseppet sem izgat, milyen vastag a pénztárcája. Nem szokásom az idegenektől rögtön azt kérdezni, hogy mennyire gazdagok vagy mennyire csórók. Van, hogy abszolút nem is számít.
A telefonokról hadovál... meg a múlt telefonjairól. Nagyjából ugyanazt gondolom én is ezekről a szar készülékekről, bár nekem tök mindegy, hogy mit használok. Ezt a vacakot is csak azért vettem meg, mert haladni akarok a korral és ha már megtehetem, akkor minek hagynám a bolt kirakatában? Ugyanígy vagyok a CD-kel, Tv-kel, számítógépes játékokkal, ruhákkal és egyebekkel is: tetszik, de nincs rá szükségem... viszont Isten őrizz, hogy más csaklizza el és máson - vagy másnál - lássam azt a cuccot, ami elnyerte a tetszésemet. Mondhatni, ezerrel pocsékolom a pénzt. És? Megtehetem.
- Tetszik a Cori. Maradjunk ennél! - kacsintok rá és még csak nem is érdekel, hogy zavarja-e ez a becenév. Ha zavarná, nyilván nem ajánlotta volna fel a választási lehetőségek között. Személy szerint nem mutatkozok be, mert ismer. Az imént mondta.
Miután elérünk a kávézóhoz, bemegyünk, végül helyet is foglalunk, méregetni kezdem azt a csinos pincérlányt, mert igenis tetszik, bár sokkal inkább a "jó nő" kategóriába esik a "szép csaj" helyett. Van különbség a kettő között, de ebbe ne menjünk most bele. Cori kérdése meglep, sőt mosolyt is csal az arcomra. A válasz határozott igen, de alig bírom kinyögni, mert olyan bőszen vigyorgok. Pasiból vagyok... csodálkozik, hogy mindenkin végiglegeltetem szemeimet?
- Nem mindet. A csúnyák nem izgatnak túlságosan. - nevetek halkan, talán még nevetésnek sem nevezhető az, amit csinálok. Kuncogok? Nem az elég idétlen lenne, mellesleg a tinilányok szokták azt csinálni, ha valami általuk viccesnek vélt dolgon szórakoznak. Jézusom, az őrületbe kergetnek vele! - Egyébként ezt úgy mondtad, mintha te nem bámulnád meg a helyes csávókat... Vagy tényleg nem szoktad? - vonom fel csodálkozva egyik szemöldökömet és kisvártatva várom a választ.
Közben megérkezik mellénk az a dögös pincérlány, akit az előbb kipécéztem magamnak, de akit mellesleg eszem ágában sincs felszedni, és a rendelést kéri. Végigfuttatom tekintetem az itallapon.
- Egy pohár jegeskávét. - jelentem ki határozottan. El sem tudom mondani, mennyire meginnék most egyet! Sajnálatos módon, Cornelia kilökte a kezemből még az utcán... - Te mit kérsz? - kérdezem, mintha csak én fizetnék majd a végén. A pincérlány türelmetlenül billenti át súlyát egyik lábáról a másikra és nagyot sóhajt. Mi az, cica, tán sietsz valahova?!

starship ranger becky , @ atf

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 13

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj! Wink

Nem lehet megmondani rólam, hogy pénzes vagyok. Nem vagyok az a tipikus „hú de elszállok, mert apámnak rengeteg lóvéja van” nő, szóval egyáltalán nem vagyok sznobnak mondható és nem kell, hogy kibeszéljenek az emberek. Nem akarok túl nagy hírnevet, csak egy aprócskát, nem akarok mindig a társaság középpontja lenni… csak néha, ha muszáj. Szeretem, ha szeretnek, és nem szeretem, ha lenéznek. Apuci kicsit lánya vagyok, de ha gondom van, valakivel azt magam rendezem el, nincsenek testőreim. Mert apám akarta, hogy legyenek, de én nem. Amint látszik, nagy nehezen sikerül rábeszélnem.
-Maradjuk annyiban, hogy… talán.
Nem szeretem kiteregetni a szennyesem és minden mást így… csak így egy idegennek. Nem szeretem elmondani mindenkinek, hogy apám maffiózó. Jó, sokan tudják meg, ha rákeresnek neten ki is dobja nekik, hogy kicsoda ő meg hasonlók –már próbáltam -, de amúgy… csak ha megismerem, utána mondok el neki ezt, azt, akkor sem biztos, hogy mindent. A családomról utoljára, ki tudja, ki lehet ő. Ezt kiskoromba belém nevelték azért.
Nos, a telefonok és én… van egy olyan sanda gyanúm, hogy Harry is körülbelül ugyan azon az elméleten él, mint én. Nem kérdezek már rá, nem beszélek róla többet. Elég volt ennyit, nem akarom untatni, mert a végén még el leszek küldve a búsba. Kicsit azért jó a társaság. Még ha egy kávé erejéig is. Főleg, ha sztárokkal ismerkedem. Az aztán bármikor jól jöhet.
Elmosolyodom halványan, a becenévre csak bólintok. Többen is hívnak így, ezért nem számít már. Amúgy sem vagyok az a beceneves típus, nekem teljesen mindegy, nem vagyok allergiás erre. Hülyeségnek tartom amúgy is. Elég gáz lett volna, ha nem ismerem meg vagy ha bemutatkozik így utólag, de nem tette. Harry. Tudom a nevét, nem kell ismételgetnie senkinek sem előttem. Jó a névmemóriám csak az arc… uhuh, arról ne is beszéljünk. Az imént kiderült, hogy mennyire rossz.
-Gondoltam, hogy a csúnyákkal szóba sem állsz. Amúgy, de, persze hogy megnézem a jó pasikat!
Nem vagyok egy jókislány feeling, amint látszik is rajtam, szóval minden egyes pasit megnézek, akinek jó a hátsója vagy bármi… egybe. Ha túlzottan jóképű akkor nehezen tudok ellenállni, de amúgy ha éppen olyan kedvem van, akkor pedig úgy döntök, nehéz lesz felszedni. Akkor szenvedhet, és akkor tudom meg, hogy mennyire számít nekik az egész. Persze még nem keresem a túlzott „komoly” kapcsolatot, inkább csak tapogatózom langyos vízben. Előbb mindent ki akarok tapasztalni.
-Ugyan azt.
Szeretem nézni, ahogy a pincérek idegességükben majd felrobbannak. Nem értem sokszor, hogy mért, de az igazság az, hogy nem is érdekel, hiszen nekik ez a dolguk.
-Most majd tedd el jó messzire tőlem a kávéd.
Tudom, hogy nem fogok bénázni, de azért viccesen megjegyezhetem a dolgokat. A mosoly most ott ragad az arcomon, de hogy mit kérdezzek tőle vagy mit mondjak neki még fogalmam sincs. Ilyenkor kicsit mindig zavarban vagyok, persze nem úgy zavarban mint a többi tinilány…

Harry | 468 szó | ruha

∞+∞