200.

Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a napnak. Egészen gyorsan eltelt ahhoz képest, amit gondoltam róla... A hét óra, körülbelül négynek tűnt, és így tök jól éreztem magamat egész végig. Dave-el sikerült megbeszélnek, hogy ma ott alszom nála. Rég volt már ilyen, de most, összehozzuk. Ha minden jól megy, akkor sikerül majd kijátszanom az esti "járőröző " tanárokat, akik azt figyelik, hogy a koleszban mindenki a saját részlegében legyen. Én nem leszek ma, akár mi is történjék...
A saját szobámba veszem először az irányt. Ledobom a táskámat, körülnézek. Sehol senki. Ez szuper. Bár nem nálam leszünk ma, de így legalább nem kell sort várni a fürdőnél. Biztos elmentek valahová... tipikus... engem sosem hívnak, ami kicsit gáz, de jó. Szóval előkaptam valami jó kis cuccot a szekrényemből és megvettem az irányt a tusolóhoz.
Én is nőből vagyok, évekig tudok készülődni. Körülbelül fél órámba telik, mire befejezek mindent. Smink, öltözködés, haj. Szép akarok lenni. Nem tudom, igazából mért... csak egyszerűen szép. Tetszeni akarok Dave-nek. Ennyi.
A szobába visszalépve elveszek egy szál cigit az asztalon lévő dobozból, majd rágyújtok. Elszívom még. Kinyitom az ablakot, a többiek nem nagyon szeretik ha itt füstölök. Kit izgat amúgy? Mást sem szeretnek. Bénák.
Úgy döntöttem, ma estére nem lövöm be magamat. Jobb lesz nekem nélküle, remélem elfeledteti Dave velem ezt az egész dolgot. Talán... még lehet menekvés ebből... csak nem tudom, hogy hogyan. Majd kiderítem, de még nem most. Majd... egyszer.
Félig elszívtam a cigit, majd elnyomom, és beledobom a cuccaim, amit viszek egy kisebb táskába. Kabátot nem veszek fel, annyira nincs messze, csak egy emelettel kell lejjebb mennem. Kikukucskálok az ajtón, sehol senki. Elindulok és osonva végighaladok a folyosón. Szerencsétlenségemre a folyosón végén a lépcsőn pont egy diák állt. Kicsit megnyugodtam, de nem teljesen. Nem tudtam kivenni, hogy ki lehet az. Így elindultam, finom léptekkel, elmentem mellette, amikor...
-Xen! Már megint nem leszel fent? Hová mész?
Ekkor esett le, hogy az egyik szobatársam az. A másik épp a lépcsőn mászik fel, kifulladva. Futni voltak. Csendre intettem, nem akartam lebukni. Elég gáz lenne, így, már egész közel a célhoz. Dave biztosan vár már rám... nincs időm leállni bájcsevegni ezekkel a libákkal.
-Nem mindegy? Majd megyek.
Vontam vállat, azzal gyorsan le is léptem. Kikerültem mindkettőjüket, még mielőtt elbuktat vagy fellök vagy valami hasonló. A folyosón befordultam, ekkor megnyugodtam, hogy tanár még nincs kint vagy csak nem itt. A kettőszázhoz léptem, kettőt kopogtam, majd benyitottam. Tudtam, hogy nyitva van, hiszen meg volt beszélve. Elmosolyodom, ismerem a szobát, néha én szoktam itt összerámolni. Tipikus fiú szoba. Remélem ma Dave egyedül lesz. Nem akarok hülye baszogatós haverokat.
-Dave? Jöttem!
Eléggé otthon vagyok itt is. Táskámat leteszem a fogasra, a pulcsit is amit felvettem, így csak egy piros, eléggé kivágott pántos póló marad rajta, egy fekete elég szűk nacival, ami kiemeli szép, vékony alakomat. Tökéletes látvány. Tekintetemmel Dave-et keresem, kezemet közben a zsebembe dugom és így haladok befelé. Nem akarok semmit megzavarni... de alig várom már az estét.

Muszáj kitakarítanom. Hiszen ma vendéget fogadok, méghozzá, nem is akárkit. Bizony, Xéééénikém jön át ma, de délután 4 van, és én még mindig az ágyban fekszem… Gyorsan belövöm magam, aztán nekiállok takarítani. Módszeresen, kurva nagy mocsok van a szobámban, szóval ideje belevetni magam a mocsok irtásába, és a ruhák szennyesbe vitelére, mert hogy az is van… Közben kinyitottam az ablakot, mert ez a szag… Szörnyű. Mivel nekem ez a szobám, ezért kicsit rendben kéne tartsam…. Vagyis kéne, mert a rend, és én mostanában nem ismerjük egymást. De ez most megváltozik. Rágyújtok, és közben sertepertélek, portalanítok, felmosok, porszívózok, elviszem a szennyest, ez a folyamat úgy két órát biztos igénybe vesz, ha nem többet. te jó ég, nem fogok elkészülni. Most már mindegy. Elmegyek zuhanyozni, hajat mosok, és rendbe szedem magam. Fújok egyet a legmárkásabb parfümömből, ami a fene se tudja, hogy milyen… Talán Diavolo… Ebből kevésszer fújok, hiszen ez Xéni kedvenc illata, így ezt csak akkor használom, ha találkozunk kettesben… Persze szeretnék én is tetszeni neki, mint férfi, de legjobb barátként azt hiszem ez talán esélytelen. Mindegy, erre most nem térek ki. Egy frissítő zuhanyra lépek be, hajat is mosok… Így már tutira nem leszek kész, körmöt most nem festek, a fekete lakk így is pattog le a körmeimről, így meg mások szerint jobban néz ki, mintha mindig fekete lenne. Aztán ahogy kilépek, és megtörölközök, fogat mosok, dobok fel egy laza sminket, és most fújok a parfümömből. A hajamat megszárítom, kifésülöm, természetes állapotban, frissen mosva rakoncátlan, de ez sosem baj, most csak hátratúrom, ahogy legtöbbször szoktam.
Aztán a szekrényhez lépek, hogy valami ruhát válasszak magamnak… Nos, lássuk csak, mivel a ruhatáram több mint felét kivittem a szennyesbe, ezért sok választásom nem igazán maradt, egy feszülős bőrnadrágot veszek fel, rá egy fekete Nirvana-s pólót, cipőt minek, zokni meg van rajtam, elég az. Szóval, pont amikor felhúztam a pólómat, akkor nyitott be a drága, így kisétáltam a fürdőből, ahol még az utolsó simításokat elvégeztem, és elmosolyodtam… Nagyon hiányzott, és ma is nagoyn jól néz ki, mint mindig. Odaléptem hozzá, és becsuktam az ajtót mögötte, ráfordítottam a kulcsot, nem szeretem, ha ilyenkor zavarnak.
-Itt vagyook, sziaa!-
Azonnal a nyakába ugrottam, nyomtam egy puszit az arcára, és átöleltem. Egy kicsit borostás vagyok, de ez még éppen hogy elviselhető… Legalább is nekem, hogy Xéni mit mond, azt nem tudom. De azt biztos, hogy az öltözködésem meglepheti, mert nem sokszor szoktam a hétköznapokon így felöltözni… Még különös alkalmakkor sem. De mindegy, az utat tudja de azért én kézen fogva odavezetem a mozizáshoz, vagyis a laptopom és egy hangfal a mai mozi. Nem tudom, mit akar majd nézni, felkészültem mindenre, mert tudom, hogy a csöpögős filmeket szereti a legjobban.
-Na, mit nézzünk?-

Tényleg, már csak épp a drága szobatársaim hiányoztak a boldogságomhoz. Nem kellenek ők most nekem. Hagyjanak békén. Szépen meg is úsztam a dolgot, lassan elkerültem és különben is, ha kötözködtek volna, a táskám elég nehéz ahhoz, hogy valamelyiküket megcsapjam. Ma ilyen kedvembe vagyok, csak nem tudom mért.
Amúgy meg gondoltam, hogy Dave szobája kész rumli lesz, mint általában. Nem mindig pakol össze, persze nem zavar, csak akkor, ha már nem lehet elmenni rendesen a földre vágott ruháktól. Vagy általában van vágva közöttük egy kis ösvény és azon lehet járkálni. Ez nem meglepő, férfiszoba… már megszoktam.
Szóval nem kopogok meg semmi, csak sóhajtok egy aprót, majd belépek. Körülnézek. Hm, micsoda rend! Úgy tűnik, megérdemlek annyit, hogy összepakoljon, ha már jövök. Nem sokszor aludtam nála, csak… régebben, de akkor sem a koleszba. Ez mondjuk az első eset. Alig várom. A régi szép idők újra… remélem most már többet lesz ilyen. Kicsit rossz volt, Dave-et annyi nővel látni, meg minden… de hátha most majd megint elkezdünk összejárni többet meg hasonlók. Titokban reménykedek másban is, aminek őszintén nem sok esélyét látom, de egyszer biztos meg tudom beszélni vele a dolgot. Ha nem a közeljövőben… majd később.
Tényleg pisis korunk óta barátok vagyunk, legjobb barátok és soha az életben egyetlen egy csók sem csattant el közöttünk. Persze néha azt hiszik az emberek, egy pár vagyunk, de nem. Ezzel tudnám azt mondani, hogy igenis létezik fiú lány barátság. Mi élő példa vagyunk rá. A barátainknak is mindig ezt mondtam, amikor ilyesmit állítottak, hogy nem, nincs meg hasonlók.
Belépve keresem Dave-et rögtön. Megbizonyosodok arról, hogy kettesben vagyunk, szóval zsír… ekkor ki is lép. Integetek, nem mintha nem lenne itt előttem, majd megölelem és adok neki egy puszit az arcára. Elvigyorodom. Bezárja az ajtót. Még jó, nehogy valami tanár berobbanjon itt nekem. A táskámból előveszek egy üveg whisky-t azt, amit Dave is szeret.
-Sziaa! Egyedül leszünk? Nagyon jó! Anyu küldte.
Nyomom Dave kezébe egy kisebb vigyorral az arcomon. A borostát éreztem, de nem mondok rá semmit. Nem zavar. Már megszoktam. Máskor is szokott neki lenni. Végigpillantok, rajta és miközben vezet az ágyához, megjegyzést teszek rá.
-Hm, jól áll ez a… naci. Meg az illatod. Tudtam, hogy ezt fogod!
Nevettem el magamat kicsit, majd odabújtam hozzá és a laptopra meredtem, kérdően. Nem is tudom, hogy ma igazából mihez lenne kedvem. Kicsit gondolkodom az ügyön, aztán válaszolok a kérdésre.
-Hát… nem tudom. Mik a lehetőségek? Amúgy, hogy vagy? Látom sikerült összerámolnod…
Körülnézek. Tényleg szép a rend ahhoz képest, amire vártam. Közben felkelek, de csak egy pillanatra, majd a táskámat közelebb húzom. Elkezdek benne kotorászni, kiveszek egy doboz cigit és leteszem az asztalra. Mást nem nagyon hoztam. Még a cuccom, amibe alszom. Sminkkészlet, szokás szerint meg van nálam drogocska is a legvégsőbb pillanatra, ha netán… de próbálok leállni. Tényleg, csak nem annyira megy. Majd, idővel. Visszaülök Dave mellé, kérdőn nézek rá, várom a kérdésemre a választ, miközben persze úgy mosolygok, mint egy vadalma. Nagyon – nagyon hiányzott nekem ez már.

Amióta ismerem Xénit, azóta a legjobb barátok vagyunk, és köztünk soha nem volt ennél több. Ő még akkor is a barátom maradt, amikor intézetbe kerültem, akkor is bejött meglátogatni, meg hasonlók… Szóval igen. Tényleg nem smároltunk még egyszer sem, de még a szájára sem adtam puszit, soha. Mégis mindig úgy gondoltam, hogy, nekem ő az igazi… Csak soha nem mondtam meg neki. Talán félek, félek magamtól, hogy ha a kapcsolatnak vége szakadna, talán soha nem lennénk barátok többé, és én azt félek, hogy nem élném túl. Szóval egyenlőre így állunk. Közben átölelem egyik kezemmel, és rágyújtok. Tudom, hogy nem zavarja a cigi füst, szóval nyugodtan füstölhetek mellette. Kifújom a füstöt, és adok egy puszit az arcára, a másik kezemmel meg végigsimítok az arcának a másik felén. Olyan rég voltunk így, és annyira hiányzott ez már, hogy nagyon. Rég nem voltunk kettesben ami azt illeti, de legutóbb majdnem csókolóztunk. Igen, akkor nem tudom mi ütött belém, lehet hogy most már nem akarom magam visszatartani attól, ami be fog majd következni. Szóval most itt állunk. Gondolkozom, hogy tegyek-e a kedvére és nézzek meg valami csajos filmet vele, de mivel úgy is ez fog történni, ezért mást nem tehetek, kiválasztom a kedvencét, mert tudom, hogy mi az. Azt is tudom hogy már ezerszer látta, de velem azt hiszem még egyszer sem… Szóval itt az ideje annak, hogy ezt most megnézzük, és talán ennek köszönhetően egy kicsivel közelebb kerülhetünk egymással. Legalább is remélem hogy ez így lesz., de ameddig beteszem a CD-t a laptopba, elnyomom a cigit, aztán visszadőlök, nyomok még egy puszit Xénike arcára, és átkarolom újra.
-Remélem tetszeni fog… A kedvencedet válaszottam, azt úgy sem néztük meg még együtt. Ééés köszönöm a whiskey-t. Igen, ez az illat azért van, hogy ha veled vagyok… Tudom hogy ezt szereted rajtam.-
Mosolyogok, a whiskey-t megbontom, és húzok belőle egyet, aztán odaadom. Az ő illata is isteni, sőt, inkább bódító… Szóval mélyet szippantok az illatából, és elmosolyodom. Nagyon hiányzott már nekem, azt hiszem lehet látni rajtam. A bőrgatyát is csak miatta vettem fel. Szóval most minden csak miatta van…
-Megvagyok… Már nagyon hiányoztál, és gondoltam, ha már jössz akkor jó helyre gyere.-
Mosolygok rá, közben pedig már megy a film de engem nem a film érdekel, hanem a személy akivel nézem. Ő pedig az egyik legjobb nő Aloisban, mellesleg a legjobb barátom. Egy picit közelebb csusszanok hozzá.

Legjobb barátok. Ő volt az, akire mindig számíthattam, akiben mindig megbízhattam. Sosem hagyott cserben. És én ezt értékeltem. Imádta, hogy ezt csinálta és aztán… később… minden rosszba is belementem vele együtt. Valahogy nem kellett kétszer mondania nekem soha semmit. Nem értettem először, mért is vagyok úgy oda érte, de később rájöttem, hogy lehet, hogy beleszerettem… nem csak barátilag.
De viszont amikor más nők körül lézengett, akkor úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom, hiszen úgysem kaphatom meg. Száz és száz jobb nő vette körül nálam, úgyhogy nem érdekelt tovább. Lemondtam, és visszafojtottam a vágyaimat. Vagy csak félretettem őket. Nem tudom.
Átkarol. Elmosolyodom, és egyik kezemet a lábára teszem, a másik kezemmel pedig kiveszem a cigit a kezéből és szívok belőle egy slukkot. Tudom, hogy nem haragszik meg érte. Elmerengek, majd viszonozom a puszit. Valami furát érzem most. Olyan más megérzésem van… jó szempontból, nem rosszból. Kíváncsi pillantásomat nem veszem le róla, de nem is mondom semmit sem. Nos, igen, a legutóbbi ilyen alkalomnál, amikor ennyire közel kerültünk, akkor majdnem elcsattant egy csók. Kicsit többet ittunk és azért… de… végül mégsem. Viszont még ma is kerülhetünk ilyen helyzetbe, ha benyaljuk azt az üveg whiskyt. Ahogy ismerem magunkat, nem fog belőle semmi sem maradni. Felkelek és kiveszem a doboz cigimet, majd egy szálat belőle és meggyújtom. Nem akarok Dave-en élősködni, ő is tudja.
Nem tudtam mit fogunk nézni. El sem tudtam képzelni, de ekkor betett egy cd-t és rám nézett. Amikor elmondta, hogy mit nézünk, kis öröm töltött el. Végre… vele sosem nézhettem meg. Mindig valami más volt a listán és azt hiszem ennek épp itt az ideje. Bólintottam, majd megpusziltam az arcát és odadőltem mellé. A hamutálat a hasamra tettem, majd szívtam egy mélyet a cigiből és hamuztam.
-Köszike. Már rég óta rinyálok érte úgyis.
Nevettem el magamat. A többire csak bólintottam. Igen, én is mindig Dave kedvencét választom. Mindig-mindig. Régebben megjegyezte egyszer, hogy ez tetszik neki, és azóta is csak ezt a fajtát használom. Most is rendesen kifújtam.
-Milyen figyelmes! Tudom, hogy itt mindig jó helyem van. Na meg így kényelmesebb is kicsit. Nem?
Pimaszul összehúztam a szememet, majd szívtam még egyet a cigiből utána pedig elvettem a whiskys üveget és kortyoltam abból is. Bírom a whiskyt de csak mértékkel mert elég gyorsan megfogja a fejemet. Figyelem Dave-t nem nagyon akarom levenni róla a szememet ami azt illeti. Olyan jó érzés. Nem tudom még mi lesz itt ma… de biztos érdekes lesz.
-Milyen napod volt?
Érdeklődtem, elég unalmaskodva de kedvesen, hogy ne higgye azt hogy nem érdekel mi történt vele. Mert érdekel, nagyon is. Csak… egy kivételével. A nő ügyei. Na az már kevésbé érdekel. Remélem olyan dolgokról nem fog hadoválni most nekem. A mosoly nem megy el, ottmarad az arcomon, szélesen és szépen, ahogy szokott. Szemeim csillognak, kicsit furán, de megszokottan. Szívok még egy utolsót a cigiből, aztán, miután elnyomtam, odabújok Dave-hez.

Szóval igen, itt állunk, hogy ennél közelebb még soha nem voltunk egymáshoz, de azt hiszem ha az az egy üveg whiskey elfogy, akkor már valamelyest megváltozhatnak a dolgok… Bár, ő más mint a többi, így biztos hogy a csókon kívül akkor sem fogok tovább menni, ha esetleg többet innánk a kelleténél. Nem, ő nekem nem csak egy éjszakára kéne, az biztos. Habár, sosem lehet tudni, és ahogy magamat ismerem… Áh, úgyis változhatnak a körülmények, még kitudja hányszor a mai napon, szóval csak nyugi Dave, lesz ami lesz. Nos igen, a kedvencét fogjuk nézni, ami talán azért érdekes mert azt még soha nem néztem meg vele, de egyszer mindent el kell kezdeni ugye. Szorosabban húzom magamhoz, és egy puszit adok a szája sarkába. Igen, ez már majdnem a szája volt, de így, hogy kettesben vagyunk nem nagyon tudom visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg most azonnal. Mindent csak széépen fokozatosan. Nem sietünk sehova. Közben rágyújtok egy cigire, a füstöt karikába fújom ki, majd a karikán átfújom a füstöt, és úgy pillantok le a mellettem ülőre.
-Igen, úgy látszik most kell megnéznünk.-
Vigyorgok rá, és puszit adok az arcára, megint, aztán gondolok egyet, a cigiből szívok egyet, odafordulok felé, lepillantok a szájára, vissza a szemébe, odahajolok hozzá, és lassan megcsókolom, finom vagyok most, nem durvulok, azt akarom hogy élvezze a pillanatot. Nem nagyon izgat most a film, csakis Ő. Gondolom hogy élvezi, mert… Szóval mert… Mert én is élvezem na, nem tagadom. Nem húzódok el, ott maradok és ugyanúgy csókolom lassan még percekig, az egyik kezemmel végigsimítok az arcán, és még mindig nem szakadok el, levegőt ráérünk venni közben is, most nem az számít, csak mi ketten. Háttérben meg persze megy a film, de az most kb. a kutyát nem érdekli. Aztán persze lassan elhúzódok, és rámosolygok, a szemébe pillantok. Tudom hogy még nem vagyok berúgva, de nem is az volt a célom, hogy ne emlékezzen arra, amikor megcsókoltam… Azt hiszem ő is azt szeretné, hogy emlékezzen rá, hát én most megcsináltam, hogy bizony ez neki emlékezetes maradjon.
-Igen, így valóban egy kicsit kényelmesebb… Hm… Milyen napom volt? Aludtam, aztán belőttem magam, takarítottam, elkészültem és most itt vagyok.-
Mosolygok. Sosem voltam hazudós típus, inkább megmondom az őszintét, és viselem a következményeit, mintsem takargassam a mondanivalómat. Nem igaz? Persze gondolom a csókom nem marad következmények nélkül, így felkészülök arra, ha esetleg meg akarna csókolni, készen állok a viszonzásra is… Természetesen.

Nem tudom mit is akarok meg mit is nem. Ez még mindig rejtély számomra és azt hiszem… legalábbis van egy olyan előérzetem, hogy ez még ma ki fog derülni. Mikor iszunk, meg még lelkizünk is, na, az elég jó párosítás. Nem véletlenül mondják, hogy ha az ember részeg, akkor igazat mond. Hát ez tényleg így van. Viszont nekem eddig sikerült visszafognom magamat, csak… lehet, hogy volt már egy-két olyan pillanat, amikor elszóltam picit magam, de egyikünk se emlékezett rá másnap.
Közelebb húz magához, én dőlök felé. A puszi a szám sarkába nem zavart, hisz ez még nem számít csóknak. Amúgy meg ilyet máskor is kaptam már. Örülök annak, hogy foglalkozik velem valaki. Ő mindig. Imádom, pont ezért. Csak volt egy időszak mondjuk, amikor Tiffel sapanolt sokat, de most rájöttem, hogy ha én is és a csaj is egy helyen vagyunk, akkor engem tesz első helyre Dave. Ez kicsit felemelő érzés volt számomra. Végre valaki elé kerülök!
Amikor odatettem magunkhoz a hamutálat, ő akkor gyújtott rá. Okos vagyok én, nem kell engem félteni. Hamuztam, majd figyeltem, ahogy a karikákat fújja. Fene egye meg, nekem nem megy. Mért? Pedig már annyiszor próbáltam. A filmre csak bólintottam egyet, de a fejem örül neki, már alig vártam, hogy megnézhessem vele.
Aztán elnyomom a cigit és… felpillantok rá. Éppen szóra akarnám nyitni a számat, amikor meglátom AZT a pillantását. Először a szám felé, majd rám… rám, a szemembe. Most kell eljönnie! A pillanatnak, amire mindig is vártam. Igen.
A következő pillanatban már puha ajkait éreztem az enyémeken, közben nem tudtam semmi másra sem gondolni, csak rá. Finoman viszonoztam, az első csókom vele. De életem legjobb csókja, amit soha nem tudnék elfeledni. Van benne valami különös, valami érzéki, amit még eddig soha, de soha nem éreztem, senkinél. Azt hiszem, én megtaláltam. Kit? A nagy Ő-t. *-*
Átkarolom a nyakát, beletúrok a hajába, majd percek múlva szakad csak vége a csóknak. A film már egyáltalán nem érdekel. Unalmas, Dave sokkal, de sokkal érdekesebb. El nem tudom mondani, mit érzek jelenleg. A szívem hevesebb, mint valaha, gyomromban a lepkék keringenek. Aztán témát vált. Kinyitom a szememet, majd elmosolyodom. Még. Legszívesebben visszarántanám, de nem akarom.
-Képzeld, én még ma nem…!
Mármint nem lőttem be magamat. Kibírtam. Nem tudom, hogy lehet ez, de van egy olyan jó sejtésem, hogy Dave hatása. Ha velem van, minden olyan más, olyan szép és olyan jó. Amúgy velem tényleg mindig őszinte, így nem is gondoltam mást, mármint hogy majd nem fog túlozni vagy hasonlók. Nagy szemekkel nézek rá, mintha semmi sem történt volna… na jó, hazudok. Nem tudok másra gondolni, csak arra… az iménti csókra. Lehet, hogy már unalmas vagyok, de nem tehetek róla. Az ajkamba harapok, majd közelebb hajolok. Nem hinném, hogy elutasít. Ismételten csók, de most egy kicsit én irányítok. Közelebb ülök hozzá, egyik kezemet a lábára teszem, és teljesen átadom magamat neki. Csak neki. Forever ♥

Hát igen, már csak ilyen jó hatással vagyunk egymásra. Tény és való, hogy Tiffel lógtam egy kicsit többet, de vele a kapcsolatom más érzelmi síkon mozgott, azonban nem tagadom hogy több volt ott csak szexnél, hiszen szenvedély is volt benne, méghozzá nem is kevés, és nem tagadom hogy szívesen gondolok rá vissza, de most nem Tiff van itt, nem övé a főszerep. Szóval igen, eljött az ideje, hogy elcsattanjon köztünk az első csók, és ha megtörtént, akkor már legyen emlékezetes nem? Szóval nem közömbös nekem, de… De még nem tudom hogy mit tegyek, annyira furcsa ez az egész helyzet. Gondolom nem csak nekem, mert mi csak legjobb barátok vagyunk, vagy mi a szösz. De mindegy, ez az ami most engem a legkevésbé érdekel. Szóval lassan elhúzódok tőle, és úgy fürkészem tovább a szemeit. Te jó ég, milyen gyönyörűek. Eddig is sokszor néztem őket, de most veszem csak igazán észre, hogy mennyire észvesztőek… Szóval azt mondta, hogy ma még nem is lőtte be magát? Hm érdekes. Lehet azért mert csak talán miattam. Szóval… Elég gáz, hogy én meg belőttem magam, de remélhetőleg már nem sokáig teszem ezt meg, mivel nincs kedvem drogosként élni. Nagyon nincs. Szóval igen, én nem mondom el, hogy belőttem magam, inkább csak elmosolyodom, és egy puszit adok az arcára, amikor azt mondta, hogy még nem… Értékelem, hogy próbál leállni, nekem is le kéne, de ez sajnos nem megy ilyen egyszerűen.
Amikor odahajol, hogy ő csókol meg, viszonzom persze, nem utasítom el, és ugyanúgy csókolom, mint az előbb, most ő akar irányítani, egy kicsit hagyom, és viszonzom a csókját, mint ahogy mondtam. Aztán az ölembe húzom, így valahogy kényelmesebb. átkarolom az egyik kezemmel a derekát, és közelebb húzom magamhoz, még ennél is, a másik kezemmel pedig beletúrok a hajába, és egy picit szenvedélyesebben csókolom. Nagyon meg kellett ezt már tegyem ahhoz, hogy végül minden rendben legyen köztünk, mert ezen is túlestünk… És én nem bántam meg, akárki akármit gondolol.
-Tudod hogy szeretlek.-
Suttogom bele a csókba. Az istenért nem szakítanám meg. Talán ez életem eddigi legjobb csókja, mivel ezt még soha nem éltem át. Azért azt nem mondom hogy a legjobb, mert az már isten tudja, hogy kivel volt, de az egyik legjobbak közé ez besorolható, az biztos… Nem igazán akarom megszakítani De még egy darabig biztos nem is szakad meg, mert csak egyre közelebb húzom magamhoz, szint annyira, hogy a testünk egybeolvad, de nem igazán érdekel most semmi, csak ő.

Tényleg egy időbe úgy éreztem, hogy tökre el vagyok hanyagolva. Lehet, hogy úgy is volt, vagy csak megszoktam, hogy azelőtt annyit találkoztunk, hogy sűvefőve együtt voltunk. Aztán egy kis szünet, utána bejött a drogos sztori, drogos lét és így vagyunk most. Megint együtt. Jobban, mint ahogy eddig, de így… sokkal de sokkal jobban tetszik az ügy.
Még szép, hogy nem fogom ellökni magamtól, ha már megcsókolt. Erre vártam réges régen, csak sohasem mertem bevallani neki, mert féltem, hogy akkor majd én is olyan leszek csak, mint a többi lány… olyan egyszeri alkalomra jó. Aztán pedig otthagy a fenébe. Sajnos voltak már ilyen élményeim, de nem akarom, hogy még egyszer ez történjen meg velem. Most komolyat akarok, és úgy érzem, Dave … Dave eléggé megkomolyodott már ehhez a dologhoz. Remélem, nem fog megcsalni, ha véletlenül összejönnénk –már pedig összefogunk – és nem is fog kihasználni majd. Az első csókból ítélve, nem, de ez még a jövő titka.
Aztán nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el, persze az első csók végén.
-Ez tökéletes volt.
Suttogtam bele, majdnem már az arcába. Nem sokat haboztam mindez után, egy kicsit azért mégis, de … aztán megcsókoltam. Én irányítottam, ezt mindig is ki szerettem volna nála próbálni. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig a pólóján keresztül a mellkasát simogattam, picit, finoman. Ez még közel sem felhívás semmire, az nem így nézne ki tőlem. És nem is akarom elkapkodni, főleg nem vele… nekem… teljesen más érzés ez, mint az eddigieknél. Hagyom, hogy átvegye az irányítást, ha szeretné. Meg is ragadja az alkalmat, közelebb húz magához, én persze nem ellenkezem. Csak nyugodtan, úgyis annyira jó érzés a közelében lenni. Mennyiszer vágytam már rá, hogy átölelhessem és hogy nagyon nagyon közel legyen hozzám… bele se merek gondolni. És végre eljött az idő. Érdemes volt várni.
-Én is szeretlek, nagyon.
Nem tudunk elválni egymástól. Csak faljuk egymást, már kicsit szenvedélyesebben, mint az előtt. A film szavait kiveszem a háttérből, de kicsit sem izgat most, hogy ott mi is megy jelenleg. Valahogy nem is vágyok arra, hogy ennek most végelegyen. Hogy fogunk mi ezek után egymáshoz szólni? Jelenleg ez jár csak a fejemben. Annyi év után… most pedig végre együtt lehetek vele ÍGY. Felemelő érzés. Szerintem, lila ködben úszkálok, csak kár, hogy ezt már nem láthatja. Legszívesebben elordítanám az egész világnak. Még közelebb húz, én pedig szorosan bújok hozzá és ölelem, csókolom. Azta! Erre nincs más kifejezés, azt hiszem …

Azt hiszem most vagyunk egymáshoz a legközelebb. Különös kapcsolat lett a miénk, hisz mindig is vágytunk egymásra, de sosem tettünk ez érdekében. Hiszen mi mindig is kívántuk egymást, legalább is, egy csók erejéig biztosan. Szóval ez most beteljesedett, de messzebb nem nagyon akarok menni, hiszen most nem akárkiről van szó, de nem ám. Xéni a legjobb barátom, és most itt smárolok vele, miközben megy a film a háttérben, de azt hiszem, hogy engem az most kurvára nem érdekel. Nem tudom betelni vele, talán látszik is, hogy kicsit mohóbban kezdem csókolni már másodszorra, persze miután az elsőnek végig szakad. Azt nem mondom, hogy a mennyekben járok, mivel nincs így. Ez egyenlőre csak egy csók. Bár tudom, hogy ő ennél többnek gondolja, de egyenlőre szó sincs itt többnél, mint egy csók. Én így gondolom, és mivel a férfi én vagyok, én irányítok. Nem hagyom, hogy ő vegye át, csak hadd élvezze. Azért csinálom, hogy jó legyen neki, ergo én vagyok a góré. Egoistán hangzik, vagy nem… Hát, ez van. Nem fogom majd kihasználni, ha arra kerül a sor, de mivel nem akarok nála sietni, ezért addig még rengeteg időm van, élni az életem azt hiszem…
Legalább is, biztos tudom, hogy még egy darabig élni fogom az életemet, úgy, ahogy nekem is tetszik. Senkinek nincs beleszólása, senki nem irányíthat, a magam útját járom, és ez így is volt mindig, és így is lesz, azt hiszem. Csak annyit akartam, hogy megtapasztalja, hogy milyen velem csókolózni, arra nem számítottam, hogy egymás szájában fogunk ragadni, de ha már így alakult, akkor egy biztos, nem fogom abbahagyni.
-Örülök hogy tetszett.-
Mosolygok rá, aztán újabb csók… Ismét, ismét és ismét. Kezdem én is egyre inkább élvezni, és most már olyan közel húzom magamhoz, hogy egymáshoz simulunk. Jobban mondva testünk egymáséhoz préselődik. Egyre vadabbul csókolom, persze ez nem… Szóval ez még nem felhívás a keringőre. Akkor nem így viselkednék, most csak kiélvezem a pillanatot, hogy egymás szájában vagyunk. Simogatom a tarkóját, és az oldalát is, miközben egyre vadabbul csókolom. Ideje megmutatni, hogy tudok érzéki lenni, meg vad is.
-Ezt örömmel hallom, drága.-
Suttogok vissza, és folytatom a csókot, ameddig csak tudom, kifulladásig, szavaknak nagyon helye itt nincsen… Legalább is szerintem biztosan nincsen. Hiszen csak mi vagyunk ketten, meg a film és a whiskey, de az most lent áll az ágy mellett, nem kell az most ide, egy darabig biztos nem.

Nem tudom, most mit érzek. Egy biztos. Jót. Nagyon jót. Sosem voltam még hozzá ilyen közel, de már régóta nagyon vártam rá. És most itt van, eljött. Nem gondoltam volna, hogy valaha is bekövetkezik. De én mindig is éreztem, nekem ő volt az igazi. Tudtam, már kiskorunktól kezdve. Én mindig őt akartam, csak hát ez fordítva talán nem volt így. Vagy csak nem mertünk. Lehet, hogy már régóta együtt lennénk, ha nem lettünk volna beszarik. Máh, nem kell a múlton rágódni, egyszerűen csak a jelenre akarok gondolni. Nem érdekel a múlt... úgysem számít. Csak az, ami most van. Az pedig nagyon nagyon.
Másodszorra én csókolom meg, aztán amikor az abba marad, ő folytatja. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de egy biztos: nem fogok ellenkezni neki. Sőt, az igazság az, hogy kurvára nem tudok ellenállni a kísértésnek, se neki se semmi... neki meg pláne nem tudtam soha. Soha, de soha... ezt hangoztathatnám még egy jó ideig, de szerintem mindenki megértette ennyi idő alatt is.
Több mint valószínű.
Életem egyik legjobb csókja ez. Kezemet átfonom a nyakán, néha picit beletúrok a hajába. Kicsit elmosolyodom itt - ott, közben kezei érintését mérem be, hol tapizik jelen pillanatban. Nagyon szeretném még sokszor ezt az érzést és nem akarom, hogy a ma estével vége szakadjon. Egyszerűen nem. Nem tudom mi lesz ebből, de nem sokszor tudom kinézni Dave-ből a komoly kapcsolatot. Én pedig azt szeretnék jelen esetben. Tőle.
Nem tudtam, mit akart. Nem akarta abbahagyni a csókot, amikor megszakadt, akkor pedig én nem tudtam már ellenállni neki. Nagyon jó volt vele... de lehet, hogy csak így? Vagy mi? nem értem... nem tudom kifejezni amit gondolok. Ez szerelem. Vagy bolond vagyok?
-Veled mindig minden tetszik.
Magához húz, én hagyom magamat, egész közel vagyunk, már szinte csak a ruha áll közénk. Istenem, de jó érzés. Nem tudok mit mondani hirtelenjében, de elmosolyodom még mielőtt megcsókol. Mélyen a szemeibe nézek, de aztán újabb csókocska és lehunyom szemeimet. Érdekes pöttyöket látok magam előtt. Halvány foltokat, amik nem akarnak eltűnni. Nem értem mik ezek, sohasem láttam még őket. De amikor kinyitom a szememet eltűnnek. Olyan, mintha álmodnék. De nem álmodom. Remélem.
Kicsit megvadul. Szeretem ha vad. Mástól is szerettem, de rá mindig is kíváncsi voltam. Most is az vagyok. Gyerünk Dave, adj bele mindent! Csak ezt nem mondom ki, mert tutira elrontanék vele mindent. Pofa be.
-Azt hiszem, ez egyértelmű volt. Mindig is szerettelek, csak most még jobban...
Hirtelen nem tudtam máshogy, rövidebben vagy kedvesebben kifejezni. Ez így volt tökéletes. Tényleg nem nagyon érdekelnek engem sem a szavak, csak ő és az hogy együtt vagyunk meg csókolózunk. Ez a tökéletes pillanat. Én megtaláltam a szőke hercegemet, akit mostantól nem adok senkinek sem. Nem vagyok féltékeny típus, de ha ránézel, meghalsz bazdmeg :'D