Alois Rock School
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Alois Rock School

USA egyik legnépszerűbb rock iskolája, amely megadja a lehetőséget minden táncolni, énekelni és zenélni vágyó diák számára. Mert a rock egy életforma!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
2012-ben járunk, a fő helyszín Los Angeles. A nagy városból rengeteg híresség, rengeteg neves zenész, táncos lépett már ki. A te sorsod is ez lehet, ha a rengeteg tanulási lehetőség közül az Alois Rock iskolát választod! Itt megtanulhatod mi az a tánc, mi az a rock zene, mi egyáltalán a zene értelme! Szeretnéd? Imádnád? Híres lennél? A siker garantált!






Akik hamarosan figyelmeztető emailt kapnak az előtörténet miatt:
-
Legutóbbi témák
» Trouble Life
L.A.  EmptyVas. Feb. 09, 2014 10:11 pm by Vendég

» lights out
L.A.  EmptyHétf. Dec. 02, 2013 5:50 am by Vendég

» Theoriginalsfrpg
L.A.  EmptyHétf. Nov. 04, 2013 8:07 am by Vendég

» Sanctuary rpg
L.A.  EmptyVas. Okt. 20, 2013 12:18 am by Vendég

» Dreamer's Fantasy rpg
L.A.  EmptyVas. Okt. 20, 2013 12:17 am by Vendég

» Avarian Világa FRPG
L.A.  EmptySzer. Okt. 09, 2013 3:21 am by Vendég

» James John "Johnny" Dotson
L.A.  EmptyVas. Okt. 06, 2013 2:23 am by Johnny Dotson

» Szörnyek Világa
L.A.  EmptyVas. Okt. 06, 2013 1:44 am by Vendég

» Parkoló
L.A.  EmptySzer. Okt. 02, 2013 5:05 am by Dorina McField


Fiú/Férfi:: 39 (+1)
Lány/Nő::
46 (+4)

Diák::
54
Tánc szak:: 21
Zene szak:: 33
Tanár:: 7
Híresség:: 15
Felnőtt:: 5
Sajtó: 4
Mesélő:: 2

 

 L.A.

Go down 
3 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Dorina McField
FőTanács
FőTanács
Dorina McField


HSZ SZÁM : 138

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: L.A.    L.A.  EmptyCsüt. Aug. 30, 2012 4:38 am

L.A.  Pink-elephant-new-york-city
Közkedvelt bár és vendéglő is egyben.
Vissza az elejére Go down
https://aloisrock.serbianforum.info
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzer. Okt. 24, 2012 9:41 am


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Miután megérkeztem, eléggé elveszettnek éreztem magam. Még soha nem töltöttem hosszabb időt a családom nélkül, a barátokkal való nyaralás nem számít annak, mert akkor legalább a haverok ott voltak, de most egyedül voltam egy nagyvárosban. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal, nem túlzottan szeretem az újdonságot, számomra ismeretlen emberek társaságban nehezen oldódok fel. Most is így voltam vele, nem mentem még a kollégiumba, kicsit húzni akartam a dolgot, mielőtt berendezem az életem itt, a nagyvárosban. Nem jövök kisebb helyről, sőt, de mindig vigyáztak rám, most viszont csak magamra számíthatok. Ezen gondolkodtam, amikor tűsarkaimon besétáltam az első szimpatikusnak tűnő helyre. Mondjuk nem tudhatom, hova megyek, ezt a várost még csak képeken láttam eddig. Jónak tűnt a hely, bementem. Szokás szerint miniszoknyát viseltem, ami látni engedte a mások szerint formás lábaimat. Szűk felsőt vettem fel hozzá és próbáltam kissé csajosabbnak tűnni egy rövid bőrdzsekivel. Rövidebb volt, mint a felsőm. Divattervező által megalkotott táskámat a kezemben szorongattam, ahogy beléptem és körbenéztem. Elég megszeppent képet vághattam, mert páran rám néztek, majd végig is néztek rajtam. Ez az, amit nem szeretek. A szemem forgattam. Próbáltam magabiztosnak tűnő léptekkel a bárpult felé menni, úgy éreztem, most szükségem van valami erősre.
- Egy whiskeyt - jelentettem ki, valójában egy színes, csajos koktélt akartam inni, de nem akartam kitűnni a tömegből. Az ital erős volt, csípett, de megittam valahogy. Körbepillantottam, azt mondják, ha az ember itt jár, bármikor összefuthat egy hírességgel. Hát én itt egyet sem látok, biztos nem járok jó helyen vagy hétköznapi ruhában fel sem lehet őket ismerni. Nem volt az a tipikus szórakozóhely, gondolom talán ezért sem láttam senkit, akit korábban egy filmben vagy plakáton láttam. Megvontam a vállam, jelezve magamnak, hogy nem baj, úgysem ezért jöttem, bár nem lett volna rossz. Egy alak feltűnően közeledett, már leült mellém, amikor bosszús pillantást vetettem rá. Próbáltam nem foglalkozni vele és megittam az italom másik felét. Örömmel vettem észre, hogy a pasi eltűnt, de amikor a bárpultra pillantottam, az arcomra fagyott a mosoly.
- A táskám - kiáltottam ijedten, de senki nem figyelt rám. Ellopta a táskámat. Pedig ez egy Chanel. Magamban dühöngtem, kiabálni akartam, de úgysem érdekelt senkit. Ekkor jutott el ködös tudatomig a felismerés. Egyedül vagyok egy nagyvárosban, táska, pénz és telefon nélkül és azt sem tudom merre kellene mennem. Próbáltam valahogy átvágni a tömegen, hátha találok egy nyilvános telefont, bár ahhoz sincs pénzem, ha egyáltalán létezik még olyan. Nem volt eddig rá szükségem, itt meg nem tudom, mi a szokás. Idegességemben nekiütköztem valakinek. Persze rögtön az jutott eszembe, hogy direkt az utamba állt, így bosszúsan fordultam abba az irányba, ahonnan az ütközést éreztem. A szám is tátva maradt. Nem, az nem lehet, hogy mégis összefutok valakivel, sőt nem is egyszerűen valakivel, hanem vele. Pont ő. Itt, ahol én. Nem, ez csak valami vicc lehet.
- N... ne haragudj... nem figyeltem - hebegtem, azt sem tudtam, mit csináljak. Idegesen túrtam a hajamba, mint minden olyan helyzetben, amikor zavarban voltam. Rá sem mertem nézni, inkább a cipőmet néztem, nagyon érdekesnek találtam, de a kedvenc sztárom még inkább, így lopva felpillantottam rá és az alsó ajkamba harapva rámosolyogtam. Jobban néz ki, mint a tv-ben meg az újságokban. Ezt nem hiszem el, ekkora szerencsém nem lehet.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Okt. 27, 2012 6:44 am



Andy Biersack
~ I tried to save you
But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~







Mivel elég unalmasnak tűnt ez a mai nap, elhatároztam, hogy ha nem kell próbálni, akkor elmegyek a városba és vásárolgatok egy kicsit, meg lazítok. Folyton az az erőltetett tempó, a nyüzsgés... tulajdonképpen még örültem is neki picit amikor a menedzser hívott, hogy nem kell bemennem, mert Jerry lebetegedett. Persze írtam neki sms-t, hogy jobbulást, de ez nem tartott vissza attól hogy elinduljak.
Laza fekete farmerbe bújtam, egy bokáig érő tornacipővel kiegészítve, felülre egy zöld absztrakt mintás felsőt választottam, és egy dzsekit. Egyszerű, fekete dísztelen, kivéve a kitűz a nyakamnál, ami a saját védjegyünket a BVB-t formálja. Nem meglepő hogy kocsival indultam el, és az egyik központ parkolójába hagytam, és gyalog estem neki az üzletek sorának. Szemeim csak halványan vannak sminkelve, és abszolút cukinak tűnök tőle, mintha önmagam szelídebb kiadása lennék. Élvezem, amikor az emberek nem veszik észre a teljesen nyilvánvalót.

Az egyk New Yorker sikert hoz, mert találok egy tetszetős kivarrt fekete farmert a hozzá tartozó díszes övvel együtt, és azonnal kosárba is teszem, és egy színes kendőt is választok mellé. Fizetés után tovább indulok, hogy a L.A-nak nevezett kis bárban igyak valamit, és egyek egy finom menüt, hogy aztán folytassam tovább a vásárlást. Még kellene felsők, és egy új bakancs, meg egy csizma is. Ahogy nézelődök, valaki nekem szalad, egy férfi az, egy női táskával?? Álljunk csak meg, tuti nem az övé, így azonnal kigáncsolom, és estében elkapom a táskát, és kis híján felborulok, mikor nekem is nekem jönnek. Vékony legény vagyok én az amerikai focihoz...Az illető persze eliszkol, így arra fordulok amerről a becsapódás jött. Csinos, szőke csajszi, de hogy van benne ekkora erő?
- Jól gondolom, hogy ez a te táskád? - kérdezem tőle kedvesen, de mintha borzasztóan zavarba lenne. Felismert volna? Mégis mit várt? Én is csak ember vagyok. Mikor végre hajlandó rám nézni, kedvesen elmosolyodom.
- Na, ne csináld már... Tessék rám nézni ha velem beszélsz, és nem történt semmi baj. Én is szoktam figyelmetlen lenni. Nem esett bajod a táskád eltűnésén kívül? - érdeklődök, és közben pillantásom végigszalad az egész alakján. Tetszetős, igen csak tetszetős, de per pillanat nem erre utazom. Megnézem alaposan, sérülés nincs rajta az biztos, valószínűleg csak megijedt.




Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Okt. 27, 2012 8:52 am


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Kérdése hozott vissza valahogy a jelenbe. Nem hiszem el. A kedvenc sztárom visszaszerezte a táskám. Nahát, ilyen tényleg nincs. Nem voltam biztos benne, hogy nem álmodok. Kicsit megráztam a fejem, mintha ettől kitisztulnának az oda nem illő gondolatok, aztán nagy nehezen megszólaltam.
- Igen, az enyém, nem tudod elképzelni, mennyire hálás vagyok. A fél életem benne van - kerestem a hangom, a mondat végére egész jól megtaláltam. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Két lehetőség van. Ha zavarban vagyok, akkor vagy meg sem szólalok, vagy a zavarom leplezve, túl sokat beszélek. Most mégis egy harmadik változat következett. Megcsörrent a telefonom a megmentőm kezében levő táskámban. BVB- Coffin. Mi más? Vörösen, mint a paradicsom kikaptam a kezéből. Hát ez ciki. Most már biztos lehet benne, hogy felismertem. Mondjuk azt hallottam, hogy a hírességek jobban örülnek annak, ha valaki nem ismeri fel őket, mert akkor biztosak benne, hogy nem csak a sztárt látják bennük, hanem az embert. Hát nekem teljesen mindegy, felőlem pincér is lehetne ezen a helyen, a szívem akkor is kihagyna egy-két ütemet. Kissé kioktató hangneme azért piszkálta a női hiúságom. Felemeltem a fejem és egyenesen az íriszeibe fúrtam a pillantásom. Álltam a tekintetét, de nem vagyok jó színésznő. Azt éreztem, amit életemben eddig talán egyszer vagy kétszer, de biztos, hogy nem többször. A testem bizsergett, megfeszült, szinte kapkodtam a levegőt, kipirultam. Rám mosolygott. Túl izgatott voltam egy könnyed társalgáshoz. Mindig is utáltam, hogy ennyire tudok rajongani, bár elég nehéz elérni, de ilyenkor képes vagyok elszállni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az L.A.-i szél éppen a kedvenc sztárom sodorja elém, aki még meg is ment. Leesett, hogy rám vár, arra, hogy válaszoljak végre.
- Persze, minden oké, csak... - kezdtem bele és azon gondolkodtam, hogyan tudnám húzni a pillanatot. A testem elég egyértelműen jelezte, hogy neki is kedvére való a dolog, olyan hevesen dobogott a szívem, hogy megszédültem. Megmentés nr. 2. Kedvencembe kapaszkodtam, de az érintéstől mintha áramütés futott volna végig rajtam, így gyorsan elkaptam a kezem.
- Csak elvesztem. Így már sokkal jobb, köszönöm - villantottam rá egy bájos mosolyt.
- Natasha Carrington - nyújtottam felé a kezem. Kezdtem visszanyerni önmagam és ennek örültem, nem akartam a rajongó kislány látszatát kelteni. Mondjuk lehet, hogy ezzel már elkéstem.
- És ragaszkodom hozzá, hogy megháláljam. A táskám nélkül azt sem tudom, merre lakom. Még új vagyok itt nagyon. Szóval a vendégem vagy... bármire - ez az Nat, ez vagy te, csak így tovább. Egyre magabiztosabban viselkedtem, de nem tudtam levenni róla a szemem és nem tudtam abbahagyni a mosolygást sem. Észrevettem, ahogy végigpillantott, ezzel úgy vettem, nekem is felhatalmazást adott. Tekintetem végigsiklattam a klipekből már jól ismert testen. Elképesztően festett most is. Ujjaim szőke tincseimmel játszottak, miközben fejemmel mosolyogva az egyik szabad asztal felé intettem. Nagyon akartam és tartottam tőle, hogy nemet fog mondani, elég valószínűnek tűnt, de legalább egy ital jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Okt. 27, 2012 10:12 am



Andy Biersack
~ I tried to save you
But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~







Figyelem, ahogy kicsit elmereng, és zavarba van, pedig még csak nem is voltam valami feltűnő látvány, vagy akármi. De nyilván az történt, hogy a tévében oly sokszor látott alak hirtelen megjelent a szemei előtt, és ő belegyalogolt. Nem mintha akkora probléma lenne, én szeretem a rajongóinkat is, néha kifejezetten érdekes tudnak lenni, és úgy gondolom, nem kellene elszállni magunktól, csak mert híresek vagyunk. A hajrázásra figyelek, igazán szép haja van, dús és selymes hatásúnak tűnik, vajon tényleg olyan selymes mint amilyennek tűnik?

- Ugyan, ne köszönd, nem tettem semmi érdemlegeset azon kívül, hogy elgáncsoltam egy tolvajt - legyintek, és kezeimen most nincsenek motoros kesztyűk, amik minden fellépéskor és minden klippforgatáskor hozzám van nőve. És most a sminkem is elég szolid, már már emberien nézek ki. Hajam kicsit féloldalra fésülve, ahogy szokott is lenni, de más semmi kirívó. Esetleg a fordított kereszt alakú fülbevaló, de hát magasról teszed a vallásra, és nem érdekel mit gondolnak emiatt rólam. Átadom neki a táskát, nálam szokás szerint semmi nincs, csak a zsebeimbe, meg most egy New Yorkeres táska, amibe a szerzeményeim vannak. És reményeim szerint lesz még pár más táskám is. Aztán megszólal a telefon, és egy jól ismert hang, amit minden nap hallok, a sajátom. Széles mosoly jelenik meg az arcomon, nem csoda ha ennyire zavarba van, ha a jelek szerint kedvenc énekesével beszélget. Megjegyzem hogy mintha megremegne, de kifejezetten tetszik a pillantás ahogy rám néz a kis kioktatásom után, ami nem az akart lenni, csak hát úgy sült el.

- Csak egy kicsit furcsa a helyzet mi? - jegyzem meg kérdő hangsúllyal, mert pár évvel ezelőtt még én is arról álmodoztam, hogy a kedvenceimmel találkozok majd, és nem is hittem volna, hogy valakinek pont én leszek a kedvence.
- Vigyázz rá, ha a fél életed benne van, akkor ne hagyd hogy máskor elragadják, egy csomó futkorászással és idegeskedéssel jár - szólalok meg, és elgondolkozom, hogy egyszer nekem is lopták már el a táskám, amibe szerencsére érték nem volt csak az irataim, és mire mindent újra csináltattam... Azt hittem beleőszülök.

- Igazán örülök Natasha, azt hiszem nekem már nem kell bemutatkoznom, szólíts nyugodtan Andynak mint mindenki - mosolyodok el, és elfogadom a kezét, ami kecses és nőies, törékenynek tűnik az én kezemben, pedig azért az enyém sem valami hatalmas. Az ajánlatára hogy valamire mindenképpen meg akar hívni, elgondolkozok. Nem akarom kihasználni a jóindulatát, de mivel úgyis ebédelni készültem...
- Akkor mit szólnál hozzá ha bemennénk enni egy isteni makarónit? Az azt hiszem jót fog tenni neked is, már ha szereted a tésztát. Messze laksz innen? Honnan kerültél ide? - érdeklődöm, miközben elindulok befelé, és őt is terelgetem finoman arra felé. A pincérnek intek, hogy azért kérünk étlapot.




Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Okt. 27, 2012 12:18 pm


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Kissé meglep, hogy nem akadt ki. Olyan jól reagált arra, hogy pont az ő semmihez sem hasonlítható hangja a csengőhangom, mintha mindennap előfordulna. Mondjuk ki tudja, lehet, hogy nem én vagyok az első, aki ilyen könnyen lebukott a kedvence előtt. Széles mosolyától jókedvem lett, próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy mi lesz, csak élvezni, hogy most vele lehetek. Jobban megfigyeltem. Eddig el voltam foglalva azzal, hogy itt áll előttem, úgyhogy figyelmeztetni kellett magam, hogy a részletekre is figyeljek. Nincs rajta kesztyű, ez is csak akkor tűnt fel, amikor hozzáért a kezemhez. Nagyon forró lett a levegő az érintésétől, bár gondolom, hogy csak nekem, ő nem jön zavarba ennyitől, neki én csak egy rajongó vagyok. Azért titkon örültem, hogy nem valami laza, otthoni cuccban indultam felfedezni a várost. Nem szoktam úgy kilépni a házból, de ma elgondolkodtam rajta. Hát többet nem fogok ilyenen gondolkodni. Frissen mosott hajam illata még nekem is tetszett, bár ahhoz közelebb kéne lennem hozzá, hogy ő is érezze. Alapvetően maga vagyok a nőiesség, ha nem csinálnék h.lyét magamból a viselkedésemmel férfitársaságban, sokkal könnyebb dolgom lenne. Andy különben sem csak egy férfi számomra, annál több, még akkor is, ha nem ismerem. Idegen társaságban nehezen oldódok és ez nem könnyű, ha jó benyomást akarok kelteni. Rá viszont elég mély benyomást szeretnék tenni. Hát ez sikerült - gondoltam magamban. Ha másra nem is, a táska dologra meg a csengőhangomra emlékezni fog. Belső énem elhúzta a száját. Rajta vagyok az ügyön, hogy elbűvöljem, de nem könnyű annak, akinek még csak egy pasija volt, az is felültette. Nem egy sztárral kellene kezdenem. Miket gondolsz Nat, lehet nem is vagy az esete. A bemutatkozás után még vörösebb lettem. Hát igen, nagyon jól tudtam a nevét és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy rájött a titkomra. A kedvencemmel futottam össze.
- Kicsit furcsa - ismételtem meg szavait mosolyogva. Felvetette, hogy akkor együnk valamit, nekem meg vissza kellett fognom magam, legszívesebben ugrálni kezdtem volna örömömben. Andy és én, egy étteremben. Nem számítottam arra, hogy belemegy, így aztán meglepődtem, nem tudtam titkolni, mennyire örülök. Finoman terelgetett, nem is emlékszem hogyan jutottunk oda, már csak azt tűnt fel, hogy az asztalnál ülünk, ez jellemző rám, nehéz a részletekre figyelni, ha valaminek nagyon örülök. Szívdöglesztő, ahogy mosolyog, elolvadok tőle. Ezt be kéne tiltani. Pillantásától pedig zavarba jövök. Odajött a pincér, kaptunk étlapot, de csak arra tudtam figyelni, hogy ne fordítva vegyem a kezembe. Belekapaszkodtam és úgy döntöttem maradok az Andy által javasolt ételnél. Rólam kérdezett, én meg nem tudtam eldönteni, hogy csak kedves akar lenni vagy tényleg érdekli, de odáig voltam, hogy legalább úgy tűnik, mintha érdekelném.
- Eléggé messze, Dubaiból jöttem. Ott éltem egy ideig a családommal, de most itt járok suliba, ének szakra - kezdtem bele és úgy tűnt, már most sokat beszéltem.
- Úgyhogy most egyedül vagyok, kissé elveszve, igazából még szobám sincs, csak lepakoltam a kollégiumban és gondoltam felfedezem a várost - és a legjobb nevezetességet találtam, gondoltam magamban, nem mondtam ki, de a mosolyom elárult.
- És te? Bevásárló körút? Nincs ma koncert? - pillantottam a New Yorkeres táska felé. Próbáltam rövidre fogni, sokat beszélek. Közben rendeltünk és sajnos nem kellett sokat várni a kajára, pedig most igazán ráérek. Csábos szempilla rebegtetéssel kívántam jó étvágyat és beletúrtam a kajába a villámmal. Ekkor esett le valami. Nem gondolkodtam, nem ezt kellett volna rendelnem, a makarónit én csak otthon ehetem, nem kell oda nyilvánosság, főleg nem a kedvencem, aki előtt valami tökéletesség látszatot akarok kelteni. A tészta hosszúnak bizonyult, lassan szívtam be, de így is rendesen összekentem a számat. Elmélyülten, már szinte érzékien nyaltam végig ajkaimon, majd amikor felpillantottam, láttam, hogy Andy engem néz.
- Finom - jelentettem ki gyerekes jókedvvel és nőiesen lenyaltam az ujjam hegyéről egy kis szószt.
- Most mesélj te magadról Andy. Nem az érdekel, amit az újságok kitalálnak - mondtam már szinte könnyed hangnemben, annyira nem izgultam. Eszembe jutott, hogy talán másnap a címlapon lehetek, ahogy a szószt nyalogatom, nyilván ha egy fotós meglátja Andyt, az első dolga lesz lefotózni minket, de most ez sem érdekelt. Mondjuk talán őt igen. Van barátnője? Ezt tudnom kéne, de mégsem kérdezhetek rá. Lassabban ettem és őt figyeltem. Néztem, hogyan tekeri a tésztát a villára, aztán irigykedtem, hogy hozzáér az ajkaihoz. Én is akarom az ajkait. Ijesztő volt, hogy erre gondolok. Ez nem én vagyok, én nem vagyok ennyire merész. Mielőtt észrevenné, hogy bámulom, újra az evésre figyeltem, de azért a szemem sarkából az ő mozdulatait lestem. Húzni kéne az időt. Azt akarom, hogy még maradjon, jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyVas. Okt. 28, 2012 7:07 am



Andy Biersack
~ I tried to save you
But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~





Örömmel látom, hogy ő is kezd egy kicsit feloldódni. Nem kell ám engem olyan komolyan venni, csak a tévében, és a klippekben vagyok kemény és rossz fiú, amúgy igazából nem annyira. Bizonyos dolgokban, még előfordul a gyerekes hisztim is, és szeretek lazítani is. Egy pillanatra elpillantok Nathasáról, mert sms-em jött, és előhúzok egy régebbi kiadású viharvert Samsung Galaxy-is tapifont. Én már csak így nevezem magamban az összes érintésre reagáló dolgot, tapi dolgok. Semmi érdekes, csak Jarry írt vissza, hogy még két napig nem lesz elérhető. Remek, még két nap lazulás. El is teszem a telefont, és ismét Natra figyelek.

Egy kósza érintés is mekkora hatást tud tenni az emberre, csdálkozok el magamban egy pillanatra, mert hát a velem való érintkezés hatására egy pillanatig úgy tűnik hogy elájul, de aztán mégsem. Megkönnyebbült kis sóhaj hagyja el a szám, és miközben befelé sétálunk rájövök hogy bizony hiába a magassarkú, még is fél fejjel magasabb vagyok nála. Az egyik sarokasztalt foglalom el vele, és mikor megkapom, át is futom a menülapot. Naná, hogy az isteni makaróni mellett döntök, imádok enni, és itt finom oregánósan, fűszeresen csinálják.
- Ha majd huzamosabb ideig tartózkodsz itt, rájössz hogy nincs benne sok furcsaság. Sokan elfelejtik, hogy azok is élő emberek akik híresek, és néha rájuk jön a vásárlási mánia - kuncogok fel, mert nem ez az első eset, hogy valaki ennyire lefagyjon a közelemben, pedig most nem is vagyok félelmetes. Szemeim is sokkal szürkébben a kilós smink nélkül, természetesebb hatást nyújtok. Mármint magamnak, és aki nem tudja mit keressen, el is sétál így mellettem, mert ők a kirívó külsőm keresik, a feltupírozott hajam, a vad sminket...

- Dubai szép város, nyaraltam már arrafelé párszor. Suliba? Szóval Aloisos diák lettél mi? Az nem rossz suli, és jó arc igazgatónőd lesz...Na meg megyek majd én is valamikor - mosolyodom el, és hallgatom mit mesél. Érdekel is, meg nem is. Érdekel, mert minden érdekel, ami nem a munkához kapcsolódik, de sajnos nem hiszem hogy sokáig megmaradna az emlékezetemben, bár az a táska elég feledhetetlennek tűnik.
- Akad pár érdekes hely a városban, bár ez is attól függ ki mit keres, nekem egy csendes bár is jó helynek tud lenni, főleg ha magam is összefuthatok más hírességekkel - jegyzem meg, és eszembe jut egy kellemes sörözés Mattal, aki a Bullet for my Valentine énkese. Elbeszélgettünk egy fél éjszakát egy sör mellett, és egy biliárdjátszma mellett, és már előkészületben is van a közös turné. Micsoda móka lesz az, alig várom már. A kérdésére csak biccentek egyet, és összetúrom a makarónim, hogy mindenhol szószos legyen a tészta. Nem szeretek nyilvánosan tésztát enni, de imádom ez itteni makarónit, nem tehetek róla. A megjegyzésre csak elvigyorodom, és beszívom a feltekert spagetti lelógó végét.
- Mit szeretnél tudni? Egyszerűbb ha kérdezel, mert hajlamos vagyok általánosságban beszélni magamról, amit az újságok is írnak - mosolyodom el, és ujabb adagnyi tésztát tekerek fel a kanalam segítségével és bekapom. A szósz maradványát lenyalogatom a szám széléről, és felnézve pont ezt csinálja Nat is. Felkuncogok, se hát spagettit enni nem lehet máshogy.
- Jah, néha vásárolni is kell. Múltkor tönkrement az egyik kedvenc nadrágom, vettem helyette újat, és még kellenek felsők és egy új bakancs is. Ebéd után folytatom a vásárlást...Nincs kedved esetleg velem tartani? - kérdezem végül, mert én ráérek viszonylag reggelig is ha úgy van. Natashának meg max lenne egy szép napja. Ennyibe nem halok bele.

Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyVas. Okt. 28, 2012 10:59 am


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Ahogy összetúrta a tésztát, még az is tetszett. Kezdtek rossz irányba elmenni a gondolataim, arra gondoltam, mi lenne, ha nem a villával túrna a tésztába, hanem az ujjaival a hajamba. Ez nem én vagyok, nem jellemző rám. Kerültem az ilyen gondolatokat, meg a témát is, de ő kihozta belőlem. Még jó, hogy senki nem tudja, mit gondolok. Talán nincs rám írva, de le kell állnom, mielőtt meg akarnám valósítani a kicsit sem visszafogott gondolataimat. Halvány érdeklődés látszik rajta, de nem tudom eldönteni, hogy tényleg érdeklem vagy csak próbál udvarias lenni, bár nem értem mi oka lenne erre, visszaadta a táskámat, akár mehetett volna, de mégis maradt.
- Igen szép hely, de mindent meg lehet szokni - pont jókor szólalt meg, én meg kihasználtam az alkalmat, hogy másfelé tereljem a gondolataimat.
- Először elámultam, aztán amikor már megszoktam az ottani hétköznapokat, olyan volt, mint bármelyik másik város - először tőled is elámultam, de ez nem múlna el akkor sem, ha minden napom veled tölteném.
- Aloisos igen, de én még nem ismerem az igazgatónőt. Jössz? Na és mikor? - csillant fel egyből a szemem. Azért az nem hagyott nyugodni, hogy jó arc az igazgatónő. Nem akarom tudni, honnan tudja. Semmi okom féltékenykedni, mégis csak erre tudtam gondolni, mi közük lehetett egymáshoz. Egy biztos, ha Andy megjelenik a suliban, mindent megteszek, hogy újra a közelébe kerüljek. Talán emlékezni fog rám, ha nem, akkor majd megemlítem a táskámat. Minden csaj engem fog irigyelni és igazuk is lesz, a helyükben én sem tennék másként. Valahogy jó volt belegondolni, hogy a mai szerencsém után még egy alkalmam lesz találkozni vele.
- Általában nem a hely számít, hanem a társaság. Nem igénylem a legmenőbb helyeket, nem az számít, hogy valaki híres vagy nem - a mondat végét már mélyen a szemébe nézve mondtam. Tudom, sokan azért akarnak a közelében lenni, mert híres és ebből azt a következtetést vonja el, hogy a legtöbb lányt ezért érdekli, de engem nem. Én jobban örülnék, ha nem lenne ismert, akkor legalább lenne esélyem nála. Széles mosolyra húztam a számat, amikor találkozott a pillantásunk és mindketten egyszerre nyaltuk le a szánkról a szószt. Ő is viccesnek találta a helyzetet, felnevetett, majd újabb adag tésztát tekert a villára. Én is ezt tettem, addig is volt időm gondolkodni, mit kérdezzek tőle. Elgondolkodva ettem meg a falatot, aztán kimondtam, amire gondoltam.
- Amíg nem futottam szószerint beléd, bármennyi kérdést fel tudtam volna tenni, most meg semmi értelmes nem jut eszembe. Tényleg minden érdekel - vallottam be kislányos mosollyal és megvontam a vállam.
- Nem a munkádról akarok veled beszélni, arról azt hiszem elég sokat tudok - húztam mosolyra ajkaimat, majd nyelvemmel meg is nyaltam kicsit.
- Engem te érdekelsz. Azt már tudom, hogy szereted a tésztát. Ezt még sehol nem olvastam. Ahogy azt sem, hogy a New Yorkerben vásárolsz és a szabadidődben lányok táskáit mented meg. Szóval valami ilyen érdekel - mondtam elgondolkodva és mint ilyenkor a legtöbbször, most is a hajam csavargattam az ujjam körül.
- Mondjuk mi az, amit még nem próbáltál, de szeretnél? Mire vágysz? - tettem fel végül a kérdést, majd a számba vettem egy újabb falatot. Már nem sok volt a tányéron. Érdeklődve pillantottam a fiú szemeibe. Olyan szép szemei vannak. Na jó, nem csak a szemei szépek. Vonzó, méghozzá nagyon vonzó. Fürkésző pillantásom észreveszi, én meg zavartan pislogok a tányéromba. Mégis ráemelem a pillantásom, úgy döntöttem, túl valószínűtlen és túl ritka ez az egész helyzet ahhoz, hogy ne használjam ki. Folytatom, amit elkezdtem. Sokkal kevesebb smink van rajta, mint ahogy azt eddig a klipekben, újságokban láttam. Nyilván nem mászkálhat mindig úgy, de némi festék most is került tökéletes vonásaira. Haja sincs annyira beállítva, csak oldalra van fésülve. Nagyon emberi így, már szinte elhiszem, hogy ő is elérhető, pedig nem, csak jó napja van vagy látta, mennyire megijedtem és azért nem hagyott itt, nem tudom, csak azt, hogy nagyon jó vele. Egyszerre nyúltunk a pohárért. Összeért a kezünk, fura bizsergés futott végig rajtam, de nem húztam el rögtön a kezem. Zavarban voltam még mindig. Gyorsabban pislogtam, mint eddig, úgy éreztem, hogy szapora szívverésem ütemére mozgattam a szemhéjam egy pillanatig. Betudhatjuk szempilla rebegtetésnek is, bár nem a csábítás volt az elsődleges célom. Nem hittem el, hogy pont én kellhetek neki. Mondjuk nem tudhatom, lehet, hogy mással is ilyen kedves, de lehet, hogy mégis érdeklem egy kicsit. Félrebiccentett fejjel, érdeklődve hallgattam, ahogy sorolta, mit vásárolt. Ezek is olyan dolgok, amit egy rajongó nem tudhat meg, engem meg tényleg érdekelt, szeretem a divatot, Andyért meg főleg odavagyok teljesen. A következő kérdésétől tátva marad a szám és majdnem kiesett a kezemből a villa. Olyan könnyed hangnemben kérdezi, mintha legalábbis természetes lenne, hogy vele mehetek vásárolni.
- V...vásárolni? Te meg én? - beletelik egy kis időbe, mire meglelem a hangom. Mosoly fut végig az arcomon.
- Lenne kedvem, nagyon is - válaszoltam lelkesen. Azt hittem álmodok, ez nem lehet igaz, Andy elhívott vásárolni. Már a kaja is több volt, mint amit valaha gondoltam, sőt azt sem gondoltam, hogy összefutok vele, erre elhív vásárolni. Szeretek vásárolni, de most kicsit sem érdekelt. Felőlem bárhova hívhatott volna, akkor is bólogatnék minden ötletére.
- Akkor csak félig menekült meg a táskám, ami a bankkártyát illeti, most még nagyobb veszély leselkedik rá - viccel próbáltam elterelni a figyelmét arról, hogy megint nem tudtam titkolni, mennyire rajongok érte. Feltehetően nem zavarja, akkor nem találna ki újabb közös programot, de azért nem ártana másik arcomat is megmutatni neki.
- Majd segítek választani, bár... azt hiszem az ízlésed nagyon rendben van - pillantok rajta végig, amennyire az asztal engedi, most már sokkal bátrabban. Nem pattintott le az első összeütközés után és ettől kicsit magabiztosabb lettem. Belső énem ugrált örömében, ha már én nem tehettem meg, kicsit furán jönne ki. Azt a gondolatot viszont, hogy talán bejövök Andynek, hangosan kineveti a józanabbik felem. Nem foglalkozok vele, nem rontja el az örömöm. Felemeltem a bankkártyát, jelezve a pincérnek, hogy fizetek.
- Nem kérsz esetleg desszertet? Vagy azt majd később? - tettem fel a kérdést, mielőtt odaért volna a pincér, de el is pirultam sikeresen. Belső énem a fejéhez kapja a kezét és szépen leszid. Ez tényleg nem én vagyok.
- Úgy értem majd a vásárlás után, máshol - motyogok és úgy döntöttem, inkább befogom a számat, ezzel csak még félreérthetőbbé tettem a helyzetet.
- És merre indulunk innen? De biztos nem zavarok? Melyik boltot szeretnéd megnézni? - tettem fel a kérdéseimet, miután elég bátorságot szereztem ahhoz, hogy tovább beszéljek. Megmagyarázhatatlan okból elpirulok és úgy tűnik, Andy igyekszik elfojtani egy mosolyt. Egy kósza tincset elsimítok az arcomból. Próbálok határozott lenni.
- Gyere, menjünk, mutasd az utat. Ki akarom használni, hogy van egy saját idegenvezetőm - mondtam viccelődve, majd kinyújtom a kezem, megérintem az övét és úgy teszek, mintha nem kezdene bizseregni megint a testem attól, hogy hozzáértem. Mosolyogva várom, hogy lépjen, különben még azt hiszem, álmodok. Vásárolni fogok Andyvel. Ezt senki nem hinné el, egyik barátnőm sem. Nem mintha itt lenne, de az otthoniaknak úgyis elmesélem. Le sem vettem a szemem a fiúról, már egészen jól megszoktam a közelségét, legalábbis nem pirulok el minden szavától, csak minden másodiktól. Minél többet ad, annál többet akarok. Az egész napot együtt kéne tölteni vele, annyira jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyHétf. Okt. 29, 2012 11:21 am



Andy Biersack
~ I tried to save you
But let you drink the pain A final song now we both know. So I'm not givin' up Won't let you suffocate me You find your hell is home. ~







Kezdem kivégezni a spagettim, bár igyekszem minél jobban összetúrni, hogy az egész szószos legyen, mert csak úgy csúszik. Ha nem lennénk nyilvános helyen, akkor be is szívogatnám a szálakat, de hát civilizáltan is tudok enni. Néha felemelem a pillantásom, és elidőzök a lányon. Vajon van pasija? Végül is amennyire csinos, akár lehet is működő párkapcsolata, nem úgy mint nekem... Időm sem nagyon van barátnőt találni, csak alkalmi szeretőt. Azokkal aztán folyót lehetne rekeszteni, persze vannak akikkel nem csak egy éjszakát tartott a dolog, és mélyebb hatást tettek rám. Sonja... őt még elkapom egyszer... Vagyis, én szeretném. Érdeklődést mutatok azonban Natasha felé is, oké hogy rajongó, de csinos, meglepő hogy pont a mi bandánkat hallgatja.
- Igen, bár ha megszokod, egy idő után unalmassá válik. Van ami nem, de a legtöbb dolog igen. Hát jah, van elsőre ilyen hatást gyakorol az emberre. Én azt imádtam, amikor Disney landba mentünk forgatni, és persze mindent ki kellett próbálnunk - kuncogok fel, mert ott nekem is elállt a szavam, olyan izgalmas volt az egész nap. Lehetne több ilyen, ami azt illeti a bandával bolondozva, sokkal jobban ment a munka is, bár szó mi szó, natúrban is elég bolondok tudunk lenni, főleg Ashel. Két nagy gyerek, ahogy Jeremy szokta mondani.

- Igen, Dorina jó fej nő. Hát, izé...valamikor a jövőhéten, nem tudom fejből az időpontot, de valahová felírtam mikor. Megkért, hogy tartsak egy előadást a zene szakosoknak, de felőlem jöhet más szakos is. Ilyen színpadi mozgás, meg lámpaláz elleni dolgok, szóval milyen színpadon lenni... - magyarázom, és egy újabb adagnyi tésztát tekerek fel. Az a titka, hogy csak pár szálat kell, és akkor nem lesz bekaphatatlan gombóc. Ezt sikerült megtanulnom. A nézőpontjára elmosolyodom, ezt tökéletesen sikerült prezentálnia, hiszen ez nem a legmenőbb hely a városban. Az a Wigwam, ott mindig buli van, non-stop zenekarok mennek, jönnek és csak az ájulás a határ. Néha benézek én is, hol fellépőként, hol csak bulizni egy hatalmasat, mert hát nekünk is kell lazulnunk.

Ahogy elnézem, ő is hasonlóan bénázik a spagettivel, és egyszerre kuncogunk fel. Érdekes csajszi, emlékezetes eset marad a táskája miatt, ha más miatt nem is. Hallgatom mit mond, és közben befejezem az ebédem. Pár szem szósz husi marad csak a tányéron, mivel az utolsó szál tésztát is levadásztam. Hátrébb dőlök, hogy a zsebemhez férjek, és előhúzok egy doboz fekete Chesterfieldet, és leteszem az asztalra. Előveszek egy szálat, és bocsánatkérő pillantást vetek Natre, nem tehetek róla, ebéd után mindig megkívánom.
- Bocs, ebéd után mindig megkívánok egy szálat - mentegetzőzöm, hangosan is, és rágyújtok, magam elé húzva a hamutálat. Közben felé billentem a dobozt, hátha ő is cigizik, de nem valószínű. A mondandójára kissé felkuncogok ismét. Igen, ez szokott így lenni, hogy akkor hagy cserben a kíváncsiság, amikor nagyon kellene. Velem is megesett már, hogy szájzárat kaptam.
[color=cyan]- Igazából vége nem lenne ha elkezdeném. Szeretem a tésztákat, és bármilyen konyhát ha jó fűszeres. Nagyon szeretek enni. Egyébként hisztis pasi vagyok, sok hülyeséggel és mániával, és nem bánom hogy erről nem írnak az újságok. Szeretek vásárolni is, csak sosincs rá elég időm... - kuncogok fel, mert a New Yorker egy dolog, de a többiről tényleg csak azok tudnak, akik ismernek. Örülök is neki, mert a hülyeségeimmel néha a világból kikergetem a banda többi tagját. Nem direkt, csak mindig nyafogok valamin, amin nem kellene.

- Amit nem próbáltam még, és vágyom rá? Hm, ezzel most megfogtál, sok mindent próbáltam már, de igazából amit nagyon szeretnék az két turné. Az egyik Matthew Tuck-el, a másik Dani Filth-el. Remélem, egyszer lehet közös turnénk. És te? Te mire vágysz? - sóhajtok fel, és szürke szemeim előtt egy álom suhan át. Kifújom a füstöt, felfelé hogy ne Natre szálljon, és hátradobom a hajam, ami így eléggé szétáll és kicsit hullámosabb is, mint ha be van állítva. Akkor kemény mint a beton, a sok hajfixálótól. Ahogy a pohár felé nyúlok, az ő keze is megmoccan, és összeér a kezünk, és magamban gonosz mosoly villan át rajtam, annyira egyszerű lenne... kicsit tovább megyek a kelleténél és... Mindenesetre, még van egy délutánom rá, nem fog tudni ellenállni a meghívásomnak, ahogy elnézem. A szempillarebegtetése nem érdekel, azt mindenkitől láthatom, inkább a lelkesedése, és a rajongása imponál. Ha holnap úgysem kell felkelnem korán...belefér egy éjszakázás is. Hm..

- Ahha. Mint mondtam, kell még pár dolog, és nincs kedvem egyedül szenvedni az eladókkal. Utálom, amikor körülöttem zsonganak hogy miben segíthetnek... - jegyzem meg mosolyogva, tudom hogy máris levettem a lábáról. Nem mindennapi ajánlat, de kivételesen én is örömmel vennék egy társaságot. Kikészítenek a túlbuzgó eladók...
- Ne hagyjalak majd költekezni? - nevetek fel én is, és elnyomom a cigim, na ezzel elleszek a vásárlás utáni kávézásig. Kell majd a levezető, mert valahogy érzem hogy nem lesz egyszerű menet az a bakancs vásárlás.
- Az ízlésem pocsék, általában Ashley öltöztet, de ha jól sejtem, ezt sem írják az újságok. Én szeretem a fekete dolgokat, ékszerben is, de néha kell a változatosság - intek a zöld mintás pólómra, ami persze az előbb említett kedvenc gitárosom műve. Ő bszélt rá hogy ezt vegyem meg, ne a feketét.
- Vásárlás után majd a legközelebbi kávézóba megyek kávézni, ott lehet nézek valamit, de most tele vagyok... - utasítom el kedvesen a felajánlást, mert nem tudnék semmit letolni a torkomon, ami édes, és habos vagy csokikrémes. Máshol lehet, ha addig nem keregetem az őrületbe, bár erre vajmi kevés esélyem van. Halvány, játszadozó mosoly tűnk fel az ajkaimon.

- Innen a Rockpincébe megyünk bakancsot venni, és talán találok ott valami jó kis felsőt is. Utána még mindenképp bemegyek a Mangóba, mert ott jó minőségű felsők vannak, viszonylag jó áron. Ha zavarnál, nem hívtalak volna magammal. Tudod, nagyfiú vagyok már - ennyi a terv, a többi majd jön magától. Figyelem, ahogy fizet, de nem jövök zavarba, bár nem szép dolog hagyni hogy a lány fizessen, de szerintem nem tudnám eltántorítani a dologtól.
- Köszönöm az ebéd meghívást - mosolygok rá, és lassan felállok, a szék háttámlájáról leveszem a dzsekimet, és belebújok. Csak a nyakán van árulkodó jelkép, ugye a saját BVB kitűzőm, amiből van még pár otthon. Egy időben csináltattunk párat. Felkelek, és elindulok kifelé, megvárom persze Natashát is, és együtt megyünk ki innen, ahogyan be is jöttünk. Elindulok a kávézótól jobbra, és vagy 200 métert sétálunk előre, mikor egy kis, elhanyagolható ajtócska előtt megállok, és benyitok. Egyszerű fekete ajtó, mindenféle dísz nélkül, egyedül egy metálvilla virít rajta és jelzi az embernek hogy jó helyen áll. Beengedem magam előtt a lányt, és visszacsukom magam után az ajtót, majd lesétálok a lépcsőn, már régi ismerősként köszöntöm a tiritarka hajú eladólányt. Ő is visszapacsizik, és hagy minket nézelődni.
- Na ide szoktam járni leginkább, egy csomó tök jó cuccuk van és mindig friss az áru - jegyzem meg, és máris elsétálok egy sor táska mellett, a bakancsokhoz. Minden színben, méretben és formában akad itt lábbeli. Hagyom őt is nézelődni, és néha megnézek közelebbről egy-egy darabot.

Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyHétf. Okt. 29, 2012 11:00 pm


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Ahogy végez a tésztával, hátradől, először nem értem a mozdulatot, de előtűnik a zsebéből egy cigis doboz. Szóval a kedvencem ebéd után cigizik és ezt szívja. Jó tudni, ezzel is olyan információt gyűjtöttem be, amit elég kevesen tudnak, legalábbis a rajongók közül biztosan. Birtokba veszi a hamutartót, a dobozt meg felém biccenti, de egyértelmű testbeszéddel jelzem, hogy ez nem az én asztalom. Szívtam már, nem is egyszer, de semmi élvezetet nem találtam benne, így inkább hagytam. Csak azért, mert egy társaságban mindenki cigizik és menő, még nem fogok én is rászokni. Lelkesen hallgatom, ahogy az előadásról kezd beszélni. Bocsánatkérő pillantása teljesen a hatalmába kerít, nem szeretem a cigit, de ő elszívhatna akár egy dobozzal is mellettem. Az sem zavarna.
- Aha, szóval lámpaláz. Ott a helyem. Úgyis a suli falai között fogok unatkozni, legalább feldobod a napom - jegyzem meg mellékesen. Bármennyire jónak tűnik a suli, azért abban nem különbözik a többitől, hogy tanulni kell és megfelelni. Vártam, mert biztos jobb lesz, mint ahova eddig jártam, de az éneklés iránti lelkesedésem, amit eddig semminek nem sikerült felülmúlnia, most kicsit háttérbe szorult az Andy iránti lelkesedésem miatt. Magamban örülök, hogy válaszolni kezd a feltette, sőt még néhány fel nem tett kérdésemre is. Felőlem beszélhetne bármiről, az ő szájából minden érdekesnek hat. Szeretem a hangját, nem csak akkor, amikor énekel, a beszédhangja is elvarázsol.
- Szeretsz enni? Ki sem nézném belőled, szerencsés vagy. Nekem is a fűszeres a kedvencem, akkor van íze az ételnek - mondom, de a gondolataim máshol járnak. Egyszer el kell varázsolnom a főzőtudományommal, ami nem nagyon van, de a cél érdekében megtanulnék főzni, kérdés, hogyan jutok még egyszer a közelébe. Meglepett képet vágok, amikor a hisztis részhez ér.
- Nem tudlak elképzelni hisztisen, eddig ezt elég jól titkoltad - nevetek fel édesen. Tényleg nem nézem ki belőle, hogy nyafog valamin, én annál inkább képes vagyok rá, de mellette eszembe sem jutna, tudom milyen idegesítő tudok lenni akkor, de most semmi okom rá, azt hiszem ennél jobb napom még nem volt. Még én sem hinném el magamnak, ha nem tapasztalnám a közelségét. Ahogy hozzáérek a kezéhez, én zavarba jövök, ő meg mintha jó mulatna dolgon, legalábbis elégedett a helyzettel, hogy ennyire odavagyok érte. Dani Filth nevére felkapom a fejem, ő egyike azon kevés hírességeknek, akikkel találkoztam. Viszont ágyba akart vinni, úgyhogy úgy döntöttem, nem osztom meg Andyvel a dolgot, ha hangot adok a felháborodásomnak, talán eszébe sem jut megcsókolni. Nat, mire gondolsz már megint. Biztos, hogy nem akar megcsókolni, csak jó napja van és kiélvezi, hogy nem kell fellépésre sietnie. Így aztán elhallgatom a tényt és csak a mondandójára reagálok, nem térek el a tárgytól.
- Közös turné? Az ütős lenne, bár én elfogult vagyok, különösebben nem érdekel senki más a színpadon rajtad... rajtatok kívül - kislányos pillantással nézek rá, egyszerűen kénytelen voltam javítani a kijelentésemen, pedig engem tényleg csak ő érdekel. Először a zenéjét szerettem meg, de amikor megláttam, hogy egy Adonisz az énekes, teljesen elvesztem.
- Én erre vágyok - jelentem ki, magamban hozzáteszem, hogy most sikerült felülmúlnia egy koncert élményét. Koncertre bárki elmehet, aki megveszi a jegyet, de Andyvel ebédelni, na az már valami. Nem akartam ennél is jobban a tudomására hozni, hogy mennyire odavagyok érte, így is tudja már szerintem.
- Ha láthatnálak a színpadon, az nem lenne rossz. Na jó, a mai után kemény show-t kéne nyomnod, hogy felülmúld az élményt - jegyzem meg mégis, először lesütött szemekkel, aztán megint rájövök, hogy ennek semmi értelme, abból nem lesz előnyöm, ha szégyenlős vagyok, így aztán ráemelem a pillantásom, egyenesen a szemeibe. Ahogy hátradobja a haját, szent sz.r, elolvadok. Bizsereg a testem, mint egy hurrikán, úgy söpör végig rajtam az érzés. Felfele fújj a füstöt, tekintetem a nyakára vándorol, gondolatban megérintem, elkalandozok, vajon milyen lehet végignyalni rajta. Haja nincs annyira beállítva, ahogy a klipekben, sokkal természetesebbnek hat, ahogy hátradobja szinte kényszert érzek, hogy beletúrjak. Még jó, hogy akkor sem érném el, ha kinyújtanám a karom, különben meggondolatlan dolgot tennék.
- Akkor szokott sok eladó zaklatni, ha nem akarok venni semmit, ha akarok, akkor persze senki nem figyel, már megszoktam, de most megmentelek tőlük - hajolok közelebb, mintha valami titkos, bizalmas dolgot mondanék, olyan arcot is vágok, de persze elnevetem magam.
- Nehéz elhinni, hogy nincs jó ízlésed. Ez is egy bizalmas információ. Nekem bejön a fekete, de kár lenne csak abba burkolóznod, jól áll ez a szín is, jó választás volt a zöld - mutatok a felsője felé.
- Ne hagyj, ha túlzásokba esnék, de ez a te napod, én inkább csak szemlélődök. Próbálok legalábbis - nevetek én is. Még dögösebb, ha jókedvűen mosolyog. A desszertes elszólásom nem használja ki, kicsit megkönnyebbülök, de idegesít is, mert, ha érdekelnem abból a szempontból is, akkor lecsapta volna a magas labdát. Még mielőtt jobban belemerülnék a gondolataimba, halvány, játékos mosolyra húzza tökéletesen ívelt ajkait, én meg felsóhajtok. Valószínűleg most ugyanarra gondolunk és érzem, ahogy megint elpirulok az illetlen gondolattól. Felvázolta az útvonalat, én meg csak édesen figyeltem, fogalmam sem volt, mi merre van, de úgyis tudja az utat. Én meg ott vagyok jó helyen, ahol ő van. Felállt, kicsit elidőztem azzal, hogy a látványt figyeltem, ahogy felveszi a kabátot, majd leesett, hogy rám vár, így felkeltem és elindultunk valamerre. Látszott rajta, hogy magabiztos, én meg csak próbáltam annak tűnni. Még így, magassarkúban is fel kellett néznem rá. Nemsokára elértünk egy ajtóhoz, különösebben lehet, hogy fel sem tűnt volna, aztán Andy előreengedett és rájöttem, miért szeret ide járni. Elég egyedi, ezek a cuccok biztos nem jönnek szembe. Úgy tűnt, régi ismerősként üdvözölte az eladólányt, én meg még rá is féltékenyen néztem. Aztán eljátszottam a gondolattal, vajon a lány mit gondolhat rólam. Biztosan azt, hogy ha nem vesz semmit Andy, akkor is van már egy új szerzeménye, én. Legalábbis egy éjszakára vagy talán többre, ha már vásárol velem. Még magamnak sem tudom megfogalmazni, mennyire jó érzés vele lenni, így aztán szorosan mellette maradtam. Figyelem, ahogy nézeget, az én pillantásom is néha a cuccokra téved, de inkább őt nézem, ahogy válogat. Végre megnézhetem magamnak anélkül, hogy zavarba kéne jönnöm, látszólag lefoglalja a bakancs válogatás. Elképesztő, ha eléggé rámenős lennék, akkor érinteném meg, amikor akarom. Nem tudtam eldönteni, mennyire kéne bevállalósnak lennem. Nem tudom, hogy ez jön be neki, amilyen vagyok vagy kicsit azért jobban kéne jeleznem, mennyire bejön nekem. Jó, ez biztos leesett neki és talán pont azzal ijeszteném el, ha k.rvásan kezdenék el viselkedni. Nem is biztos, hogy menne, én nem vagyok olyan. Körbepillantok és a tekintetem a kedvenc ruhadarabomra esik. Fűzők. Kinyújtom a kezem és megérintem az egyiket, elámulok, annyira szép, kár, hogy a hétköznapokban nem kényelmes viselet. Leakasztom és már lépek is be a próbafülkébe, mielőtt behúznám a függönyt, pillantásom találkozik Andy tekintetével, majd vigyorogva húzom be a függönyt. Nem akartam nézelődni, vásárolni, próbálni meg főleg, csak Andyre akartam figyelni, igazából ezt is miatta tettem, hogy felkeltsem az érdeklődését. Amúgy is gyorsan öltözök. Ledobtam a felsőm és felvettem a fűzőt. Pont a méretem, még azt sem néztem meg, olyan gyorsan léptem. Kidugtam a fejem a próbafülkéből, a testem a függönnyel takartam, egyik kezemmel pedig a fűzőt tartottam, ahogy átöleltem fél kézzel magamon.
- Andy - szólítom meg a fiút, próbáltam csábítóbb hangnemre váltani, de nem akartam átlépni a határt. Ez még úgy belefért nálam, ennél kihívóbb nem tudnék lenni.
- Segítenél? Egyedül nem tudom bekapcsolni - lépek arrébb, hogy be tudjon jönni mellém a próbafülkébe. Magamban mosolygok, meg izgulok is, mert nem tudom mit csinálok, ha nemet mond, viszont a látvány magáért beszélt. Vékony derekam, karcsú alakom még jobban kiemelte a fűző, ami azért nem volt túl átlátszó, amúgy is magamon hagytam a melltartómat, de a hasamnál nem bízott sokat a képzeletre. Kérlek, kérlek, gyere és vedd a lapot, hogy mit szeretnék. Édesen pislogtam és csak vártam, hogy milyen lépést fog tenni az ötletemre. Persze tudom, hogy megzavartam a bakancs vásárlásban, de talán nem lesz ellenére ez a kis kitérő, utána úgyis segítek neki választani, elég jó érzékem van a divathoz, meg ahhoz, hogy kinek mi áll jól. Igyekeztem elterelni a figyelmét egy kicsit a vásárlásról és talán az eladólány sem fog semmit szólni, ki tudja mit látott már ebben az üzletben.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyVas. Nov. 04, 2012 8:00 am

L.A.  Tumblr_lol4sddeXd1qm7qsjo1_500

A cigisdobozt a zsebembe süllyesztem, mikor kilépünk az étteremből, és már menet közben válaszolok a megjegyzésekre. Mindig a zsebembe tárolom, mert amikor kell, akkor elég csak előhúznom, és már rá is gyújthatok. Mellette van még az öngyújtóm is, egy kedves rajongótól kaptam, és a BVB Andy felirat van rágravírozva. Azóta is magamnál tartom, ez egy igen praktikus ajándék volt, és nem tudom kitől kaptam, a biztonságiakon keresztül érkezett a kis csomag a nevemre. Aranyos volt mindenesetre. A megjegyzésére, csak biccentek.

- Igen, valami ilyesmit beszéltünk Dorinával, hogy mint kezdő előadók, és hírességek, van aki lámpalázas, és több embert is meghívott amúgy, hogy meséljünk erről, mi hogyan küzdöttük le, és mit tanácsolunk a leendő kollegáknak... - magyarázom, miközben már az úton haladunk. Szeretek gesztikulálni beszéd közben, ha van rá elég helyem, és az utca éppen elég nagy ahhoz, hogy kifejezzem magam. Viszonylag visszafogottan lépdelek, pedig alapjáraton ennél sokkal sietősebbek a lépteim, de ma ráérek, és tekintettel vagyok arra is, hogy a lányon magassarkú van. Nem tudom mióta érdekel engem ilyenféle apróság, de most mégis figyelek rá.
- Ó igen, imádom a finom kajákat, főleg a vörös húsokat, és egy T-Bone steak, jól megcsinálva...nincs is annál jobb a világon. Köretnek nagyjából minden jöhet, ebéd után pedig az epres fagyi - mosolygok, mert tényleg szerencsés az alkatom, és bár nincs kockahasam, azért elég sima, és látványos. Gyors az anyagcserém, így igazából annyit eszek amennyit bírok, csak az alkohol fog ki rajtam néha... De az nem kicsit.

- Pedig, hidd el, nem mindig öröm velem az élet, sokszor nem lehet komolyan venni, és apróságokon akadok ki, mások idegeire menve ezzel. Tulajdonképp ha nő lennék, tuti nem kellenék magamnak - nevetek fel, jellegzetesen de őszintén. Nem mindig vagyok ilyen, de néha kevés kell ahhoz hogy elcsesszék a kedvem, és akkor bukott a dolog, szóval engem ilyen burokban tartanak általában, hacsak lehet. Főleg Ashley, mert ő utálja a legjobban a hisztim. Bár nem értem mi baja, ő tud a legjobban kezelni.
- Pedig vannak nálunk jobbak is. Én örülnék egy ilyen közös menetnek, de nem valószínű hogy Daniékkel összejönne. Mattékkel szerintem igen, az már amúgy is folyamatban van ami azt illeti - jegyzem meg, miközben már magam elé engedem. Hogy miért imádom a rockpincét? Mert itt van minden ami kell nekem, kiegészítők, ruhák, láncok, táskák egyszóval az én világom.

- Igazából a színpadon sem nyújtok sokkal több extrát, csak ott nem beszélgetek hanem éneklek. Ashley-vel ugyanúgy tudjuk ölni egymást mint amúgy a színfalak mögött. Nem nagy cucc - jegyzem meg szerényen, mivel hízeleg ám az egómnak, hogy csak minket szeret, jobban mondva engem. Hm, miért ne csináljak magamnak egy jó estét? Aligha kaphatnék ma kezesebb csajszit magamnak. Figyelem, milyen hatással vagyok rá, és tetszik amit látok. Elvigyorodom, mikor megjegyzi hogy eladók nem valami nagy segítség.
- Engem szinte mindig megtalálnak, és általában mindig veszek valami apróságot, vagy egy-egy ruhát magamnak - jegyzem meg, és kuncogok, és lepillantok a felsőmre, mire naná hogy előrejön a fél hajkészletem. Visszasimítom hátra, ki az arcomból. Valószínűleg sikerült olyan cukin kinéznem, amennyire szerettem volna. Remek, megy ez nekem, nem hiába a színjátszótanfolyam...

Már a boltban folyik tovább a beszélgetés, és az eladót is régi ismerősként köszöntöm, jelentős összegeket hagytam már itt azelőtt, így ismernek, és tudják mihez kell, vagy csak hobby szinten vásárlok magamnak. Hagyom Natet elkalandozni a bolton belül, én pedig találok egy kellőképp tetszetős darabot, mikor megzavarnak.
- Igen? - pillantok oda, de csak egy fejet látok az egész csajsziből, mert átmenetileg elnyelte a próbafülke. Elvigyorodom, és visszateszem a bakancsot, és közelebb sétálok. Hm, fűző... ördögi ruhadarab az már igaz, de mindent mutat amit csak egy férfi kívánhat, és micsoda jól mutat ez Naten. Már csak azért is meg kell venni, mert nekem tetszik. Belépek a próbafülkébe, és elkezdem birizgálni, összébb húzni, nem meglepő hogy tudom hogy működik egy fűző, szedtem én már le nőkről, ennél bonyibb ruhákat is ami azt illeti. Kicsit közelebb is hajolok, és mikor feladtam rá a fűzőt, megnézem magamnak. Csinos, igazán jól áll rajta, így kezeim végigcsúsztatom a derekától felfelé, és közben a tükörbe mosolygok rá, mint valami ragadozó.

- Tudod hogy indulok a fűzős csajokra? Szerintem ez istenien jól áll neked - dorombolom a nyakába, és egy egészen aprót belecsókolok, hogy érezzem amint a nyak pelyhes szőrszálai vigyázz állásba merevednek, ajkam nyomán. Ez kicsit alattomos húzás volt tőlem, az igaz, de az is tény, hogy megkívántam Natashát. Eleresztem, és kilépek a próbafülkéből, még a végén...Nos nem itt kellene, előbb befejezem a vásárlást. Most a pultos felé veszem az irányt az ékszerek miatt, és már kapásból három nyakörvet látok meg, ami tetszik. Hm, nem tehetek róla, gyengém és még jól is áll nekem. Na meg van egyfajta, szimbolikája is. Szóba elegyedek Ellie-vel, míg Nat ki nem jön, mert akkor magamhoz intem, amolyan segítsen választani pillantással.
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyVas. Nov. 04, 2012 11:26 am


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Ahogy ott álltam, kezdtem kicsit h.lyén érezni magam. Előbb cselekedtem és aztán gondolkodtam, abba nem gondoltam bele, mi lesz, ha nem jön oda. Nem sokáig kellett ezen gondolkodnom, ahogy megkértem, hogy segítsen vigyorogva visszatette a bakancsot, amit nézegetett és elindult felém. Már ekkor vadul kalapált a szívem, tudom, én akartam, akarom is, de nem szoktam hozzá az ilyen helyzetekhez. Merészebb vagyok, mint kellene, úgy látszik ezt hozza ki belőlem. Tudom, hogy nem fogok vele sokszor összefutni, ezért próbálom kihasználni az alkalmat, ha már ekkora szerencsém volt. Közelebb sétál, de már ezt a mozdulatot is szinte lassítva látom, olyan, mintha vadászna a kiszemelt áldozatra, egyszerűen elvarázsol. Szívverésem már most sokszorosa a megszokottnak és egyre gyorsabb lesz, ahogy közelebb jön. Látom, ahogy végigmér. Belép a próbafülkébe, hozzámér, elkezdi összehúzni a ruhadarabot, ujjai hozzáérnek a bőrömhöz. Érintése nyomán jóleső borzongás fut végig rajtam, bizsereg a bőröm, ahol hozzámér. A tükörből figyelem, ahogy ügyesen megoldja a feladatot. Nyilván látott már ilyet, de nem akarok gondolni, vajon hányszor vehette már le. Abban biztos vagyok, hogy többször, mint ahányszor feladta valakire. Közelebb hajol, már ennél közelebb nem is tudna, akkor szinte összesimulna a testünk. Ahogy a fűzőn dolgozik, haja ismét az arcába hullik, ahogy már korábban is. Eszembe jut, akkor milyen látványosan és mennyire vadítóan simította hátra, ettől a gondolattól nyelek egy nagyot, nem sok választ el attól, hogy itt helyben tegyek valamit, ami nem rám vall. Elkészül a mű, megnéz magának ismét, ettől elpirulok, főleg, amikor keze megindul a derekamon felfelé. Úgy vigyorog rám, mint egy ragadozó a zsákmányára. Elolvadok, pillantásunk találkozik a tükörben. Látom, ahogy vészesen közeledek ajkai a nyakam felé, aztán hozzám is ér, puha ajkai szinte alig érintik a nyakam, mégis az összes létező szőrszálam vigyázzba áll az érintésre. Bevallotta, hogy bejönnek neki a fűzős lányok, de dicséretére csak h.lyén vigyorgok, semmi értelmeset nem tudok kinyögni. Elenged és kimegy, én meg csak ekkor veszem észre, hogy szinte levegőt sem vettem eddig. Nem találok kapaszkodót, így nekidőlök a próbafülke falának és próbálok lenyugodni. Kicsit szoros a fűző, de ez a legkevésbé sem érdekel. Le tudnám venni, de nem akarom, inkább letépem egy mozdulattal az árcímkét és felveszem a felsőm. Kisétálok a próbafülkéből, Andy már az ékszereket nézegetni, miközben az eladólánnyal beszélget. Jelez, hogy menjek oda, amúgy sem tennék mást, a közelében akarok lenni, ez a kis kitérő is csak azért volt, hogy felhívjam magamra a figyelmét, tényleg jó cuccot választottam, de nem ez volt a célom. Az árcédulát az eladólány kezébe nyomom és bocsánatkérő pillantással nézek rá, de valahogy nem akartam levenni a fűzőt, azt akartam, hogy valaki más vegye le rólam. Az, aki fel is adta. Nyakörveket nézeget, az ízlését még nem ismerem, de felemelek egyet, ami nekem tetszik és a kezébe adom.
- Próbáld fel - teszem hozzá mosolyogva, próbálok ellenállhatatlan lenni, de neki ez jobban megy. Megteszi, amire kértem, közben már kettesben maradtunk, a csaj hagy minket nézegetni. Valahogy megint a tükörben találkozik a pillantásunk, itt úgy tűnik elég sok a tükör. Elgondolkodva szemlélem, jól áll neki, nem is kérdés, de én megint másra gondolok.
- Nekem tetszik, ez jól áll, de szerintem neked én állnék a legjobban. Igazán felpróbálhatnál - jelentem ki magabiztosan és a tükörben próbálom állni a pillantását, de a saját kijelentésemtől úgy érzem, mindjárt vörös leszek. Ezt tuti nem én mondtam. Én nem vagyok ilyen. Próbálom leplezni, hogy saját magam hoztam zavarba, de úgyis elárulom magam. Ha ebből nem érti a célzást, akkor semmiből, bár szerintem eddig is jól a tudomására hoztam. Úgy éreztem, még mindig ég a bőröm, ahol a próbafülkében a nyakamhoz ért, eddig még senki nem ért így hozzám. Nem akartam, hogy ezzel a rám nem jellemző kijelentésemmel elrontsak mindent, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg ennél durvább dolgokat is mondtak már neki. Felé fordulok és kicsit megigazítom a nyakörvet, most én érek a bőréhez, kissé sokáig nyúlkálok, közben, mint aki semmi rosszat nem tett, édesen mosolygok.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzer. Nov. 07, 2012 1:58 am

L.A.  Tumblr_m21e0mVocC1qe4j6do2_500


Alig bírom elnyomni az állandó,ragadozó mosolyom, ahogy látom, és érzem hogyan reagál az érintésemre. Bőre is beleborzong, annyira jól esik neki az érzés, engem pedig felpörget, hogy ha egy egyszerű érintésre így reagál, mi lesz ha nem csak a hátát érintem, és nem csak a nyakába csókolok bele? Szemei riadtan, de vágytól fűtve néznek vissza rám a tükörből, és szinte hallom a vágyakozó sóhajtást is, ahogy kilépek a próbafülkéből. Lesz még időnk erre, ezt befejezni, és azt nem hinném hogy a próbafülke lenne az egyetlen normális hely erre.

Amíg öltözködik, és össze szedi magát, és kósza gondolatait, már kiválasztottam az előbb nézegetett bakancsot 41-es méretben és még mellé a rendelésemre érkezett két nadrágot is. Az egyik bőr, a másik csak bőr hatású, de egyébként fekete farmer. Találtam egy új, fekete, szegecsekkel kivert motorkesztyűt, és pár fülbevalót. Egyiken hosszú fekete hollótoll lóg, a másik egy sokadik fordított kereszt, fekete lakkozásban. Már épp a nyakörveknél tartok, de nem tudom eldönteni melyik is tetszik jobban, már ebből is lassan egész kis gyűjteményem lesz, de hát erre buknak a csajok. Illetve hát erre is.

Mikor előbukkan a próbafülkéből, széles mosoly kúszik fel ajkaimra, valahogy meg mertem volna rá esküdni, hogy nem bírta rászánni magát hogy levegye a fűzőt. Arra vágyik, hogy én hámozza le róla? Nos, lefelé meglehetősen egyszerűbben jön, mint felfelé megy. Az egyik mutatós láncos darabot veszi kézbe, ami neki tetszik, és arra bíztat hogy azt próbáljam fel. Miért ne? Elveszem tőle, és a hajam félreseperve, felteszem, hátul ügyes mozdulatokkal fűzöm össze, mert ez nem a patentos fajta ékszer.
- Naa, jól áll? - pillantok a lányokra, és aztán egy tükörbe is. Itt meglepően sok a tükör, de nem bánom, mert mindent fel tudok próbálni, és látom hogy áll magamon. Igazán jó hely ez. Megnézem magam benne, de tetszik. Kicsit vadabb mint amit szoktam, de jó, és ahogy megjegyzi hogy nekem mi állna jól....

Titkolom meglepettségem, de csak azért hogy aztán felkuncogjak egy kissé. Nahát, micsoda véletlen hogy ugyanarra gondoltunk. Arra is sor fog kerülni még ma, már ha persze addig kibírjuk együtt, és nem a kocsimban esünk egymásnak. Hm...
- Igazán? És hová vegyelek fel? - hajolok közelebb, és mint valami rossz szukkubus súgom a fülébe, ezt Elline nem kell hallania, és az arcomon megjelenő mosolyomból kikövetkeztetheti, hogy nincs a dolog túlzottan ellenemre. Elsimítok egy szőke, puha tincset a nyakáról, és hagyom hogy elidőzzön a nyakörv körül, a legtöbb csajnak bejön, csak felvenni félnek tőle. Igaz, egy időben én sem szívesen tettem meg, de ma már semmi bajom velük, tetszik.

- Én megtaláltam mindent amire szükségem van. Ha most velem jössz, nem ígérem meg hogy reggel előtt elszabadulsz tőlem... - pillantok rá, mosolygós szürkés szemeimmmel, nyíltan az ágyamba hívva ezzel. Ha belekezdek, akkor az eltart egy ideig, mert nem kapkodok szinte semmivel, még a szexben sem. Módszeresen végigvezetem a partnereim az élvezet ösvényén.
- Ez az utolsó lehetőség, hogy elmenj, ha maradsz... akkor folytatjuk amit elkezdtünk - vigyorgok rá, és egy már-már szűzies puszit nyomok az arcára, annyira aranyos hogy ennyire zavarba jön a saját szavaitól. Kicsit összekutyulhattam a fejét, ami azt illeti. Türelmesen várok a válaszára, és közben a fekete american express kártyámat nyújtom fizetésre, és közlöm Ellivel hogy a fűzőt is hozzám számolja fel, mert azzal kezdődött minden...


L.A.  Tumblr_m6titnnpLe1r41mo9o1_500
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzer. Nov. 07, 2012 10:08 pm


L.A.  Fotoflexerphotonk

Andy & Natasha

Igazán jól áll neki az általam választott darab, eltűnődök, de szerintem nincs is olyan, ami ne állna neki jól. Teljesen az ujja köré csavart, még ha nem is szándékosan, de ő tipikusan az a pasi, akiben személyesen sem csalódtam. Élőben észbontóan fest, még jobban néz ki, mint a képeken és ráadásul még normális is, nem egy elszállt alak, mint a legtöbb sztár. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit eddig senki. Ez a beszólás nem jellemző rám. Kicsit tartok tőle, hogy ez már neki is sok lesz, pedig hallhatott már ennél durvábbakat is, de nem, felkuncog, bár nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, aztán ahogy közelebb hajol megint elfelejtem minden gondolatom, megbabonázva hallgatom, mit mond. Az arcára kúszó mosoly elég egyértelműen jelzi, hogy nem lenne ellenére a dolog, én meg válaszolni is elfelejtek a kérdésére. Kicsit direkt is, nem csak azért, mert belefeledkeztem a látványába, egyszerűen a saját csapdámba estem, nem tudok erre mit mondani. Hova vegyen fel? Hát igen, ezt nem gondoltam át. Ennyire már nem vagyok bevállalós, hogy erre megadjam a választ, helyette inkább próbálom leplezni a zavarom. Ujjaim elidőznek az általam választott nyakörv körül, igazgatom kicsit, közben ő a hajtincsemmel babrál, azt egyébként is szeretem, de ha ő ér hozzám, az még dob a dolgon.
- Jól áll, ez nem is kérdés - válaszolom az érintésétől kissé kábán, de aztán egyből kitisztul a tudatom, amikor egy egyszerűnek tűnő kijelentésével nyíltan felajánlja, hogy töltsem nála az éjszakát. Egy pillanatig csak döbbenten nézek rá, talán több is volt, mint egy pillanat, mert közben már a kártyáját nyújtja az eladólány felé. Meglepetten pislogok. Még a szám is kiszáradt, kicsit megnedvesítem, de előbb mást teszek szóvá.
- De... én... ne... - motyogom, mert még mindig nem találtam rá az igazi hangomra, közben megérintem a kezét, amelyikben a kártya van. Látom a szemében, hogy felesleges az ellenállásom, így kihasználva, hogy kicsit magamra találtam, válaszolok a kijelentésére.
- Vissza sem találnék egyedül a kollégiumba és valójában pont ráérek... reggelig is - jelentem ki és nem tudok visszafogni egy mosolyt, ahogy szinte ártatlan puszit nyom az arcomra, pedig belül vívódok. Nagyon is akarom, ez minden vágyam és el sem tudom képzelni, hogy lehet ekkora szerencsém. A belső énem viszont tombol, mert felelőtlen vagyok és úgy viselkedek, ahogy soha nem szoktam. Ha eddig nem adtam oda magam egy pasinak sem, akkor miért olyannal kezdek, akinek valószínűleg csak erre az éjszakára kellek? Próbáltam nem figyelembe venni ezeket a gondolatokat. Már az is hihetetlen, hogy összefutottam Andyvel, sőt minden, ami ma történt olyan, amiről még álmodni sem mertem. Azon voltam, hogy húzzam kicsit az időt kajálás közben, aztán ez megoldódott kicsit, amikor elhívott vásárolni, most pedig... hát, a reggel még ennél is jobban hangzik. Nem csak az volt a meglepő ebben az egészben, hogy a kedvenc sztárom, akivel kitapétáztam a szobám és akinek a hangja a csengőhangom elhívott vásárolni, most meg eléggé nyíltan az ágyába, hanem az, hogy ezt mind önszántából tette. Én csak elhívtam enni, onnantól pedig sodródok az árral és nagyon élvezem. Tudom, hogy bárkit megkaphat, de jóleső érzés, hogy ezek szerint vagyok annyira jó, hogy velem akarjon lenni. Mondjuk valamit még nem tud, de nem is kell idő előtt rájönnie. Azért bármennyire örültem és legszívesebben, mint a gyerekek, lelkesen ugráltam volna, hogy Andy akár reggelig velem akar lenni, azért egy kicsit féltem is a dologtól. Annyi nővel lehetett már, biztosan tapasztalt, én meg... nem. Ez még enyhe kifejezés, hogy nem. Azért most örülök igazán annak, hogy igényes vagyok és nem hagyom el magam soha, nincs rajtam egy felesleges szőrszál sem, bár talán ez visszatartana attól, hogy olyat tegyek, ami nekem sokkal többet jelent valószínűleg, mint neki. Így viszont egyetlen érvet sem tudok felhozni ellene, bármennyire nem helyes, akarom és vágyom rá. Valószínűleg az eladólány is érti helyzetet, eléggé nyilvánvaló lehet, hogy ezt a történetet az ágyban fogjuk folytatni. Ez fura érzéssel tölt el, nem úgy fogom fel, hogy én vagyok a sokadik lány az ágyában, hanem hogy egy vagyok azok közül, akik elég jók neki. Andy fizet, én meg a gondolataimba merülve figyelem, aztán elindulunk kifelé. Valahogy kibotorkáltam a magassarkúmban, a gondolataim még nem hagytak nyugodni, de ahogy kiértem a friss levegőre, úgy döntöttem, magamban sem vívódok tovább. Csábító mosollyal fordulok felé, legalábbis próbálok csábító lenni, nem nagyon csináltam még ilyet. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemmel az övét keresem és tenyerébe csúsztatom az enyémet. Közben kislányos, mégis pajkos vigyorral fordulok felé és úgy teszek, mintha semmi rosszat nem tettem volna. Haladunk valamerre, gondolom az autója felé. Felőlem el is rabolhatna, már nem számít, mindent megszegtem, amire tanítottak. Nem állunk szóba idegennel, nem ülünk be idegen autójába... ez mind semmi ahhoz képest, hogy hamarosan az ágyában leszek. Jókedvűen sétáltam mellette, szinte áradt belőlem a boldogság és a jókedv. Még mindig nem tudom elhinni, hogy Andy reggelig velem akar lenni, ez annyira jó.
- Köszönöm a fűzőt - villantok rá bájos mosolyt és nem éppen kislányosan simítok végig a felsőmön keresztül az említett ruhadarabon. Aztán persze eszembe jutott az egyik fontos kérdés. Ha már felelőtlen vagyok, legalább ne legyek teljesen az.
- Öhm... szóval... Andy... - kezdtem bele a mondókámba, de sokadjára sikerült magam zavarba hozni.
- Van nálad...? Tudod... óvszer. Mert nálam nincs - kérdeztem rá arra, ami foglalkoztatott. Biztos, hogy felesleges a kérdés, el tudom képzelni, hogy készlete van otthon, de most még a városban vagyunk, biztos lehet itt valahol a közelben kapni, ne akkor derüljön ki, amikor... hát szóval ne akkor. Nálam biztos, hogy nincs, nem is volt, sőt látni is csak egyszer láttam, amikor találtam otthon egyet és kíváncsiságból kibontottam. Talán abból, hogy nem hordok magamnál ilyet, még nem esik le neki semmi, legfeljebb az, hogy ez kivételes alkalom és nem szoktam egy vásárlást követően ágyba bújni valakivel. Mondjuk erre van más bizonyítékom is. Ennél sokkal jobb meglepetésem van.
Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Nov. 10, 2012 3:39 pm

L.A.  Tumblr_maki2yKYhn1rt2432

Elégedetten szemlélem a tükörképem, és a választott kiegészítőt, nem áll épp rosszul ami azt illeti. Kicsit rendezgetem is a hajam, hagyom hogy Natasha átgondolhassa az ajánlatom, amit épp az imént tettem. Nekem nem kell erőfeszítéseket hoznom, hogy egy nőt megkapjak, jönnek azok önként és dalolva ha úgy akarom, és egy egész könyvnyi telefonszámom van, akiket bármikor hívhatnék, ők lennének hálásak nekem, de most valahogy nem vágyom erre. Nem veszem le a nyakörvet, csak szólok neki hogy a többihez számolja el ezt is, és közben mosolyogva megjegyzem, hogy ma is rendes forgalmat csináltam az üzletnek, de hát ha egyszer jók. Ráadásul a kiszolgálás is gyors, és kedves az eladó lány. A váltótársa Eshter is nagyon jó fej, de ő általában hétvégén szokott beugrani. Néha már csak ezért be tudok jönni, hogy valami kacatot vegyek, és beszélgessek egy kicsit, attól függ milyen a hangulatom.

- Dee, ha nem lenne kérdés, nem kérdeztem volna meg - nevetek rá, és mikor visszakapom a bankkártyám, elteszem a tokjába, majd az egészet a fekete, dísztelen bőr pénztárcába, azt pedig vissza ügyeskedem a zsebembe. Nekem kilóméteres zsebek kellenek, amikbe a fél lakásom be tudom pakolni, és kompletten magammal hurcolni. Na jó nem, a másik fele a kocsimban van. Odapillantok, mikor megszólal, de igazán értelmes dolgot nem mond, bár sejtem mire akar kilyukadni, és viszonzom a kézfogást, megérintem én is.
- Ugyan már. Nekem tetszik rajtad, és semmivel nem jelent több kiadást mint általában. A fizetésem felét itt verem el... - nevetek fel, és ezt Ellie is megerősíti hogy gyakori jelenség vagyok a boltban. Lehet, a rajongóknak is itt kellene jelentkezni ha autogrammot akarnak tőlem. Miközben elpakolok, és kezembe veszem a rockpincés táskákat, amikben a cuccaim vannak, hallgatom a válaszét, és lassú, mindent ígérő mosoly jelenik meg az arcomon. Csodálatos szórakozás lesz az éjjel, és messze még a reggeli pirkadat.

- Reggel vissza tudlak vinni majd, tudom hol van az Alois. Bár onnantól magadnak kell boldogulnod, a szobáig nem kísérlek fel, még a végén rossz fényt vetne rád a dolog - mosolyodom el, és magam előtt terelgetve Natashát kifelé indulok. Elhaladok két sor nadrág között, és hagyom hogy fellépdeljen azon a pár lépcsőn, amin lejöttünk ide. Kinyitja az ajtót, és kilépünk a szabadba ismét. Elfintorodom a napfényre, utálom ha a szemembe tűz. Körülnézek, és lassan elindulok arra amerre a kocsim hagytam, és érzem ahogy a kezem után kap, és összefűzi az ujjaink. Hagyom neki, és még viszonzom is, bár ha most ezt lefotózzák, én nem vállalok felelősséget emiatt.
- Igazán semmiség, úgysem sokáig lesz most rajtad - mosolygok.

Rövidke, alig tíz perces séta után elérünk az egyik nagyobb áruházhoz, és a parkoló felé veszem az irányt. Tudom hogy hol hagytam a szépséges kocsimat, és egyenesen felé sétálok. Egy Mercedes és egy Bmw között között álló, tekintélyes fekete Escalade az én kicsikém. Előhalászom a kulcsom, és megcsippantom, hogy kinyíljon. Mikor teljesen odaérek, elengedem Nat kezét, hogy az anyós ülés felé mehessen, és még egyszer csippantok, mire felfelé nyílik az ajtó. Hát kérem, ez már a legújabb szériás jármű. Beszállok a kocsimba és megvárom míg ő is elhelyezkedik, a kényelmes bőr üléseken, és válaszolok is neki.
- Persze, nálam mindig van. Ne aggódj, nem lesz semmi baj - jegyzem meg, és ráadom a gyújtást a motorra, és sebességbe teszem. Nem telik bele két perc, és már a főúton száguldunk a lakásom felé. Egy húsz perces rövid út, talán még annyi sem, és leparkolok a saját lakásom előtt. Tipikus kis amerikai lakás, kertkapu, kis rövid feljáró, és maga a ház, semmi extra, akár egy átlagos polgár háza is lehetne, semmi nem rikít ki, csak a névtáblám, és a BVB felirat rajta. Betolatok a kocsifelhajtóra, és leállítom a motort, és Natre pillantok.
- Hát itt lakom, ha épp nem dolgozom - mosolygok, és a házra mutatok, nincs itt senki rajtam kívül, se kutya, se macska, de még csak aranyhal sem.


//A kocsim, meg már mutattam neked Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyVas. Nov. 11, 2012 11:29 am


L.A.  Fotoflexerphoto4o

Andy & Natasha

Ahogy kilépünk a levegőre, egyből leesik, milyen kérdésre mondtam igent. Talán életemben először vagyok rossz. Főleg ennyire rossz. Még senkit nem engedtem annyira közel magamhoz, amennyire nemsokára közel engedem a kedvenc sztárom, akinek valószínűleg csak egy kaland leszek. A legtöbb, amit várhatok, hogy nem egy felejthető kaland, de a tapasztalatlanságomat figyelembe véve feltehetően nem én leszek élete legjobbja. Ujjaimat összefűzöm az övével, kicsit meglep, hogy hagyja és nem vonakodik, pedig lépten-nyomon fotósok követik gondolom. Mégsem húzza el a kezét, inkább belemegy a dologba. Eldöntöttem, hogy nem fogom az orrára kötni, hogy ő az első férfi az életemben, ilyen szempontból. Úgyis elég hamar rá fog jönni a bénázásomból, csókban jó vagyok, de azon kívül minden mást csak újságokban olvastam. Azt meg elég egyértelműen tudomásomra hozta azzal a megjegyzésével, hogy nem sokáig marad rajtam a fűző, hogy nem kártyázni akar. Hacsak nem vetkőzős póker. Mondjuk ezt eddig is sejtettem, de így kimondva kicsit ijesztő volt. Akarom, az nem kérdés, csak izgulok, de nagyon. Egy átlagos pasinál is izgulnék, de most mégiscsak Andyről van szó. Szinte csendben haladunk az autójáig, nem is kell beszélni, kiélvezem a helyzetet, hogy kézen fogva sétálunk és kivételesen nem bánom, hogy nem parkol annyira közel, akkor sem, ha tűsarkakon sétálni nem éppen a legjobb. Egymás mellett állnak a drága és márkás autók, el sem tudom képzelni, melyik lehet az övé egészen addig, amíg elő nem veszi a kulcsot és az egyik autó csippanással jelez. Elámulok, szószerint tátva marad a szám, majdnem annyira, mint amikor megláttam ma Andyt.
- Ezt nem hiszem el - adok hangot a csodálkozásomnak, közben elengedi a kezem, hogy be tudjak ülni, ő meg bepakol a csomagtartóba. Szinte félve érek az autóhoz, pedig én is a jó dolgokhoz vagyok szokva, de ilyen autóban még nem ültem. Egy kicsit el is felejtem, hogy izgulnom kellene. Beülök és kényelmesen elhelyezkedek, szinte belesüppedek a bőrülésbe.
- Ez nem semmi, igazi autócsoda - pillantok körbe az autóban, miközben beül mellém. Nagy szemekkel pislogok.
- Szeretem az autókat - vallom be, tudom nem nézné ki senki belőlem, annyira nem is értek az autókhoz, de legalább annyira érdekel egy szép autó, mint egy cipő. Válaszol a kérdésemre, kicsit zavarba jövök, hogy feltettem ezt a kérdést, de tudni akartam.
- Baj? Hát csak nem lesz - válaszolom és nagyot nyelek. Már van baj. Az, hogy nekem ő lesz az első. Fogalmam sincs mit fog szólni, talán nem fog ezért kitenni. Az út valószínűleg elég hosszú, de nekem nem tűnik annak, egyszerre több dologra figyelek, az autóra meg arra, hogy mit fogunk csinálni. Lopva persze Andyre nézek. Figyelem, ahogy vezet, nézem a mozdulatait és mosolygok. Szinte letörölhetetlen rólam a mosoly, akkor is, ha közben kicsit feszengek és fészkelődök a puha bőrülésen. Elgondolkodok, milyen lenne most megérinteni, mit szólna hozzá, de ő nem kezdeményez, én meg nem merek. A tájat is figyelem, nem mintha rátörnék csak úgy Andyre, meg nagyon ide sem találnék, de azért mégis jó tudni, merre járunk. Tipikus amerikai környék, kicsit még a dubai környezethez vagyok szokva, de nagyon tetszik, ez sokkal otthonosabb. Megállunk egy ház előtt, magam sem tudom, mire számítottam, de a névtáblán kívül semmi nem jelzi kívül a tulajdonos egyedi stílusát, illik a ház a környezetbe, nagyon otthonos. Kíváncsi vagyok, belül milyen lehet, de nem vagyok benne biztos, hogy hagy nekem időt körülnézni.
- Már nagyon kíváncsi vagyok rá belül is - válaszolom és közben elgondolkodok, mennyire szerencsés vagyok. Eszembe sem jutott, hogy valaha megismerem, beülök az autójába, meglátom a házát. Ezért minden rajongó képes lenne bármire. Kiszállok az autóból és már érzem, hogy remegnek a lábaim. Sokkal jobban, mint eddig. Kiszáradt a szám, úgy érzem, a szívem kiugrik a helyéről. Mintha az áruháztól idáig futottam volna, olyan gyorsan ver. Elindulunk befelé, követem Andyt. Most örülök csak igazán, hogy ma egy fekete csipke tangát választottam. Máskor sem veszek fel olyat, amit nem lehetne mutogatni, de eddig csak magam miatt, mert abban érzem jól magam, most viszont először komolyabb szerepe lesz a fehérneműmnek. Andyből még azt is kinézem, hogy nem ússza meg egyben a tangám ezt az estét. Nem mintha érdekelne. Belépünk a lakásba és ma már sokadjára nyűgöz le valami. Szóval itt fogom tölteni az éjszakát. Eszembe jutott, amit Andy mondott, hogy majd hazavisz, de nem kísér a szobámba. Nem igazán értettem, amivel indokolta, de úgyis jön még a suliba, lesz alkalmam a szobámba csábítani. Már ha akar még látni a mai után. Nem merek kezdeményezni, csak állok és várok, miközben körbepillantok. Azt is el tudom képzelni, hogy itt helyben nekem esik és tényleg nem sokat látok a házból. Először úgy gondoltam, hogy nem bánnám, ha elsőre nem lenne olyan durva és nem esne nekem rögtön, de most már úgy vagyok vele, hogy csinálhat bármit, csak érjen végre hozzám. Még mindig bizsergett a bőröm ott, ahol az üzletben hozzámért és ez túl jó volt ahhoz, hogy újra akarjam. Várakozás teljesen pillantok a fiúra, mert nem merek kezdeményezni, annyira nem vagyok rámenős.

// A fűző, csak neked Smile //

Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyKedd Nov. 20, 2012 5:24 am

L.A.  Tumblr_m8llodqt3C1rzuxezo9_500

A kocsimhoz érve látom, kicsit elcsodálkozik, hogy egy ilyen nagy járgányt használok, de mindig is mániám volt, hogy ha megengedhetem magamnak, akkor tuti valami nagy kocsim lesz, mert imádom, amikor én vagyok az úr az utakon, és minden más autó kisebb, és nekik kell félreállni. Mellesleg ad egy kis pluszt a magabiztosságomnak. Kis mosollyal ajkamon figyelem, ahogy Nat rácsodálkozik, hogy a sok márkás jószág közül melyik is az enyém.

- Pedig így igaz, ez az én kicsikém - mosoygok, és lazán bevágódok a vezető ülésre, és az anyósülésről is odébb dobálok pár cuccot, hogy elférjen. A táskáimat hanyag mozdulattal dobom be a hátsó ülésre, ritkán használom a csomagtartóm, bár tekintélyes mérete van. Leginkább csak akkor ha az én kocsimmal utazunk valahová, és a bőröndöknek kell a hely. Ezzel is kitűnök a csapatból, mert a többiek jobban szeretik a menő, gyors, és látványos kocsikat, nekem inkább a megbízhatóság, és a nagy méret kell, hogy jól érezzem magam benne. Egy Escalade-ot is lehet épp oly könnyeden vezetni, mint egy spoertkocsit, én legalábbis jobban szeretem.

- Nem, nem lesz. Bízz bennem, vigyázok majd rád - jegyzem meg, és gyors iramban, néhol kissé a sebesség határon egyensúlyozva érünk el a külvárosba, ahol a lakásom van. Vagyis inkább rendes ház, de mindegy. A vezetési stílusom, sokak szerint halálfélelmet generál, de jelenlegi utazótársamon, mégsem látom, hogy félne, inkább kíváncsian pillant néha rám, és hagy koncentrálni, amit mondjuk nem is bánok. Szeretek vezetni, és szeretem, ha teljes egészében az utat tudom figyelni, és nem nincs, ami elvonja a figyelmem. Most még a zenelejátszót sem kapcsoltam be, pedig szeretem fullon üvölteni a rádióval együtt a régi számokat.

Miután leállítom az autóm, elszöszölök még egy picit, és csak utána kapcsolom ki az övem, és szállok ki. Megvárom míg Natasha is megteszi ezt, és utána zárom be a szépségem. A kertkapu nem nagy akadály, kinyitom, és beengedem magam előtt a lányt, áthaladhat a kis kerten, amit kéthetente rendben tartok, ez fűnyírásból áll kb. A szomszédaim viszonylag fiatalok, középkorú házaspárok, nem igen beszélek velük, és ők sem szólnak hozzám. Tökéletes állapot.

A kis feljáró szürke térkövekből van lerakva, semmi érdekes, vagy érdemleges nincs benne, a ház már érdekesebb. Szürkés árnyalatúra van meszelve, az ablakok pedig beláthatatlanok, kívülről tükörnek tűnnek, nem akarom hogy bárki belásson, így sokak bánatára tükör üveget kértem oda. Az ajtó egy masszív fekete műanyagféle darab, ezt nyitom éppen ki, és engedem be a vendégem. Belépve azonnal be is zárom magam mögött. Egyszerű, egyszintes lakás, ahol állunk onnan vezet jobbra a konyha, balra egy kis fürdőszoba, és a nappali, és a lépcső az emeletre. Ott egy irodaszoba van, valamint két hálószoba, és még egy fürdőrész, meg egy kis gardrób, csak a cuccaimnak.
- Nos, nézz körül nyugodtan, azt hiszem ráérünk - mosolyodom el, és ellépve mellette, megsimítom a nyakát, és a fürdőbe surranok, hogy elintézzem folyó ügyeimet.

Alapjába véve, fiatalos, kissé darkos stílusú ház, de mégsem nyomasztó színekkel, és nem zsúfolódnak össze a bútorok sem.
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzer. Nov. 21, 2012 2:04 am


L.A.  Fotoflexerphoto4o

Andy & Natasha

Nem igazán beszélgetünk az úton, ő nem szól semmit, én meg nem akarom megzavarni a pillanatot. Nagyon jó, hogy nézhetem, ahogy vezet. Elég gyorsan vezet, ami azt illeti, többször van a lába a gázon, mint a féken, de nem zavar, mindig is szerettem a sebességet, csak nem nagyon bírom. Akkor jut eszembe, amikor már talaj van a lábam alatt. Kicsit még érezem a fejemben a sebesség utóhatását, de most túl izgatott vagyok. Minden más eltörpül amellett, hogy Andyvel vagyok. Bezárja az autót és végiglépdelünk a térköveken. Van egy kis időm megnézni magamnak a házat. Máskor is felismerném, de hogy nem találnék ide, az majdnem biztos. A környéket annyira nem nézem meg magamnak, a házat annál inkább. Az ablakok olyanok, mintha hatalmas tükrök lennének. Mindent elrejtenek a kíváncsi tekintetek elöl. Önkéntelenül is eszembe jut, mi is fog történni hamarosan ebben a házban, amihez így biztos, hogy nem lesz közönség. A gondolattól ismét gyorsabb ütemre vált a szívem, de próbálom lefoglalni magam a nézelődéssel. A házba lépve sem csalódok. Jól mutatja gazdájának egyedi, de nagyon jó ízlését. Nincs semmi felesleg, semmi túlzás, otthonos, már amennyit innen látok. Elég kényes vagyok az ilyenre, de már ahogy belépünk az ajtón, tudom, hogy a ház többi részével sem lesz gond. Kicsit elbambulok, így megrezzenek, ahogy Andy végigsimít a nyakamon, de nem azért, mert megijedek, egyszerűen csak túl jól esik. Nem tudom, mikor lesz az, hogy nem fog jó értelemben kirázni a hideg az érintésétől. Szerintem nem lesz ilyen. Az éjszaka folyamán biztos, hogy akárhányszor hozzám fog érni, a testem bizseregni fog, a pulzusom meg az egekbe szökik, ahogy bőre a bőrömhöz ér. Az egyik pillanatban még a nyakamat simogatja, a másikban eltűnik egy ajtó mögött. Kicsit ácsorgok még az előszobában, kissé meg vagyok szeppenve, mint mindig, ha új helyen vagyok, ez meg azért annál kicsit több. Szerintem senki nem hinné el nekem, hogy Andyvel töltöm az éjszakát, de azt főleg nem, hogy az autójában ültem és most adott felhatalmazást, hogy nézzem meg a házát. Hát jó. Lépek párat, de érzem, hogy már kicsit sok volt a magassarkúból, házon belül amúgy is inkább cipő nélkül szeretek mászkálni, így kibújok a cipőmből és mezítláb folytatom a felfedező körutat. Az első helyiség, ahova belépek, a nappali. Érdeklődve nézek körbe, megint nem csalódok, el is mosolyodok, rá vall az egész ház, már amennyit eddig láttam. Illik hozzá, de nem túl vad, nem érzem magam annyira idegennek, valahogy én is beleillek a környezetbe. Elsétálok a kanapé mellett és szórakozottan végigsimítok a támláján. Érzem az ujjaim alatt a puha anyagot, közben elgondolkodva nézelődök a tágas helyiségben. Mozgásra leszek figyelmes és egyből a zaj felé pillantok. Mosolyogva nézek a fiúra és elismerően futtatom körbe a pillantásom a nappalin.
- Valami sokkal vadabbat néztem volna ki belőled, kellemes meglepetés – jelentem ki mosolyogva. Nem állok meg, haladok tovább a nézelődésben. Élvezem, ahogy a puha szőnyegen lépkedek, sokkal kényelmesebb, mint a szép, de kínzóeszköznek minősülő cipőm. Igaz, így még alacsonyabb vagyok Andynél, pedig cipőben is jelentős volt a különbség.
- Tetszik ez a kanapé – jegyzem meg, ahogy elhaladok mellette, egyre közelítve a fiúhoz. Most kiderül, mennyivel is magasabb nálam.
- Mondjuk más is tetszik – teszek egy kétértelmű megjegyzést, amikor már előtte állok. Még a karomat sem kéne kinyújtani, hogy megérintsem, szinte nincs is köztünk távolság. Felpillantok és elkövetem azt a hibát, hogy egyenesen a szemeibe nézek. Ha eddig nem lettem volna teljesen elvarázsolva, most végem lenne, de így is fokozta a helyzetet jelentősen. Mégsem kezdeményezek, nem érek hozzá, csak kislányosan mosolygok és visszatérek a kanapéhoz, lehuppanok rá, ha már olyan jól néz ki, akkor ki is próbálom, mennyire kényelmes. Legalább a zavarom leplezem, de azért próbálok csábítóan elhelyezkedni.

Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzer. Dec. 05, 2012 4:53 am

L.A.  Andy_biersack_gif_by_iambbb-d5beqrk

A fürdőbe lépve, becskom magam után az ajtót, és miután végzek a folyó üggyel, kezet mosok, alaposan szappanosan és megigazgatom a hajam, szanaszét áll már megint, tök jó. Miért nem vagyok olyan ügyes, mint a sylist-om? Felsóhajtok, és a töcsit a szennyesbe dobom, és elindulok vissza Natashához, a nappaliban találom meg, ahogy a kanpém nézegeti. Még én sem vetkőztem le teljesen, épp csak az edzőcipőmből bújtam ki, meg a kabátból.
- A nappali még elég szolid, mivel szoktam vendégeket fogadni, az igazi érdekesség az emeleten van - mosolyodok el, amolyan direkte kihívóan, úgyis látni fogja a hálóm, ami gyönyörű fekete-vörös színekkel dícséri a jóízlésem, ahogyan az extra nagy ágyam is. Imádok benne aludni.

A lány mögé lépek, és a nyakát birizgálom, miközben nézelődik, egyre inkább tetszik nekem, és nem csinálok belőle titkot, lassú mozdulattal húzom le róla a blúzt, hogy a fűzőt lássam.
- Kár lenne eltakarni, nem? Hát azért vettük, hogy senki ne lássa? - mosolygok, kicsit gonoszkásan, borzasztóan ki tudom használni a saját vonzerőmet, ezt többen is mondták már. Lassan már bóknak veszem, és figyelem ahogy a szemembe néz, láthatja már a vágyat a szememben, most már nagyon akarom. És meg is fogom kapni. Figyelem, ahogy visszavonulót fúj, és lehuppan a kanapémra, ami éppenolyan puha, mint amilyennek tűnik. Vagyis nagyon. Nem szeretem a kemény bútorokat, amiket fekvésre találtak ki, és szétszadizzák a hátam.

- Kérsz valamit a konyhából? Sör, bor, pezsgő? - kínálom, mert nincs messze a konyha, ilyen kis átjáróház. Nem nagy lakás ez, de tágas, és a bútorok hiánya, hangsúlyozza a teret. Kifelé megyek, én igenis vágyom egy pohár borra, szigorúan vörös édesre, és ha kér valamit neki is hozok.
- Körülnézhetsz ám, ha már itt vagy, a kanapé megvár, és az emeletet még nem is láttad[ - kacsintok rá, ez felhívás egy újabb keringőre, hogy talán haladhatnánk egy szinttel feljebb, és belevethetnénk magunkat a dolgokba. Hm, öröm lesz leszedni azt a fűzőt, olyan egyszerűen lejön...
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyCsüt. Dec. 06, 2012 2:19 am


L.A.  Fotoflexerphoto4o

Andy & Natasha

Annyira lefoglal a nézelődés, hogy kicsit meglep, amikor a hátam mögé settenkedik. Mégsem ezért fut végig rajtam a jóleső borzongás, nem csak a közelsége az, amitől gyorsabban ver a szívem, az érintése jelentősen fokozza a dolgot. A nyakam birizgálja, levegőt sem merek venni, örülök, hogy nem kell megszólalnom, mert valószínűleg egy hang sem jönne ki. Tudom, hogy miért vagyunk itt, nem csak beszélgetni akar és őszintén, én sem csak arra vágyom, így legalább egy kicsit az enyém lesz, erre az éjszakára. Neki egy jó éjszaka, nekem egy felejthetetlen élmény. Na jó, annyira azért nem vagyok benne biztos, hogy olyan jó lesz neki, biztosan nem tudom azt nyújtani, amihez hozzászokott. Ki tudja hány csaj fordult már meg itt, vagy ha nem is itt, mert gondolom azért a lakásába kevesen jutnak be, akkor buli után az öltözőben vagy egyéb helyeken. A birizgálás kezd egyre merészebb lenni, amikor érzem, hogy megszabadít a blúzomtól, teljesen lefagyok. Nem is figyelem, hova esik a blúzom vagy hova dobja, nem tudom követni, nem is érdekel. Most először ijedek meg igazán ettől az ismeretlen dologtól, akartam, nagyon is, de a tapasztalatlanságom miatt bizonytalan vagyok. Nem akarom, hogy idő előtt feltűnjön neki, mennyire kezdővel áll szemben. Így aztán a kérdésre próbálok magabiztos választ adni.
- Nem, tudtommal azért vettük, mert beindulsz a fűzős lányokra. Azt ígérted nem lesz sokáig rajtam, úgyhogy most jól nézd meg – fordulok felé egyszerre bájosan és csábítóan mosolyogva. Magamban örülök, hogy nem remegett meg egyszer sem a hangom az idegességtől. A blúzom nélkül szinte meztelennek érzem már így is magam, kimondottan tetszik, hogy a fűző amellett, hogy nem bíz sokmindent a képzeletre, azért kicsit mégis többet takar, mint egy melltartó. Próbálok természetesen viselkedni egy számomra ismeretlen szituációban és leteszem magam a kanapéra. Pont olyan puha, mint amire számítottam. Azt hittem követni fog, de nem, inkább italt ajánl, én meg kapva kapok az alkalmon. Alkohol. Arra van most nekem szükségem. Egy kicsi még nem árt meg, csak az önbizalmam növeli és a gátlásaim oldja valamennyire, talán pont annyira, hogy ne izguljak attól, mi lesz a következő lépés. Még válaszolni sem tudok, máris tesz egy újabb kijelentést, amivel még nem is lenne gond, de ahogy rámkacsint, egyből érzem, hogy megint elpirulok. Ez annyira félreérthető volt, vagyis pont, hogy teljesen jól érthető célzást tartalmazott. Követem, gondolom a konyha felé tart, nem tévedek, de megállok az ajtóban.
- Amit te iszol, az nekem is jó lesz – válaszolok kicsit megkésve, de tényleg szükségem van arra az italra. Nekidőlök az ajtófélfának és onnan figyelem. Néha már azt hiszem, tényleg csak beszélgetni fogunk, aztán mindig emlékeztet arra, miért vagyunk itt. Amikor már azt hinném, nem is akar tőlem semmit, akkor mindig ejt egy kis megjegyzést vagy egyszerűen rámkacsint, amitől teljesen zavarba jövök. Viszont van itt még valami, ami kicsit sem elhanyagolható. Az, amit a szemében láttam. Az a vágy, amit nem csak ő, hanem én is érzek. Érzem, ahogy kezd elönteni a forróság már a gondolatra is. Nem akarok belegondolni, mi lesz, ha iszok is, meg ha végre hozzámér, úgy igazán, nem csak futó pillanatokra. Még mindig bizsereg a bőröm ott, ahol az előbb a nyakam érintette. Egy pillanatra oda is nyúlok, külsőleg semmit nem érzek, szóval ez tényleg csak az a belső meleg, amit csak ő tud kiváltani belőlem.
- Édes vörösbor. A kedvencem – mosolyogva nézek rá, ahogy mellé sétálok és megemelem az üveget, hogy megnézzem magamnak. Meg is kapom a borospoharat, majd miután megköszönöm, összekoccintjuk a poharakat.
- Erre az éjszakára – jelentem ki és a szemeibe nézve kortyolok bele a borba. Nagyon kell figyelnem, mit csinálok, mert ha ennyire összefonódik a pillantásunk, megszűnik a külvilág. Érzem, ahogy az édes nedű szinte egyből felforrósít, még jobban, szinte érzem az útját lefelé, nem mar, de azért érezhető, főleg, hogy nem szoktam gyakran inni. Egyből meg is iszom az egészet, aztán csak édes mosollyal megvonom a vállam a nem túl nőies cselekedetre. Még nem ismerem ki magam a házban, de azért a lépcsőt megtalálom, elindulok arrafelé, sőt, mint egy gyerek, játékosan elfutok odáig, édesen nevetgélve. A lépcsőnél bevárom, valahol a közepén járok, amikor hátrafordulok félig és a vállam felett nézek a lépcső aljánál álló Andyre.
- Nem te mondtad, hogy nézzem meg az emeletet? Siess, mert lemaradsz, én meg a segítséged nélkül nem találom meg a hálót – húzom kicsit és most én kacsintok rá. Kicsit még tartok tőle, mi van, ha rájön, hogy kezdő vagyok, de igyekszem addig titkolni előtte, amit csak lehet. Igazán megcsókolhatna már, talán abból még nem fog rájönni és mire oda jutunk, ahol már nem tudom titkolni, remélem annyira be lesz indulva, hogy nem fogja érdekelni.

Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Dec. 29, 2012 3:02 am

L.A.  Tumblr_man0sdGx9f1qgfbq8

A nézelődés közbeni merengésból én rántom ki, ahogy megjelenek mögötte a nappalo szerűségben, és egy egyszerű, de igen hatékony mozdulattal megszabadítom a felsőjétől. Minek most az nekünk? Csak eltakarja azt a szép fűzőt, amit vettünk és ami szintén nem túl sokáig lesz majd rajta. Legalábbis ha rajtam múlik. Apró mosolyra húzom a szám, ahogy megborzong, és szinte látom, ahogy kicsit kijjeb tágul a szeme, furcsa lehet a helyzet, hogy egy véletlen találkozástól egészen idáig jutottunk, de aki ismer engem az tudja, hogy ez nem szokatlan jelenség nálam. Sokszor fordulnak elő egy napos fellángolások, de még fiatal vagyok, ráérek nem? Egy kis rosszalkodás bőven belefér az életembe. Elmosolyodom ahogy felém fordul, és a megjegyzésére csak felcsillannak szürke szemeim.

- Igen, igen, hiába áll nagyon jól, az ágyneműm anyaga még jobban állna mint a fűző. És remélem hamarosan kipróbáljuk hogyan mutat körülötted a fekete-vörös ágyneműm - jegyzem meg, és mögé kerülve végigsimítok a haján, hihetetlen szemét módon élvezem, ahogy tetszik neki minden apró érintésem, mi lesz vele később, amikor már nem csak érinteni fogom, hanem mást is csinálunk majd. Átnyújtok neki egy pohárkát, benne a vörös édes borral, ami ilyenkor a lányoknak segíteni szokott, hogy kicsit jobban oldódjanak. Koccintásra emeli a poharát, mire nem vagyok rest belemenni, és én is megjegyzem.
- Erre a gyönyörű éjszakára - mosolyodom el, őszinte mosoly, annyira más, mint ami a klippekben látható, de valahogy sokkal jellemzőbb rám, ezt tudják is, akik láttak már a kulisszák mögött backstage-ben. Talán ha szerencsém van, Nat kicsikét sem bírja az alkoholt, és elveszti ezt a kicsit bizonytalanságát. Az ilyen csajok szoktak a vadmacskák lenni, de hmm, én azokat szeretem.

Elvigyorodom, ahogy egyszerre megissza az egészet, ez meg fogja ütni így egy picit, de mit bánom én? Elindul a lépcső felé, mintha menekülne. Széles vigyorral vetődök utána, én benne vagyok minden jóban. A lépcső nem valami hosszú, és nem is meredek, a falon képek vannak, amik leginkább rólam és a családomról szólnak. Az egyiken például az anyukámmal vagyok, teljes harci díszben, ahogy ketten fogjuk az első platina lemezünkért járó díjat. A lépcsőn felérve a kis folyosón, ahonnan az ajtók nyílnak a többi lemez elismerés lóg, direkt nem a nappaliba tettem ezeket.
- Hát nem hagyhatom hogy eltévedj, micsoda úriember lennék már akkor? - vigyorgok, és felszaladok a lépcsőn, és hátulról kapom el, magamhoz húzva, kezeim a csípőjén pihennek, és így navigálom el jobbra a második ajtóig, ami a hálómat rejti. Az első ajtó mögött a gardrób található.

A szobám maga egyszerű, egy hatalmas franciággyal középen, és pár kissebb szekrénnyel, a ruháim javarészét a gardróbban tartom, ide csak pár fehérnemű és zokni jut. Meg az ékszerek közül egynéhány, túl nagy rend nincs, és még rendesen beágyazva sincs. Ezt már csak a nyakába súgom.
- Nézd el nekem, tipikusan férfilakás, nincs túl nagy rend - csókolok bele a nyakába és eleresztem, hadd nézzen itt is körbe, vagy forduljon felém, ahogyan érzi. Az ágyon fekete ágynemű van, vöröses absztakt mindtákkal, és vörös huzatú díszpárnák hevernek az ágy mellett. A puha szőnyeg kifejezetten talp barát, de persze speciális tisztítást is igényel.
- Tetszik a látvány? - érdeklődöm, és fél lábra állva lehúzom a zoknimat, kezd melegem lenni benne. A lábam is kissebbnek látszik mint amekkora, mivel megvan 40-es az is.
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyCsüt. Jan. 03, 2013 2:36 am


L.A.  Fotoflexerphoto4o

Andy & Natasha

Amikor felérek a lépcsőn, már akkor érzem, hogy nem kellett volna az egész pohár bort meginnom vagy csak lassan, de főleg azok után, hogy mire is iszunk, úgy éreztem, kelleni fog ez nekem. A bátorságom kezd eltűnni, pedig határozott vagyok, nem akarok megfutamodni. Már most azon sajnálkozok, hogy túl hamar el fog menni ez az éjszaka. Nem iszok gyakran és ez látszik is, azért nem rúgtam be ennyitől, de szédítő az élmény. Valószínűleg jobban hat rám a körülmények miatt. Még mindig alig hiszem el, hogy Andy házában vagyok. Elgondolkodtam megint, vajon hány lánnyal csinálta ugyanezt, de bármennyire is tudom, hogy falja a nőket, talán a házába mégsem sokan jutottak el. Olyan szerencsétlenül indult a napom, aztán tessék. Valószínűleg ez az egyik legjobb nap, azért van bennem kicsi bizonytalanság, mert még elronthatom a tapasztalatlanságommal. Vajon mikor jön rá, hogy nem voltam még pasival? Az első csók után vagy már sejti? Mindegy, azon leszek, hogy akkor se hagyjuk abba, amit elkezdtünk. Akarom, akarja, akkor meg mit számít? Elvonják a figyelmem a lépcső melletti képek, majd az emeleten a díjak, úgyhogy nem számítok arra az érintésre a csípőmön. Jó, ha számítottam volna rá, akkor is ugyanúgy megborzongok. Lehet, hogy ő még nem tudja, mennyire tapasztalatlan vagyok, én viszont már érzem. Ahogy magához húz hátulról, ahogy a keze a csípőmre csúszik, egyből fura érzés fog el, bizsereg a testem, ahol hozzámér. Jó lenne, ha legalább kicsit tudnám titkolni, mennyire nem hagy hidegen, de nem megy. A testemben eddig szokatlan és ismeretlen folyamatok mennek végbe, valahol ott kezdődik, ahol hozzámér és egy nagyon is érintetlen területen ér véget a bizsergés. Mire észbe kapok, már a hálójában találom magam, oda irányított. Hova máshova? Végülis ez a célunk, innen már tényleg csak egy lépésnyire vagyok attól, hogy... Nem, ezen nem kell gondolkodni, inkább kiélvezem a látványt, meg azt, hogy azon kevesek közé tartozok, akik bebocsátást nyerhettek ide. Körbenézek gyorsan, aztán úgyis minden apró részletet megnézek majd magamnak, de Andy sikeresen megint kihoz abból a kevés magabiztosságból, amit a bortól kaptam, ahogy belecsókol a nyakamba.
- Aaaa... aha... hát... - kezdek bele, de nem találom a hangom, képtelen vagyok gondolkodni, szinte meg kell erőltetnem magam, hogy bármi értelmeset ki tudjak nyögni.
- Szerintem nagyon is rend van az egész házban. Még a hálóban is, de ez amúgy sem mutogatásra való. Bár nálad biztosan gyakoribb, gondolom nem sejtetted, amikor elindultál vásárolni, hogy nem egyedül fogsz hazajönni - mondok el egy szusszra mindent, ami eszembe jutott, mielőtt megint kizökkentene egy újabb kellemes módon. Csalódottan felnyögök, amikor elenged, azt akarom, hogy ne vegye le rólam a kezét, legalább reggelig, ha már együtt töltjük az éjszakát, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Ő bárkit megkaphat, nekem meg csak ő kell, neki egy éjszaka, nekem a legjobb éjszaka. Kihasználom a lehetőséget, hogy elengedett, körbenézek még egyszer, igényes a háló, mint a lakás minden része. Meg sem lep, tudtam, hogy jó az ízlése és nem csalódtam benne. Próbálok minden apró részletet megjegyezni, így aztán lassan megfordulok, hogy mindent lássak, ekkor veszem észre, ahogy fél lábon állva éppen a zokniját veszi le. Bármennyire hétköznapi dolog, bennem erről is csak a vetkőzés gondolata fogalmazódik meg. Mi van, ha ruha nélkül nem fogok tetszeni neki? Van összehasonlítási alapja, bőven. Szégyenlős voltam mindig is, de most okom is van.
- Nagyon meg vagyok elégedve... mindenféle látvány lenyűgöz - préselek ki magamból egy kétértelmű megjegyzést, próbálok én csábító lenni, csak nem nagyon megy. Ha zavarban vagyok, nehezen tudok megszólalni és azt hiszem ennyire még soha nem voltam zavarban. Mi ehhez képest egy iskolai verseny vagy egy éneklés az ünnepségen? Közelebb lépek hozzá és visszadobom a labdát, amit még egy szinttel lejjebb dobott fel nekem.
- Nekem nagyon tetszik az ágyneműd... is. Mit gondolsz, jól fog állni nekem? - lassan közelítek, pedig nagyon idegen volt a helyzet. Szinte meztelennek érzem magam a fűzőben, pedig a felsőmön meg a cipőmön kívül még minden ruha rajtam van. Feltűnt, mennyire egyedi és különleges itt minden, a szőnyeg is annyira puha. Próbálom elterelni ezzel a figyelmem arról, hogy olyasmit csinálok, amit még nem. Ahogy levette a zoknit és már nem azzal volt elfoglalva, közelebb lépek hozzá, mint eddig bármikor, már maga ez a mozdulat merész tőlem. Egészen addig fogva tartom a pillanatását, amíg oldalra nem hajtom a fejem, hogy hozzáférjek a nyakához. Ujjaim nem szorosan, inkább csak finoman simulnak a derekára, úgysem tudom ennél jobban magamhoz húzni, a testünk szorosan egymáshoz préselődik. Egyre gyorsabb iramot diktál a vérem az ereimben, szinte érzem a nyakamon, ahogy lüktet, miközben én Andy nyakát veszem célba a nyelvemmel, vékony csíkban ízlelem meg a bőrét. Kiszívni még nem merem, nem tudom, mit szólna hozzá, de abban nem vagyok biztos, hogy az élvezet hevében nem fogom megtenni. Aztán elhúzódok. Abbahagytam, amit elkezdtem, ennél jobban nem merek kezdeményezni, megcsókolnia neki kell, én visszavonulót fújok immár másodjára, amikor egy hajtincsem az ujjam körül tekergetve elhúzódok tőle és mosolyogva a világ legszebb szemeibe nézek, de nem lépek arrébb, a köztünk levő távolság talán centikben sem mérhető. Tekintetem egyszerre kislányos és csábító. Alsó ajkam rágcsálom és várom, hogy mit lép a kis akciómra, nem nehezítem meg a helyzetét, nem mozdulok, nem is akarok távolabb lenni tőle, ez így jó. Jobb meg akkor lehetne, ha hozzámérne, mint az előbb, olyan helyen, ahol még nem érintett férfi. Ilyet pedig könnyű találnia rajtam, egy csóknál többre még nem futotta, szerintem a csípőmön is az ő kezei jártak először, de ha még egyszer belecsókol a nyakamba, feladom az elveimet és én fogok ráugrani.

Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyPént. Jan. 25, 2013 2:54 am

L.A.  Tumblr_mgl3p3ZMK31rqxpjbo1_500

Ahogy felszaladok utána a lépcsőn, látom, hogy felméri a képeimet, a díjakat, amik direkt itt vannak fent, nem mutatom ám meg mindenkinek. Elgondolkodva pillantok a családi képre, ami kint van, az valahogy egy jól elkapott pillanat lett. Hagyom, hadd nézzen körül alaposan, nem döntöttem még el, lesz-e vajon második alkalma erre, majd a teljesítménytől is függ, egyébként szerintem iszonyú cuki a csaj. Mégha kicsit szende is. Valahogy sejtem én, hogy nem volt eddig túl sok pasija, de ez engem cseppet sem érdekel, én mindig óvatos vagyok az ágyban. Nos, először legalábbis. A többi partner függő.

Elmosolyodom, ahogy megérzem a remegését, és tudom hogy nem a félelemtől van ez, hanem nagyon is kíván engem, legalábbis élvezi az érintéseimet, és ez tetszik. Ennyire odaadó, és elvarázsolt partnerem sem volt még, de... igen, hát nos tetszik ez a fajta dolog is. Én is csak még jobban akarom, ahogyan ezeket az apró remegéseket váltom ki belőle, míg végül a szobámba érünk, ahol ritka vendég a rend. Ma nem vártam amúgy sem vendéget, és talán ő az ötödik lány, aki a lakásomon köt ki. Nem vagyok valami olyan típus, hogy mindenkit idehozzak, arra teljesen jók a hotelszobák is. Élvezettel figyelem, ahogy ismét kirántom az alkohol adta magabiztosságból, és csak nehezen találja a szavakat. Aranyos.

- Rend? Ugyan, ez minden csak nem rend. Nos, ami azt illeti, tényleg nem terveztem, hogy ilyen ritka szépségbe futok bele, de erre mondják, hogy meg kell ragadni az alkalmat, nem? - mosolygok rá, és ismét közelebb húzom, ahogy lekerültek rólam a zoknik. Így jobb, ha tehetném mindenhová mezítláb mennék. Ahogy felém fordul, elbizonytalanodik talán, én pedig csak felvonom a szemöldököm. Csak a zoknim vettem le, nem olyan nagy dolog.
- Valóban? Nos akkor esetleg kipróbálhatnánk, hogy mennyire is álltok jól egymásnak - közeledek én is, ahogy odaér, meg fogom a derekát, kezeim már a fűző körül matatnak, és pár ügyes mozdulat, és már meg is lazul. Gyakorlott vagyok már ebben, hogyan kell mindenféle bonyolult ruhadarabot levarázsolni a nőkről. Vannak ám nagyon trükkös kapcsok is, amik megizzasztják, szegény férfilakosságot, de a fűző hál istennek nem ilyen.

Tetszik, hogy megpróbál kezdeményezni, és ahogy hozzámér, szürkés szemeimmel pillantok rá, ma más se létezik, csak ő, és én. Ahogy a nyakamat célozza meg, nem ellenkezek, és ahogy megnyalja, meglepettem nyílnak nagyobbra a szemeim, de aztán mosoly váltja fel a meglepődést, és megborzongok. Ó igen, ezt el tudnám viselni. Aztán elhúzódik egy picit, és rápillantva jutok arra az elhatározásra, hogy ha egy pillanattal is tovább csinálta volna, nem érdekelt volna semmi, egyből az ágyba döntöm. Magamhoz húzom ismét, és megcsókolom, kezeim a meglazult fűző alá csusszannak, és a hátát simogatom, aztán előrébb húzóm, és már a mellei alatti részt fedezem fel, aztán fürge mozdulattal megrántom a fűzőben lévő szalagot, és voilá, a trükkös kis ruhadarab máris leesik, feltárva előttem a legszebb melleket, amiket láttam. Nem olyan nagyok, de éppen így szépek, természetesek és máris lecsapok rájuk. Nem bírok magammal, muszáj megízlelnem őket. Először az egyiket, aztán a másikat becézem lágy csókokkal, és úgy fordítom a lányt, hogy a következő lépés az lesz hogy hanyatt zuhanok az ágyon, és magamra rántom.
- Nagyon, tetszel nekem.... - suttogom bele a melleibe, és el tudnám viselni, ha reggel is erre ébrednék fel.
Vissza az elejére Go down
Natasha Carrington
Diák zeneszak harmadik év
Diák zeneszak harmadik év
Natasha Carrington


HSZ SZÁM : 14

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptySzomb. Jan. 26, 2013 10:50 am


L.A.  Fotoflexerphoto4o

Andy & Natasha


Ezt vártam már mióta. Illetve nem, ez nem teljesen igaz így, mert várni csak azt lehet, amire számítunk. Erre meg nem számítottam, ez csak egy álom volt. Én és Andy? Bárki mondja, kinevetem. Jó vicc, a legjobb, de kizárt, hogy összejönne. Erre itt állok a házában, sőt a hálószobájában és érzem, hogy egyre forróbb a helyzet. Talán neki még nem annyira, ő ehhez hozzá van szokva, de én a tapasztalatlanságom miatt már most izgulok. Vajon elég jó leszek neki? Kizárt... túl tapasztalt, sokmindenki megfordult már az ágyában, még ha nem is pont ebben az ágyban, de az a lényegen nem változtat. Végighaladunk a folyosón, szemügyre veszem a képeket és a díjakat, elismerően pillantok vendéglátómra, de nem lep meg, én is nagyra értékelem a munkásságát. Lassan eljutunk a hálóig. Érdekes, még akkor sem hittem el, hogy megtörténik, amikor beléptem a házába, pedig akkor már biztos volt a dolog. Most viszont... égett a lábam alatt a talaj. Ha lettem volna már férfival talán nem izgulnék ennyire. Így viszont a tapasztalatlanság és a tény, hogy a kedvenc énekesemmel lesz az első... borzongató élmény a szó jó értelmében.
- Nálam ez rendnek számít – mosolygok rá, de a kijelentésétől bennakad a szó. Megint zavarba jövök, de jó...
- Pedig biztos vagyok benne, hogy nem egyszer találkoztál szép lánnyal. Nekem viszont tényleg kivételes alkalom volt a mai – mosolyogtam rá, nem akartam vitába szállni, hogy nem is vagyok szép. Nem lenne értelme, mert akkor meg azt hinné, csak azért mondom, hogy dicsérjen még. Én meg nem vagyok ilyen. Ha ő szépnek talál, akkor mindegy, én mit gondolok magamról. Jelenleg leginkább csak annyit, hogy nagyon kezdő vagyok és nagyon odavagyok Andyért. Próbálok lépni, a nyakát veszem célba, de nem megyek messzire, a kezdeményezést meghagyom neki inkább. Nem is tart sokáig, amíg kézbe veszi a dolgokat, jelenleg a derekam, közben a fűzőmmel ügyeskedik. Nem először találkozik ilyen ruhadarabbal, ebben már biztos vagyok. Nem csak a befűzés ment neki gyorsan, a kicsomagolás sem okoz neki gondot. Érzem, ahogy a fűző meglazul, keze pedig kihasználva ezt, a hátamra siklik. Megborzongok tőle. Érzem, ahogy minden létező és nem létező szőrszálam az ég felé mered az érintése nyomán. Mi lesz, ha még ennél is tovább megyünk? Erre sem kell sokat várni, ujjai a mellem alatti területet fedezik fel, amitől felgyorsul a szívverésem, a légzésem, olyan érzésem lesz, amit még nem tapasztaltam. Szinte ég a bőröm érintése nyomán, apró kis kisüléseket érzek, amik lassan haladnak tovább, behálózva lassan az egész testem. Megszólalni sem tudok, de nem is akarok, ajkai vészesen közelednek, végre, már mióta vártam erre. Aztán hozzámér. Megcsókol, én meg örülök, hogy ebben még nem vagyok annyira ügyetlen. Beszállok a játékba, de félősen, csak annyira, hogy érezze, nekem is nagyon kedvemre való a dolog. Teljesen kizárom a külvilágot, nem számít, mi lesz később, ha eldob, én akkor is neki akarom most adni magam. Meglepett, egy sztártól nem vártam volna ilyen viselkedést. Teljesen más, mint a legtöbb férfi, pedig neki oka is van, hogy elszálljon magától. Mégis figyel rám és ez olyan jól esik. Ajkaim bizseregnek a csóktól, közben megrántja a fűző szalagját és ettől a mozdulattól a ruhadarab a földön köt ki. Érzem, ahogy elpirulok, már takarnám el magam a kezeimmel, szégyenlős vagyok, de erre nem hagy lehetőséget. Szinte ahogy lekerül rólam a ruha, az eddig fedett területekre kalandoznak ajkai. Az élvezettől először nagyra nyílnak a szemeim, de aztán felsóhajtva becsukom a szemem, nem tudom uralni az érzéseimet. Az a kis sóhaj is inkább nyögés.
- Nem kellett volna még egy kicsit gyönyörködni ebben a fűzőben? Olyan kevés ideig volt rajtam – próbálok valamit kinyögni, kevés sikerrel, többször megakadok benne, ahogy ajkai felváltva ízlelgetik meg a melleimet. Uramisten, ez hogy lehet ennyire jó érzés? Ujjaim önkéntelenül és beletúrnak Andy hajába, fogalmam sincs, hogy szereti vagy nem, de nem tudok ellenállni. Beletúrok a tincseibe, kicsit közelebb húzom magamhoz, éppen csak annyira, hogy jelezzem, nagyon jó úton jár. Érzem, hogy nekem is tennem kéne végre valamit. De mit? Fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom, elméletben persze tudom, de most, hogy itt a lehetőség, hogy hozzáérjek, szinte bárhol, le vagyok fagyva. Nagyon tetszem neki... csak ez jár a fejemben, megborzongok, amikor ezeket a szavakat a melleimre suttogja. Olyan érzéki a hangja és amit csinál, attól el tudnék olvadni. Közben fordulunk egy kicsit, nem tudom mire készül, de ő legalább tudja, mi lesz a következő lépés. Már biztosan rájött, hogy nem voltam még pasival vagy legalábbis, hogy nem vagyok túl tapasztalt. Nem sok választja el attól, hogy biztos legyen benne. Nem tudok és nem is akarok ezen gondolkodni, teljesen elveszi az eszem, én meg élvezem. Szabad kezem lassan rácsúszik a hátára, szinte félve fedezem fel, először csak a pólón keresztül, majd a felső aljához érve megtalálom az utat a ruhadarab alá. Kíváncsi ujjaim egyből be is hatolnak alá, hogy végre megérezzem a bőrét. Élvezem a kényeztetést, túlságosan is, a testem pedig ellenem van, ha akarnám sem tudnám tagadni. Mellbimbóim szinte az első érintéstől megkeményedtek és bármennyire akarom, néhány kisebb nyögést sem tudok visszafogni. Már kissé felgyűrtem a felsőt, hogy utat törjek magamnak, de mégsem merészkedek annyira messzire, elkapom a kezem, mintha megégettem volna. Finoman tolom el magamtól Andyt.
- Még... nem is... néztem teljesen körül – lihegem a szavakat, a mellkasom gyors ütemben emelkedik és süllyed és nem merek a szemébe nézni. Én akarom... nagyon is. Nem értem miért csináltam ezt, de talán nem hagyja magát eltántorítani a céltól. Szégyenlősen takarom el a fedetlen felsőtestem a kezemmel, de aztán gyorsan döntök. Félreteszem a szégyenlősséget és szinte nekiütközik a testem Andy testéhez, olyan hevesen esek neki. Felhevült, vággyal teli csókban forrnak össze ajkaink. Amint beszáll a játékba, megint átadom neki a vezetést, én meg készségesen simulok hozzá, megadva magam a vágynak.

Vissza az elejére Go down
Andy Biersack
Híresség
Híresség
Andy Biersack


HSZ SZÁM : 108
KOR : 32

L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  EmptyCsüt. Május 16, 2013 11:52 am

L.A.  Tumblr_mgl3p3ZMK31rqxpjbo1_500

Fene sem gondolta, hogy a mai kis vásárlásom idáig fog fajulni, de egyáltalán nincs kifogásom a dolog ellen. Szinte tetszik ez az ártatlan zavartság, ami tükröződik rajta az érintéseim nyomán, még akár azt is el tudnám képzelni hogy én leszek az első aki idáig merészkedik vele szemben. Legalábbis a zavarodottsága erre vall, de nem vagyok biztos benne. A folyosón, ami a hálószobám rejtekéig visz most valahogy hosszabb mint amilyen szokott lenni, de lehet hogy a vágy miatt, annyira meg akarom kapni, és vagyok olyan önző hogy mindent el is kövessek a cél érdekében, mivel én mindig mindent magkapok, amit akarok. Tipikus pasis dolog, de nincs okom panaszra, eddig senki nem ellenállt nekem huzamosabb ideig.
- Rendnek? Oh akkor nem láttad milyen az, ha anyám rászabadul a lakásomra és rendet rak... - mosolyodom el, mert az azért mutatvány, a takarítószerek hada, olyankor menekülök. Ki van zárva hogy én azt elviseljem, ahogy tollseprűvel és felmosóval keringjenek körülöttem.

Látom hogy kicsit zavarba jön a szavaimtól, pedig kivételesen nem üres bóknak szántam.
- A szépség relatív, minden szép a maga módján, és most kifejezetten szépnek látlak ahogy vágytól izzik a szemed - húzom lassú mosolyra az ajkaim, mert ha minden igaz, még jobb lesz neki, nem csak szimplán jó. Fergetegesen jó. Nagyon tetszik, amit csinál, ahogy a nyakamat kényezteti, de aztán elhúzódik, nem is értem miért, már már csalódottan nyögök fel. De hamar megvigasztalódok, ahogy leveszem róla a fűzőt, és megpillantom a csodálatosan gömbölyded idomait. Hát ezekre megérte várni, mármint eddig várni hogy még nem szedtem le róla minden ruhát, de most ennek is itt az ideje.
- Majd gyönyörködök benne máskor, most csak téged akarlak látni, és mindenhol érezni akarlak - súgom neki a vággyal telített szavakat és kezem a csípőjére kalandozva az övét bontogatja, túl sok rajta még mindig a ruha, nem kell ennyi minden rá. Enged az ügyes ujjaimnak, így lassan leguggolok és lehúzom a famert, és kiléptetem belőle, nem kell az ide, és feltárul egy szexi fekete fehérnemű.

- Hm, micsoda szexi csmagolás.... - lassú, buja mosollyal nyalom végig az alsó ajkam, és felegyenesedek ismét, annyira harapnivaló, mindenhol harapdálnám ahol csak lehet, de visszafogom magam, amíg képes vagyok rá. Lassan leülök az ágyam szélére, és finoman magamhoz húzom, hogy aztán el tudjam borítani az ágyon, és hát meg kell dícsérnem magam, remek ízlésem azt mutatja, hogy igenis csodálatosan mutat az ágyamban. Ahogy eldől az ágyon félig fölé fordulok.
- Valóban jól festessz az ágyamban... - súgom neki egy kósza csók közben. Annyira akarom, már és nagy sietségemben ledobom a felsőm, de már a nadrágban sem bírok sokáig megmaradni. Feszülök, nem is kicsit.
- Akarod látni mennyire kívánlak, és mennyire tetszel nekem? - kérdezem, és kezét lassan a férfiasságom felé húzom, hogy érezze micsoda vad vágy tombol bennem, de nem tartom ott, elengedem, hogy azt tehessen amit csak akar.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





L.A.  Empty
TémanyitásTárgy: Re: L.A.    L.A.  Empty

Vissza az elejére Go down
 
L.A.
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Alois Rock School :: Los Angeles;; :: Szórakozóhelyek-
Ugrás: