Büfé

FőTanács HSZ SZÁM : 138

Egy általános kis helység, pár asztalkával, székekkel, pultokkal. Mindenféle ennivaló, innivaló megtalálható amit a diákok kedvelnek. Mindig újul a kör, és sokan szívesen járnak ide uzsonnázni vagy csak harapni valamit jót.

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 8

As to you, your scent

it's like a drug to me

You're like my own personal brand of heroin

Megcsókoltam, de nem ellenkezett. Először csak hagyta, hogy tegyem a dolgom, majd később ő is beszállt és nyelvünkkel izgató, vad tánc közben fedeztük fel egymás szájának minden részét. Kapkodta a levegőt, ahogy elhúzódtam, én meg elégedett vigyorral állapítottam meg, hogy semmi nem változott, ugyanolyan jól csókol, ahogy korábban és ugyanolyan hatással van rám, mint én rá. Egyikünk sem tudta titkolni, én nem is akartam, ami jó, annak nem vagyok ellene. Nem fogom húzni az időt vagy kéretni magam, akarom ezt a lányt, tetszik, nincs értelme várni. A kapcsoltunk így is eléggé érdekesen kezdődött, nem volt hétköznapi, akkor a folytatás miért lenne megszokott. Amúgy sem szeretem az átlagos dolgokat, az igaz a kapcsolatokra is. Ezzel a lánnyal pedig nem fogok mellé. Mellette nem fogok unatkozni. Elindultunk a büfé felé, de megálltunk és most Ruyeeh tapadt az ajkaimra.
- Valld be, hogy nem azért izgulsz, hogy csak álmodtál. Egyszerűen túl jó volt és akarod még egyszer - vigyorogtam magabiztosan. Ajkaimmal végigsimítottam az övét, most nem vad, sokkal inkább lágy csókot nyomtam rá, aztán mentünk tovább, természetesen kézen fogva.
- Mit ennél? - álltam meg, közben a kínálatot néztem, de nem engedtem el a kezét. Sokminden volt, de nem igazán kötötte le a figyelmem az étel, pedig már én is éhes voltam.
- Szerintem ne édességet válassz, bár díjaznám, ha megkóstolhatnám rólad a tejszínhabot, de a desszertet nem a büfében fogjuk megenni - jelentettem ki sokatmondó vigyorral.

 THIS TEMPLATE WAS MADE BY SERENA. TO RUYEEH 

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 10 KOR : 29

Még mindig a csókod hatása alatt álltam, pedig már a büfé felé lépkedtünk. Ismét hozzám érintetted az ajkaidat, és egy finom csókot kaptam tőled. Nem tudom, mi van velem, teljesen elvarázsolsz egy csókoddal, egyszerűen nem tudok neked ellenállni. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy nekilöksz a falnak, letéped rólam a ruhát, pozitívan csalódtam. Még a kezem is megfogtad. Bizseregtek az ujjaim, miközben összefontad velük a tiédet. Tényleg azt hittem, ez valami álom csak imádkoztam, hogy ne ébredjek fel.
– Nem mondom, hogy nem szeretnék még pár csókot kapni tőled. Be kell valljam, rosszabbra emlékeztem. – cukkoltalak vigyorogva. – Jóóó.. nem igaz.. – kicsit elnyújtottan mondtam, miközben odaértünk a büféhez. Elég hamar megtaláltuk szerencsére.
Régi sulimhoz képest elég nagy helyiség. Sok asztallal, elég barátias környezettel. Nálunk például egyetlen egy pult volt, abba volt bezsúfolva minden, pedig nem jártam olyan rossz iskolában. Szerencsém, hogy átkerültem ide, minden szempontból. Végigtekintettem a kínálaton, volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Szendvicsek, csokik és a többi földi jó. Sokáig nagy szemekkel nézelődtem, mígnem kiválasztottam egy kókuszkockát, egy csokit és egy ásványvizet vettem még.
– Te mit kérsz? – néztem rád. Sikerült addig nyaggassalak, míg te is vettél valamit, és csak így ültünk le falatozni.
Igazából nem szóltam semmit, csak néztelek, mosolyogtam, néha elnevettem magam, már csak attól, hogy a szemeidbe néztem. Sikerült az egyik legnagyobb kókuszkockát kifognom, alig fért bele a számba, arról nem beszélve, hogy a szám széle tele lett kókuszreszelékkel.
– Szóval nem itt fogjuk megenni a desszertet… Kaphatnék egy kis ízelítőt ebből a desszertből? – mutattam az ajkaimra, és kicsit közelebb hajoltam hozzád.
Direkt nem csókoltalak meg, azt vártam, hogy te illeszd az ajkaidat az enyémekre. Mohón faltuk egymás ajkát, közben a csokimmal babráltam. Addig nyúztam a csomagolást, míg végül szét tudtam szedni és sokatmondó szemekkel meredtem rád. Felemeltem a csokit, és kettőnk közé tartottam, majd enni kezdtem az egyik végét. Az volt a tervem, hogy két oldalról elkezdjük enni. Reméltem, hogy belemész az ötletbe, és nem nézel rám furán. Elég fura így is a kapcsolatunk, túl hamar egymásnak estünk, már az első nap, most pedig így játszadozunk az étellel. Ugyanakkor, azok után, hogy megfogtad a kezemet, megcsókoltál, ebben már nincs semmi olyan. Igaz, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy elmegy egy új suliba és az első napon „összejön” álmai pasijával. Lehet, csak egy éjszakára, de az is valami. Direkt húzni akartam az időt, minél több csókot kapni tőled, csak ki akartam élvezni minden egyes pillanatot, amelyet veled tölthetek. Ki akartam élvezni a csókjaidat, az érintésedet. Hallgatni akartam, hogy beszélsz, hallgatni, ezeket a perverz, mégis cuki vicceidet, nézni, ahogy mosolyogsz.

To: Cameron

Diák táncszak negyedik év HSZ SZÁM : 8

As to you, your scent

it's like a drug to me

You're like my own personal brand of heroin

Nagy volt a választék, de sikerült csak édességet választania. Addig mondogatta, hogy egyek én is valamit, amíg engedtem neki és én is választottam valamit. Leültünk egy félreeső asztalhoz, bár nem voltak sokan, de nem kívántam a társaságot.
- Ahhoz képest, hogy most mondtam, a desszert a szobámban lesz, csak édességet választottál - mondtam vigyorogva, ahogy az asztalra néztem. Kókuszos lett a szája, közelebb hajoltam, kinyújtottam a kezem és ujjammal letöröltem, majd le is nyaltam az ujjamról, ami ráragadt.
- Szerinted szabad még jobban felhívni a figyelmem az izgató szádra? - suttogtam érzéki hangon, biztosra akartam menni, a többit ajkaimmal szedtem le. Csak egy gyors puszi volt, majd mosolyogva húzódtam el.
- Ez volt az ízelítő, ha ennél is többet mutatnék abból a desszertből, az első napon kitennének minket a suliból - jelentettem ki tárgyilagosan, mintha mindennapos dolog lenne. Ujjai a csokival szórakoztak, majd amikor sikerült szétszednie a csomagolást, felemelte és kettőnk közé tartotta. Értettem, mit szeretne és tetszett a dolog. Játékos, vicces, de romantikus is. Mondjuk nem biztos, hogy nekünk ilyet kéne játszani, hiszen nem tudom, mit szeretne, de ha tudná, miért tettek ki az előző suliból, biztosan nem velem akarná enni ezt a csokit. Haladtunk, bár túl nagy volt a csoki ahhoz, amennyire türelmetlen voltam. Ahogy ettük, közben félbetört, én meg nem vártam tovább, csokisan a lány ajkaira tapadtam.
- Még a csoki is ezt akarja - nyögtem bele a csókba és rendesen összekentük egymást. Nem volt a legjobb, hogy ennyire megkedveltem, tartottam tőle, hogy most, hogy ennyire jól alakul minden, majd rájön, mivel töltöm a szabadidőmet és elege lesz. Ezt nem akartam.
- Tiszta csoki vagy. Már csak a tejszínhab hiányzik, de az nem innen - hajoltam közelebb és lenyaltam a csokit a szája széléről. El tudtam képzelni tejszínhabba öltöztetve és ez nem tett jót annak, hogy eléggé türelmetlen vagyok.
- Van már szobád vagy csak most jöttél? Szívesen segítek kipakolni a fehérneműket. Csak, hogy tudjam, mit fogok letépni rólad - felvontam a szemöldököm a gondolatra, majd beleittam a vízbe. Még nedves ajkaimat nyalogattam, de nem tudtam levenni a pillantásom a lányról. Ezekkel a viccekkel a zavarom lepleztem, nem kellett egyszer sem romantikáznom, legalábbis meghódítani nem kellett senkit, de most akartam, csak nem tudtam, hogyan kéne. Ki tudja, lehet nem is akar többet egy éjszakánál, nem tudom kiismerni.
- Hozzád vagy hozzám? - tértem rá a lényegre, mielőtt a saját gondolataimmal hozom magam zavarba, nem ezzel akartam foglalkozni, hanem a lánnyal.

 THIS TEMPLATE WAS MADE BY SERENA. TO RUYEEH 

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 10 KOR : 29

Elnevettem magam miközben eszegettem az édességet.
– Tudom, tudom. Direkt volt. Csak, hogy legyen ürügy a csókjaidra. Vagy kapok anélkül is? - vigyorogtam szélesen.
Be is vált a tervem, kókuszos lett az ajkam, amitől sikeresen megszabadítottál. Először csak az ujjaiddal törölted le, majd finoman az ajkaiddal. Pillanatra lehunytam a szemeimet, és csak élveztem, ahogy érintesz. Halkan, még elégedetten morogtam is hozzá.
– Héé. Eddig nem arról volt szó, hogy ennél többet akarsz mutatni? – meredtem rád kíváncsi szemekkel.
Most következett a kettesszámú hadművelet. Te, én és a csoki. Kicsit kínlódtam a csomagolással, mígnem sikeresen szét tudtam szedni. Kettőnk közé tartottam, és elkezdtük falni két oldalról. Lassan haladtunk, végig egymás szemébe néztünk, mígnem eltört a csoki és az ajkaimra tapadtál. Rendesen összekentük egymást. Olyan kis gyerekes játszadozás volt, mégis annyira jó. Szinte a fellegekben jártam, mintha nem is itt lettem volna, pedig nagyon is itt voltam. Lenyaltad a csokit a szám széléről, én pedig kissé kinyitottam a számat, és játékosan fogaim közé vettem a nyelvedet, majd szinte azonnal meg is csókoltalak. Egy halk rosszfiút is elmormogtam, majd ismét a szemeidbe néztem.
– Elméletbe koleszos leszek. 102-es szoba az enyém. Igazán segíthetnél kipakolni. Aztán felavatni az ágyamat. – nevettem majd ismét elmélyültem a szemeidben. Nem tudom, egyszerűen nem tudtam levenni rólad a szemem. Nem bírtam már magammal. Óvatosan felálltam, kivettem a vizet a kezedből, leraktam az asztalra, beleültem az öledbe és forrón kezdtelek csókolgatni. Kezeim közé vettem az arcod és ízlelgetni kezdtem a szádat. Végigcsókolgattam a nyakadat, és előbb felnéztem rád, majd vigyorogva szívogatni kezdtem.
- Meg vagy jelölve. – böktelek mellkason szexi kacsintással egybekötve, majd tovább csókolgattam a nyakad. Izgatóan nyalogattalak, harapdáltalak.
- Menjünk hozzám. – nyögtem a nyakadra, és felálltam, majd húztalak magam után a kolesz felé. Igazából nem tudtam merre van, csak tippeltem, reméltem, hogy sikeresen eltalálom. Fogalmam sem volt arról, mit csinálok, abban voltam biztos, hogy akarlak. De nem csak egy éjszakára. Veled akarok lenni. Szinte biztos voltam benne, hogy te nem ezt szeretnéd, de én nagyon. Már a koncerten tudtam, hogy nekem kellesz, de most, hogy itt vagy, egy suliba is járunk, biztos vagyok benne. Akarom, hogy nyögj alattam, akarom, hogy csókolj, akarom, hogy szeress.

To: Cameron (ismét tiéd. Very Happy

)

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

SZABAD JÁTÉKTÉR
_______________________

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 10 KOR : 27

live.love.laugh.

Nem bírtam aludni. Az alvó dobozkám elromolhatott, mert hamarabb vagyok fent mint a Nap az égen. De ez már hetek óta így megy, lassan megörülök. Persze fáradt vagyok meg minden, de nem tudok sokat aludni. De legalább hasznosan töltöm az időmet, egész éjjel gyakorolok. Gyakorolom a dalokat, amiket órákról órákra kell tudni. S még írok pár sajátot is. Hatalmas energiával léptem ma is az iskolába. Örültem, hogy itt lehettem ebbe a meseszép épületbe. A társaim jó fejek voltak, s a tanárokkal se volt gondom. Mondjuk én mindenkivel jól kijövök. Ez az én szerencsém és egyben balszerencsém. Túlságosan barátkozós vagyok ezért sokan ki is használják, hogy nem tudok nemet mondani.
Persze nem mindenki ilyen, s jó lenne mindenkit ismerni az iskolából. De ez nincs így, példának okáért az osztályomból se ismerek mindenkit. Na jó, igazából tudom, hogy hogy hívják őket, meg találkozok velük, de nem szoktam beszélgetni.
Hatalmas sebességgel ért véget a délelőtt. Kisebb nagyobb történésekkel. Az egyik órán csoportban kell dolgoznunk, én pedig Chacet kaptam. Ahogy hallottam jó fej meg minden, de én sose beszéltem vele. Egyedül ballagatam a büfé felé, hogy éhségemet enyhítsem. A többiek kiültek az udvarra, így egyedül ülhettem, s gondolkodhattam a dalszövegemen. Már teljesen elmerültem benne, amikor is valaki megszólított. Nem ismertem fel a hangját.
- Óh. Szia Chace. Nem vettelek észre bocsi.-mondtam mosolyogva, miután ráismertem a szőke hajú srácra.

chace. 777. outwear

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 16

ZOEY & CHACE

421 szó / ruha / Egynek elmegy Smile

Az őszintét megvallva, ma inkább lett volna kedvem bulizni, mint iskolába menni. Valahogy még az ágyból is nehezen vertem ki magamat, fél8ra volt állítva az órám, de úgy fél9 körül nyitottam ki a szememet, persze egy basszus kíséretében, ami azt jelentette, hogy körülbelül fél órával lekéstem az első órámat. Kicsit megdörzsöltem a szemeimet, majd felkaptam valami hangulatos kis göncöt, hogy azért ne tűnjek túlságosan nyominak ma. Van egy olyan érzésem, ha nem kapok hamarosan kávét, meg fog halni álmomban. Vagy inkább áltó helyemben. Majd kiderül útközben.
Nem ért kellemes meglepetés, amikor kiléptem a folyosóra. Hűvös volt. Kicsit, nem túl kellemesen. Vagy csak éppen azért éreztem így, mert most keltem fel. Körülbelül olyan érzés volt, mint amikor sátorozni mentek és hajnalban kimászol a sátorból, mert valami dolgod van.
Egyszóval ennyi. Megvártam, még kicsöngetnek aztán pár órát bent ültem. Volt valami csoportmunkás izébizé is, kicsit ismerkedtem az osztálytársaimmal, de nem nagyon, csak finoman. Az igazság az, hogy mindenkit ismerek, úgy névről… de szinte ha egy max két ember ismerek úgy rendesen, akkor az jó. Inkább másokkal haverkodom. Idősebbek, táncosok, kívülállók stbstb.
Amint véget ért az utolsó órám is, azonnal fogtam a cuccomat és egyedül máris rohantam a büfébe egy nagy adag kávéért. Most akármilyen löttyöt meginnák, amiben van koffein, és ami jó erős. Ez annak tűnt.
Fizettem, megkaptam, bár a pultos néni kicsit csúnyán nézett rám. Aztán körülnéztem. Nem akartam elvinni sehová, itt akartam belazulni kicsit. Hogy ha netán szükségem lenne még egyre akkor esetleg… ne kelljen sokat sétafikálni. Ismerős arcokat kerestem, de csak egy vörös buksit találtam. Zoey. Ma ismertem meg igazából, nos hát… próba szerencse, hátha megengedi, hogy beszélgessek vele kicsit.
-Szia.
Üdvözöltem odalépve mellé. Nem mintha ma már nem köszöntem volna, csak a formalitás. Ő rám néz, én pedig észereszem, hogy tutira nem esett le neki elsőre, hogy ki is vagyok. Aztán rájött, hiszen a nevemen szólít.
-Semmi gond, leülhetek? Egyedül unalmas lenne, gondoltam akkor már megismerném az új csoporttársamat.
Kíváncsian néztem rá, miközben egy kicsit szélesebb mosoly jelent meg az arcomon. A kávét egy ideig a kezembe forgattam (mármint azt, amibe benne volt) aztán belekortyoltam. Elfintorodtam elég rendesen, láthatóan valami nem nagyon van rendben.
-Hú, basszus, ez nagyon sz*r!
Nem érdekelt, hogy meghallja e az, aki csinálta. Örülnék is neki, ha meghallaná. Ez egy olyan kávé volt, amit nem igazán lehet elrontani. Hát ő megcsinálta. Az asztalon lévő cukros kis edényhez kaptam, majd beletoltam még úgy legalább három kanálra valót. Biztos, ami biztos. Nem tudom, mi fog kisülni belőle, de az fix, hogy én ma rendes kávét nem iszok.

MADE BY HANNAH AT ATF

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 10 KOR : 27

live.love.laugh.

M

ire lenne is nekem most szükségem? Hát persze! Egy jó nagy adag alvásra, de ezt nem lehet rendelni. De remek is lenne az, ha rendelni lehetne. Akkor kérném amikor szeretném, s csak be kéne adni, venni. Na jó ez úgy ahogy van iszonyatos marhaság. De hát mit várok én magamtól? Napok óta denevér ként élek, s agyam elfáradt. Agysejtjeim elfáradtak, kimerültek mint a rendes ellem. Talán le kéne cseréljem őket Duracel-re. Komolyan mondom rám férne az alvás, s ma ha törik, ha szakad aludni fogok! Vagyis megpróbálok.
Kortyolgatom kávémat, ami enyhén el van cseszve. Ezek még egy expressot is alig tudnak megcsinálni. Mondjuk az ebéd az aránylag jó... Nem csodálom, hisz az mindig hozatva van, s csak nagyon ritkán használják a sulikonyháját. Nem is baj, hisz a szakácsnő nem tud főzni.
Mit is mondhatnék, írhatnék a mai napról? Enyhén pocsék volt, fárasztottak a tanárok, az osztály meg..á nem mondhatok rájuk semmi rosszat. Igaz kevés barátom van ott, mert mindig nagyobbakkal és más osztályosokkal barátkozom. Na ez vagyok én, így kell elfogadni, szeretni. Akinek nem tetszik írjon a gyártóknak, vagy maradjanak csendben.
Hirtelen nem tudtam ki köszön, bár ismerős volt a hang mégsem tudtam. Ma ismertem meg közelebbről az osztályom többi részét. Még nem vagyok velük nagyon jóban. De lehet ez egy új barátság kezdete lesz.
- Persze, hogy leülhetsz. Teljesen igazad van. Eléggé unalmas egyedül enni. - mondtam mosolyogva, majd vártam, hogy leüljön. - Nem ártana. Ha már napokig fogunk együtt dolgozni. S én kinézem a tanárból, hogy nem csak napok lesznek. Az is lehet, hogy hónapokig fogunk együtt dolgozni.- mondtam el véleményemet, s közben nagyot kortyoltam a kávémból. Igaz, már semmi kávé íze nem volt, inkább volt túlcukrozott víz. De legalább iható volt.
- Azt hinné az ember, hogy egy kávét tudnak csinálni... De nincs így...Ez van. - mondtam egyhangúan, kissé hangosan. Reménykedtem benne, hogy meghallja valamelyik konyhás és visszamondja.

chace. 777. outwear

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 16

ZOEY & CHACE

xxx / ruha / Bocsi a késésért :/

Kezd kicsit elég lenni a mai napból. Már kicsit én is lefáradtam, ami azt illeti és még nincs is olyan késő... még egy rakás mindent túl kell élnem, mire felkerülök a szobámba és nyugisan tudok majd pihizni. A legjobb az egészbe mi? Hogy most van a legnagyobb hajtás, hiszen éppen hogy most lesz félév, nemsokára. Kari meg hasonlók.. nem nagyon szeretem azt az ünnepet, őszintén. Ezt még sohasem valltam be senkinek sem. Olyankor van az, hogy átlagba itt vagyok vagy pedig otthon ülök a szobámba. Ha tehetem, elmenekülök. Nem szeretem a kajákat sem, se a meglepiket... a süti jöhet. Az az egy jó dolog benne.

Szóval ahogy beértem a büfébe körül kellett néznem. A haverok nincsenek itt tuti, azok ilyenkor egy kocsmába ülnek vagy éppen a szobába valamit ügyködnek. Ügyködnek... ez érdekes fogalom. Ilyenkor nem nagyon ajánlatos felmenni mert tuti ki vagy csukva vagy pedig le leszek izélve ha belépsz a szobaajtón, ha netán tán elfelejtették bezárni. Én már jártam úgy, sajnos, aztán két hétig én voltam a téma. Hurrá. Nagyon nem szeretem az ilyen dolgokat. Ez van.
Illedelmesen megkérdeztem, hogy leülhetek-e, aztán a válasz egy igen volt. Akkor leültem. Elmosolyodtam arra, amit elkezdett mondani. Közben a kávés poharat pörgettem lassan az asztalon.
-Jah... ki lehet belőle nézni. Nem tudom különben, csak szólok, hogy nem mindig tudok valami jó partner lenni, de remélem hasznomat veszed majd.
Valamiben biztos. Csak nem tuti, hogy abban, amiben kellene éppen. Ki tudja. Majd kiderül. Tényleg. Egyelőre még nem akarok ebbe gondolkodni. Közben én is apró kortyot vettem a számba, kicsit ízlelgettem, majd elfintorodtam és kicsit furcsa tekintettel pillantottam Zoey-ra, miután sikerült lenyelnem.
-Ó, te jó isten. Ettől még én is jobbat készítek. Na király. Mindegy, most már megiszom ha megvettem...
Vontam vállat, aztán kipréseltem egy vigyort. Érdekes.
-Amúgy, mesélj valamit magadról ha már így összejöttünk. Semmit nem tudok rólad. Még azt sem, hogy min játszol. Bocsi, ez lehet, kicsit hülyén jött ki...
Évfolyamtársam és nem tudom. Gáz. De nem figyelek oda mások igényeire és kijelentéseire. Vagy csak spontán még nem beszéltem vele vagy csak spontán még nem hallottam. Ennyi.

MADE BY HANNAH AT ATF

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 10 KOR : 27

live.love.laugh.

Nem voltam a szavak embere, inkább mutattam meg a dolgokat úgy, ahogy a legjobban tudtam. Dalba foglalva. Igaz ott is szavakat mondunk, de nem úgy szemtől szembe, közvetlenül. Ott bármit elmondhatok, még azt is, hogy éppen ki a szívem választottja, mert nem veszik annyira komolyan. Vagyis komolyan veszik, de azt hiszik csak így jött ki a rím. De igazából nem, mert a dalaim arról szoktak szólni, amit abban a percben érzek. Szeretem azt, amit csinálok, mert ez egy jó módszer arra, hogy kifejezzem, azt ki is vagyok. A barátaim persze tudnak rólam mindig mindent, de így emberek millióinak tudom elmesélni történetemet. Több embernek segítek, ha rendes dalokat írok, nem műdalokat. Hisz emberek sokasága jár ugyanabba a cipőbe, mint én.
Nem szoktam csapatban dolgozni, vagyis szoktam, de nem olyanokkal, akiket csak név alapján ismerek. Lehet kissé zárt látáskörű vagyok ezen a téren, de hát mindenki olyan személyt választ, akivel csinált már valamit. Kissé szokatlan a helyzetem, de ez nem fog meggátolni abban, hogy remekül teljesítsek. Elvégre, mindenkivel barátkozni kell, s nem szabad előítélet legyen bennünk. Ujjaimmal doboltam a kiürült poháron, s közben egy új dal dallama született meg agyamba. Az a szerencsém, hogy a memóriám elég jó, s nem kell, papírra vessek minden röpke gondolatot.
-Biztos nem vagy szörnyű. Egyszer volt egy nagyon pocsék társam, nála nem lehetsz rosszabb. Békákat kellett boncolni, vagy valami ilyesmi volt, és ő megette. Az egész osztály ott hányta el magát, azóta…utálom azt a srácot. Olyan gusztustalan, vagy nem is tudom mi a megfelelő szó rá. –mondtam undorodva, utáltam azt a fiút. Örültem annak, hogy megszabadultam tőle, soha többé nem kell látnom azt az önelégült arcát. Elmosolyodtam megjegyzésén, s gondolataimba merültem. Persze hallgattam, amit mondott, sőt fel is fogtam, de egyszerre két dolgot is el tudtam végezni.
-Nem tudom, mit mesélhetnék. Az igaz. Kissé fura, hogy osztálytársak vagyunk már egy ideje, s alig tudunk egymásról dolgokat. Nem tudom, olyan mintha nem is tudnánk egymásról. De most lesz időnk, hogy megismerjük egymást.-mondtam mosolyogva, majd ránéztem. Küldtem felé egy barátságos mosolyt- Gitározok, de elsődleges hangszerem a hangom. Szeretek gitározni, s van egy Dean gitárom is.- válaszoltam mosolyogva, s megkérdeztem, hogy ő játszik-e valamilyen hangszeren. Talán ez egy átok, hogy mindig fülig ér a szám, de máshogy nem tudok lenni. Én mindig mindenkire mosolyogok, hisz tudom, hogy semmit nem tettek ellenem. Ha meg olyannal beszélek, akkor azért mosolyogok, hogy megöljem belülről.

chace. 777. outwear