Tánctermek

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 56

Why did I have to go and meet somebody like you?
Why do you have to go and hurt somebody like me?
How could you do somebody like that,
You know that I'm never coming back

To: Brooke

Este van, unatkozok, nem tudom elfoglalni magam, és úgy gondolom, hogy a házifeladataimat nincs kedvem megírni.. A szervezetemből most távozott a heroin, nincs kedvem itt ülni, és gondolkodni azon hogy éppen mit csináljak, felkapom a kicsi oldaltáskámat, amibe egy kottafüzet, egy vonalas füzet és egy toll van süllyesztve. Ebbe írom a zenéimet, a balf*szka szövegeimet is, meg minden mást, ami ehhez kapcsolódik. Felveszem a fekete pólómat, arra egy fehér pulcsit, egy fekete szűkszárú farmert, és a kék converse-met, a hajammal most nem igazán törődöm, pár tincs előrelóg, majd ha úgy akad kedvem. Arcom is borostás, egy kis szakállam van, borotválkozni is lusta voltam az utóbbi pár napban, fújok magamra egy kicsi parfümöt, aztán kilépek a szobából, ahol megint egyedül vagyok de nem tudom a többiek hol vannak igazából nem is nagyon érdekel. Csak lépdelek a folyosókon, köszöngetek azoknak, akik visszaköszönnek, és aztán indulok tovább, most éppen eszembe jut, hogy Brooke val’szeg megint a fejemet fogja szedni, hiszen elkéstem a megbeszélt találkozóról… Persze én mindig mindenhonnan elkések szóval nem csoda, másra nem kell számítani tőlem, az is biztos… Gondolom táncórája van, szóval a próbatermek felé megyek, benyitok, és meg is látom ott táncolni a tömegbe, a tanárra, emg a többiekre ügyet sem vetek, lógtam már be számtalanszor a táncórákra, akkor sem érdekelt, most sem nagyon érdekel… megállok az egyik tükörnél, becsukom az ajtót, és nekitámaszkodok, úgy nézem a csajokat ahogy táncolnak… Jól néz ki mindegyik, de innen Brooke a legjobb, az biztos. Nyugodtan állok, összefűzöm magam előtt a karjaimat, és várom hogy kiszúrjon… Bár előbb a tanárnak tűnök fel, aki már jelezné, hogy menjek ki innen, de megvillantom a szemem, hogy én bizony innen egy tapodtat sem fogok mozdulni. Elvileg az órának mindjárt vége… Elvileg.

Learned how to lose as an older man
Sang alot of blues as an older man
But i saw it all through as an older man
Put together my crew as an older man
Felt alot of pain as an older man
I established my name as an older man
People piss on my game as an older man
Ain't nothin' gonna change as an older man

Diák táncszak harmadik év HSZ SZÁM : 5 KOR : 28

Tánctermek -Victoria-Justice-victoria-justice-29963839-500-281

Dave

Egy, két, há’… Egy két há’… Már másfél órája hallgatom ezt az idegesítő, és egyhangú kántálást táncórán. Imádok táncolni, de ma különösen nem volt sok kedvem hozzá, főleg pénteken. Már azért is ki fogom bírni, hogy a drága tanáromnak bebizonyítsam, hogy én vagyok a legjobb, legkitartóbb, és a többi olyan címke, amit véletlenül sem nekem szánt. Laza hip-hop táncot vettünk, amit kifejezetten szerettem a sok pörgés miatt. Párszor elestem, mivel még mindig fáj a lábam. Szörnyen sokat edzettem, és már szinte járni sem tudok, de nem vagyok hajlandó pihenni. Ráadásul sok programom van, leginkább fellépések, amik még több gyakorlást követelnek. Hihetetlen!
Programokról jut eszembe, hogy óra után még Dave-vel is van egy találkozóm. Mostanában sokat lógunk együtt, aminek örülök… Nincs sok barátom, akikkel azt a kevés szabadidőmet is eltölthetném.
Lassan az óra vége felé közeledtünk, és pedig a tán közepén vettem észre Dave-et a nézőtér ajtójáan. Rámosolyogtam, most nem késett. Legalábbis nem tudtam mennyi az idő, csak feltételezni tudtam. Pörgés közben pedig estem egy hatalmasat. Kifordult a bokám, a többiek pedig gúnyosan kinevettek. Kicsit sértve éreztem magam. Mindenki kivonult az öltözők felé, a villanyokat leoltották, csak két-három égett, a rend kedvéért. Felsóhajtok, felállnék, de a bokám most is feladta a szolgálatot. Nem küzdöttem tovább, a színpad kemény padlóján maradtam, miközben Dave-t figyeltem.
-Szia! - Meg sem próbáltam többet mondani, inkább vártam, mikor jön közelebb. Közben lábaimat felhúztam, és bokámat kezdtem lazítani. Az esésem előtt is rettenetesen fájt, se ez a kis bénázás rátett egy lapáttan. Szörnyen ügyes vagyok... Megigazítottam magamon az edzőruhát is, ami egy laza térdnadrágból és egy hosszú rövid ujjú pólóból állt.

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 56

Why did I have to go and meet somebody like you?
Why do you have to go and hurt somebody like me?
How could you do somebody like that,
You know that I'm never coming back

To: Brooke

Nem értem mi ez a felhajtás tőle… Hiszen mindenki tudja, hogy nincs nála jobb táncos csaj, senki, sehol, és még is annyit edz. Ezt nem tudom megérteni, mire ez a nagy… öhhöm, bizonyítási vágy. Talán nekem akar bizonyítani? Vagy másnak? Nem tudom, mindenesetre, nekem már bizonyította, hogy eszméletlenül jól táncol, és nem kell ahhoz halálra eddze magát, hogy ezt én észre vegyem is. De tényleg. Most is… Kibicsaklik a bokája… Odasietek hozzá, és leguggolok mellé/elé. Nem tudom, hogy most mit tegyek, mert nem erre szakosodtam. Szóval tényleg ez… Ez valami egészen más. Lehajolok a lábához, közben a hajtincseim a szemembe hullanak, szokás szerint, de csak annyit teszek, hogy oldalra simítom őket, szóval lehet látni, így, hogy már majdnem a vállamig ér a hajam. Tavaly még csak hátra volt simítva… És most? Azóta, vagyis tavaly óta csak egyszer láttam Brooke-ot, azután már nem. És érdekes, hogy mindenki mondott rólam valamit, azt nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy így megváltoztam. És ennyire? Azt hiszem, ez csak az én keresztem, és senkinek nincs joga felróni ezt nekem. Bár az emberek többségéből megrökönyödést hoztam ki ezzel a kis változással. Vállig érő haj, és… Csak 60 kiló vagyok. Igen, csont sovány. Hogy ez miért van? Természetesen a drogok miatt. Azok fogyasztottak le engem ennyire, és azok miatt érzem egyre rosszabbul magam. Nem tudom mit hallott erről Brooke, de szégyellném előtte bevallani, hogy nem az vagyok, aki elsőben, vagy éppen tavaly voltam. Szóval ő lenne az egyetlen, aki előtt nem beszélnék erről. Nem tudnám elviselni ha ez miatt megutálna, vagy… valami. Bár először megsajnálna, aztán megutálna. Na mindegy…
-Nem szabadna ennyire túlhajszolnod magad, Brookey… Így is te vagy a legjobb… Nekem már nem kell bizonyítanod, ezt tudom már első óta is.-
Mosolyogok. Csak ketten vagyunk bent az egész teremben, meg a lámpák. Szóval. Nem tudom, nem tudom, hogy mi legyen ,vagy mit tegyek éppen. Régebben vonzódtam hozzá, vagyis… Amikor éppen nem veszekedtünk, akkor igen... most, hogy mi van? Nem tudom. De miket beszélek… Bassz… Bakker, miközben ezen gondolkozom, hajolok egyre közelebb hozzá, de aztán megállítom magma. Vagyis éppen megállítom az arcom. Most nem cseszheted el Dave!

Learned how to lose as an older man
Sang alot of blues as an older man
But i saw it all through as an older man
Put together my crew as an older man
Felt alot of pain as an older man
I established my name as an older man
People piss on my game as an older man
Ain't nothin' gonna change as an older man

Diák zeneszak harmadik év HSZ SZÁM : 218 KOR : 29

A JÁTÉKOT LEZÁROM
______________________

Diák táncszak második év HSZ SZÁM : 6

Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.... olyan lettem mint egy robot és ezt nem csak én érzem így. (Bár kellett egy kis idő mire én magam is ráébredtem ez így nem jó.) Ennek ellenére most is a táncteremnek szentelem időm nagyját, vagy legalábbis addig míg más rám nem ripakodik, hogy had jöjjön ide.

A zene szól, lágyan és selymesen míg én óvatos léptekkel haladok a tánctéren és lépésről lépésre megformálom a teljes koreográfiát. De valami hiányzik.... mi? Talán a lelkem, de hogy csináljak valamit jól és teli érzelmekkel mint régen, ha már nem bírom. Jogos kérdés akkor miért táncolok monoton egyfolytában. Valami nyomaszt, egy titok valami bánt és belülről feszít, mozdulatokba rejtve próbálok egyfolytában gyakorolni és mivel nem jól megy ezért tovább csinálom, de egyre siralmasabb a helyzet.

Szinte véres, kiszenvedett verejték csurran végig homlokomon.
-Borzalom, utálom ezt az egészet.- Tehetetlenül rogyok össze falnak támaszkodva. Lábaim kinyújtom, arcom tenyerembe temetem. "utálom..." ez a szó cseng fülembe. Olyat mondtam mait még sosem, utálok táncolni? Megbántam, meg mégsem. Mi van velem? Szemeim közé aprócska gyöngycseppek gyűlnek melyek igyekeznének szaporán arcomon végig szaladni, ám az ajtó nyílik én pedig erőt véve magamon nem, hagyom, hogy utat törjön magának a gyengeség. Felnézek, nem vártam ilyenkorra senkit. De kellemes társaság csatlakozott hozzám. Legjobb barátnőm toppant be, Lis. Feltápászkodok és barátnőm nyakába ugrok.
-Sziaa

tag: Liselotte words:ne haragudj, hogy rövid lett ruha: katt!

Diák táncszak második év HSZ SZÁM : 13

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

Ma nagyon nagyon jó napom volt. Kivételes, egyszeri eset. Nagyon meglepődtem. Kaptam egy csomó jó jegyet először, aztán pedig meglepően mindenki rendes volt velem. Még beszélgettem is egy olyan lánnyal, akit eddig nem ismertem, vagyis eddig nem szólt hozzám! Héé, ez mennyire jó. Kicsit felszabadultabb lettem, miután ez eljött. Valahogy ma kicsit nagyobb lett az önbizalmam. De szerintem ez nem fog sokáig tartani, maximum úgy… egy napig. Holnap reggelig. Ennyi.
Felvittem a szobámba a cuccomat, közben egyszer sem botlottam el, buktam fel, esetem le… ó, ma tényleg szerencsés napom van. Azóta nem volt ilyen… nemtudom. Nem is volt még ilyen. Mostanság, amióta megtudtam, hogy lesz kistesóm, elég rosszul viselem a dolgokat. Megszoktam, hogy egyke vagyok és ilyen idősen… nem szerettem volna soha, de soha sem testvért. Mindenki azt hajtja, hogy ez milyen jó meg minden… hát nem az! Nekem nem. Anyuékat ismerve, majd nem fognak foglalkozni velem és az nagyon rossz volt az előtt is. Amikor idekerültem. De még majd még rosszabb lesz.
Ebbe belegondolva, majdnem hogy a sírás kezd el kerülgetni. Rossz, nagyon rossz. Benyitok a szobámba, nincs senki. Hogy hogy? Pedig azt hittem, majd tudok a barátnőmmel beszélgetni. De sehol. Hát jó, akkor viszont csak egy valami maradt: a gyakorlás. Gondolkodtam rajta, hogy majd fellépek én is azon a Live art eseményen, ami lesz nemsoká, ezért próbákra jártam és gyakoroltam kicsit velük is, de szerintem én ehhez képest semmi sem vagyok. Nem tudom, furcsa. Még nem döntöttem, pedig rohamosan közeleg.
Így hát ma is, átöltöztem és egy táskával a kezemben elindultam a táncterem felé. Nem mintha túlzott gyakorlással akartam volna ma számítani, de… valamicskét össze kellene hoznom. Majd kiderül. Lassan haladtam lefelé, azt hiszem a bemelegítés a sok lépcsőzéssel már meg is volt. Amikor beléptem oda, megtaláltam őt, Louise. Mégis lesz kivel beszélgetnem! Megölelem én is, majd elengedem és leteszem a cuccaimat a padra. Nem pakolok ki semmit. Igazából abban fogok táncolni, amiben jöttem. Egy szoknyácska, pacsni, ami mindig kényelmes. Hasonló a balettcipőhöz, de mégsem. Kicsit más.
-Szia! Kerestelek, azt hittem fent vagy.
Mosolyodtam el halványan, majd körülnéztem. Biztos gyakorolt. Ugyan, mi mást csinált volna, hiszen egy táncteremben vagyunk! Kicsit haboztam, beleharaptam idegesen az ajkamba és újra megszólaltam. Ő a bizalmasom. Ő az egyetlen, akivel meg tudtam találni a közös hangot és még a szobatársam is. Ezt kerestem, amikor idekerültem és megtaláltam. Többet nem is kérhetek.
-Remélem nem hajtod túl magadat. Te mész majd arra a Live artos cuccra?

tag

Louise

szavak

401

öltözet

EZ

thanks

Diák táncszak második év HSZ SZÁM : 6

Tánctermek Tumblr_m7pdrp1SJF1r8s0gio1_500

Lis & Lise

Ohh igen...pont rá van most szükségem. Egy támaszra, egy segítőre, egy barátra ki akár testvérem is lehetne. Miután a nyakába vetettem magam, kellőképp üdvözölve letapadok róla nehogy megfojtsam.
-Hát nem, olyan mintha mostanság ez a terem lenne a szobám.-
Vállatvonva, szusszanok egyet. Amit mondtam viszont igaz. Alig megyek emberek közé, Lisel is kevesebbet voltam, pedig mi aztán elválaszthatatlanok vagyunk. És miért? Lesz Live Arctos szereplés a múzeumba és készülök rá, vagyis ezt mondom, de igazából semmi kedvem elmenni sokkal inkább gyötröm magam azzal, hogy nem állok meg egy pillanatra sem.
Örülök, hogy aggódik értem ez is csak azt igazoljam milyen fontos lehetek számára és ő is fontos nekem. Hangján, arcán, csillogó szemein látom, hogy valami nem okés. Valami nyomasztja.
Nyugi, remekül vagyok! És még nem tudom...vagyis nincs kedvem, te mész?-
Dobom fel a kérdést úgyszintén. Nem bírom tovább annyira zavar, hogy látom rajta valami baj van, közel lépek hozzá és megfogom egyik kezét.
-Hé, Lis! Valami bánt ugye? Mi a baj?-
Bánatos szemeibe nézek, aggodalmas pillantással. Mi nyomaszthatja? Ohh.....csak nem a kis tesó majdani érkezése? Nem igazán vágyik Lis tesóra, de sajnos az életben nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy at mi szeretnénk.

tag: Liselotte words:ne haragudj, hogy rövid lett ruha: katt!