Rock Club

Get up, hey, there's no excuses
Hey, hey, there's no excuses, hey

I loved you. (I hate you).
You hurt me. (I love you).
I loved you, You hurt me bad, go

-Istenem, gyerünk már! Húzzatok bele, vagy ugrik a mai sörözés.
Eléggé ideges voltam a mai próbán. Mivel én vagyok a frontember meg minden egyéb, AZ ÉNEKES, ezért nekem kell általában levezényelnem egy- egy próbát ha a managerünk éppen nem ér rá. Ő szokott rinyálni meg hasonlók, hogy mi nem jó, mi jó és stb. Ma pedig én vagyok a helyettes és szerintem a fiúk engem jobban utálnak mint őt. Aminek persze én nagyon örülni tudok. A jövő héten lesz az iskolaéves első fellépésünk, szóval remélem, hogy sokan lesznek –mivel egy elég nagy helyet választottunk – és hogy jók leszünk. Ami általában nem nagyon szokott gond lenni. Már megszoktunk, csak most szeretnék nem sablonszámokat játszani. Valamit a legrégebbi lemezről meg persze a közönség nagy kedvenceit, amiket már mi is fújunk kívülről.
Még körülbelül két órát csinálgattuk a dolgokat, szuperül elbabráltunk, aztán pedig aki akart jött, aki nem nem. A Rock Club- ba vettük meg az irányt. Mindig is az volt a törzshelyem és nagyon szeretem azt is, amikor a rajongóim odajönnek egy kicsit sörözni velem vagy éppen össze akarnak haverkodni. Teljesen nyitott vagyok, nem úgy, mint a többi híresség. Vagy inkább a hírességek legtöbbje. Most sem lesz másként, érzem. A haverokkal egy jó pár söröcskét leöntöttünk, aztán ők úgy döntöttek, hogy hazamennek. Hát jó. Én még azért maradok egy kicsit. Még ha egyedül is, akkor is itt tudok legjobban lazítani. Elővettem egy szál cigit a dobozból, rágyújtottam, majd a távolból láttam, hogy egy alak felém közeledik, kicsit meghökkenve. Nem tudom, sokan nem gondolják, hogy egy ilyen híres énekes ilyen helyekre betéved. Pedig be ám. Csak nem sűrűn van mostanság ideje sajnos.
Aztán megáll előttem. Köszön, kérdez. Én a kezemet nyújtom felé, had kezeljek már le vele. Hisz ismerem ám!
-Szia! Persze, nyugodtan. Andy ugye? Azt hiszem, még hivatalosan nem találkoztunk.
Nem sűrűn szoktam más együttesekkel összefutni, csak akikkel esetleg turné van vagy fellépés. Andyékkel még nem volt ilyenünk közös, pedig ha jól tudom, nekik is elég nagy a hírnevük. Hamuzok és a korsómat felé emelem, had koccintsunk már.
-Pihenő?
Szerintem sokan tényleg azért járnak ide be, hogy lazítsanak egy kicsit. A legjobb hely, akkor is. Bárki bármit mond. Itt van csocsó meg biliárd, olcsó a pia, nyugodtan ki lehet kapcsolni, a zene is egész jó, főleg amikor meghallom magunkat. Legelőször nagyon jól esett, most már egyszerű.

Andy --- szavak számát nem csekkoltam --- remélem egynek elmegy

A klubba azért most sincsenek kevesen és a kinti sorból ítélve jönnek is még jópáran, mégsincs akkora fullasztó tömeg, amit már nem bírok elviselni. A túl sok ember nyomasztani kezd, és nem kapok levegőt, pánikbetegség de nem tudok vele mit kezdeni, csak remélni tudom hogy egyszer elmúlik. Míg Matt válaszára várok, körülnézek, hátha valaki ismerőt látok, mivel ez egy elég felkapott hely, néga betéved egy két híresség is, mint pl Matt vagy jómagam. Kellemes kikapcsolódásra alkalmas hely, jófajta zenével, és viszonylag olcsó alkoholokkal. Egyből kedvenc helyemmé választottam, amikor egyszer a bandámmal jártunk itt közösen. Sőt azóta már hallottam a DJ pult mögül a saját számunkat is üvölteni. Mosolyognom kell az emléken.

Matt a kezét nyújtja, én pedig örömmel fogadom el, mert tisztelem mint zenész/énekes társat, és remek énekesnek tartom, magam is szívesen hallgatok BFMV-et, sok más egyéb mellett. Meg is őrülnék ha csak a saját zenémet kéne hallgatnom egész nap.
- Igen, Andy Biersack, de mindenki csak Andynek hív. Kellemes meglepetés hogy itt talállak...Nem tudsz aludni? - kérdezek kis mosollyal a bemutatkozás után, és mellé telepedek le, nem vele szemben, így én is látom a tömeget, és hátra tudok dőlni a falnak. Kezembe veszem a korsó söröm, és koccintok vele, már csak azért is, mert ez egy kedves gesztus, és munkán kívül mindenki lehet barát, de azért az egészséges rivalizálás mindig megvan. Matt bandájára nem vagyok féltékeny vagy 10 évvel idősebb korosztály, nem veszélyeztet minket, és különben is... kit érdekelnek stúdión kívül ilyesmik? Engem nem az biztos.

- Jah, hosszú volt a nap, kell valami kikapcsolódás. Na és te? Szintén meló utáni lazulás? - kérdezek vissza és előhúzom a zsemebmől a fekete Dunhilles dobozom, és kiveszek egy szálat. Rá gyújtok, és bele is szívok. Igen, ez kell sör cigi, és társaság. Lehunyom a szemem egy pillanatra, elragadtatom magam, de azt hiszem ez nem bűn...
- A sör után nem lenne kedved egyet biliárdozni velem? - érdeklődök, mert szeretek játszani, de sosincs senki aki kiáll ellenem, olyan jó vagyok már benne.

Get up, hey, there's no excuses
Hey, hey, there's no excuses, hey

I loved you. (I hate you).
You hurt me. (I love you).
I loved you, You hurt me bad, go

Az igazság az, hogy nem elég barátkozós típus vagyok. Amint azt ti is látjátok. Koncerteken nincs rá sok módom, de az már más eset. Akivel viszont lefényképezkedem meg hasonlók, azok is láthatják a jellememet egy nagyon aprócska kis pillanatra, mivel olykor rohannom kell. Van is idő, meg nincs is idő. Mindig be van osztva, hogy mennyi a koncert, mennyi az utána lévő pihenő/pakolászás és utána mennyi az, amennyit tölthetek a közönséggel. Szóval... így.
Ma pedig a Rock club-ot szemeltem ki magamnak. Ahogy már említettem, szeretek ide járni és itt nem mondja meg senki, hogy mennyi időt töltsek a rajongóimmal és a többiekkel. Még olykor - olykor ismerős arccal, másik hírességekkel is találkozom. Ami pedig igazán jó érzés, hogy nem csak én vagyok az ilyen... személy, aki kijár hétköznap is erre arra. Így történt akkor most is. Andy Biersack. Igen, régebben meghallgattam tőlük egy-két számot és nem rosszak! Tényleg nem, csak sajnos időm nincs a saját zenémen kívül mást hallgatni. Azt is kizárólag csak próba alkalmával. Ha már bemutatkozik, akkor én is teljesen.
-Matthew Tuck, de mindenkinek csak Matt. Hát, az igazság az, hogy próbánk volt és már egy ideje itt ülünk a srácokkal, csak... most léptek le egy fél órája. Tudod, sokaknak a család meg a hasonlók. Én elvagyok így. Na és te? Csak úgy hobbiból vagy nem tudsz aludni?
Elvigyorodom és kacsintok egyet. Ma kicsit viccelődős kedvemben vagyok, remélem érti majd ezeket a dolgokat, és remélem, hogy nem fogja felvenni úgy, ahogy néhányan mások igen. Na azokat az embereket nem szeretem. Erre a kérdésre is megkaptuk a választ. A következő kíváncsiságára már megadtam az imént a választ, úgyhogy csak bólintok egyet. De aztán mégis hozzáteszek valamit.
-Mindig ide jövök sörözni amikor nem vagyok még hulla. Amúgy látom ezzel nem vagyok egyedül.
Iszom egy kortyot az üvegből, aztán a biliárdra felcsillan a szemem. Mmm... imádom azt a játékot, és ami azt illeti, nem is vagyok olyan túlzottan rossz benne. Már tizenéves korom óta játszom, egyszer kétszer versenyen is voltam, de nem értem el helyezést, úgyhogy annyira említésre se méltó.
-Ahha! Imádok játszani, csak éppen nincs mindig kivel. De ezt az alkalmat akkor kihasználom. Remélem jól megy, mert nehéz eset vagyok.
Nevetem el magam egy kicsit, halkan és utána én is a cigisdobozom mélyére pillantok, kiveszek egy szálat, majd rágyújtok. Aztán hátradőlve hallgatom Andyt. Ez az igazi pihenő.

Andy --- szavak számát nem csekkoltam --- remélem egynek elmegy

Hátradőlve iszok bele a sörömbe egy nagy kortyot, és szét nézek. A zene kellemesen dörömböl a dobhártyámon, de nem zavaróan, és plusz egy jó pont hogy nem vagyok egyedül. Érdekes egy alak a mellettem ülő férfi, mivel a közvélemény szerint nem valami barátkozós szociális alkat, de mégis, most valahogy nem tűnik olyan antiszociálisnak. Na de mindegy, látásra nem lehet ítélni ezt eddig is tudtam, nem is akarok igazából ami azt illeti. A bemutatkozásra elmosolyodom, mintha nem lennénk tökéletesen tisztába azzal kicsoda is a másik.
- Örölök hogy most már hivatalosan is megismertelek. Áh, én nemrég ébredtem fel a próbánk után, és nem volt kedvem otthon punnyadni a lakásomba, így elindultam erre, ide már úgyis VIP kártyám van - mosolyogok vissza és beleiszok a sörömbe, majd visszateszem az asztalra. Elgondolkodom, hogy mennyire egyszerű ez a hely ahhoz képest hogy mi kik vagyunk, de végső soron, én szeretek ide járni, mert az emberek látnak, hogy híres vagyok ugyan, de nem elérhetetlen, ember aki köztük is megfordul, és nem veti meg a sört és a biliárdot. Meg a szép lányokat sem. Megnyugvással tölt el hogy Mattnek is jó napja van, és viccelődős hangulatban találtam rá.

- Nem vagy. Egyszerű de jó hely, és a zene sem elviselhetetlen, másfelől közel van hozzám szóval hamar otthon vagyok - jegyzem meg, és rágyújtok még egy szálra. Most valahogy elkapott, utána majd abbahagyom, biliárdozás közben, már ha rááll a dologra.
- Jól megy, de nem a legjobban. Velem már nem állnak ki a többiek, mert olyan szerencsétlen vagyok hogy mindig leverem őket a hátrányos helyzetemből. Tudod milyen szar amikor nekem még 4 golyóm van fent, nekik egy, és én nyerek? - nevetem el magam én is, van egy olyan érzésem, hogy ma nem én fogok nyerni, de nem baj, igazából a játék öröme miatt játszom, nem azért hogy mindenképpen nyerjek. Kényelmesen szívom el a cigim, nem kapkodunk, és nem kell holnap korán kelnem, mily változatos.

Get up, hey, there's no excuses
Hey, hey, there's no excuses, hey

I loved you. (I hate you).
You hurt me. (I love you).
I loved you, You hurt me bad, go

Terjeng rólam egy két pletyka itt- ott viszont annak a fele nem igaz. Amúgy meg kinek hogy, bunkó nem bunkó amikor általában bal lábbal kelek fel, akkor nagyon is az vagyok és akkor nagyon is megesik. Most nem. Ma jó kedvem van, ilyenkor pedig szívesen beszélek mindenkivel és mindenről. Nem vagyok egy álnok disznó, hiszen sztár vagyok és jól kell viselkedjek néha...Legalább a sajtó előtt.
-Ahham, értem. Az zsír. VIP kártyád van? Nekem még nincs. Majd hamarosan remélem lesz...
Nem azért mert neki is van, hanem csak, mert az mindig jól jön. Sőt... akkor lehet, hogy még a bandát is elhozom majd egy ilyen hétvégi kis laza zenélésre ide. Már ajánlgatták, de még nem akartam elfogadni. Teletömöm a helyet akkor az biztos. Elég nagy, bár... nem tudom hogy 150 embertől többen beférnek e ide, ami meg eléggé nagy gáz, mivel nekem nem 150-es a közönségem. Maximum majd nem hirdetjük. Spontán beugrás valamikor. Héj! Ez nem is olyan rossz!
Egy korty a sörből egy slukk a cigiből aztán ismét Andyre pillantok.
-Én is ezen a véleményen vagyok. Gondolkodtam hogy nemsokára lehet elhozom a bandát és majd zenélünk kicsit itt. De nem hirdetem meg mert akkor gyilkolászni fogják egymást az emberek itt az tuti.
Kicsit elvigyorgom magamat, inkább cinkosan mint kárörvendően. Nem mintha zavarna, hogy sokan vannak nálunk, mert irtóra jó érzés, hogy mennyi ember szeret minket, csak aztán minket meg a tulajt veszik elé, hogy hát b*sszátok meg, egy két embert megtapostak, megégettek vagy valamit elloptak. Na ilyen nálam nem lesz.
-Szar? Az szerintem nem szar... az inkább jó. Örülj neki, akkor ez azt jelenti hogy tudsz te játszani.
Bólintok egy nagyot. Én azért ettől egy kicsit jobb vagyok, de majd ami azt illeti, lehetséges hogy engedem magamat egy kicsit, hátha belejön ő is. Majd meglátjuk, hogy kezdi el az egészet. Különben nem szokott sok türelmem lenni azokhoz, akik nem tudnak játszani, ezért is nem vállalok be olyannak játékot. De ez most más. Kortyolok a sörömből és elnyomom a csikket.
-Egyszer kellene együtt turnéznunk majd...
Ezt már régóta tervezgettem, csak vártam a megfelelő alkalomra, hogy hivatalosan is megismerhessem Andy-t akivel ezt meg tudom beszélni. Mi hamarosan megyünk turnézni nem olyan messzire, csak itt a környékbe akár... akkor is.

Andy --- szavak: 367 --- remélem egynek elmegy

Sosem szerettem a pletykákat, azokat meg főleg nem, amiknek nincsen semmi igazságalapuk. Én mindig adok mindenkinek esélyt arra hogy megmutassa milyen ember, és majd utána eldöntöm hogy érdemes-e a barátságomra, bizalmamra vagy sem. Utálom azt is amikor rólam jelennek meg teljesen alaptalan dolgok, de a legjobb az volt, amikor az egyik buta újság azt kezdte el taglalni hogy homokos vagyok. Ott nyíltan elkapott a röhögés a sajtótájékoztatón. Hát szép lecseszést kaptam érte mit ne mondjak.
- Ahha, amennyit idejárok, jobban járok vele mint minden alkalommal külön bejönni. Hát lehet neked is megérné ha ennyit jársz ide, amit teljesen megértek, tök jó hely - mosolygok, és elképzelem ahogy ezt a helyet megtöltik emberek, egy koncert alatt. Hogy milyen koncert az mindegy, de elég nagy a tér, és szerintem nem férnének be ennyi helyre. Egyszer volt olyan hogy direkt egy nagy helyet béreltünk ki, és nem volt elég. Mikor megláttam mennyi ember van ott, én majdnem lemondtam hogy nem tudok énekelni nekik. De szerencsére túlléptem a dolgon, igaz nem volt egyszerű.

- Na igen, az enyémek bezzeg sosem jönnek velem, ha partyzni akarok menni. Mindenki készül a holnap délutáni felvételre, de én meg nem tudok aludni és unatkoztam otthon. Héjj, azért ha jöttök ide zenélni, szólnál esetleg? szívesen eljönnék...Jó dolog mást is hallani a saját zenémen kívül... - nyafogok egy kicsit, tényleg nyafogós hangon, de aztán visszább veszem magam. Nem vagyok hisztis, és inkább én is csak mosolygok, jó dolog a koncertezés, szeretem is, főleg az utána lévő kis hülyüléseket, bár mondjuk mi a szinpadon is meg tudjuk ölni egymást.

- Egyrészt nem nekem szar, hanem azoknak akik velem játszanak, másfelől meg nekem szar, mert nem játszanak velem - nevetek fel, és meghúzom a söröm. Kicsit kevesebb mint félig van a korsóm. Hm, fogy ez...A következő gondolatra kissé megdermedek, ezt eddig nem is mertem gondolni, de... de talán a menedzsert meg lehet győzni hogy ennek sikere lenne...
- Én is szívesen turnéznék veletek, már ha el tudtok viselni minket huzamosabb ideig - nevetek fel őszintén, mert együtt elég hülyék tudunk lenni, és mindent elhülyéskedünk amit csak lehet.